Tenda WLAN router
(százasért)

   Ezzel a számsorral nem annyira azt szeretném mutatni, hogy már erősen délfelé jár az idő, mint inkább azt, hogy bár már nagyban nyár van (lásd a dátumot), de forróság még nincs, ami valósággal felhívás keringőre! Már úgy értem, hogy ha nem most szedek szét valamit, mikor még nem izzaszt meg a dolog, akkor ugye mégis mikor?

 

 

   Ráadásul ha akarom, akkor kinyitom az ablakot, aztán odakintről csak úgy dől befelé a még bentinél is hűvösebb levegő. Az előbb jöttem meg a hétvégi piacról, ami végre nagy volt, mert épp most értek véget a covid vírus miatti korlátozások. Bár kiskabátban és nagy lelkesedéssel mentem ki, de a piacon annyira nem kaptam semmit (mármint semmi sem volt, ami akár csak egy kicsit is megdobogtattam volna a szívemet), hogy a végén mérgemben vettem egy routert a 100 forintos néninél, pedig láttam nála egy valószínűtlenül rozsdás kombinált fogót is.

 

 

   A routert még aznap, már mindjárt az ebéd készítésekor megtaláltam, mégpedig a konyhában, a fritőz tetején, ahová akkor került, mikor a bevásárlás eredményét kipakoltam a szatyorból. Mármint nem a piaci, hanem a közérti bevásárlásét, amit persze sajnos nem úsztam meg holmi százasból.

 

 

   Ezt a két hatalmas porcicát pedig akkor találtam, mikor a routerrel kezemben jöttem befelé a konyhából. Mindezt úgy, hogy ma reggel - valami érthetetlen okból túl korán kelvén - porszívózással ütöttem el az időt.

 

 

   Bár a router teljesen tisztának tűnt, a 100 forintos néni azonban nem, így mivel utóbbit nem tudtam megfürdetni (meg persze amúgy sem vállalkoztam volna rá), ezért a router került a csapba, mégpedig az asztali telefonom rugós zsinórjával együtt, amire már nagyon ráfért egy alapos mosószeres dörgölés.

 

 

   Balra a minap boncolt füles, mellette a hajszárító, majd a routert követően a rugós zsinór foglalja a helyet. Bár kezdetben úgy volt, hogy utóbbi kettő biztosan száradni fog néhány napot, csak mivel időközben egy mosás is lefutott, s hogy gyorsabban száradjanak a ruhák a fregolin, rájuk eresztettem vagy két órányi huzatot, így közben - csak úgy mellékesen - ezek ketten is megszáradtak.

 

 

Mivel a rugós zsinór visszatekergetése volt a kisebbik falat,
így teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz az első.

 

 

Mivel máshoz nem volt kedvem, gondoltam legyen.

 

 

És már oda is tettem magam elé a routert.

 

 

   Ha egy router azt állítja magáról, hogy könnyű beállítani, akkor minimum három informatikus, plusz többszöri telefonos segítség kell hozzá, mire egyáltalán előkerül a menüből a port forwarding beállításának lehetősége. Már ha van benne olyan funkció egyáltalán...

 

 

Hátulról nincs rajta semmi érdekes.

 

 

Alulról mondjuk már van.

 

 

Míg az egyik említésre méltó érdekesség, hogy hiányzik
a csavart eredetileg fedő gumidugó, mint gumiláb.

 

 

   Addig a másik az, hogy a felhasználó annyira rendes volt, hogy felírta az adatait a router aljára. Ezt amúgy magam is hajlamos voltam javasolni az ügyfeleknek, mert így a wifi beállításához szükséges adatokat már-már képtelenség elveszíteni.

 

 

Ezt a doboz anyagából kiképzett lábat elnézve, már nem mernék
rá megesküdni, hogy a csavarfejeket valaha gumiláb takarta.

 

 

   Aki ennek a doboznak az összeszerelését kitalálta, az jelentkezzen nálam egy valagba rúgásra! Mármint azért, mert a kép alján látható öt pöcök közül a kettes és a négyes beakadó jelegű, amit aztán a dobozt összenyomva, a hozzáférhetetlenné válása okán már esélyünk sincs kiakasztani.

 

 

A portokhoz az apró trafók már nem különálló darabok,
hanem egyetlen nagy egységet képeznek.

 

 

   Az aranysárga sávval bekeretezett részen belüli alkatrészek tartoznak a wifihez. Itt talán csak annyi az érdekesség, hogy lehetne a router akár két antennás is, de nem az, mert a CON1A csatlakozóhoz tartozó alkatrészek már eleve be sem lettek építve. Ahogy itt ültem előtte, s kissé unottan nézegettem a panelt, egyszer csak kiszúrtam az antennakábel beforrasztását. (lásd jobbra fent)

 

 

   Bár elsőre úgy néz ki, mintha csak egy puszta drót lenne, de nem az, hanem valódi koax kábel, aminek az árnyékoló harisnyája egy hatalmas óngombóccal lett beforrasztva.

 

 

Bár én azt szerettem volna megmutatni, hogy a táp elkói még nem púposak,
a fényképezőgép inkább a háttérben látható SMD alkatrészsorra fókuszált.

 

 

   Mivel a korábbi huzatnak köszönhetően már sehol egy vízcsepp, gondoltam bekapcsolom. A tápegységet persze nem adták hozzá. Illetve ez úgy volt, hogy lehet, hogy a meglehetős tömegben az is ott volt a többi kacat között, csak ugye egyrészt nem volt kedvem a nem különösebben bizalomgerjesztő vackok között turkálni, másrészt ha megtalálom, akkor az egy újabb százasomba került volna. Egy esetlegesen döglött routerhez meg ugye minek még egy esetlegesen szintén döglött tápegység is.

 

 

A router apukám labortápjáról egyből beindult.

 

 

   Először azt próbáltam ki, hogy látja-e a laptop a wifit (jelentem látja, csak nem sikerült az eseményt megörökítő kép), majd azt (persze már kábellel), hogy bejön-e egyáltalán a router menüje.

 

 

Meg sem kellett adnom a jelszót, egyből beengedett!
Ez mondjuk nem valami biztonságos megoldás.

 

 

   Itt jött volna az, hogy hozok egy ADSL modemet a pincéből, lecserélem rá azt a VDSL HGW-t, amit épp használok, majd beállítom a routerben az adataimat, aztán tesztelek, de ezt annyira bonyolultnak és értelmetlennek találtam, hogy a végén egyszerűen csak ráírtam a dobozka aljára, hogy valószínűleg jó, aztán bevágtam a pince mélyére, a többi számítástechnikás kacat közé. Mármint azért, mert mind az előző HGW-vel megy a net, mind az új helyett vett immáron VDSL tartalékkal.
  
Na most ha mégsem jó a router, akkor buktam 100 forintot. Itt aztán menten el is gondolkodtam rajta, hogy valószínűleg mégiscsak a rozsdás kombinált fogóval jártam volna jobban...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.