Tenda WLAN router
(százasért)
Ezzel a számsorral nem annyira azt szeretném mutatni, hogy már erősen délfelé jár az idő, mint inkább azt, hogy bár már nagyban nyár van (lásd a dátumot), de forróság még nincs, ami valósággal felhívás keringőre! Már úgy értem, hogy ha nem most szedek szét valamit, mikor még nem izzaszt meg a dolog, akkor ugye mégis mikor? |
Ráadásul ha akarom, akkor kinyitom az ablakot, aztán odakintről csak úgy dől befelé a még bentinél is hűvösebb levegő. Az előbb jöttem meg a hétvégi piacról, ami végre nagy volt, mert épp most értek véget a covid vírus miatti korlátozások. Bár kiskabátban és nagy lelkesedéssel mentem ki, de a piacon annyira nem kaptam semmit (mármint semmi sem volt, ami akár csak egy kicsit is megdobogtattam volna a szívemet), hogy a végén mérgemben vettem egy routert a 100 forintos néninél, pedig láttam nála egy valószínűtlenül rozsdás kombinált fogót is. |
A routert még aznap, már mindjárt az ebéd készítésekor megtaláltam, mégpedig a konyhában, a fritőz tetején, ahová akkor került, mikor a bevásárlás eredményét kipakoltam a szatyorból. Mármint nem a piaci, hanem a közérti bevásárlásét, amit persze sajnos nem úsztam meg holmi százasból. |
Ezt a két hatalmas porcicát pedig akkor találtam, mikor a routerrel kezemben jöttem befelé a konyhából. Mindezt úgy, hogy ma reggel - valami érthetetlen okból túl korán kelvén - porszívózással ütöttem el az időt. |
Bár a router teljesen tisztának tűnt, a 100 forintos néni azonban nem, így mivel utóbbit nem tudtam megfürdetni (meg persze amúgy sem vállalkoztam volna rá), ezért a router került a csapba, mégpedig az asztali telefonom rugós zsinórjával együtt, amire már nagyon ráfért egy alapos mosószeres dörgölés. |
Balra a minap boncolt füles, mellette a hajszárító, majd a routert követően a rugós zsinór foglalja a helyet. Bár kezdetben úgy volt, hogy utóbbi kettő biztosan száradni fog néhány napot, csak mivel időközben egy mosás is lefutott, s hogy gyorsabban száradjanak a ruhák a fregolin, rájuk eresztettem vagy két órányi huzatot, így közben - csak úgy mellékesen - ezek ketten is megszáradtak. |
Mivel a rugós zsinór visszatekergetése volt a
kisebbik falat,
így teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz az első.
Mivel máshoz nem volt kedvem, gondoltam legyen.
És már oda is tettem magam elé a routert.
Ha egy router azt állítja magáról, hogy könnyű beállítani, akkor minimum három informatikus, plusz többszöri telefonos segítség kell hozzá, mire egyáltalán előkerül a menüből a port forwarding beállításának lehetősége. Már ha van benne olyan funkció egyáltalán... |
Hátulról nincs rajta semmi érdekes.
Alulról mondjuk már van.
Míg az egyik említésre méltó érdekesség,
hogy hiányzik
a csavart eredetileg fedő gumidugó, mint gumiláb.
Addig a másik az, hogy a felhasználó annyira rendes volt, hogy felírta az adatait a router aljára. Ezt amúgy magam is hajlamos voltam javasolni az ügyfeleknek, mert így a wifi beállításához szükséges adatokat már-már képtelenség elveszíteni. |
Ezt a doboz anyagából kiképzett lábat elnézve,
már nem mernék
rá megesküdni, hogy a csavarfejeket valaha gumiláb takarta.
Aki ennek a doboznak az összeszerelését kitalálta, az jelentkezzen nálam egy valagba rúgásra! Mármint azért, mert a kép alján látható öt pöcök közül a kettes és a négyes beakadó jelegű, amit aztán a dobozt összenyomva, a hozzáférhetetlenné válása okán már esélyünk sincs kiakasztani. |
A portokhoz az apró trafók már nem különálló
darabok,
hanem egyetlen nagy egységet képeznek.
Az aranysárga sávval bekeretezett részen belüli alkatrészek tartoznak a wifihez. Itt talán csak annyi az érdekesség, hogy lehetne a router akár két antennás is, de nem az, mert a CON1A csatlakozóhoz tartozó alkatrészek már eleve be sem lettek építve. Ahogy itt ültem előtte, s kissé unottan nézegettem a panelt, egyszer csak kiszúrtam az antennakábel beforrasztását. (lásd jobbra fent) |
Bár elsőre úgy néz ki, mintha csak egy puszta drót lenne, de nem az, hanem valódi koax kábel, aminek az árnyékoló harisnyája egy hatalmas óngombóccal lett beforrasztva. |
Bár én azt szerettem volna megmutatni, hogy a
táp elkói még nem púposak,
a fényképezőgép inkább a háttérben látható SMD alkatrészsorra fókuszált.
Mivel a korábbi huzatnak köszönhetően már sehol egy vízcsepp, gondoltam bekapcsolom. A tápegységet persze nem adták hozzá. Illetve ez úgy volt, hogy lehet, hogy a meglehetős tömegben az is ott volt a többi kacat között, csak ugye egyrészt nem volt kedvem a nem különösebben bizalomgerjesztő vackok között turkálni, másrészt ha megtalálom, akkor az egy újabb százasomba került volna. Egy esetlegesen döglött routerhez meg ugye minek még egy esetlegesen szintén döglött tápegység is. |
A router apukám labortápjáról egyből beindult.
Először azt próbáltam ki, hogy látja-e a laptop a wifit (jelentem látja, csak nem sikerült az eseményt megörökítő kép), majd azt (persze már kábellel), hogy bejön-e egyáltalán a router menüje. |
Meg sem kellett adnom a jelszót, egyből
beengedett!
Ez mondjuk nem valami biztonságos megoldás.
Itt jött volna az, hogy hozok egy
ADSL modemet a
pincéből, lecserélem rá azt a VDSL HGW-t, amit épp használok, majd beállítom a
routerben az adataimat, aztán tesztelek, de ezt annyira bonyolultnak és
értelmetlennek találtam, hogy a végén egyszerűen csak ráírtam a dobozka aljára,
hogy valószínűleg jó, aztán bevágtam a pince mélyére, a többi számítástechnikás
kacat közé. Mármint azért, mert mind az előző
HGW-vel megy a net, mind az új
helyett vett immáron VDSL tartalékkal. |
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.