A mai napot azzal nyitottam, hogy elejétől végéig átolvastam a mindent tudó táblázatom azon fülét, melyen a már megemlített, készleten lévő, de szét még nem szedett kincseimet sorolom fel. Ezt amúgy havonta többször is meg szoktam tenni, hogy a feldolgozandó tételeket magamban alaposan tudatosítsam. Eddig egészen jól haladtam a feldolgozásukkal, bár nem volt egyértelműen betervezve, hogy havi 10 tétellel csökkentem a listát. Már úgy értem, hogy a tervezetlenség ellenére a havi 10 tétel eddig még minden hónapban simán összejött. A listába persze több helyen is kénytelen voltam kissé belejavítani, mert néhány tételnél, mikor beírtam, akkor valószínűleg még teljesen nyilvánvaló volt, hogy mégis mit takarnak az adott szavak, évek múlva azonban már nem.
   Most például a "fehér HGW, amit használtam" szókombináció adta fel a leckét, mert így hirtelen el nem tudtam képzelni, hogy ez meg mégis mit takarhat. Mivel az is megvan, hogy ezt a tételt melyik cikkben említettem meg, így azt akár vissza is olvashattam volna. Én persze a nehezebbik utat választottam. Mármint azt, hogy megpróbáltam az alanyt kitalálni.

   Az mondjuk igaz, hogy hever a polcon egy HGW, ami amúgy még fehér is, csakhogy ez egyrészt VDSL, másrészt a piacon vettem, harmadsorban pedig még nem használtam, épp csak kipróbáltam, hogy rendben működik-e.
   Aztán ahogy itt álltam, miközben nagyban azon csodálkoztam, hogy a polcról levett HGW azonos típusú azzal, mint ami épp használatban van, egyszer csak beugrott az a kedves történet, hogy a legutóbbi csomagváltáskor hagytam magam róla meggyőzni, hogy új HGW-t kapjak. (illetve egyáltalán kapjak, mert eddig sajátom volt) Mármint azért hagytam magam, mert ugye ha központilag átállítják a portot ADSL-ről VDSL-re, akkor onnantól meg lennék lőve a még csak ADSL2+ protokollt tudó régi HGW-vel. Ezt amúgy abból gondoltam, hogy épp ugyanígy jártam az ADSL-ről ADSL2+ protokollra történő átálláskor. Mármint akkor voltam kénytelen lecserélni az előző, amúgy hibátlanul működő Corega routert arra a HGW-re, amiről a mai cikk fog szólni.
   Hogy hol van az előző HGW? Valószínűleg abba a dobozba tettem, amiben az új, immáron VDSL protokollt is tudó HGW-t hozta a futár. Mivel ezt a dobozt idefent a lakásban nem találtam, gondoltam leszaladok érte a pincébe.

   Ahová persze amúgy is le kellett mennem, mert valami érthetetlen okból ellenállhatatlan kényszert éreztem rá, hogy levigyem az odalent található vizes cuccos fiókba azt a két fényes karikát. Amire viszont még véletlenül sem éreztem kényszert, az a fényképezőgép mellett látható két dimmer bemutatása. Míg az egyik érintőszenzoros, addig a másik is az, csak az ráadásul még infra távirányítós is. Amúgy a fényképezőgép is mindenképp a pincébe való. Mármint azért, mert nem szeretem ha idefent van, mert már megszoktam, hogy odalent van, ezért ha valamiért mégiscsak felkerül, akkor hajlamos vagyok úgy lemenni a pincébe, hogy nem viszem magammal, ami nálam sajnos könnyedén képes megakasztani egy már majdnem elkezdett, vagy épp folytatásra váró farigcsálós projektet.

   Az előszobaajtóból búcsúzóul visszanézve, ez a látvány fogadott. Hogy miért nem azzal foglalkozok, ami szem előtt van? Erre legfeljebb azzal a magyarázattal tudok szolgálni, hogy ezeket a tárgyakat már annyiszor láttam, hogy már rég elment tőlük a kedvem...
   Mivel mind a Harkov villanyborotvák, mind a hangszóró taszított, elkezdtem magam után behúzni az ajtót, mikor is azonnal valami különös zajra lettem figyelmes. Egy kicsit megijedtem, mert épp nagyban járt a mosógép, de aztán kiderült, hogy kintről jön a zaj.

   Ebben az út szélét feltakarító autóban nem az az érdekes, hogy most megy végig az utcánkon harmadszorra, mármint a mai napon (szerintem vagy eltévedt, vagy csak épp nagyban az előírt kilométereket tudja le), hanem az, hogy ezt teljesen feleslegesen teszi.

   Mármint azért, mert a takarítanivaló az út átellenes oldalán van. Itt már olyan magasan áll a mocsok, hogy akár fel is lehet rajta hajtani a járdára! Ehhez mondjuk valószínűleg már ember kellene, lehetőleg valami jó erős kapával, mert ezt a gép keféje már nem szedné fel. Ezt onnan tudom, hogy a múltkor behoztam belőle a kerti patkánylyukak elfedésére néhány vödörrel, de csak nagyon erőltetve jött fel.

   Mikor már majdnem elindultam a pincébe, megláttam virítani a monitoron a nyitva felejtett táblázatot, ahol a kiemelés épp a mai témán virított, ezzel jelezve egyértelműen, hogy mi dolgom van. Mármint amúgy kedvenc szokásom az indító témától alaposan eltévelyedni.

   Majd csak úgy egyszerűen elsőre megtaláltam az asztal sarkán az épp keresett dobozt. Mikor már épp kezdtem volna magamra büszke lenni, hogy elsőre oda nyúltam, mint ahová kellett, őszinte bánatomra azonnal beugrott, hogy ez bizony még véletlenül sem a rend, mint inkább csak a kupi része.

   Ha nem az asztalt, akkor legalább ezt a földre rámolt kupacot kellene végre feldolgoznom. Ilyenkor aztán mindig azzal szoktam magamat vigasztalni, hogy tulajdonképpen mindegy honnan vettem el egy tételt, a mert annak feldolgozása után az eredmény mindenképp mínusz egy elmaradás lesz.

   Erről a feliratról nekem az a régi történet jutott eszembe, hogy valaha - mint telefonszerelőnek - az is dolgom volt, hogy a megszűnt állomásokat leszereljem. Jártam a kerületet a kétoldalas listámmal, becsöngettem, s ha elértem az ügyfelet, akkor elhoztam tőle a készüléket, és még a vezetéket is kikötöttem a lépcsőházi elosztóban. Ebből a feladatból 16 tétel volt a norma szerint előírt napi mennyiség, amit még akkor is kényelmesen le lehetett sétálni, ha a címek szanaszéjjel voltak. Részemről ezeket a leszereléseket - bár nem volt produktív munka - nagyon szerettem, mert tulajdonképpen csak mászkálni kellett, azt meg fiatalon még nagyon szerettem. Most bezzeg már akkor honvágyam van, mikor leviszem a szemetet...

   A HGW-t amúgy még a melóhelyről hoztam, ahol arra használtam (mármint még fénykoromban, munka közben), hogy az ADSL kapcsolatokat teszteljem vele. Vagyis volt néhány ilyen a hibaelhárítós vegyes szatyromban, hogy ne mindig egy újat vegyek elő, ha csak tesztelni kell valamit.
   Bár az ilyen vonalkódos eszközöket tételesen tartották nyilván, mindig akadt néhány olyan, ami pluszban volt. Ez a példány végül ezért nem került visszaadásra a raktárba, ami persze nagyon is jól jött, mikor épp kellett egy ADSL2+ protokollt is tudó HGW a régi Corega routerem helyett. De ezt már mondtam.

   Azt viszont még nem, hogy a HGW lábai eredetileg azokba a különös formájú lyukakba voltak beledugva. Ezek azért nincsenek meg (mármint a lábak), mert azokra egy vonal teszteléséhez nem volt szükség, meg persze amúgy is folyton kiestek a helyükről, vagy ha épp nem, akkor beleakadtak valamibe a szatyorban.

   Maga a HGW viszont egy kissé furán mutat. Mármint azokhoz a típusokhoz képest, amiket egyszerűen csak le kellett tenni a fenekükre. Már úgy értem, hogy ez azokhoz képest áll, vagyis felfelé magas. Egyes helyeken persze jól mutat, de ahová cseredarabként került egy olyan típus után (ami úgy nagyjából az összes többi elődjét jelenti), ami lapos, s mivel az, annyi hely lett neki hagyva a polcban, na ott azért már csak rákérdeztek az ügyfelek, hogy miért kellett a külalak oltárán túltolni a biciklit.
   Most amúgy épp nagyban azt próbálom ki, hogy vajon összeszinkronizál-e a régi HGW az újfajta központi beállításokkal, amire bevallom őszintén, hogy részemről nem sok esélyt láttam.

   Ezeket pedig a helyére visszakötött VDSL HGW-vel. Vagyis az én kapcsolatom nem használja ki a VDSL nyújtotta előnyöket, amin annak tükrében, hogy milyen messze lakok a központtól, egyáltalán nincs mit csodálkozni.

   Mint ahogy azon sincs, hogy a két látható csavar kitekerése után kinyílni nem hajlandó HGW dobozának szétfeszítésekor csak úgy repkedtek szanaszét az ilyen és ehhez hasonló apró műanyag darabok.

   Persze magam is látom, hogy ez azért nem egy nagy eredmény, de ettől én még nagyra tudom értékelni, mikor egy újabb kacattal kevesebb hever a polcon. Pláne azért is, mert így egy Rádiótechnika évkönyv kihúzásakor nem esik a fejemre egy router, legfeljebb csak a guriga folpack.

   Ezt a feliratozott címkét nemcsak azért ragasztottam fel a dobozra, mert annyira rendes vagyok, meg persze legközelebb is meg szeretném találni a dobozt, hanem azért is, mert épp megtaláltam. Mármint a magányosan heverő címkét az egyik irattartóban.

   Míg az egyik óriás hangszóró a Pacsirta rádióból van, addig a másik a Melodyn fantázianevűből lett kiszerelve. A többi kacatot most inkább nem említeném meg, pedig amúgy volna miattuk magamhoz néhány keresetlen szavam. Azt a tényt viszont mindenképp megemlítem, hogy a pakolászás közben eszembe jutott, hogy ha a régiféle, vagyis a még csak ADSL2+ tudó HGW-vel is összeállt a kapcsolat, akkor mennie kell a DLINK 360R modemmel is, mire fel azonnal nekiálltam előtúrni belőle egy példányt.

   Bár első ránézésre jó, van szinkron, becsatlakozni viszont sajnos már nem lehet, mert a központ valamiért elutasít. Bár jó tudni, hogy egy esetleges igény esetén visszaállhatok modem üzemmódra is, de annyira már nem érdekelt a dolog, hogy betelefonáljak a központba, elintézendő, hogy modemen át is tudjak csatlakozni.

   Mikor a modemes dobozt az előszobába kitettem, már megint úgy voltam vele, hogy majd holnap viszem le, csak aztán kiderült, hogy nemcsak ezt kell, hanem egy csomó minden mást is, annyi mindent meg már nem szerettem volna másnapra halasztani. Mikor aztán elindultam lefelé, akkor mondjuk még eszemben volt, hogy odalent utánanézzek, hogy mégis mit jelenthet a már említett táblázatban a "színes dobozos vaku" című tétel, de mire leértem a pincébe, addigra már rég elfelejtődött. Persze sebaj, hiszen holnap is van nap...