Jövök itt a szokásos kis listarészletemmel, aminek mindjárt az első tétele egy ZK246-os orsós magnó, amiben nem az az érdekes, hogy már évek óta emlegetem, hanem az, hogy nem az. Mármint nem ZK246-os, hanem valamelyik modernebb, már más nevű változata.
   Az USB DVB-T tunerben nem az az érdekes, hogy jé, milyen kicsi valami, de ennek ellenére tulajdonképpen simán belefért egy egész tévé (kivéve persze a hangszórót és a megjelenítőt), mint inkább az, hogy azt át kellene alakítanom. Mármint ahhoz, hogy SDR rádiózni lehessen vele. Mármint az alsóbb sávokon (középhullám, rövidhullám), mert a felsőket (URH rádió plusz TV) azt alapból tudja. Vagyis dolgoznom kellene vele, méghozzá nem is keveset, így az a tétel mára egészen biztosan kiesett.
   Az USB videó digitalizáló viszont nem, mert azzal nincs semmi dolgom, épp csak bele kell fényképeznem, és már készen is van a cikk. Ez persze nem lett ennyire egyszerű. No de nálam mi az?
   Az "útközbeni fekete szappantartó fényképezőm", mint meghatározás egy Fuji Finepix C10-es fényképezőgépet takar. Illetve azt a gépet most leginkább a por takarja, mert a polc legtetejére került. Mármint azért, mert a 10 megapixeles felbontása ellenére, tipikusan rossz minőségű képeket csinál.
   A vékony fekte rádió a pincei kosárból című tételt azért kellene mihamarabb szétszednem és bemutatnom, mert egyrészt most még tudom, hogy hol van, vagyis mit takar ez a fura megnevezés, másrészt egy kicsit el is vagyok maradva a magnós és rádiós cikkekkel. Mire a megjelenési sorban ideérek, addigra remélem ez már nem így lesz.
   A VHS videokazetta, mint szétszedendő tétel, itt hever előttem a polcon, már hosszú hónapok óta, mert annak bemutatásához szükség van egy legalább annyira működőképes videóra, ami ki tudja fűzni a kazettából a szalagot. Erre két önként jelentkezőm is van, ami amúgy négy magnót jelent. Ezt úgy kell érteni, hogy lesz egy cikk az egyszerűen csak koszos elejűnek hívott videomagnóról, valamint egy másik cikk arról a három középmechanikásról, melyek most épp rá vannak téve.
   Miután erre a nem is olyan apró felsorolásra ráuntam, gondoltam felállok, odasétálok a polchoz (ez amúgy komoly 1,5 méteres távolságot jelent), majd csak úgy egyszerűen lekapom róla azt a dobozt, amiben a főtéma digitalizáló van.

   Az első sokkból magamhoz térve (amit amúgy az a jelenség okozott, hogy végre kiválasztok valamit a még mindig meglehetős tömegből, erre fel nem találom), az előbb mutatott polccal átellenes IKEA kisbútor azon fiókjára terelődött a gyanúm, amire az van írva, hogy USB.
   Ennek a fióknak a tartalmát nem mutatom meg. Amúgy persze akartam, csak mérgemben elfelejtettem lefényképezni, amint épp mindent kiraktam belőle az asztalra. Mármint azért voltam mérges, mert ugye nem volt benne a digitalizáló.

   Melyek közt végül megtaláltam amit épp nagyban kerestem. Hogy a digitalizáló pusztán logikai alapon semmiképp sem ide, hanem az előbb nem mutatott tartalmú USB feliratú fiókba való, az ugyan egyértelmű, mely anomáliára részemről csak azt a magyarázatot sikerült kiötlenem, hogy ez a bigyó ezért került ide, mert abban a másik fiókban már nem volt hely.
   A digitalizáló amúgy a bemutató végeztével is ide került, mert ugye ha egyszer itt találtam meg, akkor ugyan legyen már itt legközelebb is. No nem mintha olyan sűrűn szükségem támadna rá... Amúgy már eleve megtalálni is éppen ezért volt nehéz.
   Ezt a kütyüt amúgy kifejezetten azért vettem, hogy bedigitalizáljam vele a régi családi felvételeket. Mármint az olyan régieket, amik még VHS kazettán vannak. Hogy ezek egyáltalán léteznek, az azért lehetséges, mert volt, akarom mondani még van is hozzájuk egy olyan videokamerám, amibe még kazetta való. Ráadásul nem is a kicsi VHS-C, hanem még a nagy VHS kazetta. Szerintem a Panasonic M7-es kamera valahol a pincében van a polc legtetején, de erre - már csak az imént tapasztaltak okán is - azért nem mernék megesküdni.

   Arra viszont igen, hogy ezeket innen még ebben a hónapban elpusztítom, mert már nagyon készülődik a helyükre a következő eresztés. Hogy ma mégsem innen vettem el valamit? Ez mondjuk igaz, ami azért volt, mert egyik tételhez sem fűlött a fogam. Épp az ilyen alkalmakkor (amúgy ez de sűrűn van) jön jól a cikk elején mutatott táblázat, amiből aztán kedvemre válogathatok. Pontosabban szólva ez úgy van, hogy a terveim szerint idén abban a tempóban kell haladnom (ez persze csak egy magamnak tett fogdalom), hogy a lista hó végi ellenőrzésekor, abban mindig legalább tízzel kevesebbet lássak. Ez az év első öt hónapjában sikerült is, de csak azon csalás által, hogy a sokadszori átolvasás közben, mindig kiütögettem a táblázatból a dupla tételeket, melyek mára már szinte teljesen elfogytak. Vagyis most már kénytelen leszek a listáról tényleg legalább havi 10 tételt elpusztítani. Mindezt úgy, hogy közeleg a nyár! Nyaralni mondjuk nem szoktam menni, de a semmittevést attól még magam is szívesen gyakorlom. Vagyis ha nem dolgozok egy kicsit előre (nekem mondjuk szerencsére a szétszedés a hobbim), akkor őszre akkora lemaradást fokok felhalmozni, ami valószínűleg semmiféle belehúzással sem lesz ledolgozható. Márpedig itt év végére akkora rendnek kell lennie, amit még magam sem nagyon hiszek el!

   Ahhoz képest, hogy valaha mekkora volt egy PC-be való digitalizáló kártya, az integráltsági fok időközbeni komoly emelkedésének köszönhetően ebben már alig van valami. A PC-be dugható TV tuner kártya - mint hardver - nekem mondjuk kimaradt, ami gondolom azért történhetett meg, mert nem, vagy csak nagyon keveset nézek tévét.

   Igencsak rendes dolog a gyártótól, hogy nem hagyta ki a konstrukcióból ezt a csatlakozót, bár erre az eszköz várható életidejében - remélhetőleg legalábbis - soha nem lesz szükség.

   Ez viszont egy k*rvára kib*szottul csúnya részlet! Mármint az, hogy a jobbra látható alkatrész hűtőfüle a panelről fel lett emelve, mert a hűtéséül is szolgáló fóliarész zárlatos volt, aztán csak úgy egyszerűen át lett hidalva a probléma egy darabka fekete vezetékkel. Mármint nem általam, hanem még gyárilag! Ha csak nem az volt, hogy valaki megvett olcsón egy komplett hibás szériát, aztán - nem különösebb hozzáértésről tanúskodva - kipofozta.
   Ezzel azt akarom mondani, hogy a hiba ugyan meg lett találva, és még el is lett hárítva, csak így ugye az AMS1117-es, amúgy 3,3 voltos feszültségszabályzónak nincs hűtése. Ez szerencsére a használat közben semmiféle problémát sem okozott. Az apró doboz ugyan alaposan átmelegedett, de végig rendben tette a dolgát, pedig zsinórban megetettem vele jó néhány háromórás kazettát.

   Aztán ott van hibának még az is, hogy az apró hardverbe belemókoló ember nemcsak azt a fóliacsíkot vágta át, amit feltétlenül szükséges volt, hanem a mellette található vékonyabbat is.

   Mikor rádugtam végre a gépre, alig volt időm lefényképezni, hogy egyből fel lett ismerve, vagyis a digitalizáló volt már ehhez a géphez csatlakoztatva. Bár a családi kazetták digitalizálását nem ezen a masinán végeztem (de csak mert az alaplap cseréje előtt ez a PC gyenge volt hozzá), de gondolom kellett a videóbemenet, mondjuk a Nintendo bemutatásakor.
   Ami viszont most kell, az tulajdonképpen mindegy micsoda, csak legyen rajta olyan kimenet, ami videojelet ad. Gondoltam majd jól bevetem azt a játékgépből kitermelt panelt, ami már ki tudja mióta porosodik a polcon, csakhogy - mint az kiderült - azt a múltkor végre elbontottam.

   Szerencsére találtam helyette egy CCD videokamerát. Az mondjuk igaz, hogy csak nehezen, mert ugye egyáltalán nem feltűnő a kép alsó széle közepén, és még fekete-fehér is, de legalább van.

   A digitalizálóhoz való szoftvert szerencsére csak azért volt nehéz megtalálnom, mert mára már rég nem emlékeztem a nevére. Mivel vagyok olyan rendes, hogy időnként komoly rendet vágok a startmenüben, ezért ez is ott volt a többi videóval kapcsolatos program között.

   A legördülő menüben ugyan csak a hangkártyát lehet kiválasztani, ez azonban nem okozott zavart, mert a digitalizáló ennek ellenére a saját hangbemenetét használta. Búgójelet ugyan nem kaptam róla (gondolom lehet benne valamiféle zajzár), de halk pattanást azt igen. Vagyis a hangbemenet is működik, méghozzá tényleg sztereóban.

   Mivel nem volt kedvem egy semmiről sem szóló videó elkészítéséhez, egy valamiről szólóhoz pedig pláne nem, így inkább csak kiloptam egy képet, hogy megmutathassam a minőséget. Ez amúgy nem a digitalizálót minősíti, mint inkább az egész analóg videotechnikát, meg persze a kamera felbontását is.

   A két cetlit kitöltéskor ugyan lazán összecseréltem, de attól azért még úgy van, hogy idén az év feléhez érve, már lazán túlvoltam az első 100 szétszedésen. Mivel a piros körök és az ikszek megvastagításai is egy-egy film megtekintését jelentik, és az első idei ilyen listát már kidobtam, filmből is letudtam már vagy 250-et, ami azért nem kis teljesítmény! Ehhez (mármint a rengeteg film megtekintéséhez) mondjuk komolyan hozzájárult egyrészt néhány komplett filmsorozat letudása, másrészt az, hogy az év elején a fájós derekam miatt rengeteget feküdtem.
   Mikor a balra látható, immáron betelt listát összegyűrtem és kidobtam, mindjárt megígértem magamnak, hogy ezentúl csak ilyeneket rajzolok. Mármint olyanokat, amin csak ikszelni kell, mert a többi adat ezentúl csak a számítógépen lesz!

   Mármint azért, mert még mindig olyan listák vannak előttem, amiket még valamikor évekkel ezelőtt írtam, de valamiért (lustaság, érdektelenség, puszta ellenkezés) még mind a mai napig nem voltam képes kifuttatni. A SANYO deck mondjuk már elkészült, az órás rádió felújításával azonban még mindig adós vagyok. No nem mintha rajta kívül nem lenne még kismillió más...