A drót végén fityegő fényerőszabályzó nem eltűnt az előszobai szekrényke pultján állomásozó gumicukros dobozból, hanem már odabent várja, hogy kipofozzam, amihez a ma bemutatásra kerülő dimmert áll szándékomban felhasználni. Ha már megemlítettem az eltűnést, akkor egy füst alatt azt is elmesélem, hogy a háromszögletű talphoz (lásd a pult szélén jobbra) tartozó webkamera is eltűnt. Ha nem is különösebb vehemenciával, de már többször is nekiálltam felkutatni, de eddig valahogy még nem lett meg.

   Ez így annyira csálén áll, hogy egyből rájöttem, ez nemcsak dimmer, de egyben kapcsoló is. Mármint úgy kapcsoló, hogy a forgatógomb mögötti részt lehet billegtetni, ami egy kissé ugyan fura, de amúgy ötletes megoldás.

   Ahogy az a fényerőszabályzóknál már csak szokás, ez is sokkal mélyebb, mint egy hagyományos kapcsoló. Ez olyankor szokott rosszul esni, mikor a kemény fal okán, illetve mert a kőműves vagy a villanyszerelő egy kissé lusta volt tovább vésni, a falban nincs hozzá elég mély a doboz. Amúgy a dimmernek innen nézve mindjárt négy vezetékcsatlakoztatásra szolgáló helye is van.

   Míg a másik oldalról nézve már csak kettő, mert a két szélsőt elfoglalta egy-egy belülről előbújó csupasz vezeték, ami a szabad megtapogathatóságuk okán még finoman szólva sem tűnik bizalomgerjesztő megoldásnak.
   Mint később kiderült, míg ezek ketten a tulajdonképpeni fényerőszabályzóhoz tartoznak, addig a másik oldali kettő közül az egyik üres, a másik pedig (amelyik nem pirossal van jelölve) az innen nézve bal oldali lábbal sorba kötött kapcsoló másik lába. Szerintem aki nem veri szét annyira ezt a kapcsolót, mint mondjuk én tettem, az pusztán a jelöléseiből az életben nem jön rá, hogy mit miért és hova kell bekötnie. A villanyszerelőknek meg ugye nem szokásuk műszerrel kimérni, hogy egy kapcsoló melyik lába mire szolgál.

   Ugyan részemről békés embernek vallom magam, de ettől persze még néhány embertársamra nagyon tudok haragudni. Míg az egyik csoport a filmek címeit átkeresztelő, addig a másik az olvashatatlan karakterkészleteket kieszelő. Mert ugye ez nem Kopp, hanem Kupp, ami amúgy egy német cég.

   Az eredetileg még négy megnyomható gombból mára már csak három maradt. Míg a piros alatti érintkezők nem csatlakoznak semmihez, addig a jobbra látható két fehér a kapcsoló nélküli dimmer, de ezt már mondtam.

   Ez itt a biztosíték helye. Gyárilag biztosan volt rajta valami fedél, ami mára már rég elveszett. Így van ez, ha az ember az utcán talál dolgokat. Már úgy értem, hogy ezt a dimmert valószínűleg lomtalanításkor vettem fel a földről.

   Mivel csavart semerre sem láttam, a fehér keretet a feketétől pusztán feszítéssel választottam el. Érdekes konstrukció, de legalább nem törik. Már úgy értem, hogy mondjuk a magyar gyártmányú szenzoros fényerőszabályzóhoz képest, ami minden különösebb erőltetés nélkül (már csak azért is, mert ugye szenzoros, szóval csak érinteni kell) hullott darabjaira.

   Minő csoda? A biztosíték passzol a házába. Illetve ez azért nem annyira ház, mint inkább csak puszta hely. Mivel a dimmer ugyan mutatott életjeleket, azonban betegesen viselkedett, például sípolt, és még a potmétere is kontakthibásnak tűnt, ezért nekiálltam a végleges szétszedésének. Már úgy értem, hogy a csak roncsolás által bontható részeinek is.

   Ami jelen esetben két (mert a másik oldalon is van belőle egy) olyan szegecset jelentett, ami a két fekete műanyag idomot fogja össze a nyáklappal. A szegecsben amúgy hármas menet is van, mégpedig a dimmert a falban rögzítő körmöket feszítő csavarok számára.

   Előtte azért még megnéztem, hogy a dimmer tényleges vastagsága vajon belefér-e a drót végén fityegő másik dimmer dobozába. Jelentem alássan, nagyon úgy néz ki, hogy igen, ami számomra azt vetíti előre, hogy ha ki tudom pofozni, akkor a jelen dimmerből kitermelt panel lesz beépítve a másik házába.

   Erre a szanaszéjjel repedezett házú kondenzátorra mondjuk tényleg illik a rettenetes jelző. Az fo = 4,8 MHz kitételt mondjuk nem értem, de majd mindjárt utánakérdezek az elektromos levelezőlistán.
   Az fo valószínűleg a kondenzátor önrezonanciáját jelenti, vagy azt a frekvenciát, ami felett már megszűnik pusztán kondenzátorként viselkedni. Ez az alkatrész amúgy azért van itt, hogy levágja azokat a tüskéket, melyek a fázishasításos teljesítményszabályozás hatására jönnek létre.

   Az A01042 triak kompatibilis az NTE5646-os típussal, aminek megvan az a különleges tulajdonsága, hogy a gyújtásához szükséges alkatrészek bele vannak integrálva. Vagyis ehhez a triakhoz nem szükséges diak, mert már eleve benne van.

   Az összetöredezett házú kondenzátort egy még ép példánnyal pótolva, a kontakhibás trimmert egy másikkal helyettesítve, ez a dimmer mindössze annyi hibát produkál, hogy egy kissé zizeg a tekercse, amit valószínűleg lakkba mártással fogok orvosolni. Mikor a lakk megszáradt, beépítem az alkatrészeket a drót végén fityegő dimmer házába, és már készen is vagyok! Mármint a plafonra világító lámpa fényerőszabályzásának tekintetében, amit ha nagy lépésnek épp nem is neveznék, de azért valahol mégiscsak haladás. Már csak ezer ilyen apróság lehet hátra. Ez persze nem igaz, mert ugye mire mind az ezerrel végzek (már ha megérem), addigra újabb ezernyi kerül belőlük elő...