A zöld kolbász a színes csíkokkal egy tekercs. Alul a két fekete pötty R00 felirattal két darab rövidzár. Volt nekem egy Amiga számítógépem, amit teljesen átépítettem, átdobozoltam. Na annak addig-addig rakosgattam a floppymeghajtóját a szobában, míg csak kapott egy statikus sokkot, amitől aztán tönkrement.
   Az persze lehet, hogy anyám volt a tettes a színes portörlő valamijével, amit a tévében reklámoztak, hogy milyen jó, hogy vonzza magához a port. Azt persze elfelejtették közölni, hogy ezt a dolgot a sztatikus feltöltődése miatt teszi. Bármi elektronikát, amiben un. CMOS alkatrészek voltak, meg lehetett vele ölni!
   Persze nyugaton már rég tudták mi ez a portörlő izé, így fel voltak rá készülve. Bezzeg itt keleten? Az MM91-es telefonnak elég volt egyetlen suhintás, és már vége is lett a nyomógombos hívóműnek!

   Ez itt egy LED, ami éppen olyan, mint bármelyik másik. Szóval ott tartottam, hogy kinyírtam az Amigában a floppyt. A floppy az floppy, gondolhatnánk, de sajnos ez egyáltalán nem így van, a 3,5"-os floppy ugyanis sokkal többet tud, mint amennyit a PC ebből a tudásból ki tud használni!
   Például eredetileg van benne egy kapcsoló, ami látja a lemezt. Persze a PC nem kezeli ezt a kapcsolót. Ha lemez nélkül hivatkozunk a meghajtóra, akkor is keresi. Az Amiga ilyenkor tudta, hogy ennek a műveletnek semmi értelme. Persze azt is képes volt észrevenni, ha kicseréltük a meghajtóban a lemezt. De hol van már az Amiga? (lent van elrejtve a pincében)

   Letéptem a floppy elején található műanyag bigyókat. Visszatérve az Amigára, abban is ugyanez a formájú meghajtó volt, csakhogy ott másképp volt jumperolva! Ezt most nem tudom megmutatni, mert ezen a floppyn nincs jumper. Az utóbbi időkben már egyetlen kapcsolócska sincs a 3,5 floppykon. Eredetileg volt rajtuk hátul egy rakattal, hogy minden számítógéphez stimmeljenek. Persze ma már csak az IBM PC a számítógép, de valaha ez még másképp volt.
   Aztán jött a spórolás, és elmaradtak a jumperok, de még megmaradt a nyomuk. A panelen ott volt a helye a sokvariációs átkötésnek. Persze a gyárban az adott célra be voltak forrasztva a rövidzárak. Én pont egy ilyen floppyt fogtam ki, mikor pótlásnak vettem egyet az Amigához. A meghajtó - mint írtam - ugyanaz volt, de az ára attól függött, hogy mibe való. Az Amiga ritkább gép volt, ezért a hozzávaló floppyt sokkalta drágábban adták! Fél délelőttöm ment rá, mire kisakkoztam hová kellenek a rövidzárak, de végül is megérte.

   Az Amigába így van beleszerelve a floppy, mert a gép oldala egyben meghajtó eleje is. Persze én egy PC forma házat faragtam hozzá, ahová pont jól jött, hogy az új meghajtónak van arca.

   Poros. Direkt nem fújtam ki belőle a porcicákat. Ennek a meghajtónak ez egy hátrányos tulajdonsága. Vagyis megáll benne a por. Szemből ugyan zártnak néz ki, csakhogy a PC-ben belül ott egy ventilátor, ami kifelé fújja a levegőt. Márpedig a levegőnek valahol be is kell mennie! Megy is, szépen keresztül a floppyn. Maga a lemez zseniális módon porvédett, de mikor betesszük a meghajtóba, kinyílik az ajtaja. A porcicák meg bemennek a lemeztokba, az adataink meg mennek a...

   Kitéptem a helyéről lemezforgató motort. Sajnos nem tudok neki semmiféle értelmes, vagy akár teljesen értelmetlen feladatot kitalálni, ezért így ahogy van, megy a szemetesbe.

   Ezeket az alkatrészeket viszont elteszem. Van egy dobozom apróvas felirattal, ami éppen ilyen, és persze ehhez erősen hasonló lemezdarabkákkal van teletömve. Ha valamit össze akarok fogatni valamivel, akkor csak előkapom ezt a dobozt. Általában némi válogatás után találok benne egy megfelelő vasdarabot, megúszva ezzel a reszelést.

   Ez itt egy úgynevezett léptetőmotor, ami csak úgy egyszerűen elemről nem fog menni. Az a funkciója, hogy adott impulzusra adott fokban elfordítsa a tengelyét. Pontosan annyit fordul, illetve annyit lép odébb, amennyi léptető impulzust kapott. Ez arra jó, hogy mindenféle visszajelzés nélkül is biztosak lehessünk benne, hogy hol áll a tengely.