Elektromos melegítő
(javítás)

Itt látható mai szétszedésem tárgya. Nem, nem a hokedlit szedem szét! A hokedlit azt ugyanis már összeraktam. Amúgy azért volt rá szükség, mert már az összes eresztéke lötyögött. Levittem a pincébe, ahol is beletekertem egy csomó csavart, mégpedig minden irányból minden irányba. Szóval amit ma szétszedek, annak itt már csak a hűlt helye látható. Vagyis elraktam innen még azon melegében. A hokedli alsó részén látható egy csavar, ami kiesett belőle.
Ezért büntiből (meg persze azért is, nehogy még kigyulladjon) bevágtam ebbe a másik a sarokba. Persze a csavar nem ma esett ki. Talán egy fél éve történhetett... Ráadásul nem is ez az első ami kitekeredett belőle! Szóval ha javításról van szó, nem kapkodom el a dolgokat. Mit hirtelenkedjek? Ha kijött az a csavar magától, akkor akár vissza is mehet! Nem? Na jó, nem... De azért adhatok neki egy esélyt!
Mi a szösz? A szösz apró szálak kusza szövevénye. Ez meg itt mondjuk a kosz, de ezt nem mondom el miből van. Mondhatni nem állok neki mocskolódni.
Íme egy apró hiba a gépezetben. Az eredeti gomb eltörött, mire fel előkaptam egyet a gyűjteményemből, majd gondolkodás nélkül felszereltem. Mivel az új gomb szára rövid, ezért az ujjacskákkal bele kell nyúlni a dobozba, hogy belehessen kapcsolni. Ez ebből a szempontból egy strapabíró család. Már hosszú évek óta így van ez a gép, de még senki sem tette szóvá a dolgot.
Le kell szedni a tetejét és kész. Na jó, csavarok híján leesett magától. No de micsoda dolog ez? Maguktól jönnek szét a dolgok? És akkor én mégis mit fogok csinálni?
Néhány év alatt azért rendesen begyűjtött a porból. Nem csoda, hiszen a ventilátor igencsak kergeti a levegőt keresztül a dobozon. Ha ez nem volna elég, akkor még fűti is (hiszen erre való), a melegtől meg a por a levegővel együtt száll felfelé.
Nem tudom említettem-e már, hogy mennyire szeretem az ilyen mocskos vackokat az asztalomon. Nagyon nem, mert ha valamit útálok az a konyhamocsok. Ez a szerencsétlen meg ugye közvetlenül a tűzhely mellett van, szóval hol ebből, hol meg abból jut rá néhány nem kívánt csepp. Aztán rászáll a por, ami ugye rászárad.
Ha már úgyis pótolnom kell a kiesett csavarokat, akkor az évek óta fennálló gomb problémát is orvosolni fogom. Persze felmerül a kérdés, hogy miért van ez így egyáltalán? Már úgy értem azért, mert mikor összeraktam, már akkor is látszott, hogy ez így nem lesz jó.
No de mi lehet a válasz az előbbi kérdésre? Hacsak az nem, hogy nem volt megfelelő gomb a tarsolyomban. De már van! Kifejezetten ezért vettem meg a zsibvásárban a balra látható darabot. Szerintem ennek meg hosszú lesz a szára. Amúgy volt egy éppen méretes, szintén régi gomb abból az időből, mikor a fadobozos rádiókon még oldalt volt a hullámváltó tekerő gombja, csak azt annyira drágán adták, hogy végül ottmaradt a piacon.
Az eleje már lejött, vagyis a díszrács simán leesett, de a doboz még mindig nem jön szét. Van itt ez a kiálló fehér rész. Ezt fel lehetne csavarozni a falra.
Majd ezzel a nagy fekete csavarral lehetne a felcsavarozott részhez hozzárögzíteni magát a melegfújót. Ez egy nagyon jó ötlet, mert így nem esik bele a kádba, mint mondjuk egy hajszárító. Ez a hajszárító meg a kád víz annyira izgatja a fantáziámat, hogy ezt mindenképp kénytelen leszek kipróbálni. Az az igazság, hogy már vettem is egy hajszárítót, mégpedig kifejezetten erre a célra. Szóval már csak egy kád vizet, valamint némi bátorságot kell szerezzek valahonnan.
Itt is vannak eldugott csavarok. Előlem? Butusok...
Leszedtem a ventilátorról a lapátját. Nézegettem a motort, de nem látszott különösebben kopottnak, illetve a tengelye lötyögősnek. Hja igen! A másik ok a zaj. Már úgy értem, hogy valami borzasztó hangja volt a szerkezetnek. Olyan zajos volt, hogy már szinte nem lehetett mellette beszélgetni. Amúgy nem a csavarok hiányától volt hangos, szóval hiába fogtam össze a dobozt, mert akkor is zörgött.
Ez itt a fűtőbetét. Ez még nem tekercselt, hanem rá van szegecselve a merev fűtőhuzal az azbeszt karikákra. Párszor már volt javítva. Amúgy Wallner Ferenc kollégám hagyta rám, de már ő is többször szétszedte. Hol a hőbiztosíték ment ki, hol a fűtőhuzal szakadt el, hol meg a motor tört le tartószerkezetestül a hátfalról.
Ezt a rövid gombot most szépen visszateszem a gyűjteményembe.
Soha, de tényleg soha ne tegyél semmi elektromos dolgot a kádba!
A figyelmes szemlélődő két különbséget vehet észre a két kép között. Egyrészt időközben rászórtam egy adag ultrát a kacatokra, másrészt bedugtam a kád lefolyójába a dugót.
Nos igen. Ezeknek tényleg beultráztam...
A már megmosott dolgokat kiszoktam tenni ide a kád szélére, aztán az ultrás vizes felületen megcsúsznak és szépen visszapotyognak a vízbe. Csak akkor tudok igazán haragudni érte, ha sok egyforma dolgot mosok, vagy ha valami nehéz dolog esik a kádba a zománc épségét veszélyeztetve. Egyszer kimostam a egy darabokra szedett 250-es MZ motorblokkot is, amitől aztán már tényleg iszonyatosan nézett ki a fürdőszoba! Ekkor az egy alkalommal fordult elő, hogy anyám ijedten rám kérdezett: Kisfiam! Ugye ki fogod mosni a kádat?
Vajon mi történne, ha most bedugnám a kábelét a konnektorba? Ez most nem az a project, mert majd a hajszárítóval játszom el a kísérletet.
Na ez aztán tényleg nem volt tiszta.
Melegfúvók ha találkoznak...
Persze nem szárítom forszírozottan. Az elektromos dolgok kimosásának titka, hogy semmiképp se sürgessük a száradásos részt! Ezt a szabályt azóta tudom (és tartom be), mióta egy fúrógép forgórésze felrobbant a kezemben, pedig ránézésre már száraz volt.
Legjobb a hozzávalókat letenni valami félreeső helyre, majd egyszerűen el kell róluk felejtkezni. Amúgy épp jó erre a cserépkályha teteje, vagy ez a kis ficak itt a kályha mellett. Néha persze sikerül teljesen elfelejtkezni a kimosott dolgokról.
Itt van például ez a nyomtató. De nem is, hanem inkább az a két lámpa, ami valahol a nyomtató morzsái alatt van. Na azokat is kimostam! A piacon vettem őket, mert az asztali lámpám már teljesen szétkopott, csak támolygott erre arra. Erre fel vettem hozzá egy másik mechanikát a piacon. Meg egy nagyon sok LED-es elemlámpát, mert ugye mi lenne, ha LED-es lenne az új asztali lámpám? Csoda!
És ha nem tetszik a fénye? Ezért vettem még egy lámpát. Na ekkor kezdett elbonyolódni a project! Már a lehetőségekbe bele lehet szédülni. Szerintem nem lesz abból a lámpából semmi. Itt balra a medvék is inkább a karácsonyban hisznek, mint az új asztali lámpám eljövetelében.
Hol itt, hol meg valahol másutt száradnak a dolgok, hiszen messze még a tél, ezért ráérek a fűtés megreparálásával. Persze könnyen beszélek, hiszen akad itthon egy másik melegfúvó. De aztán lehet, hogy nem is egy, hanem mindjárt kettő is van, mert mintha valahol a pincében is láttam volna egyet. Hogy minek? Nos azért, mert azt tervezem, hogyha csak próbaképp is, de egy hétre ezzel fűtjük a nagyszobát. Mármint azért, hogy kiderüljön mindez mennyibe fájna.
A cserépkályhát persze mellőzzük erre az időre. Nyitásképp fogok egy termosztátot. Nálam az ilyesmi úgy néz ki, hogy felkészülök a dologra. Tehát van itthon (két éve) egy egyszerű bimetálos termosztát, meg van egy komolyabb digitális, nemrég pedig vettem egy iparit, ami leginkább úgy néz ki, mint mondjuk egy részlet valami repülőgép műszerfalából. Már van digitális fogyasztásmérőm is, hiszen a kísérletben az a lényeg, hogy mennyiből jönne ki elektromosan a téli fűtés.
Mert ugye két dolgot utálok igazán:
- a rendetlenséget az asztalomon
- kosárban tűzifát hordani a másodikra (lift nincs)
Mindössze néhány percnyi drótoskodás választ el a mérés megkezdésétől, de ennek annyira nincs kedvem nekiállni, mint mondjuk rendet tenni az asztalomon. Például szétszedtem egy Kínai nyomós lámpát, ami már fél éve hever darabokban a tápegységem előtti műanyag dobozokban.
Visszatérve a fősodorhoz, ez a gomb ugye túl mélyen van.
Ez meg nevetségesen kiáll.
Persze akár még így is hagyhatnám.
No de mi lenne, ha levágnám belőle azt a felesleges két centit?
Akkor így nézne ki. Persze a dolgok sosem ilyen egyszerűek. Mert ugye mikor levágtam a két centit, akkor kiderült, hogy egyben levágtam a cső lyukas részét is. Sebaj, hiszen van itthon fúrógép! Meg persze úgyis kell fúrni egy lyukat az új tartócsavarnak.
Ekkor jött egy kis menetvágás.
Majd fazont fűrészeltem a bakelitbe, hogy beférjen a tartócsavar feje.
Felmerülhet benned a kérdés, hogy miért nem vettem elő egy hosszabb csavart a gyűjteményemből, de te csak ne gondolkozzál! Nézzed a képeket, meg olvassál! Majd én osztom a lapokat. Amúgy nem tudom miért nem vettem elő egy hosszabb csavart, tehát te ezt sem fogod megtudni.
Érdekes egy család vagyunk. Az asztali lámpák maradékával anyám körbevette a kályha tetején található öreg lábast, melyben amúgy víz van, s az a dolga, hogy a szoba megfelelő páratartalmáról gondoskodjon. Ami mosott ruha (jelen esetben zsebkendők) nem fért fel a fregolira, azt pedig ráteregette a kacatokra. De olyan nincs, hogy szóvá tenné mit keresnek a lámpák a cserépkályha tetején! A gyerek oda tette, s akkor annak biztosan volt valami komoly oka!
Na ez az a fa, melytől mint alma nem estem messze. Apukám is mindig csinált valamit. Szétszedett s összerakott dolgokat. Eleve szervizes volt a Tanértnél, de mikor hazajött, akkor sem tudta abbahagyni a dolgot. Folyton barkácsolt, folyton törte valamin a fejét. Most például láthatóan azon gondolkodik, megegye-e az ebédről megmaradt vargabélest. Ugyan nem tartozik szorosan ehhez a projecthez, de elárulom, hogy a vargabélesnek esélye sincs apukám rutinjával szemben!
Visszakerült végre a melegfúvó az őt megillető helyre. Jobbra az a zöld izé a gáztűzhely ajtaján, na az anyukám kedvenc törölgető rongya. No nem mintha nem volna itthon másik, vagy ne telne ilyesmire a családi költségvetésből, de mindezek ellenére anyukám a teljes elrongyolódásig képes használni ezeket a törölgető izéket. Ezt a furcsa szokást amúgy magam is örököltem. Van az asztalomon egy kispárnahuzat, ami több éve mint porrongy teljesít szolgálatot. Persze időnként ki van mosva, hogy szép tiszta legyen, de a rendszeres mosás a színén persze már mit sem segít.
Mint az a képen látható, sikerült a gombot helyesen megméretezni. Nem hiába tanultam fél évig reszelni! Mivel a rács nem lóg ki, ezért egyértelmű, hogy végül a csavarok is a helyükre kerültek. Szóval teljes a siker! Ez mekkora egy süket duma... Hogy miért? Nos hallgassuk csak meg a szerkezet hangját.

 

 

Először csend, aztán belép a szokásos háttérzaj, majd felpörög a ventilátor motorja.
A felvételkor a mikrofon két méterre volt a zajforrástól. Megígértem a szerkezetnek,
hogy a kukában fogja végezni, de előtte még meg is taposom! Két napig zörögve
gondolkodott a dolgon, majd abbahagyta a felesleges zajongást. Hiába no!
Valószínűleg igencsak meggyőző tudok lenni, mikor épp fenyegetőzöm.

 

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.