Canon S100 printer
(jó lesz a gyereknek, már persze ha sikerül kipofozni, a pofozás a gyerekre is ráférne)

Vettem egy Canon S100-as printert. No persze nem pénzért, hanem csak fel. Mármint innen a kuka mellől fel. A kisebbik a Canon, a nagyobbik egy HP. A HP-t otthagytam, mert az túl nagynak látszott itthonra játszani. Magyarán szólva a HP nem fért volna bele a csapba. Tudom tudom, különös egy szempontjaim vannak...
Megideologizáltam, hogy miért is megyek le a kukáig. Összeszedtem a lakás különböző pontjain található bödlikből a szemetet, majd levittem. Amúgy nem szoktam elkapkodni, általában megvárom amíg a vödör magától kijön az előszobába.
Visszafelé jövet, hogy hogy nem (de igen) velem jött a Canon printer. Később jött egy kukás, megnézte a HP nyomtatót, de még ő is érdektelennek találta, s otthagyta a földön. Ennyit a mai modern technika értékéről, avagy mára már a kukások is tudják, hogy mi lett a HP termékekből.
Szép kis masina. A kijárati papírtartó tálcája mondjuk nincs meg, de ez legyen a legnagyobb baja. Kívánságom nem hallgattatott meg, hiszen sajnos nem ez volt a legnagyobb baja.
Hátulnézetben. Semmi szokatlan. Hol van már az ezerlábú nyomtatóport... Manapság USB a divat. A hálózati kábel sem a vastag földelt típus, hanem egyszerű borotvacsatlakozós.
A sorozatszámtól balra a festékkazetta látható. Fekete patron van benne, de belemegy a színes is. Persze abba én nem megyek bele. Mármint a BC-21-es színes patron 13.000 forintos árába. Hányszor is lenne drágább a fej mint a nyomtató? Nullával nem osztunk!
A lenyíló ajtón fröccsöntött utasítás, hogyan cseréljünk nyomtatófejet, illetve hogyan kapcsoljunk át papírlapról borítékra. Persze aki nem érti a piktogramot annak elég ha ész nélkül löködi az apró kék színű kart.
Keresek egy USB madzagot a már többször megemlített kábeles fiókomban.
Valamiért felnéztem és megláttam pont szemben az asztalon ezt a kábelvéget. Ez eleve itt lóg a szkenner miatt. Na jó, akkor nem keresek másik kábelt.
Bedugtam a drótokat, tettem papírt a nyomigába. A Windows észrevette az új hardvert, de nem volt hozzá drivere. Mondta kimegy a netre és megkeresi a meghajtó programot. Szerintem az XP még életében nem talált semmihez magától drivert! Sebaj! Megkerestem neki magam.
Megnyomtam a printeren található egyetlen gombot, erre fel kidobta a papírt. Tehát a motorja legalább jól működik. Jó jel! Bizakodom. Na ez sem jött be...
Kivettem a festékpatront, természetesen csakis kíváncsiságból. (hiszen pont erről szól a szétszedtem project)
A sok lábán bemegy az áram, itt meg valahol kijön belőle a tinta. Körülbelül egy centi széles sávot ír egy zizzenésre a papírra. Meglepően gyorsan dolgozik, szinte gyorsabbnak tűnt a HP4L nyomtatómnál.
És tényleg. Mármint tényleg kijön belőle a tinta, és még jut belőle a papírra is. Az eredmény viszont valami kriminális. Távolról jó, de közelebbről nézve csíkokban nem nyomtat. Persze ha nem tetszik, akkor gond nélkül visszavihetem oda ahonnan hoztam. Valószínűleg szó nélkül visszaveszik.
Mindenképpen nagymosás következik, hiszen eleve a kuka mellől hoztam fel, valamint van rajta kosz kívülről bőven. Gondolom futott néhány évet mielőtt kidobták. Levettem a kis kék ajtót, meg a papíradagoló háttámláját. A tápegységet egy csavar tartja a gép aljában, a kábele pedig csatlakozós, ezért könnyedén széthúzható.
Ilyen kis nyilacskák jelzik, hogy hol kell csavarhúzóval feszegetni a dobozt, hogy szét lehessen pattintani. Mondjuk azt nem jelzi semmi, hogy ne erőltessük feleslegesen, mert az USB csatlakozó beakad a felső részbe.
Nem sok minden van benne. Szinte nincs is miről beszélnem. No persze ez nem fog visszatartani.
Az aljában kicsit kosz van. Ki is szedtem a "kosztartót". Erre keni rá a masina a nyomtatófejről letörölt felesleges festéket.
Ez egy szép nagy itatós papír a gép aljában. Nem volt nagyon koszos, inkább csak a tetején volt némi por. Szóval legalább tízszer ennyi mocsok fér bele.
Oda vannak ragasztva a drótok. Illetve most már csak voltak.
Tele van a fogaskerékrendszer festékkel. Az persze lehet, hogy ennek így kell lennie, de én valahogy mégis inkább a "nem így kell lennie" változatra szavaznék.
Ezt a részt így egyben fogom kimosni. Leszedhettem volna az elektronikát a mechanikáról, de nem volt hozzá kedvem.
Irány a fürdőszoba.
Persze először hozok ki egy kis vizet, feltakarítani az asztalomról a mocskot. Szép is volna, ha este pizsamában feltenném a lábam az asztalra mint szoktam volt, aztán meg be az ágyba. Valószínűleg bekerülnék a szétszedtembe az asszony kivégezve.
Zsupsz be a csapba először a külsejét, mert az a kevésbé piszkos. Addig a többi akármi a kád szélén állomásozik.
Kevésbé piszkosat mondtam volna? A csapból lefolyó víz szép feketévé varázsolta a csatornában lakó albínó csótányokat.
Ezek a részek szép tiszták lettek, meg persze ezek is. A tisztára mosott elemeket átdobáltam száradni a mosógép tetejére.
Végül kimostam a gép szerkezetét. Viszonylag könnyen feloldódott a mellément tinta, ami cserébe azonnal beleivódott a kezembe.
A csap látványa elszomorító, de szerencsére könnyen lejön a porcelánról a mocsok, bár erről van egy történetem: Egyszer valami tisztítószert öntöttem a budiba. Mikor beöntöttem, akkor még fehér pornak látszott, mikor azonban találkozott a vízzel, na akkorra kék pöttyökké változott. Azóta is kék pöttyös a vécécsészénk.
A mosószert illik leöblíteni. Ilyenkor jól leforrázom szegény cuccost, ugyanis az eleve forró víz könnyebben elpárolog. Az asszony szerint ki fogom mosni a kádat, mert ha nem, akkor rám uszítja a verőmedvét.
Csendélet csavarhúzóval.
Amúgy az egyik motort szedtem le vele a mechanikáról. Azért kellett leszednem, hogy kézzel tudjam tekergetni a tengelyeket, s így a fogaskerekek másik oldaláról is le tudtam dörgölni a koszt. Természetesen a polc másik szélén is maradtak alkatrészek.
Száradás a nagyszobában. Mivel most épp nincs itthon a család, ezért széthagyhatom a dolgokat. Egyébként a cserépkályha teteje van kinevezve szárítónak, akár tél van, akár nyár. Kinéztem az ablakon, de a másik nyomtatót még mindig nem vitték el, pedig errefelé sűrűn járnak a kukások.
A csap szép tiszta lett. Természetesen csak miután kimostam.
A mechanika is szép tiszta lett. (hiszen kimostam)
Mintha új lenne. (köszönhető a mosásnak)
A kezemet viszont hiába dörgöltem, az bizony masszívan koszos maradt.
Ide való arra a kis pöcökre az a gumidarabka, amit a fürdőszobapolc másik végében felejtettem. Ez fogja be parkoló állásban a nyomtatófej pofáját. Gondolom azért, hogy ne száradjon bele a tinta.
Visszacsavaroztam a helyére motort.
A belső részt egyetlen csavar rögzíti a nyomtató aljához.
Visszatettem a tápot.
Elrendeztem a vezetékeket.
Felpattintottam a készülék fedelét, majd bevágtam a nyomtatót a szobába pihenni.
Kicsit megmosdattam a nyomtatófejet.
Ekkor kérdezte meg az asszony, hogy: Mik ezek a maradványok a fürdőszobapolcon? Asszony kell a házba, mondta Kőműves Kelemen, s szórt még egy kis hamut a habarcsba...
Ide való a két itatós. Ez persze a gép legalja. Szerencsére nem nem bonyolult idáig szétszedni.
Hipp-hopp már be is tettem őket a helyükre!
A csatlakozó szépen fénylik.
Azon a kis könyökrészen halad át tinta.
Ez is szép tisztának látszik. Valahol itt jönne ki a fejből a tinta.
Párszor már töltötték a patront, ennek nyomai láthatóak ezen a dugón.
Nyomtattam egy tesztoldalt.
Pocsék lett!
Sebaj! Akkor is megszavaztam magamnak egy tál epret.
A nyomtatót ismételten bevágtam a szobába.
Végignéztem az eddig készített képeket.
Végül is ezt vettem észre.
Aminek inkább így kell lennie.
Mármint úgy, hogy a vékony legyen alul.
Már egészen rutinosan szedem szét a nyomtatót...
Hátha csak a tinta fogyott ki. Megkérdeztem egy közeli helyen mennyibe kerül egy töltés. 5.000 forintot mondott a hölgy. Majdnem vissza is szóltam, hogy nem szobára hívtam. Szóval nagyon fájna a pénztárcámnak az a tenta. Mekkora a valószínűsége, hogy kapok tintát a nyomtatóba a Verseny utcai kukás piacon? Nulla. Mármint egyel több az ár végén a nulla mondtam az eladónak.
Vigyél többet, akkor olcsóbb mondta az eladó. A piac az piac. Legyen, mondtam, s elhoztam egy fekete és egy színes utántöltőt mindösszesen 1.000 forintért. Sokba van nekem ez a project...
A fekete utántöltőben két üveg tinta van, meg fecskendő és tű, valamint egy komplett leírás is arról, hogy mit hogyan kell megcselekednem.
Ebbe kell belefecskendezni.
Ezekkel a cuccosokkal.
Így.
Ez mondjuk talán ment volna leírás nélkül is.
Lehet egy kicsit túltöltöttem, de majd kijön aminek ki kell jönnie.
Borzasztó.
Ez egy fekete oldal keskeny fehér csíkkal?
Kicsit sok a fehér csík, no meg el is fordultak 90°-al.
Gondoltam akkor ez be van száradva. Bedobtam a csapba jó meleg vízbe, hátha feloldódik a tintadugó.
Valami történt, mert most a papír szélére pacáz. A fejet kivéve jól látszik, hogy tiszta tinta az eleje. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy tényleg túltöltöttem. Néha minta kezdene jól fedni a festék, de ez csak azért van, mert szétkeni a fej a túlfolyt tintát.
Az elektro levelező listán Anonymus azt javasolta, hogy pumpáljam meg a nyomtatófejet, mert ettől majd "kidugul" az eltömődött csatorna. Először le akartam vinni a patront a pincébe a lábpumpához, s valami lyukas gumidugót kerestem a "gumi" feliratú dobozomban a pumpa és a patron összeillesztéséhez.
Csakhogy épp középen ült a gumis dobozban ez a pumpalabda. Milyen jó, hogy mindent elteszek! Amúgy mellszívó alkatrész. Mivel a fiam most volt 13 éves, ezért kb. 10 éve várta ez a labdacs, hogy végre felhasználjam valamire.
Jól megpumpáltam a patront a bejárati nyílásnál, a tinta pedig azonnal kijött a másik oldalon. Tiszta szerencse, hogy csak szépen csepegett és nem spriccelt szerteszét a szobában.
Lemostam a fejről a kifolyt tintát, majd készítettem néhány próbanyomatot. Snoopy háttere eredetileg kék, de semmiképp sem csíkos.
Bevittem a patront a fürdőszobába, majd nekiálltam pumpálni. Jött belőle a tinta rendesen, egyből tele lett fekete mocsokkal a csap. Az asszony egészen jól tűri a bolondériáimat, hiszen a balra látható képet is ő készítette. Kipróbáltam a patront, de ugyanolyan pocsék volt a nyomat.
Feltöltöttem vízzel a dobozkát, majd kipumpáltam belőle.
Nekinyomtam a csapnak a dobozt, mire fel a másik oldalon csak úgy dőlt ki belőle a feketeség! Csináltam egy próbanyomatot. Hát, voltak már sikeresebb projectjeim is. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy a sötét szar, halovány fossá változott.
Talán nem a legjobb kép, de a lényeg, hogy alul van a labda, s épp azt nézem, hogy jön-e felül rendesen a festék. Jönni jött, de a várt eredmény elmaradt.
Masszívan csíkoz. A jobb oldali kép úgy készült, hogy többször egymásra nyomtattam, ezért sötétebb a tónusa. Meglepően stabilan ugyanoda hibázik a gép. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem kellene nekem piszkálnom ezt nyomtatót.
Nagyon kimostam a patront.
Ennyire halvány lett a nyomat, a hiba viszont stabilan megmaradt. A képen látható késsel levágtam a pici szétnyomott műanyag krumplikat amik a fejet rögzítik a patronhoz.
Márpedig ha én levágok valamit, akkor az le is lészen vágva! Ennél jobban csak reszelővel lehet szétszedni, mert úgy nézem innentől nagyon össze van ragasztva.
A patronból kimostam a tintát. A jobbról érkező csőből meleg víz folyik, elől meg csak dől a patronból a tinta. Illetve csak addig jött, amíg volt benne.
Kerestem egy akkora gyógyszeres üvegcsét, amibe belefért a fej. Találtam is egyet a spájzban. Úgy látszik anyukám is gyűjti a dolgokat.
Ráöntöttem egy kevés denaturált szeszt, hogy ellepje, s letettem az üveget az asztalom sarkára. Mivel folyton útban van, ilyenkor lögybölök rajta egy kicsit. Ha volna itthon Parkinson kóros nagypapa, akkor a kezébe nyomnám az üvegcsét, s ripsz-ropsz kioldódna a belenőtt tinta. De nincs nagypapa, így várok egy hetet, majd megpróbálom visszaszerelni a fejet a patronra.
A lefolyóba öntött fél deci tinta (mint környezetszennyezés) a lelkemen szárad, a patron pedig a virágállványon. Este fürdéskor magammal vittem a kádba a fejet és a fecskendőt. Úszkáltam a kádban, s közben néha-néha átnyomtam egy fecsi vizet a nyomtatófejen. Egészen szépen spriccel belőle a víz. Olyan szép egyenes sávban jön ki. Fürdés után visszadobtam a fejet a denszeszes üvegcsébe, hogy ázzon még egy kicsit. (azaz napokra elfelejtkeztem a dologról)
Kollégám említette, hogy ő is próbálkozott nyomtatófej javítással. Ő speciel kifőzte a fejet, mondván így gyorsabban kioldódik a beszáradt tinta. Ez a műtét mondjuk nem volt sikeres. Gondolom elég ha annyit mondok, hogy beszólt a neje a szobába: Andris! Elfőtt a víz! Részemről végül lemostam a fejről a denaturált szeszt.
Letettem magam elé az alkatrészeket erre a szép szürke használt egérpadra. Direkt erre a célra nem dobtam ki. Mármint azért, hogy szerelgessek rajta. Mindössze öt perc alatt megtaláltam, ide volt elbújva. A zsiráf vigyázott rá, bár meglehet, hogy ő is dugta el. Magamtól ugyanis miért is tettem volna a polc tetejére? Talán mert eldugdossa a dolgokat. Mármint a zsiráf.
Ezek a pöckök tartották a nyomtatófejet a patronon. Persze a szétolvasztott krumpli végüket késsel levágtam. Most a pöckök helyett csavarok lesznek. Így döntöttem, mert nem igazán volt más választásom.
Előkaptam az egyik csavaros dobozomat. Kiválasztottam a rengetegből két megfelelőnek látszó csavart. (igazándiból csak két darab süllyesztett fejűt találtam, ennyit a választásról)
Megmértem tolómérővel a csavarok átmérőjét, majd kiválasztottam a megfelelő átmérőjű fúrószárat. (benyúltam a dobozba és kivettem ami a kezembe akadt) Majd óvatosan átfúrtam a nyomtatófejben a lyukakat nagyobbra. (nekinyomtam a fúrógépet erőből)
A fúrást a kedvenc fúrás közbeni alátétemen végeztem. Ez nagyon fontos. (nem igaz) Természetesen elsőre sikerültek a lyukak. (kicsi lett a lyuk és a gépet billegtetve tágítottam)
Az alumínium széle felgyűrődött, ezért elővettem a fúrókészletem (eleve itt volt), hogy lesorjázzam a lyukakat. Előkaptam egy megfelelő méretű fúrót a készletből. (két percig találgattam, hogyan nyílik ki a doboz) Lesorjáztam a lyukakat. (majd rájöttem, hogy nem sorjázni kellene, hanem a csavarok fejének kellene besüllyeszteni az anyagot)
Ebből meg ebből a pöcökből lesznek a lyukak. (nem "ből", hanem helyett) A késemmel egyetlen jól irányzott mozdulattal levágtam a pöcköket. (harmadjára sikerült) A bonctűmmel pedig bejelöltem a leendő lyukak közepét. (csálén)
Elővettem a megfelelő méretű fúrót. (Eleve benne volt a tokmányban) majd könnyedén befogtam a Miniplexbe. (kombinált fogóval erőlködtem)
Ilyen lett az egyik lyuk, ilyen meg a másik.
(na most mondd, hogy minden lyuk egyforma)
Könnyedén betekertem a csavarokat. (erőltetni kellett)
De azért sikerült.
Megtöltöttem a patront tintával, majd kicsit állni hagytam. Büszkeség töltötte el lelkemet, mert éreztem hogy jó lesz! Betettem a fejet a nyomtatóba és csináltam egy próbanyomatot.
Szar lett.
Illetve szar maradt.
Mondhatni adtam a szarnak egy pofont.
Vagyis napokig csak szarakodtam
Szóval csak elszartam az időt.
Szarni rá...
Háromszor nyomtattam ki erre a papírra ugyanazt a képet. Hát ez nem fed sehogyan se. Szóval nem érdemes kínlódni a nyomtatófej javítgatásával. Mindenki kavarjon be sebesen a tonerboltba és vegyen (vagy rendeljen neten) másik fejet.
Uff!

 

Már azt hittem, hogy vége, de mindjárt másnap jött a folytatás

 

Mekkora a valószínűsége annak, hogy kimegyek a Budai városközpontban szombatonkénti piacra, és kapok egy BC20-as nyomtatófejet? Kétszázért! Nulla! Tehát vettem egyet. Szépen le volt ragasztva, nehogy beszáradjon. Az sem valószínű, hogy kapok egy 18-as orsó SONY ULH szalagot 200-ért, tehát azt is megvettem. A Maxell szalagot sem adják 200-ért, pláne nem ha fém orsón van, ezért azt is megvettem.
Mekkora a valószínűsége annak, hogy létezik ilyen lengődugó? Mármint ilyen számítógépes hálózati kábel végére való. Pontosan annyi a valószínűsége, minthogy kapok a piacon a BC20-tól mindössze 14 méterre egy BC21-es színes nyomtatófejet. Gyárit! Dobozában! Kétszázért!
A 200 forint egészen elviselhető összeg a 13.000-hez képest. Mondtam már ma, hogy imádom a bolhapiacokat? Annyira örültem, hogy menten vettem magamnak egy szép régi rádiót. No nem mintha nem lenne itthon egy rakással, de 200 forintot megért. Ha másnak nem, hát jó lesz szobadísznek.
Még a beszáradás elleni gyári védőke is rajta van a patronon.
Gyorsan nyomtattam egyet a printerrel. Nem ijedtem meg, hiszen tudom, hogy ez még a régi patron, csak adtam neki egy esélyt mielőtt végleg kivágom.
Nyomtatófej csere. Fel sem ismeri a fejet a nyomtató! Beteszem, de nem csinál semmit. Szóval észre sem veszi. Megjegyzem gyanúsan jól indult ez a nap...
Furák azok a kis pöttyök az érintkezőkön. A másikon erősen aranyozottnak tűnnek az érintkezők, ezek meg olyan oxidos felületűeknek látszanak. Políroztam rajta egy kicsit, ettől a maradék sárgaság is lejött a nyáklapról. Továbbra sem ismeri fel a fejet a nyomtató.
Beteszem a színes patront. Hurrá! Ezt már felismeri a szerkezet. Zizeg vele egy jó darabig, gondolom próbálgatja, törölgeti.
Lássuk Snoopyt!
Gyönyörűen nyomtat a masina, csak nem színes!
Mégis mitől nyomtathat fekete fehérben?
Gondolom a tinta hiányzik a patronból. Mégis mit akarok 200 forintért? Szóval előszedem a minap 500-ért vásárolt színes tintakészletemet. Kerekedik a történet, mintha tenmagam írnám.
A leírás szerint itt kell levágni a kupakot. Ez nem egy egyszerű művelet, mert tartja magát a patron teteje rendesen.
Mint az az ujjamon látható, mindhárom színű tintából töltöttem a patronba. Érdekes, de nem voltak üresek. Ahogy nyomtam be felülről a tintát, egyből folyt ki alulról. Jó ha egy köbcenti fért a tartályokba. Szóval olyan mintha nem lett volna üres.
Gondoltam ha már úgyis összekentem magam, akkor megtöltöm a fekete patront is. Na ebbe a feladatba - mint az balra látható - beletört a bicskám.
Tájkép csata után.
Újabb színfoltok az ujjaim hegyén.
Kiválasztottam egy szép színes képet. Kinyomtattam. Megint fekete fehér lett. Komoly agymunkával (nyomtatási panel olvasása) kiderítettem, hogy át kell kapcsolni a nyomtatást nyomtatáskor a felugró panelen színesre. Valamiért berögzült a szoftvernek, hogy fekete patron van a nyomtatóban.
Honnan szedjek szép fényes fotópapírt. A tavalyi naptár hátulja tökéletesen megfelel erre a célra. Olló meg vonalzó kell, és már készülnek is az A4-es fényes papírok.
Trallala trallala...
Csíkoz egy kicsit, de ezt később abbahagyta.
Mint ahogy a színes nyomtatást is. Először azt hittem, hogy én állítgattam el valamit a nyomtatási panelen, hiszen állítgattam én ott mindent a fene nagy örömömben.
Minden kreativitásomat latba vetve összehoztam a balra látható tesztábrát. A fentebbi ágyon heverő képeket nézve úgy tűnt, mintha csak a kék, és a fekete színeket nyomtatná ki.
Legalább a színlátásommal nincs probléma...
Ha lett volna harmadik kezem, vagy itt lett volna az asszony, akkor lett volna még itt néhány kép amin az látszik, hogy a csapban melegvízben lögybölöm a színes nyomtatófejet. Úgy néz ki, hogy végül ez használt neki. Teljes a siker! Örülhet a gyerek, mert rásózom ezt a nyomtatót. Nekem mintha kicsit elegem lenne belőle. Legközelebb kétszer is megnézem, hogy mit veszek fel a kuka mellől!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.