Canon S100 printer
(jó lesz a gyereknek, már persze ha sikerül kipofozni, a pofozás a gyerekre is
ráférne)
Vettem egy Canon S100-as printert. No persze nem pénzért, hanem csak fel. Mármint innen a kuka mellől fel. A kisebbik a Canon, a nagyobbik egy HP. A HP-t otthagytam, mert az túl nagynak látszott itthonra játszani. Magyarán szólva a HP nem fért volna bele a csapba. Tudom tudom, különös egy szempontjaim vannak... | |
Megideologizáltam, hogy miért is megyek le a kukáig. Összeszedtem a lakás különböző pontjain található bödlikből a szemetet, majd levittem. Amúgy nem szoktam elkapkodni, általában megvárom amíg a vödör magától kijön az előszobába. | |
Visszafelé jövet, hogy hogy nem (de igen) velem jött a Canon printer. Később jött egy kukás, megnézte a HP nyomtatót, de még ő is érdektelennek találta, s otthagyta a földön. Ennyit a mai modern technika értékéről, avagy mára már a kukások is tudják, hogy mi lett a HP termékekből. | |
Szép kis masina. A kijárati papírtartó tálcája mondjuk nincs meg, de ez legyen a legnagyobb baja. Kívánságom nem hallgattatott meg, hiszen sajnos nem ez volt a legnagyobb baja. | |
Hátulnézetben. Semmi szokatlan. Hol van már az ezerlábú nyomtatóport... Manapság USB a divat. A hálózati kábel sem a vastag földelt típus, hanem egyszerű borotvacsatlakozós. | |
A sorozatszámtól balra a festékkazetta látható. Fekete patron van benne, de belemegy a színes is. Persze abba én nem megyek bele. Mármint a BC-21-es színes patron 13.000 forintos árába. Hányszor is lenne drágább a fej mint a nyomtató? Nullával nem osztunk! | |
A lenyíló ajtón fröccsöntött utasítás, hogyan cseréljünk nyomtatófejet, illetve hogyan kapcsoljunk át papírlapról borítékra. Persze aki nem érti a piktogramot annak elég ha ész nélkül löködi az apró kék színű kart. | |
Keresek egy USB madzagot a már többször megemlített kábeles fiókomban. | |
Valamiért felnéztem és megláttam pont szemben az asztalon ezt a kábelvéget. Ez eleve itt lóg a szkenner miatt. Na jó, akkor nem keresek másik kábelt. | |
Bedugtam a drótokat, tettem papírt a nyomigába. A Windows észrevette az új hardvert, de nem volt hozzá drivere. Mondta kimegy a netre és megkeresi a meghajtó programot. Szerintem az XP még életében nem talált semmihez magától drivert! Sebaj! Megkerestem neki magam. | |
Megnyomtam a printeren található egyetlen gombot, erre fel kidobta a papírt. Tehát a motorja legalább jól működik. Jó jel! Bizakodom. Na ez sem jött be... | |
Kivettem a festékpatront, természetesen csakis kíváncsiságból. (hiszen pont erről szól a szétszedtem project) | |
A sok lábán bemegy az áram, itt meg valahol kijön belőle a tinta. Körülbelül egy centi széles sávot ír egy zizzenésre a papírra. Meglepően gyorsan dolgozik, szinte gyorsabbnak tűnt a HP4L nyomtatómnál. | |
És tényleg. Mármint tényleg kijön belőle a tinta, és még jut belőle a papírra is. Az eredmény viszont valami kriminális. Távolról jó, de közelebbről nézve csíkokban nem nyomtat. Persze ha nem tetszik, akkor gond nélkül visszavihetem oda ahonnan hoztam. Valószínűleg szó nélkül visszaveszik. | |
Mindenképpen nagymosás következik, hiszen eleve a kuka mellől hoztam fel, valamint van rajta kosz kívülről bőven. Gondolom futott néhány évet mielőtt kidobták. Levettem a kis kék ajtót, meg a papíradagoló háttámláját. A tápegységet egy csavar tartja a gép aljában, a kábele pedig csatlakozós, ezért könnyedén széthúzható. | |
Ilyen kis nyilacskák jelzik, hogy hol kell csavarhúzóval feszegetni a dobozt, hogy szét lehessen pattintani. Mondjuk azt nem jelzi semmi, hogy ne erőltessük feleslegesen, mert az USB csatlakozó beakad a felső részbe. | |
Nem sok minden van benne. Szinte nincs is miről beszélnem. No persze ez nem fog visszatartani. | |
Az aljában kicsit kosz van. Ki is szedtem a "kosztartót". Erre keni rá a masina a nyomtatófejről letörölt felesleges festéket. | |
Ez egy szép nagy itatós papír a gép aljában. Nem volt nagyon koszos, inkább csak a tetején volt némi por. Szóval legalább tízszer ennyi mocsok fér bele. | |
Oda vannak ragasztva a drótok. Illetve most már csak voltak. | |
Tele van a fogaskerékrendszer festékkel. Az persze lehet, hogy ennek így kell lennie, de én valahogy mégis inkább a "nem így kell lennie" változatra szavaznék. | |
Ezt a részt így egyben fogom kimosni. Leszedhettem volna az elektronikát a mechanikáról, de nem volt hozzá kedvem. | |
Irány a fürdőszoba. | |
Persze először hozok ki egy kis vizet, feltakarítani az asztalomról a mocskot. Szép is volna, ha este pizsamában feltenném a lábam az asztalra mint szoktam volt, aztán meg be az ágyba. Valószínűleg bekerülnék a szétszedtembe az asszony kivégezve. | |
Zsupsz be a csapba először a külsejét, mert az a kevésbé piszkos. Addig a többi akármi a kád szélén állomásozik. | |
Kevésbé piszkosat mondtam volna? A csapból lefolyó víz szép feketévé varázsolta a csatornában lakó albínó csótányokat. | |
Ezek a részek szép tiszták lettek, meg persze ezek is. A tisztára mosott elemeket átdobáltam száradni a mosógép tetejére. | |
Végül kimostam a gép szerkezetét. Viszonylag könnyen feloldódott a mellément tinta, ami cserébe azonnal beleivódott a kezembe. | |
A csap látványa elszomorító, de szerencsére könnyen lejön a porcelánról a mocsok, bár erről van egy történetem: Egyszer valami tisztítószert öntöttem a budiba. Mikor beöntöttem, akkor még fehér pornak látszott, mikor azonban találkozott a vízzel, na akkorra kék pöttyökké változott. Azóta is kék pöttyös a vécécsészénk. | |
A mosószert illik leöblíteni. Ilyenkor jól leforrázom szegény cuccost, ugyanis az eleve forró víz könnyebben elpárolog. Az asszony szerint ki fogom mosni a kádat, mert ha nem, akkor rám uszítja a verőmedvét. | |
Csendélet csavarhúzóval. Amúgy az egyik motort szedtem le vele a mechanikáról. Azért kellett leszednem, hogy kézzel tudjam tekergetni a tengelyeket, s így a fogaskerekek másik oldaláról is le tudtam dörgölni a koszt. Természetesen a polc másik szélén is maradtak alkatrészek. |
|
Száradás a nagyszobában. Mivel most épp nincs itthon a család, ezért széthagyhatom a dolgokat. Egyébként a cserépkályha teteje van kinevezve szárítónak, akár tél van, akár nyár. Kinéztem az ablakon, de a másik nyomtatót még mindig nem vitték el, pedig errefelé sűrűn járnak a kukások. | |
A csap szép tiszta lett. Természetesen csak miután kimostam. | |
A mechanika is szép tiszta lett. (hiszen kimostam) | |
Mintha új lenne. (köszönhető a mosásnak) A kezemet viszont hiába dörgöltem, az bizony masszívan koszos maradt. |
|
Ide való arra a kis pöcökre az a gumidarabka, amit a fürdőszobapolc másik végében felejtettem. Ez fogja be parkoló állásban a nyomtatófej pofáját. Gondolom azért, hogy ne száradjon bele a tinta. | |
Visszacsavaroztam a helyére motort. | |
A belső részt egyetlen csavar rögzíti a nyomtató aljához. | |
Visszatettem a tápot. | |
Elrendeztem a vezetékeket. | |
Felpattintottam a készülék fedelét, majd bevágtam a nyomtatót a szobába pihenni. | |
Kicsit megmosdattam a nyomtatófejet. | |
Ekkor kérdezte meg az asszony, hogy: Mik ezek a maradványok a fürdőszobapolcon? Asszony kell a házba, mondta Kőműves Kelemen, s szórt még egy kis hamut a habarcsba... | |
Ide való a két itatós. Ez persze a gép legalja. Szerencsére nem nem bonyolult idáig szétszedni. | |
Hipp-hopp már be is tettem őket a helyükre! | |
A csatlakozó szépen fénylik. | |
Azon a kis könyökrészen halad át tinta. | |
Ez is szép tisztának látszik. Valahol itt jönne ki a fejből a tinta. | |
Párszor már töltötték a patront, ennek nyomai láthatóak ezen a dugón. | |
Nyomtattam egy tesztoldalt. Pocsék lett! |
|
Sebaj! Akkor is megszavaztam magamnak egy tál epret. | |
A nyomtatót ismételten bevágtam a szobába. | |
Végignéztem az eddig készített képeket. | |
Végül is ezt vettem észre. | |
Aminek inkább így kell lennie. Mármint úgy, hogy a vékony legyen alul. Már egészen rutinosan szedem szét a nyomtatót... |
|
Hátha csak a tinta fogyott ki. Megkérdeztem egy közeli helyen mennyibe kerül egy töltés. 5.000 forintot mondott a hölgy. Majdnem vissza is szóltam, hogy nem szobára hívtam. Szóval nagyon fájna a pénztárcámnak az a tenta. Mekkora a valószínűsége, hogy kapok tintát a nyomtatóba a Verseny utcai kukás piacon? Nulla. Mármint egyel több az ár végén a nulla mondtam az eladónak. | |
Vigyél többet, akkor olcsóbb mondta az eladó. A piac az piac. Legyen, mondtam, s elhoztam egy fekete és egy színes utántöltőt mindösszesen 1.000 forintért. Sokba van nekem ez a project... | |
A fekete utántöltőben két üveg tinta van, meg fecskendő és tű, valamint egy komplett leírás is arról, hogy mit hogyan kell megcselekednem. | |
Ebbe kell belefecskendezni. | |
Ezekkel a cuccosokkal. | |
Így. Ez mondjuk talán ment volna leírás nélkül is. |
|
Lehet egy kicsit túltöltöttem, de majd kijön aminek ki kell jönnie. | |
Borzasztó. Ez egy fekete oldal keskeny fehér csíkkal? Kicsit sok a fehér csík, no meg el is fordultak 90°-al. |
|
Gondoltam akkor ez be van száradva. Bedobtam a csapba jó meleg vízbe, hátha feloldódik a tintadugó. | |
Valami történt, mert most a papír szélére pacáz. A fejet kivéve jól látszik, hogy tiszta tinta az eleje. Egyre valószínűbbnek látszik, hogy tényleg túltöltöttem. Néha minta kezdene jól fedni a festék, de ez csak azért van, mert szétkeni a fej a túlfolyt tintát. | |
Az elektro levelező listán Anonymus azt javasolta, hogy pumpáljam meg a nyomtatófejet, mert ettől majd "kidugul" az eltömődött csatorna. Először le akartam vinni a patront a pincébe a lábpumpához, s valami lyukas gumidugót kerestem a "gumi" feliratú dobozomban a pumpa és a patron összeillesztéséhez. | |
Csakhogy épp középen ült a gumis dobozban ez a pumpalabda. Milyen jó, hogy mindent elteszek! Amúgy mellszívó alkatrész. Mivel a fiam most volt 13 éves, ezért kb. 10 éve várta ez a labdacs, hogy végre felhasználjam valamire. | |
Jól megpumpáltam a patront a bejárati nyílásnál, a tinta pedig azonnal kijött a másik oldalon. Tiszta szerencse, hogy csak szépen csepegett és nem spriccelt szerteszét a szobában. | |
Lemostam a fejről a kifolyt tintát, majd készítettem néhány próbanyomatot. Snoopy háttere eredetileg kék, de semmiképp sem csíkos. | |
Bevittem a patront a fürdőszobába, majd nekiálltam pumpálni. Jött belőle a tinta rendesen, egyből tele lett fekete mocsokkal a csap. Az asszony egészen jól tűri a bolondériáimat, hiszen a balra látható képet is ő készítette. Kipróbáltam a patront, de ugyanolyan pocsék volt a nyomat. | |
Feltöltöttem vízzel a dobozkát, majd kipumpáltam belőle. | |
Nekinyomtam a csapnak a dobozt, mire fel a másik oldalon csak úgy dőlt ki belőle a feketeség! Csináltam egy próbanyomatot. Hát, voltak már sikeresebb projectjeim is. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy a sötét szar, halovány fossá változott. | |
Talán nem a legjobb kép, de a lényeg, hogy alul van a labda, s épp azt nézem, hogy jön-e felül rendesen a festék. Jönni jött, de a várt eredmény elmaradt. | |
Masszívan csíkoz. A jobb oldali kép úgy készült, hogy többször egymásra nyomtattam, ezért sötétebb a tónusa. Meglepően stabilan ugyanoda hibázik a gép. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem kellene nekem piszkálnom ezt nyomtatót. | |
Nagyon kimostam a patront. | |
Ennyire halvány lett a nyomat, a hiba viszont stabilan megmaradt. A képen látható késsel levágtam a pici szétnyomott műanyag krumplikat amik a fejet rögzítik a patronhoz. | |
Márpedig ha én levágok valamit, akkor az le is lészen vágva! Ennél jobban csak reszelővel lehet szétszedni, mert úgy nézem innentől nagyon össze van ragasztva. | |
A patronból kimostam a tintát. A jobbról érkező csőből meleg víz folyik, elől meg csak dől a patronból a tinta. Illetve csak addig jött, amíg volt benne. | |
Kerestem egy akkora gyógyszeres üvegcsét, amibe belefért a fej. Találtam is egyet a spájzban. Úgy látszik anyukám is gyűjti a dolgokat. | |
Ráöntöttem egy kevés denaturált szeszt, hogy ellepje, s letettem az üveget az asztalom sarkára. Mivel folyton útban van, ilyenkor lögybölök rajta egy kicsit. Ha volna itthon Parkinson kóros nagypapa, akkor a kezébe nyomnám az üvegcsét, s ripsz-ropsz kioldódna a belenőtt tinta. De nincs nagypapa, így várok egy hetet, majd megpróbálom visszaszerelni a fejet a patronra. | |
A lefolyóba öntött fél deci tinta (mint környezetszennyezés) a lelkemen szárad, a patron pedig a virágállványon. Este fürdéskor magammal vittem a kádba a fejet és a fecskendőt. Úszkáltam a kádban, s közben néha-néha átnyomtam egy fecsi vizet a nyomtatófejen. Egészen szépen spriccel belőle a víz. Olyan szép egyenes sávban jön ki. Fürdés után visszadobtam a fejet a denszeszes üvegcsébe, hogy ázzon még egy kicsit. (azaz napokra elfelejtkeztem a dologról) | |
Kollégám említette, hogy ő is próbálkozott nyomtatófej javítással. Ő speciel kifőzte a fejet, mondván így gyorsabban kioldódik a beszáradt tinta. Ez a műtét mondjuk nem volt sikeres. Gondolom elég ha annyit mondok, hogy beszólt a neje a szobába: Andris! Elfőtt a víz! Részemről végül lemostam a fejről a denaturált szeszt. | |
Letettem magam elé az alkatrészeket erre a szép szürke használt egérpadra. Direkt erre a célra nem dobtam ki. Mármint azért, hogy szerelgessek rajta. Mindössze öt perc alatt megtaláltam, ide volt elbújva. A zsiráf vigyázott rá, bár meglehet, hogy ő is dugta el. Magamtól ugyanis miért is tettem volna a polc tetejére? Talán mert eldugdossa a dolgokat. Mármint a zsiráf. | |
Ezek a pöckök tartották a nyomtatófejet a patronon. Persze a szétolvasztott krumpli végüket késsel levágtam. Most a pöckök helyett csavarok lesznek. Így döntöttem, mert nem igazán volt más választásom. | |
Előkaptam az egyik csavaros dobozomat. Kiválasztottam a rengetegből két megfelelőnek látszó csavart. (igazándiból csak két darab süllyesztett fejűt találtam, ennyit a választásról) | |
Megmértem tolómérővel a csavarok átmérőjét, majd kiválasztottam a megfelelő átmérőjű fúrószárat. (benyúltam a dobozba és kivettem ami a kezembe akadt) Majd óvatosan átfúrtam a nyomtatófejben a lyukakat nagyobbra. (nekinyomtam a fúrógépet erőből) | |
A fúrást a kedvenc fúrás közbeni alátétemen végeztem. Ez nagyon fontos. (nem igaz) Természetesen elsőre sikerültek a lyukak. (kicsi lett a lyuk és a gépet billegtetve tágítottam) | |
Az alumínium széle felgyűrődött, ezért elővettem a fúrókészletem (eleve itt volt), hogy lesorjázzam a lyukakat. Előkaptam egy megfelelő méretű fúrót a készletből. (két percig találgattam, hogyan nyílik ki a doboz) Lesorjáztam a lyukakat. (majd rájöttem, hogy nem sorjázni kellene, hanem a csavarok fejének kellene besüllyeszteni az anyagot) | |
Ebből meg ebből a pöcökből lesznek a lyukak. (nem "ből", hanem helyett) A késemmel egyetlen jól irányzott mozdulattal levágtam a pöcköket. (harmadjára sikerült) A bonctűmmel pedig bejelöltem a leendő lyukak közepét. (csálén) | |
Elővettem a megfelelő méretű fúrót. (Eleve benne volt a tokmányban) majd könnyedén befogtam a Miniplexbe. (kombinált fogóval erőlködtem) | |
Ilyen lett az egyik
lyuk, ilyen meg a másik. (na most mondd, hogy minden lyuk egyforma) |
|
Könnyedén betekertem a csavarokat. (erőltetni kellett) | |
De azért sikerült. | |
Megtöltöttem a patront tintával, majd kicsit állni hagytam. Büszkeség töltötte el lelkemet, mert éreztem hogy jó lesz! Betettem a fejet a nyomtatóba és csináltam egy próbanyomatot. | |
Szar lett. Illetve szar maradt. Mondhatni adtam a szarnak egy pofont. Vagyis napokig csak szarakodtam Szóval csak elszartam az időt. Szarni rá... |
|
Háromszor nyomtattam ki erre a papírra ugyanazt a képet.
Hát ez nem fed sehogyan se. Szóval nem érdemes kínlódni a nyomtatófej
javítgatásával. Mindenki kavarjon be sebesen a
tonerboltba és vegyen (vagy
rendeljen neten) másik fejet. Uff! |