Brutális termosztát
(a termosztát trilógia befejező része)

	Ott van középen a mai boncalany. Volt itt a polcon egy analóg termosztát, azt már szétszedtem. Volt egy digitális, azt is szétszedtem. Mikor aztán a piacon megláttam ezt a brutálist, mindjárt megéreztem, hogy termosztátos írásaimból trilógia lesz.
	Első nap még több ezer forintot mondtak rá. Persze ennyit nem adtam érte. Szerencsére nemcsak nekem, de senki másnak sem kellett, mire fel három hét múlva elhoztam potom 400 forintért. Ha azt vesszük, hogy tulajdonképpen nem jó semmire, akkor persze drága, de ha figyelembe vesszük azt az aspektust is, hogy jól eljátszom vele egy egész délutánt, akkor viszont már egészen olcsónak mondható.
	FUS 1 electric, ha jól olvasom a fura betűit.
	Na ennek aztán nem két lába van! A bekötéséhez valószínűleg kell egy kisebb könyv. Van adás-vétel lába, valamint négyhuzalos hőelem az érzékelője, és még motoros potmétert is lehet hozzákötni, illetve a többi lábára az ajtócsengőtől a mosógépig mindent rá lehet drótozni. Vagy például alacsony költségvetésű akciófilmben jó lesz időzítőnek atombombához.
	Nem jól olvastam! Ez "fusi" electric. Szóval már a japcsik is fusiznak! Amúgy részemről azt kívánom (így karácsony alkalmából), hogy rohadjon meg az összes olvashatatlan karakterkészletet feltaláló, megrajzoló, bevezető, akiket részemről nem is neveznék embernek.
	Ez nekem kínaiul van. Na jó, akkor legyen japánul...
	1998 májusi darab.
	A lyukakon benézve úgy nézem, hogy lesz mit fényképeznem. Például nemrég láttam egy filmet, amiben olyan lények jöttek, akik mintha emberek lettek volna, csak nem a gerincesek rendjéhez tartoztak. Mindenféle csúnya dologgal akarták becsapni az emberiséget. Vagy lehet, hogy ez nem is sci-fi volt, hanem valami politikai kerekasztal beszélgetés...
	Mielőtt megölöm, azért még ki kellene próbálnom. Ugyan kapcsolni már nem fog soha semmit, de legalább (utoljára) beizzíthatnám, hogy lássuk, van-e benne élet. Ide valahova kell beadni neki a 230at.
	Páran visszaírtatok, hogy milyen bátran dugok be dolgokat a konnektorba. Ez nem bátorság kérdése! Pusztán veleszületett esztelenség dolga az egész. Mert ugye mégis mi történhet? Legfeljebb szikrázik egy nagyot, vagy mondjuk megráz. A szikrák nem bántanak, és már a rázást is túléltem néhányszor.
	Ide van grétázva, hogy hová kéri a feszültséget.
	Rajtam nem múlik.
	Bekérte a születési dátumomat, anyám nevét (ezt két példányban), a földrajzi koordinátákat már tudta magától, majd a TB és adóazonosítóm bepötyögése után simán kiírta a kijelzőre, hogy lázas vagyok.
	Van ennek agya rendesen, de majd én mindjárt jól megoperálom!
	Hoppá! Ebbe bizony beleborult egy-két alkatrészes doboz.
	A doboz elejébe szorult panelek ide, a doboz hátuljába szorított csatlakozókba passzolnak.
	Kiszedem, hisz miért is ne tenném?
	Szép zöld csokiszorítók. Vagy megmentettem őket, és akkor már sosem lesz belőlük semmi, vagy mivel ezt már előre tudtam, a panelt egyből a szemetesben helyeztem el.
	Fú... Mennyi minden van benne...
	Például a szokásos zöld panel...
	Valamint felületszerelt integrált áramkörök.
	Mondjuk kiszedhetném, majd rákereshetnék a neten, hogy mi ez. De persze nem kell, akármi is legyen ez az IC...
	Íme egy önarckép. A képen sok minden látszik, de az arcom az nem. Azt kell mondjam, ma különösen szerencsés napotok van...
	A dolgoknak két (vagy több) oldaluk van, de ez a doboz mindkét oldalról nézve elég egyoldalú.
	Akkor viszont megnézzük közelebbről ezt az oldalt.
	Az a fehér valami, az egy szalagkábel. Ezen mentek a jelek a műszer elejébe. Persze csak addig, amíg el nem vágtam. Közben már ki volt húzva a doboz a konnektorból. Tényleg! Majd legközelebb nem áramtalanítok, és akkor majd jól fellebben a titokról a füst...
	Hétszegmenses LED kijelzők és nyomógombok. Van egy piros és egy fehér sor. A fehérről jut eszembe! Idén szép fehér karácsonyunk volt, húsz centi hó esett. Hosszában...
	Processzor, relé, memória. Kezd unalmas lenni ez az elektronika. Valami mást kellene szétszednem, vagy mondjuk összeraknom. De aztán elhessegettem a gondolatot...
	Még egy panel, még egy óriási processzor.
	Ez pedig a tápegység.
	Szép neve van ennek az IC-nek! Mit törhette rajta a fejét a tervezője... Persze meglehet, hogy egyszerűen csak keresztülsétált a billentyűzeten egy macska.
	Ezek itt az erősebb áramú alkatrészek. Ez tényleg nagyon unalmas. Legközelebb megpróbálkozok az áram alatt történő szereléssel. Persze ez nem újdonság, hiszen mindig így szoktam. Mondjuk csak akkor, ha éppen javítok valamit. No de pusztítani áram alatt lévő gépet? Ha megteszem, akkor lesznek szikraesőt ábrázoló videók.
	Nem fért el minden a nagy paneleken, ezért a resztli kisebb lapokra került.
	Még egy panel...
	Ezen is van egy vendégpanel.
	Százlábú...
	Kvarc.
	Szerintem ez egy memória IC, de ha nem, az sem baj, mert már úgyis kidobtam.
	Volt anyag rendesen a dobozban!
	De hiába pusztítom a dolgokat, mert egyre újabbak és újabbak jönnek.

Ha nyomkodom a gombokat, akkor változnak a számok.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.