Szénmonoxid érzékelő
(épp csak nem érzékel semmit)

Ezt az előszobai bútor tetejére épített pultot még véletlenül sem azért készítettem,
hogy alá tudjam dugdosni a szétszedésre előcitált kincseimet. Ettől eltekintve
most is épp lakik ott egy zacskóba csomagolt bigyó. Na most az úgy volt,
hogy még valamikor korán reggel megígértem magamnak, miszerint
márpedig ha a fene fenét eszik, ma akkor is szétszedek valamit.

Mint az az ablakon túli sötétségből sejthető, már öreg este lett, de még mindig nem
csináltam semmit. Már ha csak azt nem tekintjük valaminek, hogy egész nap
összevissza kószáltam a lakásban, miközben minden egyes szemem elé
kerülő felboncolásra váró kincsre hatalmasat legyintettem. Végül
az adta meg az indító lökést, hogy semmi kedvem sem volt
a sarokban bujkáló vetítőgépünk bemutatásához. Ez persze
nem jelenti azt, hogy nem fogom közelebbről is megmutatni,
hanem csak arról van szó, hogy nem most. Ez a nap szlogenje...

Ezt viszont most fogom megmutatni. Ez viszont már kevésbé volt az adott napra
jellemző kijelentés. A dobozkát azért egy kissé fentről fotóztam, mert lusta
voltam elővenni a sarokból az óriási fehér papírost, a kezem ügyében
lévő A3-asról viszont folyton lelógott, mikor szemből néztem.

Némi idő, próbálkozás, valamint tucatnyi sikertelen fotó elkészítése után rájöttem,
hogy a doboznak van hátul egy talpa, amire rá tud támaszkodni, és akkor szemből
is látszik, de a papírról sem lóg le. Na most a lustaságomat - mint szomorú tényt -
ecsetelendő, már ezer éve tervezem (de tényleg), hogy készítek egy marék fehérre
festett fakockát. Ezek arra szolgálnának, hogy meg tudjam támasztani, vagy épp fel
tudjam velük emelni a papírról az éppen fotózott tárgyat. Ez kérlek annyira így van,
mármint maga a terv, hogy az egyszerűség jegyében, illetve a fadarabok legyártását
megkerülendő, el is oroztam a fiacskám gyermekkori fa építőkockáit. Nem hiszed?

Tessék! Már épp csak a fehér festék hiányzik róluk. Na most arról, hogy
elkapkodnám a dolgokat, arról egészen biztosan nincs szó, hiszen
a gyerek már majdnem harminc éves! Mondjuk a fehér
fakockás terv még csak tízen akárhány, ami ha
úgy vesszük, akkor még nem is olyan sok.

Miközben magam előtt rakosgattam, egyszer csak
előugrott a doboz tetejéből egy piros nyelv.

Az van ráírva: Figyelem: Nincs bennem elem! Erre azért van szükség, nehogy még
hamis biztonságba ringassuk magunkat, hogy majd csipog a doboz, mikor baj van.

Mint az a feliratból egyértelműen visszafejthető, ez egy szénmonoxid érzékelő.
Arra szolgál, hogy a csipogásával figyelmeztessen, ha épp készülnénk megfulladni.
A szerző kémiához fűződő viszonyához némi adalék, hogy ezen cikk címe eleinte
még széndioxid érzékelő volt. Az a műszer mondjuk nem tudom, hogy miféle
célt szolgálhatna. Talán arra lenne jó, hogy jelezze a szódavíz kifogyását.

A doboz oldalán olvasható felirat mindeközben arra utal, hogy ne fessük le. Bár úgy
is lehet értelmezni, ez azonban nem a feliratra, hanem magára a dobozra vonatkozik.
Mert ugye ha eltömítjük rajta a levegő szabad áramlására szolgáló réseket, na akkor
nem fog tudni normálisan működni. Ez amúgy egy nagyon fontos szabály! Pláne
manapság, mikor már minden be van dugva a konnektorba. Például igen
nehéz volt elmagyarázni az ügyfeleknek, hogy ha letakarják egy
dobozon azokat a lyukakat, melyeken keresztül a tartalmat
hűtő levegőnek kellene áramlania, akkor ők maguk nyírják
ki az adott eszközt. A csúcs talán az az ember volt, aki fogta
és betette a IPTV-hez kapott STB-ot egy teljesen átlátszatlan
ajtajú szekrénykébe, majd nekiállt rajta csodálkozni, hogy
ugyan miért nem működik a hozzákapott távirányító.

Ez az a lábacska, amire a hátradöntése után a doboz támaszkodik.

Nem azért vettem le, mert meg akartam mutatni így külön, hanem
azért, mert volt mögötte két csavar, ami a dobozt tartotta össze.

Gondoltam elolvasom ami ide, vagyis a hátlapra van írva. Mivel angolul nem tudok,
átadtam a képfájlt egy online szövegfelismerőnek, majd a kapott eredményt
a google fordítójával etettem meg. Az eredmény itt alább látható.

A szöveg elején volt néhány krikszkraksz, azon túl nem töröltem
belőle semmit. A lényeg szerencsére még így is bőven érthető.

Íme az apró doboz tartalma. Azt kell mondjam, hogy ami
a balra látható csavarok mellett van, az az érdekesebb.

Valamiféle virágmaradványok, illetve rovarszárnyak.

Mondjuk szó se róla, lehet benne növényi eredetű származék, hiszen
azt még el is felejtettem megemlíteni, hogy ez a doboz nem
a piacról származik, hanem ezt a fűben találtam.

Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de egyszerűen képtelen voltam megállni,
hogy be ne mutassam a fürdőszobai csap lefolyójának halálhörgését. Engem
mondjuk annyira nem zavar, de a szomszédra biztosan ráhozza a frászt.

Ha másért nem is, de a mosogatás idejére azért
csak kivettem a helyéről az elektronikát.

Van benne kvarc, PIC, CMOS IC, LED, valamint kondenzátorok és ellenállások.

Nem vagyok náthás, nem én tüsszentettem rá, hanem az ott melegtakony
ragasztó, amivel a trimmer potmétert rögzítették elfordulás ellen.

Ennek a panelnak még nincsenek SMD alkatrészek a hátoldalán.

Ez itt a szénmonoxid érzékelő. A hátlapon jobbra lent található
cetli ezen alkatrész ellenőrzésére, illetve cseréjére utalt.

Míg a doboz a cserépkályha tetején száradt, először félretoltam, majd
kisvártatva nekiálltam alaposabban megvizsgálni az alkatrészeket.

Ez a panelen található piezo csipogó neve.

Mivel fogalmam sincs, hogy az adott érintkező miféle elektromos tulajdonsága
változik, ezért nekiálltam és körbetekertem a multiméter kapcsolóját. Leginkább
valamiféle diódának tűnik, viszont miután a kijelző mutatta érték megállapodott,
na onnantól semmiféle változást sem sikerült a számokban előidéznem.
Az persze igaz, hogy csak belefújni próbáltam.

Az ellenkező irányból nézve sem jutottam semmiféle eredményre. Már úgy értem,
hogy se egyen, se váltófeszültséget nem tudtam mérni a panel érzékelő kapcsain.

Miután a doboz a jó meleg kályha miatt gyorsan megszáradt,
még aznap este nekiugorhattam az összeszerelésének.

Ezt a gombocskát volt a legnehezebb megtalálni.

Bár ennek semmi értelme sincs, de attól én még jól elszórakoztattam magam
az elem bent létét visszajelző piros nyelvecske ki-be történő ugráltatásával.

Mikor beteszem az elemet a tartóba, akkor behúzódik a nyelv.

Ez az apró elektronika nemcsak úgy egyszerűen jópofa, hanem ráadásul
még életeket is menthet. Ha azt is megemlítem, hogy egy fatüzelésű
cserépkályhával fűtünk, akkor bizony helye is van a lakásban.

No nem itt a cserépkályha tetején, mert ide csak azért raktam fel, hátha hallom
amint bejelez, mikor egy kicsit kijön a kályha ajtaján a füst, csak sajnos nem
jelez be. Vagy nem működik, vagy csak sokkal több kell neki
a riasztáshoz, mint egy lufinyi füstpamacs.

Feltettem ide a polcra, hogy majd mindjárt elteszem. Az akkut nem azért vettem ki
belőle, hogy benne ne felejtsem, hanem azért, mert időnként csippan egyet az
elektronika, ami úgy fél nap után azért már igencsak idegesítő tud lenni.

Bár kezdetben még arról volt szó, hogy már mindjárt másnap elteszem, de erre csak
napok múlva került sor, mikor ismét az okból forogtam a szobában körbe-körbe,
hogy eldöntsem a következőnek felboncolandó tárgy kilétét. Végül az aznapi
boncolásból - épp mint ahogy az előző napok sorában - nem lett semmi.

Cserébe viszont végre elpakoltam a szénmonoxid érzékelőt. Mondjuk a háttérben
vigyorgó UHF szobaantennát is szét akartam szedni miszlikre, amire csak azért
nem került sor, mert egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy akkor az
most kell-e még nekem a TV antenna építős projectemhez, vagy sem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.