Siemens Gigaset 100
(zsinórnélküli készülék)

Volt már zsinórnélküli készülék, de ez is félre volt téve szétszedésre.
Szerintem ez legalább 10 éve hever a szekrényem mélyén.
Vagyis ahogy szoktam, nem kapkodtam el a dolgot.

A 10 év állás ellenére a bázisállomás képes volt annyira feltölteni az akkut, hogy
beindult a készülék. Beteges számjegyek a kijelzőn. Sajnos ennél többet nem tud.

Egészen különös formájú dugasztápja van. A trafóra gyakorlatilag rá van
öntve a tok, ami egyben hűtőbordaként is szolgál. Ez egy nagyon
ügyes megoldás, s mint ilyen, természetesen nem terjedt el.

Mikor majd meghalok, s a lomtalanítók kihordják a dugasztáp gyűjteményem
a kukához, áldani fogják a nevem, az már biztos!

Bár meglehetősen lehetetlen a forma, cserébe viszont igen stabilan áll a lábán.
A mostaniak valahogy úgy néznek ki, mintha valaki bedobta volna
a beszélőkét egy hamutartóba. Kb. annyira labilisak is.

A fotó címe: rájöttem
Sajnálom, de már nem tudom, hogy mégis mire jöhettem rá. Tegnap szedtem
szét ezt a vackot, egy nap alatt meg azért csak elfelejt pár dolgot az ember.

Ide való a beszélő. A két érintkezőn keresztül érkezik bele a töltés. Múltkor voltam
egy hibán, ahol az volt a baj, hogy kimerült a zsinórnélküli készülékben az akku.
El kellett magyaráznom az ügyfélnek, hogy hogyan is működik ez a készülék.
Nagyon meg volt lepődve! Végül is kiderült, hogy csak annyi volt a baj,
hogy a karácsony előtti nagytakarításkor elrakta a készülék
alsó részét, mert nem jött rá mihez tartozik.

Két gumiláb és öt pöcök. Mindenesetre fura egy elrendezés.

A vonali csatlakozó látszik, a tápcsatlakozó viszont nem. Az apró matrica
arról beszél, hogy miféle dugasztápokat szabad hozzá alkalmaznunk.

Újabb alanyok a gumiláb gyűjteményembe. Alapvetően persze azért szedtem ki őket,
mert biztos vagyok benne, hogy alattuk vannak a készüléket összetartó csavarok.

Tévedtem...

Döfködöm a csavarhúzómmal erősen, de nem akar szétnyílni.

Nem számítanak a roncsolási nyomok, hiszen nem akarom én ezt összerakni.
Bevallom őszintén, hogy már szétszedni sem igazán akartam,
csak nem volt szívem egyszerűen kidobni.

Különösen unalmas panel.

Egyszerűen nincs róla mit lementeni. Talán a két aranyozott érintkezőt
leszedem, hátha egyszer még kelleni fognak valamire.

Ez lesz a vége, ha az ember esztelenül döfködi befelé a csavarhúzóját.

Szerintem ebben sem lesz semmi meglepő.

Ha csak az nem, hogy annyi állás után feléledtek az akkuk. Ezeket persze elteszem.
Aztán, mikor majd megunom, hogy megtelt a doboz, szépen kidobom őket.
Gondoltam biztosan az akkuk alatt vannak az összetartó csavarok.
De már megint tévedtem...

Addig-addig próbálkoztam a csavarhúzómmal, míg betörött a készülék alja.

Hogy utáltam régen, mikor így került hozzám javításra egy készülék...
Ugyanis nehéz ezeket a nyomokat elviselhető látvánnyá alakítani.

Bele sem akar menni a csavarhúzó!

Persze úgy is én vagyok az erősebb.

Ez a panel éppen ugyanolyan érdektelen mint a másik.
Azért a hallgatót meg a mikrofont majd jól elteszem.

Szerintem teljesen értelmetlen felírni, hogy mihez való a dugasztáp,
ha már úgysincs meg a tápegységhez való készülék.

Még arra is lusta voltam, hogy a paneleket bedobjam a bontásra várók közé, így csak
odapakoltam a többihez a dobozok peremére. Ennek a kupacnak az eltűntetése
még csak tervbe sincs véve! Persze tudom, hogy az lesz, hogy veszek még
műanyag dobozokat az IKEA-ban, de ez egy annyira távoli project...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.