Hálózatiszabvány-fordítók
(oda és vissza is)

Ezek itt ketten úgynevezett hálózatiszabvány-fordítók. Hogy
aztán mi a valódi nevük, arról fogalmam sincs. Mivel nem
tudtam, csak kínomban adtam nekik ezt a hülye nevet.
Elsőként a nagyobbikat tekintjük meg közelebbről.

Ide egy amerikai szabványú dugót lehet bedugni.

Ez a vége pedig az európai konnektorokba illik. Akarom mondani, már csak
illett, mert ez a fajta dugó azóta már rég kifutott nálunk a szabványból.

Ez nem a márkája, illetve a gyártója, hanem csak egy utalás arra, hogy mihez adták.

A gyártója ugyanis a Kawasaki. Mielőtt ezt a feliratot megláttam, akár meg
is esküdtem volna rá, hogy semmivel sem rendelkezem ettől a gyártótól.

Így kell beledugni a dugasztápot.

Na most ez az átalakító azért ilyen nagy, hogy legyen mire
támaszkodnia a dugasztápban megbújó trafó súlyának.

A dugasztápot ezennel ünnepélyes keretek között elcsomagoltam.

Íme az átalakítóról lecsavarozott villásdugó. Gondolom azért lehet
róla leszedni, mert létezik a helyére más egyéb szabványú is.

Szó sincs csavarokról, illetve méretre esztergált pöckökről, hanem a fém
részek egyszerűen csak meg lettek hajtogatva egy darabka rézlemezből.

Az előbb látott dugó vége ennek a két rugózó lemeznek nyomódik neki.

Ezt a két különös formájú rézlemezt csak azért cibáltam ki a helyéről,
hogy keresztülnézhessek a maguk után hagyott réseken.

Mivel semmi sem látszik, így a doboz üresnek nyilvánítottam.

Ezt persze meg is szerettem volna mutatni, azonban a meglepően masszívra
összeragasztott doboz ezen tervemet megvétózta. Én meg nem erőltettem
tovább, mert ugye hátha jó lesz még, illetve kelleni fog így egyben
valamire. Kár lett volna széttörni na. Ezen a tőlem amúgy
meglehetősen szokatlan állásponton, már úgy
értem, hogy az alapvető barbárságom
tükrében, még magam is
meglepődtem.

Az amerikai szabványú dugót a lyukakba illeszkedő
kitüremkedések tartják meg a helyén.

Na most ha létezik még az előzőnél is unalmasabb valami, akkor ez az.

Ez úgy működik, illetve arra való, hogy be lehessen általa dugni az európai dugót
az amerikai aljzatba. Ennek természetesen csak akkor van értelme, ha a kábel
másik végén fityegő villanyos akármin van hálózati feszültségválasztó
kapcsoló, és annak van 110 (vagy 120) voltos állása.

Érdekességképp megemlítem, hogy nemcsak erre jó, hanem toldónak is.

Már úgy értem, hogy nemcsak az európai, hanem
az amerikai szabványú dugó is belemegy.

Ennek a kombinációnak mondjuk nem sok
értelme volt, no de hát nekem se sok van.

Vajon mitől támadhatott az az érzésem, hogy ezt
a bigyót nem lesz igazán kihívás szétszedni?

Mondjuk nem ért sokként, hogy ennyivel megúsztam, mert
ugye máskor meg a másik végletbe csapnak át a dolgok.

Például ez a rengeteg elbontanivaló panel egy korábbi rendrakás
alkalmával került elő, miközben én amúgy nem szétszedni,
hanem csak elpakolni szerettem volna a dolgaimat.

Na most ez így, már úgy értem, ezen rengeteg mindenféle alkatrész megszerzése,
az alkatrészek szétválogatása után, már valahogy nem annyira felemelő érzés.

Hogy még az SMD alkatrészek közül is rengeteget megszereztem, az pedig
- a falhasználásuk teljes hiányában - igazán értelmetlen cselekedet volt.

Hozzácsaptam a múltkor boncolt töltőhöz a mai anyagot,
majd így ahogy látod, kiszórtam őket az előszobába.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.