Zenélő képeslap
(nem sok mindent volt rajta szétszedni)

Addig-addig nézegettem az asztalom, illetve a körülötte elhelyezett bontanivalókat,
mígnem a tömegből sikerült kiválasztanom az egyik legnyomasztóbb tárgyat.

Ez egy zenélő képeslap. Na ettől nem fértem el eddig! No persze az ilyen apróságok
esetében nyilvánvalóan nem az általuk elfoglalt hely mérete jelenti a problémát,
hanem egyrészt az a tény, hogy léteznek (ezeket sem mutattam még), másrészt
pedig az a mennyiség, amilyen tömegben előfordulnak. Gondolatban mindjárt
el is kezdtem őket összeírni, aminek természetesen az lett a vége, hogy mint az
már annyi más napon is megesett, újfent pusztán bambulással szaladt el a délelőtt.
A méretkorlátot úgy határoztam meg, hogy csak azok a tárgyak kerülhetnek be
a körbe, melyek nem lógnak le a tenyeremről. Szétszedhető gyújtógyertya,
miniatűr hangszóró, Harkiv villanyborotva, kapcsolós vasalócsatlakozó,
számológépes LED-es karóra, felhúzós béka, telefon lehallgató tekercs,
electret mikrofon kapszula, éjszakai irányfény, FM modulátor, meg ki tudja
mennyi hasonló apróság van még elbújva szerteszét a polcaimon, meg a
dobozaimban. Mondjuk én tudom, és nyomaszt is a dolog rendesen.

Bár ez így a nyár derekán nem igazán aktuális kívánság, de legyen!

Megszemlélve mai boncolásom tárgyát, első ránézésre mindössze annyiban tér el
a hagyományos üdvözlőlapoktól, hogy egy kissé vastagabb, kinyitva énekel
(ez azért mondjuk elég szokatlan egy képeslaptól), illetve a kettéhajtásnál
kiszúrhatjuk ezt az éppen csak észrevehető, papírból készült kapcsolót.

Ha felszakítjuk a minket érintő lényeget takaró papírt, szemünk elé tárul ez a csoda.

Márpedig ez igenis egy csoda! Ha belegondolunk, hogyan is nézett ki
az elektronikus előtt egy zenélő szerkezet (mondjuk ebben a
maciban), akkor ez igenis, hogy a miniatürizálás csúcsa!

Maga az elektronika (egy szem chip) a fekete paca alatt lakik. Amúgy nem
különösebben bonyolult a belső felépítése. TTL áramkörökből építve
persze kell neki egy akkora panel, mint mondjuk maga a képeslap.

Persze a TTL áramkörökkel telepakolt panel nem elégedne
meg áramforrásként egy ekkorka gombelemmel.

Gondoltam rátöltök az elemre, mint az a kezdeti kvarcórás időkben volt szokás.

Még negyven voltos feszültségre kötve sem folyik bele semennyi áram!
Ez az elem annyira kiszáradt, hogy ezzel már nem lehet mit kezdeni.

A korábban említett kapcsoló úgy működik, hogy a jobb alsó sarokból
befutó fehér csík a képeslap kinyitásakor mint szigetelő,
egyszerűen kihúzódik az érintkezők közül.

Ugyan épp csak sipákol, de azért felismerhető, hogy mit játszik.

Ez a valószínűtlenül lapos piezo hangszóró is mekkora egy hatalmas találmány már!
Félre is tettem belőlük valahova egy marékkal, amit telefonokból szedtem ki,
ahol mint a csengető rendszer hangszórói funkcionáltak. Hogy aztán
kipróbálom-e őket valaha is, mint detektoros rádióra kötött
hangszóró (vagy inkább hallgató), az egy jó kérdés.

Egy az eredetinél sokkal emberesebb hangszóróval sincs igazán
jobb hangja, vagyis a sipákolás nem a mini hangszóró bűne.

Nem tudom, hogy érdekel-e egyáltalán bárkit is a szemből átvilágított panel,
de gondoltam rajtam ne múljon az előbb említett vágy kielégítetlensége.

Tekertem rá egy kis folpackot, hogy megmaradjon.
Megy ez is a többi közé a vegyesbe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.