Grundig C440 kazettás magnó
(de ezt aztán apróra)

Na mi lehet a zacskóban? Jól van no, ki van írva felül, hogy egy Grundig kazettás magnetofon. Ezt most valósággal le fogom reszelni! Kaptam némi kritikát, hogy kezdek eltérni a fővonaltól. Már úgy értem, hogy összerakok, megjavítok, csinálok dolgokat. Fúj!

Puha bőr tokban van. A piacon is így hevert a földön. Gondoltam csak megnézem már magamnak, hogy mi van belül. Azt mondta az eladó, hogy ezerbe elvihetem. A válaszom az volt, hogy ötszázba fogom elvinni. No persze ahogy szokott, már megint nekem lett igazam.

Mintha erről koppintották volna a BRG MK-21-est, csak nekünk nem tellett tolópotméterre, meg számlálóra. Én meg voltam oly csóró, hogy már magára az MK-21-es magnóra sem tellett.

Íme teljes szépségében. Bele lehetne kötni, de nekem tetszik. Sajnos nem tarthatom meg, mert megígértem magamnak, hogy ezer apró darabra fogom szedni. Ez nemsokára más magnókkal is meg fog történni. Például nem fér oda a biciklim a Simsonom mellé, mert beleakad a bicaj kormánya a motor ülésén heverő hifitoronyba. Szóval egy hifitorony van a motoromon. El ne hidd... Csak vicceltem! Két hifitorony van a motoromon! Nem hiszed? Igazad van, hiszen újra becsaptalak. Őszintén bevallom, hogy már egyenesen három hifitorony van a motoromon, de ez aztán végképp az utolsó ajánlatom!

Hoppáré! Hát ez sztereó! Ráadásul még automata is. No persze nem teljes sztereó, csak a felvétel és a lejátszás az. A beépített végerősítő ugyanis mono. Ez a félig sztereó egy időben nagy divat volt. A már meglévő sztereó erősítővel, vagy rádióval / lemezjátszóval kellett összekombinálni. A kábeleket kihúzva pedig visszakaptuk a hordozható magnónkat.

A hangerő és a hangszínszabályozó tolópotméter. Mekkora szám volt a nyolcvanas években a tolópoti! Pedig technikailag jobb a sima tekerős, abba ugyanis nem megy bele a por, így sokkalta nehezebben lesz kontakthibás. Volt olyan konstrukciójú tolópotméter, ahol a por bejutását egy végtelenített szalaggal próbálták megakadályozni. A szalag a rést takarta el. Érdekes feelingje volt. Tisztára olyan érzés volt tologatni, mintha eleve homok lenne benne.

	Ez itt a tolópotméteres dobozom. Persze ezek nem új alkatrészek, hanem bontottak, vagyis használtak. Honnan van, honnan van... A szétszedtem project nálam egy nagyon régi dolog, csak régen még nem volt hozzá fényképezőgépem, számítógépem, Internetem, no meg weblapom sem.
	Már meg is találtam amit kerestem. Még így hátulról nézve is felismerem. Egyszer volt egy tolópotis erősítőm, minek okán többet biztosan nem  lesz! Minek nekem az a rengeteg idegesség a folyamatos recsegés miatt? Na ugye!
	Ezen a képen látszik az a fehér csík, amiről az előbb beszéltem. Persze ez csak a kívülről érkező port állítja meg, hiszen a potméter háza - mint a fentebbi képen látszik - oldalt lyukacsos.
	Ezen a képen már jól látszik a por behatolása ellen beépített fehér szalag. Mint említettem volt, igen érdekes hangot ad miatta a potméter, miközben tologatjuk.
Hallgassuk meg a súrlódó hangot. Mintha az agyamat smirgliznék!
	Ilyen kis pöckök tartják össze. Viszonylag gyorsan és egyszerűen lehet szétszedni, illetve összerakni. Na jó. Bevallom. Már meglehetős rutinom van benne.
	Kettőbe szedve. Az egyik fele "üres", a másikban van a tulajdonképpeni potméter. Persze ez a mono változatra igaz, mert a sztereó változatban mindkét oldalon van potméter.
	Íme az emlegetett porvédő szalag.

Ez a picinyke műszer a felvételi kivezérlési szint jelzésére szolgál. Vagyis a kettővel fentebbi "automatic" felirat nem is az elektronikára, hanem a mechanikára vonatkozik. A műszer jobb szélén van egy fekete gomb, ami szinte nem is látszik. Ha megnyomjuk, akkor a telepek állapotát lehet vele ellenőrizni.

Ezek itt a magnó vezérlő gombjai. Na most vagy minden mérnök azt gondolta, hogy ő tudja csak igazán milyen sorrendben jók nekünk a gombok, vagy csak egyszerűen szartak rá milyen sorrendben lennének jók nekünk a gombok. Mindenesetre ritkaság két egyforma gombsorrendű magnót találni! Van még itt egy szép nagy piros gomb is a felvételnek. Ez is változó. Van aki betette a többi gomb közé a felvétel gombot, van aki szerint jobb ha külön van rakva. És persze az elmaradhatatlan kazettaajtó kivető gomb (eject) sem hiányozhat.

Ez pedig egy kép oldalról. Teljesen épp a kazettaajtó. Ritkaság egy ilyen öreg gépnél. Harminc év után már le szokott törni ez az. Főleg a kilógó, vagy mozgatható részek. Rezeg a léc, de hát megígértem, hogy morzsára őrlöm ezt a magnót.

A csatlakozók sora. A piktogramok szerint bármivel össze lehet dugni. A ki és bemeneti csatlakozó elhelyezése szokatlanul értelmes. Rengeteg gépen volt egymás mellet a kisszintű bemenet és a nagyszintű kimenet. Aztán meg csodálkozunk ha gerjed...

Ha így néz ki a hálózati csatlakozó (borotvazsinór) akkor 220/230 voltos állásban van.

Ha meg így néz ki, akkor 110/127 voltos állásban. Még nem is láttam ezt az ötletes megoldást.

Nem túl informatív kép. Mondhatni alig látszik rajta valami. Na jó, elmondom a lényeget.     Made in United Kingdom     Ez a Grundig magnó az egyesült királyságban, földrajzból, illetve történelemből kevésbé pallérozottak kedvéért Angliában készült! Nem Kínába vitték ki a gyártást, hanem csak ide a szomszéd szigetre. Na ez se ma volt...

Öt darab elem kell bele, vagy mint jobb oldalt látható, valami akkupakkról is üzemelhet. Belül a teleptartóról három drót jön le, azaz valamelyik elemet (elemeket) külön is használta valamire a magnó. Kapcsolási rajz híján erre a részletre most nem fog fény derülni.

Az elemtartó belseje. Hát ez bizony teljesen ép! Sehol semmi zöld trutyi, odanőtt elemmaradék, pedig ez a részlet szokott először tönkremenni egy elemes készülékben. Kedves szokás a felhasználók részéről, hogy benne felejtik a gépben az elemet. Jó, hagyják benne. No de ne öt évre! Ez a magnó egy rendes emberé volt, vagy lehet sohasem használta elemről a masinát. A sorozatszám szerint ez a 86.050. darab.

Kihúzható fül. Többféle megoldás volt a hordfülre: - kihúzható (mint ez) - folyton elől vagy hátul útban lévő (nagytöbbség) - lecsatolható (pl. Orionton rádió) - merev, magából az anyagból kiképzett (pl. BRG MK-25) - elhagyott (nem volt fül, vidd ahogy tudod)

A teleptartó fedele is teljesen egyben van, pedig ennek is le szokott törni mindene ami kiáll. Ha mégsem törik le, akkor egészben veszik el. Egyre több érv szól ezen magnó mellett, de már megígértem neki, hogy számára a földi lét ezennel bevégeztetett. Irány vasoxídia, vagyis a magnómennyország!

Ez a kazetta szimbólum azt mutatja, hogy hogyan kell behelyezni a kazettát a kazettafészekbe. Aki foglakozott valaha magnójavítással, az tudja, hogy ennek ellenére elég sok ember megpróbálta fordítva betenni a kazettát a magnóba. Többeknek sikerült is!

Micsoda szépséges felségjelzés... Mintha manapság kiveszőben lenne az ilyesmi. Persze ez nem igaz. Még saját neve is van, logó-nak hívják a gyártóra utaló kis képet, csak valamiért egyetlen új keletű cégér sem ugrik be. Érdekes, de tényleg nem ugrik be semmi. Talán agyi rövidzárlat? No de öt éve? Hirtelen az Orion gyár beszélő feje ugrott be. A monitorom Samsung, de nem látok rajta logót. A Nokia telefonomon sincs. Na végre! A HP nyomtatón van logó.

Ennek a két IKEA-ban vásárolt műanyag doboznak elsőre nem sok köze van a magnóhoz, de majd mindjárt lesz. Amit a magnóból megtartok, az ezekbe a dobozokba kerül átmeneti jelleggel. Már csak ebből is sejthető, hogy itt lesz ez vagy tíz évig...

Megyek befelé a dobozba. Elsőre ötletes konstrukciónak látszik. Például a hálózati transzformátor a lehető legmesszebb van elhelyezve a magnófejtől. Nem mindenki gondolt ám az ilyen egyszerű dolgokra...

A trafó. Gondoltam ezt is szétszedem. Persze csak azért, hogy lássátok, szóval csak bemutató jelleggel. Sajnos le volt lakkozva az egész, nekem pedig nem volt kedvem kalapálni. Majd ha úgy adódik, hogy valaha az életben tekercselek még trafót, akkor azt majd szépen dokumentálom. Addig meg csak elleszünk valahogy ezzel a félresikerült felborult fehéregyensúlyú képpel.

Ez a rajz, na ez nem semmi! Szépen levan írva és rajzolva, hogy melyik színes csatlakozót hová kell visszadugni, hol a biztosíték és mekkora, melyik trimmerpotival mit lehet beállítani. Mindezt angolul és németül is. Ebben az új évezredben ilyen cetli kommersz szerkezetben nem található!

Szép színes drótok. Ezek hárman jöttek a magnó aljában lévő teleptartóból. De mint látható csak jöttek, mert kivágtam őket. A rombolás ezennel kezdetét vette. Szóval itt a vég kezdete. Vagy a kezdet vége? De inkább csak a drót vége...

Teljesen ép a meghajtó szíj. Mindezt jó harminc év után! Semmi taknyosodás, semmi lógás, és még csak ki sincs repedezve! Apróság az örökkévalóságnak. Nem csoda hogy kivesztek az ilyen gyártók...

Biztosíték. Hát ez ki van menve! Végre valami rosszat is találtam. Hirtelenjében egy műszerzsinórral helyettesítem. Adok áramot a magnónak, beteszek egy kazettát, és hallga csak!

Egyáltalán nem a mikrofonom minőségében van a hiba, hanem ennek a magnónak
ilyen a hangja. Vagy legalábbis jelen körülmények között ilyen. Hangfallal,
illetve külső teljesítményerősítővel, valamint egy normálisabb felvételt
tartalmazó kazettával, egészen biztosan megtáltosodik. Gondolom...

Ezt a két gombot megmentem, mert ezek még biztosan jók lesznek valamire. Persze egy egész asztalfiókra való gombom van. Na már megint félrevezettelek. Két fiókra való gombom van! Külön vannak a nyomó, és külön a tekerő gombok. Meg még eldugtam ide-oda mindenféle gombokat, gondolva az esetleges nehezebb időkre is.

Hát ez a panel, ez kijött! Nem volt nehéz kiszedni, ugyanis nem forrasztva vannak rá a drótok, hanem csatlakozókkal vannak szerelve. Ez olyan szép, hogy kicsit könnybe is lábadt a szemem. Persze nincs sok értelme a csatlakozóknak, hiszen nem sűrűn kell kiszedni a panelt a helyéből. De ha mégis, akkor megteszi ha hosszabbak a vezetékek néhány centivel. A csatlakozók használata ilyen helyen egyszerűen pazarlás, de én akkor is szeretem ezt a letűnt világot!

Két egyforma tekrenc. Gondolom azért lehet, merthogy sztereó. Először azt hittem, hogy a panel alkatrész oldalára is fel van festve a fóliás oldal. (láttunk már ilyet) De nem! Ez bizony kétoldalasan fóliázott nyomtatott áramköri panel! Még annyit a fenti képről, hogy ott ül a hűtőborda bal sarkában a magnó korának megfelelő szokásos végfok, azaz az AC187 / AC188 páros.

Rugócsoport. Réges-régen, mikor még üvegben adták a tejet (jegyre), szóval akkoriban ha valamit jelezni akartunk, akkor megnyomtunk egy gombot. A gomb másik végén érintkezők voltak, amik áramot kapcsoltak. Ez még az érintőszenzorok, érintőképernyők, és a közelítésérzékelők előtti világban történt.

Csatlakozó a panel szélén. Ez nagyon ügyes egy dolog ám! Például a Tesla orsós magnókban nem volt ilyen. Ha az ember kihajtott egy panelt, hogy kicseréljen rajta egy hibás alkatrészt, akkor szinte biztos lehetett benne, hogy letörött valahonnan egy drót. Szerencsére ki volt varrva a kábelkorbács, így könnyű volt megtalálni hová kell visszaforrasztani a lógó vezetéket.

Na ez a kép meg fejjel lefelé van. Illetve maga az alkatrész van fejjel lefelé. Ez egy szelénkocka. Egy Greatz egyenirányító van benne, szelénlapocskákból összerakva. Talán annyi előnye van a manapság szokásos négy diódával szemben, hogy jobban tűri a pillanatnyi rövidzárat. Ez persze nem egy üzemszerű állapot. A felirat szerint: B20 C500, azaz 20 volt, és fél amper a tudása.

A panel egy másik szögből. A keresztben átvonuló fényes valami a felvétel / lejátszás üzemmód váltó kapcsoló. Mindenfelé szépen elrendezett alkatrészek. Ekkoriban virágkora volt a távol-keleti termékeknek. Az európai mérnökök mondhatni vonalasan terveztek, sorban voltak a dolgok, és párhuzamosan, és merőlegesen. A Taiwanon tervezett cuccok jórészében viszont minden egy kicsit ferdén állt. Erre még rárakódott a lágyan ringó dzsunka miatti girbegurba szerelés. Majd szétszedek valamit példaként ha odajutok.

A lendkerék tengelyének alsó csapágya, illetve bronzperselye. Nem valami műanyag bizbasz mint manapság, hanem rendes önbeálló szerkezet.

Ha már egyszer megígértem, hát akkor legyen. Itt van a fent látható csapágy teljesen darabokban. Amit csak lehet, amíg csak lehet, szét fogok bontani ebben a magnóban.

Itt van például mindjárt ez a lendkerék. Igazi fémből van. Kell is, mert a tömege csökkenti a magnó nyávogását. Persze ez manapság nem szempont! Nemrég nézegettem egy sétálómagnó belsejét. Egyáltalán nem volt benne lendkerék! Ha csak az áttétel műanyag szíjtárcsáját nem nevezzük annak...

Melyik hülye szedi szét a lendkereket? Én hülye! Három dolog kell a lendkerék szétszedéséhez: - kalapács - elszántság - hülyeség Több kalapács tulajdonjoga felett is rendelkezem, valamint elszántságból is akad itthon, de leginkább a harmadik felsorolt tétel terén vagyok eleresztve.

Egyre hiányosabb a mechanika. A magnók mechanikája valamikor fémből készült. Ezt a fiatalabb olvasók kedvéért mondom. Ha az ember leejtett egy ilyet, akkor nem törött el semmi! Na jó, ha rosszul esett, akkor esetleg valami, de legfeljebb egy lábujj, vagy maximum kettő.

Ez itt a fejszerelvény. Kifejezetten érdekes a kombinált fej felfüggesztése, ugyanis mindkét oldalán állítható rugós alátámasztása van. Ez ritkaság! Az egyik oldalt fix felfogatás szokott lenni, és csak a másik oldal magassága állítható egy csavarral. Ezzel lehet beállítani a résmerőlegességet. Ha elcsavarjuk, akkor eltűnnek a magas hangok, vagy visszajönnek, ha eddig el lettek volna tűnve.

Íme a mérőműszer. Ez egy fontos dolog! Ennek segítségével lehet beállítani a felvételi kivezérlési szintet. Hihetetlen bóvli, és bóvli kinézetű vacakok voltak a korabeli gépekben. Itt a távol-keletiek voltak lépéselőnyben. Szerintem Európában kifejezetten csúnya műszereket illetve skálákat gyártottak, míg a Hongkongi bóvliban csillivilli színes-szagos műszerek voltak.

Gondoltam szétszedem ezt a kis műszert, de ez a mutatványom nem sikerült valami jól. Össze volt ragasztva, s mikor letörtem a hátulját, akkor ugye mint a képen látható...

Na itt egy közeli a műszerről. Nem akármi szerkezet! Bevallom őszintén, hogy magnóban még nem is láttam ilyet. Ez nem az un. deprez rendszerű műszer, hanem ez csak valami lágyvasas bóvli. A magnókban található kivezérlés jelző műszerek apró finommechanikai műremekek szoktak lenni, még akkor is ha csúnyák és bóvlik. Most nem írom le hogyan is néz ki egy ilyen műszer, nézd meg az Univeka boncolásánál. Szóval ez egy lágyvasas műszer, a tekercs egy kis vaslemez darabot rángat, aminek a másik végén a "műszer" mutatója van.

Ez itt a számláló. Nem sok mindent lehet róla elmondani. Egyszerű számlálómű. Ha az ember nullázta mikor betette a kazettát, és persze előtte fel volt írva melyik szám hol kezdődik, akkor viszonylag gyorsan meg lehetett találni egy dalt a szalagon. No persze aki már mp3 lejátszón nőtt fel, az nem is érti, hogy mi a csudáról beszélek.

A számlálót nem lehet jobban szétszedni, csak ha van hozzá egy (esetleg több) megfelelő méretű kiütő szerszámod! Mint az a képen jól látható, nekem van, tehát csak a jóérzés tarthatott volna vissza, de az meg nincs!

A kazettakidobó fekete, valamint a felvétel kapcsoló piros gombja. Ez is bekerül a nyomógomb gyűjteményembe. Elég sokáig tudtam követni a dolgokat, vagyis minden gombról tudtam, hogy honnan való. Aztán egyszer csak nagyon elszaladt a ló a gyűjteménnyel...

Zéger gyűrű. Ezeket is kimentettem. Van már belőlük egy egész dobozzal. Kiszedtem még a rugókat, csavarokat alátéteket.

Voltak köztük különös leletek. Például itt van mindjárt ez a négyes csavar. Ennek az az érdekessége, hogy nem fémből, hanem műanyagból készült! Ez biztosan elteszem. Mert ugye ki tudja mikor lesz épp egy ilyenre szükségem.

Ez is jó lehet még valamire. Ilyen öreg krampuszok mint például én, még jól elvagyunk az érintkezőkkel. Szerintünk ugyanis nem kell mindenhova optikai kaput, meg Hall szenzort tenni.

A szétberhelt mechanika látványa nem valami szívderítő. Leszedhetném róla a nyomógombokat, meg az érdekesebb formájú fémlemezkékkel is lehetne kezdeni valamit, csak mivel mintha lenne itthon ilyesmiből vagy fél mázsa, így ezeket az alkatrészeket most elengedtem.

A gumigörgő hídja. Mit meséljek róla? Annak idején minden kazettás magnóba BRG görgőt szereltek be pótlásként a szervizes emberek. No nem mintha az olyan jó lett volna, csak nem nagyon volt helyette más, ezért a BRG görgőnek univerzálisan mindenhová stimmelnie kellett.

A BRG görgő tipikusan nem így néz ki! Neki nincsen az a hosszú szára, ezért adott esetben ezt a hiányzó részt egy méretre vágott műanyag csődarabbal pótolnám. Ez nem gányálás, hiszen időnként még az is megesett, hogy még magát a tengelyt is át kellett formázni!

Csak a hülyegyerekek szedik szét a gumigörgőt! Azt hiszem, hogy most túl sokat árultam el magamról...

Íme a már korábban említett fejszerelvényről egy közeli fotó. Mivel fejet sem nagyon lehetett kapni a boltban, ezért mint fentebb már említettem a görgő kapcsán, szóval a BRG magnófej is jó kellett legyen mindenhová, s választás nem lévén jó is volt. Még most is van belőle vagy száz darab valamelyik dobozomban.

Egy még közelebbi felvétel a fejről. Alig látszik rajta kopás. Az eddigi legcsúnyábbra kopott fejet egy rokonom produkálta. Katika addig használta a magnót, amíg annyira elkopott benne a fej, hogy szabad szemmel jól láthatóvá vált a rés. Ekkor elhozta hozzám a magnót, hogy mintha egy kicsit tompán szólna az utóbbi időben, biztos csak fejet kell benne pucolni. Mit mondjak? Hogyan is írjam le a magnó hangját? Tulajdonképpen nem szólt a zene, csak valami tompa hümmögés szerű zaj jött a hangszóróból.

Hát igen... Hiába van nagyon összeszerelve, még a fejet is lehet tovább bontani. A letépett fém "kabát" egyrészt a felfüggesztést szolgálta, másrészt mágneses árnyékoló szerepe is volt.

A fejmagot is lehet tovább bontani, épp csak egy alkalmas méretű harapófogó kell hozzá. Most mit tegyek, ha egyszer tele van a fiókom szerszámmal?

A kombináltfej immáron félbeharapva. Kívülről réz köpenybe van burkolva. Belül található a fejmag az apró tekercsekkel. Mindez teljesen ki van öntve műgyantával.

Ez itt már a törlőfej. Érdekes a felfüggesztése. Ugyan a törlőfej esetében nem számít különösebben a rés merőlegessége, de azért úgy általában oda szokott lenni csavarozva, nem csak úgy osz-posz rátolva patentosan. Mintha a profi és a bóvli megoldások vegyesen lennének beleszórva ebbe a magnóba. Mindenesetre fura.

Ez a törlőfej fejmagja. Néhány menetes tekercs, egy viszonylag szélesebb réssel szerelt ferrit magon. Nagyfrekvenciás áram kering benne, ezzel törli a magnó felvétel előtt (közben) a szalagról az előző műsort. Ezt is szétszedtem. Miért is ne tettem volna? Hiszen ez a szétszedtem rovat vagy mi!

Manapság - költségtakarékosság címszóval - egy egyszerű mágnest szoktak helyette beszerelni. Ilyenkor a felvételi nyomógomb nem elektromosan kapcsolja be a törlést, hanem mechanikusan kapcsolja (mozgatja) a fejet. Persze sokat nem spóroltak ezzel a megoldással, mert az előmágnesezéshez mindenképp kell a nagyfrekvenciás jel, akkor meg már miért ne hajthatná meg a törlőfejet is?

Íme a villanymotor. Ez hajtja a mechanikát. Jó alaposan be lett csomagolva vaslemezbe, mégpedig azért, hogy belül maradjanak a mágneses erővonalak. Ha kijönnek, akkor szépen elmennek a magnófejig, és ha ez megtörténik, akkor a motor hangja bele fog hallatszani a lejátszásba. Búgni, sípolni fog a magnó.

Nagyon nehéz volt szétszedni! Az összes közép-afrikai oroszlánhergelő káromkodásomat bevetettem, mire hajlandó volt kettéválni a burkolat. Annyira masszívan egyben volt, hogy már kezdtem azt hinni, hogy össze van forrasztva.

Az ékszíjtárcsa egyszerűen nem volt hajlandó lejönni a motor tengelyéről. Annyira nem, hogy inkább a tengely jött ki a motor forgórészéből. Ezt kérem rendesen odaszerelték!

A motor immáron darabokban. Ebbe a típusba a fordulatszám szabályozó elektronika is bele volt építve. Zavarvédelmi szempontból ez a jó megoldás. A gumi dolgok a mechanikai rezgéscsillapítást szolgálják, illetve már csak szolgálták.

Az előbb nem mondtam igazat. Most van csak igazán darabokban a villanymotor! Persze még ennél is jobban szétszedhetném, például letekerhetném a forgórészről a tekercselőhuzalt.

A kefék. Persze nem szénből vannak mint általában, hiszen itt nincs túlzottan nagy igénybevétel. Mind az átviendő áram, mind a motor forgási sebessége viszonylag alacsony.

A rotor. Most erről mit mondjak? Csak nem fogok nekiállni elmagyarázni, hogy mitől forog! Inkább mondok valami érdekesebbet. Vannak nem elektronikus, hanem mechanikus fordulatszabályozós típusok. Ezeknél nem külső elektronika szabályozza a fordulatszámot, hanem belső mechanika. Nem akármi kis szerkezetek! A rotoron van egy (vagy két) röpsúlyos kapcsoló, ami adott forgási sebességnél elenged és lekapcsolja az áramot a forgórészről. Na ezeket érdekes beállítani, ha nem a megfelelő sebességgel járnak. Ha másért nem, hát azért, mert a beállító csavar menet közben együtt forog a rotorral.

A tolópotméterek panelje. Törtem a fejem, de nem jutott eszembe egyetlen tolópotméter paneles történet sem.

Korábban már említettem, hogy porállóság szempontjából a tolópotméter nem valami ideális szerkezet. Na itten kérem úgy ahogy van, le van szarva az egész problémakör! Ennek a potméternek semmiféle háza sincs, mert ez teljesen nyitott. Ennek ellenére nem recsegett különösebben.

A már látott hálózati feszültségválasztó "kapcsoló" amint éppen összekombinálódott a hálózati zsinór csatlakozójával. Ez is egy elfelejtett megoldás.

A különös módon épen maradt kazettaajtó. Rezgett a léc, már majdnem rávitt a lélek hogy megőriztem az utókornak, de aztán ez is a vödörben végezte.

A hálózati trafó. Mégiscsak megpróbáltam szétverni. Hiába, hajt a vérem! Lejött róla az árnyékoló serleg, de a vaslemezek masszívan össze vannak lakkozva. Ez egyrészt szigetelési célból van, másrészt így nem tudnak zúgni az esetleg laza trafólemezek.

A hangszóró. Ebből rengeteget pusztítottam el, ugyanis csinálhattam bármit, az erősítőim valahogy mindig erősebbek voltak a hangszóróimnál. Gyermekkoromban minden évben feszülten vártam a tavaszi lomtalanítás időpontját, s mikor az eljött, már mentem is a csavarhúzómmal meg a laposfogómmal hangszórót gyűjteni a kidobott tévékből és rádiókból. Ej, de szép idők is voltak...

Csak a hülyegyerekek tépik ki a membránt a hangszóróból, de ezt már úgyis tudjátok. Persze ez nem igaz! Például a légnyomás is kiviszi a membránt a hangszóróból. No persze itt rég volt háború, így erre a jelenségre már csak az öreg szakik emlékeznek. Íme egy korabeli cikk a kiszakadt membrán pótlásáról, egy háború utáni műszaki lapból.

Íme a lengőcséve. Ez a hangszóró motorja. Ebben kering a végerősítőből származó kimenő teljesítmény. Az az áram, ami nem tud mozgási energiává alakulni, az fűti a tekercset, ami tulajdonképpen túlterhelés, és akkor egyszerűen elég a tekercs. Na erről tudnék mesélni...

Ebben a kör alakú résben mozog a fent említett tekercs. Mégpedig szerencsés esetben úgy mozog, hogy sehol sem ér hozzá a mágneskör falához. A belső rész a mágnes egyik, a külső pedig a másik pólusa. Nem egyszerű eset ide méretpontos tekercset készíteni. Javítottam, konkrétan tekercseltem hangszórót, de csak kínomban, mikor már nem akadt itthon egyetlen ép példány sem.

Ezen a két dróton keresztül jut be az áram a hangszóró tekercsébe. Ezek igencsak speciális vezetékek, hiszen a hangszóró membránja a vezérlő jel ütemében mozog. Ennek a spaginak pedig túl kell élnie szakadás nélkül ezt a mozgást. A speciális szövési technikának és anyagminőségnek köszönhetően ezek nagyon hajlékony vezetékek. Próbáltam pótolni őket házilagosan szőtt zsinórral, de nem állítanám, hogy ez egy sikeres kísérlet volt.

A hangszóró ezen részét pillének nevezik. Az elnevezés onnan ered, hogy valamikor réges-régen ezt az alkatrészt vékony bakelitlemezből készítették, aminek lepkeszárny formája volt. A membrán a szélénél oda van ragasztva a hangszóró kosarához, ennél a sárga izénél fogva pedig középen van merevítve, természetesen csak oldalirányban. A két felfüggesztésnek köszönhetően a membrán többé kevésbé csak ki és be tud mozogni, oldalra pedig jó esetben nem.

Ez is kijött. El is szégyelltem volna magam, ha nem szaggatom ki a helyéről. Érdekes egy alkatrész. Lakkozott vászonból van. Ki-be lehet tologatni, de a közepén található lyukat nem lehet oldalra elmozdítani. Mondjuk éppen erre lett kitalálva.

A maradékokat visszaraktam a nylon szatyorba, és így ahogy van, ment reggel az egész a kukába. Szomorú, de pusztítanom kell a holmikat, mert már alig férek el tőlük.

Ezek is maradékok. Valami CD ROM széttépésből maradtak. Itt ültek az asztalomon már vagy fél éve. Alatta a fekete dobozka tele van mindenféle bontott kacatokkal. Azokat is el kell rakni az asztalról, mert csak a helyet foglalják.

A még használható alkatrészeket nem dobom ki, hanem ebben a dobozban gyűjtögetem őket. Ha nagyon megtelne a doboz, akkor legfeljebb majd selejtezek. Persze ez nem igaz, mert előre tudtam, hogy meg fog telni a doboz, s mint fentebb látható volt, egyből kettőt vettem. Persze a dobozt sincs hová tennem. Mondjuk van neki helye, csak azt most épp egy javításra váró kávéfőző foglalja el. Kénytelen leszek kipofozni azt a kávéfőzőt. Úgyis ideje lenne, hiszen javításra van itt. Már vagy három éve!