UNISEF Walkman
(egy magnó, melyben alig van valami)

	Minap láttuk a kezdetet, ez pedig már a vég. A köztes részekről is lesz bemutató, mert összevásároltam egy csomó kazettás magnót. Van amelyik kortünet, van amelyik érdekesség, vagy éppen csak emlék. Olvastam egy könyvet, amit a SONY gyár egyik fejese, mégpedig Morita Akio írt. Kiadta az utasítást, hogy mindent szedjenek ki egy kazettás magnóból, ami egyáltalán kiszedhető belőle, hogy minél kisebb lehessen. Az volt a lényeg, hogy továbbra is szóljon, és hordozható legyen. Na így született meg a Walkman.
	Van egy olyan szervezet, amit úgy hívnak, hogy UNICEF. Ez a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezete. Ha az ember olyan terméket vásárol, amin rajta van a nevük, akkor egyben ad egy kis pénzt is az éhező lurkóknak. Ennek a magnónak viszont UNISEF a márkája. Így persze már csak annyi köze van az éhező gyerekekhez, hogy ők szerelték össze, valószínűleg valahol távol-keleten. Mindeközben a "door open" annyit tesz, hogy ajtónyitó. Vagyis nincs eject gomb, hanem kézzel kell kinyitnunk a kazettaajtót.
	Az "anti-rolling" annyit tesz, hogy nem nyávog (annyira) a masina, mikor épp rázkódik. Ez egy sétálómagnónál különösen fontos szempont!
	Íme a gép háta. A fehér csatnál fogva tudjuk rátűzni a magnócskát a nadrágunkra. Teszünk bele két ceruzaelemet, meg egy kazettát, majd megnyomjuk a play gombot, füles fel, majd irány a halál. Szerintem legalábbis kifejezetten életveszélyes dolog zenétől süketen mászkálni az utcán.
	Morita Akio mondjuk nem gondolta ennyire komolyan a dolgot. Na ezek viszont komolyan vették a feladatot. Tényszerűen mindent kiszedtek a dobozból, ami nem kell a működéshez. Stop gomb, előrepörgetés, és lejátszás. Visszapörgetés nincs. Minek? Anélkül is szól a magnó.
	Még a készüléken található matrica is egyszerű. Rá vagyon írva, hogy ez egy kazetta lejátszó, valamint az, hogy két milyen típusú elem kell bele, vagy egy 3 voltos külső tápegység.
	A feliratok magából a doboz anyagából lettek kialakítva.
	Ezek itt mind az elektromos kezelőszervek. Illetve kezelőszerv csak a középső fekete pöcök, ami a hangerőszabályozó. Se egy balansz, se egy hangszínszabályzó. A zöld peremes lyukba kell beledugni a fülhallgató dugóját.
	A hangerőt szabályozó tolópotméteren nincs gomb. A kilógó fekete pucuka ugyanaz az anyagdarab, ami a tolópotméterben a "toló".
	Az ajtót a saját zsanérja tartja, ami két kis pöcök. Kiköpi a fröccsgép, be kell pattintani a helyére és már készen is van.
	Íme a jobb, illetve a bal oldali tüske. Ezek húzzák be a kazettába a szalagot.
	Ez a bal persze nem húzza, mégpedig azért nem, mert egyszerűen nincs. Ez a kis valami gyakorlatilag teljesen felesleges ide, hiszen semmi funkciója. Mondjuk központosíthatná a kazettában futó orsót, de ahhoz szerintem egyszerűen alulméretezték az átmérőjét.
	Íme a szalagpálya. A törlőfej helyén egy műanyagból készült szalagvezető található. Persze egy lejátszó magnóba nem is kell törlőfej. Az meg különösen rendes dolog, hogy legalább a szalagvezetőt nem hagyták ki belőle.
	Mindössze ennyi van a dobozban. Ez kezdetben még nagyon nem így volt. Egy barátom kismagnója ugyanekkora volt, de egy komplett, teljes értékű magnó volt a dobozban. Tudott felvenni lejátszani, méghozzá sztereóban! Volt rajta külső bemenet, de azon felül belső sztereó mikrofon is. Volt vonalkimenete, de volt a dobozban hangszóró is, hogy magában állva is tudjon szólni. Volt még háromjegyű nullázható számlálója, meg külön szalagfogyást jelző LED-je. Természetesen vissza is tudta pörgetni a kazettát. Egy műremek volt a maga nemében!
	Mechanikai szempontból (ezzel ellentétben) olyan volt mint egy óra. Sajnos a barátom többször is belepiszkált, mire fel idővel nem találtak vissza a leszakadt drótok a helyükre. Végül építettem belőle egy lejátszó magnót. Éveken keresztül ezzel másoltuk a kazettákat. Visszatérve a jelen cikk tárgyára, jobbra a motor, középen a szalaghúzó tengely, balra pedig a jobb oldali felcsévélő meghajtása látható. Két ékszíj, semmi fogaskerék, semmi dörzsáttétel.
	Mindössze ennyi az egész elektronika. Persze egy lejátszó magnóba nem is kell több. Eljátszottam a gondolattal, hogy a panelt ráforrasztom egy orsós magnó fejére, és megfülelem mit produkál a magnó ezzel a kölcsön lejátszó erősítővel. Aztán elvetettem a gondolatot, pedig épp akadt egy Uwertura orsós magnó a hátam mögött.
	A fordulatszám szabályozó panelja magára az apró motorra van forrasztva. Nincs ezzel semmi baj, hiszen logikailag amúgy is ott a helye. A motoron nincs semmi árnyékolás. Egyrészt olyan pici, hogy szinte nem is termel zajt, másrészt úgysem halljuk a zenétől. Pláne nem az utcazajtól! No de ha jön egy csendesebb rész, vagy szünet van a számok között, vagy otthon akarunk zenét hallgatni? Akkor azonnal meg fogunk győződni róla, hogy forog a motor, miközben igencsak tetemes elektromos zajt termel.
	Az erősítő mindössze egyetlen integrált áramkörre korlátozódik. Nem találtam róla semmi adatot az Interneten, pedig az IC a jó nevű SONY cég gyártmánya. A hangerőszabályozó tolópotméter végletekig egyszerű, még burkolata sincs. A teleptartó lába közvetlenül a panelra van forrasztva. Lent középen egy másik érintkező is van a panelen, ennél fogva indítja el a mechanika az elektronikát.
	Ez a zöld szépség a fülhallgató csatlakozó aljzata. Tulajdonképpen nincs rajta mit bántani. Az persze látszik, hogy a gyártási technológia a végletekig leegyszerűsített. Elsődleges cél az alacsony előállítási ár, a működőképesség megtartása mellett.
	Például a mechanikát nem kell belecsavarozni a dobozba. Bőségesen elég, ha pár ilyen kis pöcök megfogja a lemez szélét. Ennyi rögzítés valóban elég, hiszen csak annyi volt a cél, hogy ne essen ki a helyéről. Ha a hátlapot felcsavarozzuk, az majd amúgy is jól egyben tartja a dolgokat.
	A doboz is végletekig leegyszerűsített. Nem kellenek különálló alkatrészek, távtartók, pöckök, alátétek, mert a fröccsgép egyben köpi ki az egészet. Összeszereléskor nincs semmi bonyolult munkafázis, olyan egyszerű a feladat, mint mondjuk összenyomogatni néhány LEGO kockát. Persze ez alapjaiban véve nem volna baj, ha nem menne a minőség rovására. Csakhogy ennél a magnónál minőségről beszélni...
	Íme a szalagpálya. A gumigörgő valószínűtlenül kicsi. Az a csoda, hogy vinni tudja a szalagot. Másrészről persze semmi baj, hiszen működik a szalagtovábbítás. Ez részben annak is köszönhető, hogy az újabb gyártmányú kazetták mechanikailag már sokkal stabilabbak, mint amilyenek a régiek voltak, vagyis az újak már egyáltalán nem hajlamosak megszorulni.
	Íme a lejátszófej, ami nemcsak szép, de még a paraméterei is sokkal jobbak, mint a kezdeti időkben voltak. Pláne jobbak, ha a korabeli szocialista országokban készült fejekhez hasonlítom. Van itthon egy egész doboz BRG magnófejem, aminek nagy része gyárilag hibás.
	Íme a mechanika alulnézetben. Nem, nem szedtem le róla semmit, csak az elektronika paneljét. Persze nincs ezzel semmi baj. Fejlesztéskor meg lett határozva azoknak a tulajdonságoknak a sora, amit a mechanikának tudnia kell. Tudja? Tudja! Akkor így van jól.
	A mechanika felülnézetből. (a fejet már levettem) Azért ennyire egyszerű, mert ezen a magnón nincs visszapörgetés gomb. Persze ha volna rajta, akkor sem lenne sokkal bonyolultabb. A többi magnó mechanikájának bemutatásánál látni fogjuk, hogy egy feladatot nagyon egyszerűen is meg lehet oldani, illetve akár a végletekig is el lehet bonyolítani.
	Ez a valami a magnó lendkereke. Illetve lendkeréknek nem lendkerék, mert a lendkerék lényege a tömeg, az meg ugye ennek nem igazán van. Ez tulajdonképpen csak egy tengely, amin van egy ékszíjtárcsa. Fura mód ennek ellenére nem nyávogott bántóan ez a magnócska. Persze komolyzenét, vagy más egyéb kitartott hangokat tartalmazó műsoranyagot nem szabad rajta hallgatni.
	Ezt a félbetépett PC hangfalat használom szemetesnek, amíg őt magát is ki nem dobom. A magnóból megmaradt a motor, a fej, és az elektronika. Valószínűleg egyiket sem fogom felhasználni soha semmire, ami bevallom, egy kicsit azért elszomorít.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.