Triasun kisrádió
(a téma az utcán hevert)

Ma ebbe a rádióba nézek, akarom mondani nézünk bele. Hogy honnan van?
Nos ezt a készüléket nem a korábban felhalmozott készletemből
citáltam ide, hanem egyszerűen csak találtam az utcán.

Szóval az úgy volt, hogy a boltba indultam valami permetszerért, csak lusta voltam
bekapcsolni a PC-t, hogy megnézzem, mikor is nyit a bolt pontosan. Mivel még
korán reggel volt, ezért azt gondoltam ki, hogy tízig elütöm valamivel az időt.
Mert ugye nehogy már az legyen, hogy odaállítok potyára korábban, aztán csak
keringek a környéken míg kinyit a gazdabolt. Lényeg a lényeg, mint ahogy máskor
is szoktam bicajozás közben célra tartani, elindultam az ellenkező irányba. Most
mondd már... Ha teljesen körbemegyek, az akkor is csak 40.000 kilométer...
Szóval épp nagyban karikáztam az ellenkező irányba, mikor is ott hevert
előttem ez a rádió a Dózsa György úti aluljáróban. Már évekkel ezelőtt
megígértettem magammal, hogy most aztán már tényleg nem gyűjtök
be több rádiót, csak ugye a kísértés az egy olyan dolog, aminek nem
tudok ellenállni. Ez persze ebben a formában azért nem teljesen igaz.

Mert ezt a rádiót például otthagytam, pedig még egy függöny is járt hozzá,
amivel pont el tudtam volna leplezni, hogy már megint mit csinálok.

Ezt sem hoztam el.

Ezt sem, pedig ennyi kismegszakítót ki sem tudnék fizetni, ha mondjuk meg
kéne vennem. Mondjuk rezgett a léc, de végül mégsem hajoltam le értük.

Ebbe a roncsba is épp csak belerúgtam, pedig mennyi minden kincs van benne...
Például forgókondenzátor, amit manapság már nem is lehet kapni a boltban.

Egy rádióronccsal (vagy bármi más elektronikával) az a baj, hogy mikor meglátom,
azonnal beindítja a fantáziám. A rádióépítős oldalam mindeközben olyan stabilan
áll, mintha oda lenne szegezve! Megkeményítettem a szívem, és nem hoztam el.

Mire körbekarikáztam a fele városon, kinyitott a bolt, ahol megvehettem végre azt
a permetszert, ami amúgy a legkevésbé sem segített a csúfosan bebarnult levelű
büdöske palántáimon. Gondoltam kész, ennyi volt. Megúsztam a mai napot,
illetve az összevissza biciklizést egyetlen kisrádió begyűjtésével. Erre
fel mi történt? Hazafelé menet belefutottam egy lomtalanításba.

Először a bicikli kosara telt meg, aztán a zsebemben hordott szatyrom, ami után
a csomagtartó következett, s miután az is megtelt, az egyik lomkupacból
előrángatott hatalmas zöld szatyorba gyűjtöttem össze a lomokat.

A nagy fehér karika, az egy műanyag lámpaernyő, amiből a konyhába lesz egy új
lámpa, ha csak mégis át nem alakítom a jelenlegi fénycsőarmatúrát. A fehér
színű kúpok pedig a szobámba kellenek a csillárhoz, a jelenlegi csapott aljú
üvegburák helyett. Aztán van itt még két kishangfal, valaminek a menetes
nyele, kinyomó szerszám, egy hosszú kábel, amit egy porszívóról téptem le
(fűrészgépemre kell), konnektor, nyomógomb, DVD lemez. A fekete csík, az
egy vadonat új szúnyogháló. (a fürdőszoba ablakán épp szétszakadt) Balra alul
az a keret, az egy "open" felirat, LED-ekből kirakva. A zöld gombóc egy
béka, ami után egy felnyitható tetejű kazettatartó következik,
majd egy komplett falilámpa zárja a sort. Kincsek!

Ehhez a csavartartó fiókoshoz egészen biztosan akad egy rakat csavarom.
Na ugye, hogy ezt sem lehetett otthagyni!

Egészen biztos, hogy szükségem volt ezekre? Tette fel magának a szerző a kérdést.
Ugyan építettem egy fiókos szekrénykét a hangszóróimnak, csakhogy az már rég
megtelt. Rádióból pedig már annyit szedtem szét, hogy azt már-már magam is
sokallom. A kazettákat például igazán beletehettem volna az előbb említett
kazettatartóba, hiszen éppen ezért hoztam el. Persze előbb vagy utóbb a
helyükre fognak kerülni ezek a dolgok, mint ahogy idővel az elbontott
szalagos számológép házán is körbe fogom vágni azokat a lyukakat.

Gondoltam ha már lúd, akkor legyen kövér alapon elsütöm ide ezt a már vagy úgy
évtizede őrizgetett képet is. Ez egy autórádió, amit a ligetben találtam. Műveltem
már életem folyamán mindenféle blőd dolgokat, de az speciel még sosem jutott
eszembe, hogy rádióval dobálózzak a ligetben. Szóval azért vannak
dolgok, amire nehéz értelmes magyarázatot találni.

Mint ahogy arra is, hogy mégis mi a csudának hoztam el, ha csak nem szétszedtem
alanynak, ami a rádióim számát tekintve nem volt valami értelmes döntés. Amúgy
most nézem, hogy ez a kép oly régi, hogy még kint parkol a Simson az előtérben.

Ez se mostani kép, hanem még ez is akkori, mikor voltam oly botor, hogy
hazahoztam ezt a rádiót. Illetve rádiósmagnót. Mi lenne, ha mondjuk
megkeresném, szétszedném, illetve bemutatnám? No de mivégre?

Mikor még azzal sem csináltam semmit, ami amúgy ott volt a szemem előtt a polcon.
Illetve de! Igenis, hogy csináltam vele valamit. Felhoztam a lakásba, csak aztán
pont a kezemben volt, mikor valami akkorát csörömpölt az utcán, hogy
azt nekem feltétlenül meg kellett tekintenem, s ha már épp ott
jártam alapon, letettem a rádiót a virágállványra.

Szó sincs róla, hogy azért tekertem rá folpackot, hogy ne porosodjon, hanem
azért, mert a virágállványon történt (amúgy teljesen oktalan) tartózkodása
közben többször is sikerült meglocsolnom ezt a szerencsétlen készüléket.

Valaha volt egy időszak a Hi-Fi cuccok gyártásában, mikor épp azt találták ki
a gyártók (szerintem konkrétan a marketingesek), hogyha a hangfal amúgy
szögletes, miért is ne lehetne a dobozba épített hangszóró is az. No persze
viszonylag csekély volt azon gyártók száma, kik voltak oly elvetemültek,
hogy valóban szögletes membránú hangszórót gyártsanak. Ellenben a divat,
az kérem divat! Úgy ment mindenki utánuk, mintha mondjuk kötelező lett volna!
Mint az a kép alapján egyértelműen kiderül, ez a rádió a szögletes membránú
hangszórók korszakából származik. Amúgy kifejezetten jópofa készülék.

A valóságban a felirat összes betűje aranysárga, csak nem tudtam
róla meggyőzni a fényképezőt, hogy ő is azt lássa amit én.

A szélesebbik gomb a hangerő, a vékonyabbik pedig az állomáskereső.

A készülék másik szélére került a füles csatlakozó aljzata.

A készülék hátulján található meg az FM - AM átkapcsoló, ellenben nem található
meg a teleptartó fedele. Bár alaposan körbenéztem ahonnan felszedtem,
de sajnos csak a rádióból kiszóródott elemeket találtam meg.

Ez szerintem kapcsolásra egy M10-es rádió, csak más formájú benne a panel.

Azért milyen genya dolog már, hogy az állomáskereső gombját csak úgy lehet
leszedni, ha lefeszegetjük róla a díszlemezt? A gombot sajnos mindenképp
le kell szerelni a helyéről, már ha ki akarjuk venni a rádióból a panelt.

Márpedig én ugye ki akartam venni.

Na ugye, hogy mégiscsak kerek benne a hangszóró! A hangszórót amúgy
nem én vettem ki belőle, hanem az eséstől szakadt ki. Már úgy értem,
hogy gyárilag ragasztva volt. Amúgy nem a ragasztó engedett el,
hanem a membrán szélén körbefutó papírcsík szakadt szét.

Mint rádió, ez annyira érdektelen, hogy akár szét is szedhetném alkatrészeire.

Addig-addig nézegettem, míg csak úgy nem döntöttem, hogyha
hajlandó lesz megszólalni, akkor nem bontom miszlikre.

Ha most nekiállnék leírni, hogy mit találtam ki egy ilyen rádiópanel
alkatrészkészletére alapozva, az minimum kétszeresére növelné
a jelen cikkben található betűk számát, ezért majd inkább
írok belőle egy rádióépítős cikket. Ha megérjük...

Feltettem az orromra két szemüveget, majd az immáron kiélezett látásommal
alaposan szemügyrevettem ezt a ovális lyukat. Amúgy a panel rögzítésére
szolgáló másik lyuk is éppen ilyen formájú. Nagyon úgy néz ki, hogy
ez nem utólagos reszelés, hanem ez gyárilag ilyen.
Később kiderül, hogy miért.

Mivel az FM sáv keleti normás, így akár el is játszhatnék az áthangolásával.

Az áthangoláshoz először is le kellett olvasztani a panelről a méhviaszt.

Majd a kiszedendő alkatrészek lábai körül le kellett szippantgatni a panelről az ónt.

Majd a leolvasztás ellenére is álnokul megmaradt
méhviaszt kellett kipucolni az ónszippantóból.

Ezek kivétele után, ha át nem is hangolódott a rádió, de azért már majdnem.

Mivel a rádió gombjai nagyban áznak a csapban, ezért kényszerűségből egy
laposfogóval tekerem a forgókondenzátor tengelyét. A skála felén halott
a rádió, konkrétan teljesen leszakad a vétel. Már majdnem nekiálltam
komolyabban a rádió áthangolásának, csak aztán ahogy szokott,
győzött a lustaság. Nem értem ezt a dolgot. Ha ő, mármint
a lustaság az ellenfelem, szinte mindig ő győz!

Ahhoz képest, hogy az utcán találtam, nem is volt koszos.

Ugyan semmi értelme sem volt, de attól még nekiálltam felpolírozni
a hangszóró közepén található porzáró kupakot. Azok a rózsaszín
hurkák, azok ott a fényképezőgépet szorító ujjaim, míg a három
fehér tojás a megtriplázott izzójú asztali lámpám tükröződése.

Másnapra megszáradt a rádió doboza, s hogy ne szanaszéjjel foglalja a szobában
a helyet, nekiálltam és összeszereltem. Ez amúgy nem mindig történik így.
Akadt olyan rádió, aminek tíz évet kellett várnia az összeszerelésre!

Ezen a képen úgy látszik, mintha a forgókondenzátor tengelye nem a lyuk
közepén lenne. És ez pontosan így is van! Na ezért tojás alakúak a panel
rögzítésére szolgáló lyukak. Miután meglazítottam a csavarokat, odébb
toltam a dobozban a panelt, már fel lehetett szerelni a helyére
a forgatógombot. Eddig ugyanis akadt.

Azért hever már vagy egy hete az arcára fordítva a rádió, mert ha nem így tettem
volna le, hanem bárhogyan máshogy, még képes lett volna nekem újra kiesni
a helyéről a hangszóró. Még ezt a süket dumát! Meg olyanokat is szoktam
neki mondani, hogy majd mindjárt lövök rólad egy videót, melyben azt
fogom megmutatni, hogy középhullámon is rendben működsz. A rádió
szerencsére nem tud válaszolni, mert ha tudna, akkor a többi lomomnak
is be nem állna a szája, hogy mikor kerülnek már végre sorra. Meg ilyenek...

A felvétel készítésével megvártam az estét, ugyanis akkor éled fel a középhullámú
vétel. Persze mit sem érnek a kedvező vételi viszonyok, ha egyszer maga
a készülék mondhatni erősen alulteljesít. Az FM sávon meg azért
halott a skála fele, mert lusta voltam rendesen áthangolni.

Tulajdonképpen nem csúnya készülék, de azért szép
sincs annyira, hogy kitegyem a polcra dísznek.

Retikülöcske...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.