GE telefon javítás
(mert fogyasztói társadalom ide vagy oda, nem mehet minden egyből a kukába)

Ágy vége, lomtárállomás.
Sej, még ha csak ennyi lomom volna...

Ezt kell éltre keltenem. (az asszony már hiányolja)
De mégis miből gondolja, hogy meg tudok javítani egy telefont?
Jó, rendben, telefonszerelő vagyok. De ez mióta jogosít fel egy nőt bármiféle gondolatra?
 

Komoly szellemi erőfeszítéssel (másik beszélővel jó) behatároltam a hibát.

Rozsdás a csavar, de legalább látszik.
Konyhában van ez a készülék a falon, gondolom sokszor lett vizes kézzel megfogva.

Nem csak a két csavar, de négy beakadó pöcök is összetartotta.
De mit nekem pöckök! (ha nagyon eltörne, hozok egy másikat a melóból)

Ki kell innen szedni ezt a hallgatót.

Nem volt nehéz, mert semmi sem tartotta.

Ez egyre betegebbnek néz ki...

Egy szem telefon, ami pici is, meg alig van pár darabból, s mégis milyen kupi lett
tőle az asztalon. Amúgy azért vagyunk itt, mert emlékeim szerint
a hangszórós dobozomban kell lennie ilyen hallgatónak.

Ahogy a régi cirkuszos bohócszámban mondta Eötvös Gábor: Van másik!

Kipróbáltam jelgenerátorról a kibontott hallgatóbetétet, de nem szólt.
Kitéptem belőle a membránt, a membránról le a lengőt.
Épnek látszik a drót, mégis szakadt valahol.

Már szól a telefon, csakhogy recseg. Ez volt a másik hibája amiért idekerült.
Én is hallottam a recsegést, ha az asszony a konyhából hívott.
Mi lenne, ha végképp elrontanám ezt a készüléket?

Ez a pici kapcsoló érzékeli ha helyére tettük a kézibeszélőt.
Érzékeli, csak közben recseg. Ha nyomkodom picit, akkor is recseg.
Érdekes, de ha nem nyomkodom, akkor is recseg. Szóval valószínűleg kontakthibás.

De szeretem az ilyen apró dolgokat...

Mozogni mozog, kapcsolni kapcsol, csak sajnos recsegni is recseg...

Szétszedni még csak-csak, no de összerakni?

Nem, nem kontaktspray, hanem csak sima mosó. Az olajos kenős spréket útálom!
Azt szoktam mondani a barátaimnak: Ha befújtál vele valamit, azt
már semmiképp ne hozd ide, hanem egyből dobd ki!

Ez a valami még egy centi hosszú sincs. Ettől függetlenül én azért
megpróbáltam visszatenni a helyére, mondhatni kevés sikerrel.

Tíz perc elteltével feladtam. Ugyan össze tudtam rakni a kapcsolót, de vagy akadt, vagy
nem érintkezett. Erőfeszítéseimet ezért inkább egy másik kapcsoló felkutatásának
irányába összpontosítottam. Mint az a képen látható, a keresés sokkal
sikeresebbnek bizonyult, mint a javítási kísérlet.

Hopp! Már be is forrasztottam a helyére a másik kapcsolót.

A kék még szebb is mint a fehér.

Hová megy az a piros drót?

Elmegy a jó édes....

Innen szakadt le.
Ez a csengő piezo hangszórója.
Azt kell róla tudni, hogy igen nehezen forrasztható.

Ugye mondtam!
A jobb oldali hefteléssel benevezek "az év ronda forrasztása" versenyre.

Az asszony egyből neki is állt telefonálni.
Ez van. Kihúzni az életemből már nem lehet.
Csekélyke elégtételképpen áthúztam pirossal.

Ezt a kis dögöt pedig gyorsan kidobtam, mielőtt
még vissza találna keveredni a többi közé.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.