Digitális hőmérő
(nem egy mai darab)

Még ha agyoncsapnak, akkor sem tudtam volna elárulni, hogy van itthon egy ilyen
műszerem. Azonban mikor megláttam? Azonnal beugrott, hogy még történetem
is van hozzá! Az eladó épp nagy elánnal osztotta az észt a körülötte ácsorgó
érdeklődőknek, mikor felvettem előle ezt a dobozkát. Ahogy ez megtörtént,
egyből kaptam is hozzá egy pökhendi beszólást, miszerint ez egy nagyon jó
kisrádió, csak elem kell bele. Én meg felraktam a legártatlanabb maszkot az
arcomra, és azonnal visszaszóltam. Fú... De hát ez egy hőmérő... Válaszul egy
kissé zavarodott és dühös arckifejezést kaptam, meg ezt a hőmérőt egy százasért.

A korábban itt állomásozó papírdobozokat részben lehordtam a pincébe, szegény
Calypso M8 magnóval együtt, miközben a Terta 811-es kikerült az előszobába.
Természetesen először még úgy volt, hogy márpedig ezentúl ide soha többé
semmi sem kerülhet, de kisvártatva feladtam ezen teljesen tarthatatlan
álláspontomat. Mondjuk szó sincs róla, hogy ezek a dobozok kerülnének ide.
Illetve lehet, hogy ezek, csak nem ezzel a tartalommal. Ha az alsó dobozban
található lapozós órásrádiót összerakom, akkor az a doboz teljesen kiürül.

Ezeket pedig mind szétszedem, vagy elrakom a helyükre, illetve
a tárcsás kézibeszélőt (bár már tulajdonképpen oka fogyott)
összeszerelem, akkor ez a dobozom is teljesen üres lesz.

A pákatrafót tartalmazó fiók elől átköltözik a két doboz tartalma a polcok alá,
és akkor már akkora lesz a rend, hogy már valósággal rosszul fogom
tőle magam érezni. Mondjuk ez még nagyon a jövő zenéje.

Persze ha belegondolok, hogy hány évnek is kellett eltelnie ahhoz, hogy végre
eltűnjön innen az UWERTURA magnó, illetve rendes helye legyen a Hi-Fi
torony aljában a Bosch fúrógépnek, akkor tulajdonképpen nem is látszik
olyan távolinak a rend. Vagy ha rend nem is, de azért valami hasonló.

Internet nem mondott róla semmit. Ez persze lényegtelen...
Tudom, hogy hőmérő, és nekem ennyi már bőven elég is.

Mielőtt nekiálltam volna fotózni, tettem bele egy elemet. Valami baja lehet
szegénynek, mert (szerencsére) nem egy fok meleg van a szobámban.
Olyan ez mint a színdarabban a pisztoly. Ha már egyszer ott van,
akkor biztosan el fog sülni! Hogyne nyomnám meg a gombot?

Szóval elem bajod van. Majd kapsz egy rendeset, ha jó leszel és megérdemled!

Érdekes megoldás, ahogy a mérőszonda kábele elhagyás
elleni védelemként rögzíti a teleptartó fedelét.

A hőérzékelő szonda kivehető a helyéről.

Itt lehetett eredetileg a támasztóláb.

Azért vettem kézbe, és fényképeztem így, hogy legyen mihez viszonyítani a méretét.
Nagyon aranyos kis műszer! Olyan pici, hogy kényelmesen belefér az ingzsebbe.

Ez azért került ide, mert azt találtam ki, hogy hármasával fogom
kiszedni a valamiket a dobozból, hogy gyorsabban
haladjak. Ez egy nagyon jópofa szerszám!

Konkrétan koax kábelt lehet vele blankolni. Hogy milyen sűrűn szorulok rá
a segítségére? Szerintem ezt most hagyjuk... A lényeg, hogyha beleteszem
a kábelt, rászorítom, majd körbetekerem, akkor a résekben megbúvó
három darab penge, pontosan méretre csupaszítja le a kábelt.

Ha meg nem? Akkor ezekkel a csavarokkal lehet az adott kábelhez beszabályozni.
A lényeg, hogy megy fel a polcra ez is, mégpedig a használható apróságok közé.

Ez egy forgókondenzátor, amire a rádióépítős oldal beindulása után lesz szükségem.
Legalábbis nagyon merem remélni, hogy nem hiába gyűjtöttem be!

Amúgy innen származik.

Ha nagy sokára is, de végül csak ledolgoztam a forgóról a felesleget.
Amúgy épp itt volt az ideje, mert vagy tíz évvel ezelőtt találtam.

A teleptartó fedele csak a kábel kifejtése után húzható el.
De ezt már mondtam...

Az a három felöntés a kábel tehermentesítője személyesen.

Hurrá! Végre nem zöld a panel!

Belebambultam, miközben azon merengtem, hogy milyen kevés alkatrész van benne.
Egy analóg hőmérőhöz ennyi is elég. Aztán beugrott, hogy ez digitális! Mondjuk
azért felejtettem el, mert közben alaposan beebédeltem. Evés után mindig
leesik a vérnyomásom, és olyankor azt sem tudom, hogy hol vagyok.
Szóval biztos valahol a másik oldalon lakik a kijelzőt meghajtó IC.

Tettem bele egy másik elemet, de szerinte még mindig túl hideg van a szobában.

Ha már úgyis épp témánál voltam, kivégeztem az összes döglött kilenc voltos elemet.
Miután találtam egy még működő példányt, egyből normálisan mér vele a műszer.

Először még úgy volt, hogy lecibálom róla a kijelzőt, hogy
meg tudjam mutatni, hogy, milyen IC lakik alatta.

Aztán mikor a kezemben maradt, akkor megijedtem, mert háromfelé csúszott.
A szivacs meg nem igazán akart feljönni a panelról. Gondoltam inkább nem
feszegetem az IC típusának kérdését, illetve a szivacsot, mert még a végén
sikerül kinyírom ezt a műszert. Mondjuk azt, hogy ez pontosan mire is kell
nekem, azt még nem sikerült kiókumlálnom, de mikor majd beugrik, akkor
egyszerűen csak odanyúlok, és ő büszkén és üzemkészen ott lesz a polcon!

Kifejezetten teszik ez a teleptartó! Mint az a műanyag felöntés sérüléséből látható,
erős kezek valószínűleg többször is megpróbálták fordítva betenni ide az elemet.

Mondjuk sűrűn használni nem fogom, mert van helyette modernebb.

Azt mindenképpen ki kellett próbálnom, hogy mit mutat a kijelző,
mikor száz fok fölé melegítem a szondát. Egyszerűen kihagyja
az egyes számot. Szóval most valójában 112,1 fokot mutat.

Aztán ahogy elvettem az öngyújtót, kisvártatva nekiállt visszahűlni.

Például valami olyasmire lehet jó, hogy viszem a zsebemben, előkapom, kifűzöm
belőle a szondát, aztán beledöföm valamibe, ami még éppen nem tesz kárt az
érzékelőben a melegével. Létezik egyáltalán ilyen feladat? Mindegy...

Lényeg a lényeg! Ha adódik, akkor én már fel leszek rá készülve!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.