A minap, mikor a pincében kipakoltam, majd persze vissza is az utolsónak megmaradt vegyes fadarabos polcot, azzal az akciómmal akkora port sikerült felvernem, hogy bár a melósruhám előtte tisztának volt mondható, utána már nagyon nem. Mikor az előbb betettem a mosógépbe, a szokatlanul sok kosz miatt próbaképp ráeresztettem a csak úgy magában még sosem használt öblítés funkciót, majd miután a gép a nagyja vizes port magából kilocsolta, egy 40 fokos mosást is. Ez itt már a mosást követő első öblítővíz, amin még mindig látszik, hogy a ruhám tényleg nagyon poros lett.
   Mivel az utóbbi időben sokat volt mosva (mármint a fürdőszobában), a magas páratartalomtól újra elkezdett bepenészedni a plafon, mire fel lefújtam a Szavó nevű csodavegyszerrel. Míg az már kora reggel óta bűzölgött, pedig egész nap nyitva volt a fürdőszoba ablaka, addig a mosás szükségességének csak késő délutánra sikerült bennem tudatosulnia. Mivel az apró pincei elmaradások 12. fejezetének keretében másnap terveztem megépíteni egy polcot, így ha nem mostam volna ki a ruhám még most este, akkor ezt az akciót kénytelen lettem volna egy nappal elhalasztani. Márpedig az nem lenne jó, mert mostanság annyi mindent sikerült először egy nappal, majd héttel, majd hónapokkal elhalasztanom, hogy azt még csak meg sem próbálom felsorolni!
   Miközben a mosógép a melósruhám öblögetésével volt elfoglalva, gondoltam megnézem, hogy a délelőtti begyújtás eredményeképp, így estefelé még elég meleg-e hozzá a kályha, hogy a kabát és a nadrág az éjjel megszáradjon a tetején.

   Mikor éreztem, hogy a kályha még mindig milyen jó meleg, azonnal levetettem magam az ágyra, majd tettem egy kísérletet a fázó talpaim meleg csempéken történő felmelegítésére, ami amúgy idővel sikerült is.
   Nos ekkor, pontosabban szólva erről jutott eszembe, hogy a kályha hőmérsékletét az infravörös hőmérővel megmérjem. Hogy nem egyből indultam érte, az egyrészt annak volt köszönhető, hogy a mosógép még mindig duruzsolt, másrészt nagyon jólesett a talpamnak a meleg.

   Mármint a kályha oldalán mért 40 fok. A talpam amúgy valószínűleg azért fázott, mert ugye a fürdőszobában - a Szavó szaga miatt - már reggel óta nyitva volt az ablak.
   Mondjuk a talpam fázása még csak hagyján, azonban holnapra még az enyhe huzattól is olyan migrénem lesz, hogy az a végén még képes lesz megtorpedózni nagyszerű polcépítési terveimet.

   Ahogy feküdtem az ágyon, a talpaimat jólesőn melengetve, s közben a szoba plafonját nézegettem, mindjárt több dolog is eszembe jutott. Míg az egyik az, hogy a bútorokat megmozdítani sem tudván, itt már míg élek nem lesz kifestve, addig a másik az, hogy a pókhálózásnak viszont mindenképp neki kellene állnom.
   Ebben a plafonról csüngő rémségben az az érdekes, hogy egyrészt mielőtt anyám a telekről hazajött volna, körbeszaladtam a pókhálózóval (színes sztatikus portörlő), másrészt miután megérkezett, ugyanezt megtette anyám is. Ráadásul ebben a lakásban az utóbbi időben valamiért pók sem nagyon szokott lenni, legfeljebb a virágállvány környékén, de ott is leginkább csak éhen hal.

   Miután a pókhálós plafon nézegetését meguntam, egyszer csak kiszúrtam az asztalon a naptárt, valamint egyben azt is, hogy már november vége van, vagyis illene ránéznem, hogy korábbi terveimet illetően hová sikerült ebben a hónapban eljutnom. Tehát mikor a mosógép végzett a centrifugálással (mert ugye addig azért csak nem keltem már fel), mindjárt három különféle dolgom is akadt. Mármint a teregetés, az infrahőmérő szétszedése, valamint a statisztikai adatok megtekintése.

   A szöveges rész jelen esetben teljesen lényegtelen, csak a jobb alsó adatot kell nézni, amiben számomra az az érdekes, hogy bár erre külön nem feszültem rá, attól még 2020 novemberében sikerült 7 tételt letudnom a már korábban megemlítettek közül. Amennyiben decemberben összejön még három tétel, akkor idén meglett a mínusz 100, amire mondjuk már nem emlékszem, hogy év elején ennyit, vagy egyáltalán bármennyit terveztem volna. A maradék 225 (már ha annyi lesz) már nem tűnik olyan soknak, amit záros határidőn belül (értsd míg élek) ne lennék képes feldolgozni. Legalábbis remélem, hogy így lesz...

   Ez az ábra azt mutatja, hogy a hőmérő 30 centis távolságból egy 38 milliméteres kör hőmérsékletét látja, míg másfél méterről már egy 132 milliméteresét. Vagyis attól, hogy a beépített lézer LED egy pontra mutat, attól az érzékelés terülte annál sokkalta kiterjedtebb. Ez persze nem hiba, hanem a működés módjából adódódó tulajdonság, de attól még jó tudni, hogy így van.

   Ez a műszer olyan régi (mármint nekem már régóta megvan), hogy bár 2011-óta írom, hogy mikor mit és mennyiért vettem, de még nincs benne a táblázatomban. Nekem úgy dereng, hogy a Vaterán vettem, néhány ezresért, amennyit bőven megért. Hogy mi volt vele a célom, mármint mit akartam vele olyan nagyon megmérni, hogy pénzt adtam érte, az viszont már nem dereng.

   Mivel a papírjai már nincsenek meg (vagy ki tudja merre vannak), így kénytelen voltam kitalálni, hogy az egyik gombbal a célzást segítő lézerfényt lehet ki-be kapcsolgatni, a másikkal az LCD kijelző háttérvilágítását, a harmadikkal, a pirossal pedig a mértékegységek között (Celsius / Fahrenheit) lehet váltani.

   A minőségellenőrzés matricája viszont már angolul van. Amúgy nem ezt mutatom a képpel, hanem azt, hogy a teleptartó fedelébe ragasztott gumilap az elemeket támasztja meg, valószínűleg mind zörgés, mind kimozdulás ellen.

   Nyitásképp azért a hátlapi panelt pattintottam le, mert ebben ugye nincs semmi. Mármint az előlapban benne van a lézer LED, aminek a doboz feszegetése közben jobb volna a panelről a vezetékeit nem leszakítani.

   A házat pusztán játszásiból, immáron a belseje nélkül összepróbálva, mintha egyes részei komoly tiltakozás mutattak volna, pedig az előbb még minden egyes eleme nagyon is passzentosan illeszkedett.

   Mármint azt, ami a panelen jobbra látszik. Mert ugye a paca IC kiszedhetetlen, újrahasznosíthatatlan. Én amúgy próbáltam meggyőzni a teleptartót, hogy ugyan ne akarjon már mindenáron szerepelni, de erről végül nem sikerült lebeszélnem.

   Mivel az előlapba a lézer LED úgy lett belerögzítve, hogy az úgy nagyjából oda mutasson, mint amilyen irányból a műszer mér, jobbnak láttam nem bolygatni. No nem mintha ne tudnék vele akár találomra is célozni. No nem mintha nem lenne a műszer tetején néhány kiálló rész, ami a puszta ottlétével is képes pótolni a lézert.

   Ez itt egy úgynevezett Fresnel-lencse, ami a fém és a műanyag rész közül esett ki, s amúgy a beérkező hősugarak párhuzamosításáért felel. Én pedig azért a hibámért, ha esetleg fordítva helyeztem vissza.
   A szerszám elnevezése amúgy egy kissé fura. Mármint azért, mert ugye infravörös hőmérőnek szokás hívni, miközben az infravörös sugárzás maga a hősugárzás. Vagyis olyan hőmérő, ami nem az infravörös sugárzást méri, tulajdonképpen nincs is.

   Mivel működött, az összetevőket sorjában visszarakosgattam a ház azon felébe, melyben a működtető nyomógomb volt található. Mikor rá szerettem volna tolni a házra a másik felét, ugyanúgy jártam, mint korábban. Mármint tisztára olyan érzés volt, mintha ezek ketten nem passzolnának egymáshoz. Végül persze sikerült őket összepasszintanom.

   Majd visszatettem a műszert a helyére a polcra, a többi hasznos bigyóm közé. Mondjuk az a két zenélő doboz, meg a ki tudja minek a csapágyazott négy kereke, meg a szétcsiszolt trafó, az valahogy nem illik ide. Amúgy egy csomó más apróság sem, aminek ha nem is most, de valószínűleg rövidesen az lesz a vége, hogy fogom és lepakolom, újrarendezem a polcok teljes tartalmát. Ennek a tevékenységemnek meg biztosan az, hogy onnantól kezdve majd jól nem találok meg semmit...

   Bár nem szokásom hozzáírni a már elkészült cikkekhez, de most kénytelen voltam, mert még a megjelenése előtt beesett egy másik, az előbb látottal azonos felépítésű hőmérő, amit - mivel nem működött - mindenképp szét kellett szednem.
   Mindeközben a munkapad azért a pincében van nyitva, mert helyszűke okán azon töltöm a bicaj lámpájának akkuit. Hogy miért van helyszűke? Nos, most épp azért, mert ugye míg a dolgok egy részét már szétszedtem, addig a másik felüket még nem raktam össze.

   Például szétvan a bicikli hátsó lámpája, mögötte az egyik küszöb alkatrészei hevernek, azt követően a másik küszöbről leszerelt alkatrészek, míg a fal felőli részen a munkapad pofáinak szélére szerelendő alumínium csíkok várják, hogy lecsiszoljam róluk a felesleget, ami jelen pillanatban azért nem lehetséges, mert ugye épp az a pince előtti rész van szétszedve, ahol amúgy dolgozni szoktam.

   Mindeközben ezek itt az áttételes eszterga, az esztergabáb, a munkapad, valamint a mérőóra alkatrészei. A szerző meg csak áll előttük, miközben nem érti magát. Mármint azt nem érti, hogy mégis mi a csudáért kellett építési projektekből egyszerre ennyire sokat elindítani.

   Hiába próbáltam meg, még fog az anyákra rögzítésül rákent fehér festék, így a bicaj lámpája sem össze, sem fel nem szerelhető, de legalább a töltőt eltehettem. (lásd a lámpa burájában az immáron feltöltött akkukat)

   Mivel a linóleum alatt épp nagyban szárad az éleknél a falra és az aljzatbetonra is kikent fehér festék, így a balra látható küszöböt még nem, de a szemköztit azért már visszaszerelhettem, mert ott már rég megkötött a gipsz. Ezekről a dolgokról bővebben majd később ejtek szót, mert ugye mégis kit érdekel a dolgok helyes időrendi sorrendje?

   Mivel tudtam magamról, hogy ha nem hozom ki bentről, akkor egészen biztosan ott fogom felejteni a munkapadon, ezért a hőmérőt kitettem az előtérbe. Szerintem ennek a helynek az a varázsa, hogy az idetett dolgokat rendszeresen itt is felejtem. Mint az már csak a dolog megemlítéséből is sejthető, ez most is így történt.

   A két műszer azonos felépítésűnek tűnő háza között az a lényegi különbség, hogy míg a sárgát csavarok is összetartották, addig ezt a szürkét csak beakadó műanyag pöckök, valamint az elő és a hátlap fogta össze.

   Ezek itt a már elmosogatott alkatrészek, melyeknek néhány napot (de ha lusta leszek, akkor hetet, vagy akár még hónapot is) száradniuk kell, mielőtt nekiállok visszaforrasztgatni a panelra a fekete és piros vezetékeket.

   A satu persze nem azért kellett, hogy legyen ami ellentart az apró csavarok betekerésekor, hanem a vezetékek beforrasztásakor jött jól, hogy ha magam billegek is a széken, de legalább a panel stabilan áll.

   Ezek a kihasználatlanul heverő forrszemek valószínűleg a műszer beállításához szükséges akármi csatlakoztatására szolgálnak. Amúgy van belőlük odébb két másik is, melyek mellé "cal", vagyis kalibráció van írva.

   Mivel a kijavítandó fóliacsík is vékony, így a szakadás áthidalásához használt vezeték sem lehet vastag, mire fel egy már eleve vékony vezetékből vettem ki egy elemi szálat.

   Amit felül látunk, az a heverőm cicamintás plédje, a famintás valami a laptop támasztéka, a fekete valami maga a laptop, alatta az éjjeliszekrénnyel, míg a piros kör azt a pontot jelzi, ahová a hőmérőt bekapcsoló gombot visszatoló rugó repült. Ha nem látom, hogy merre szál, valószínűleg csak a következő takarításkor került volna elő. No nem mintha nem lenne itthon három dobozra való rugó... No nem mintha nem lenne a szobában szétrepülve a rugón felül is egy csomó minden...

   A képen látható két kiálló tehermentesítő pöcök eredetileg úgy volt használva, hogy a vezeték rájuk volt ragasztva melegtakonnyal. Szó se róla, lehet így is, de attól még igazándiból nem így szokás.

   Pláne nem szokás mindössze két szál vékony vezetéknek akkora lyukat hagyni, hogy azon kevés híján akár a 9 voltos elem is átfér! A dobozt kissé alaposabban átnézve, nekem nagyon úgy tűnik, mintha ez a készülékház egy rosszul sikerült másolat lenne.

   A két bevágás (ahová a nyilak mutatnak) arra szolgálna, hogy azokon keresztül pattanjon be a házba a teleptartó épp ezeken a pontokon elforduló fedele. Ehhez képest a fedél a betolása közben kétszer is elrepült, mire fel kezdtem úgy érezni, hogy ez a műszer helikopter alkatrészekből lett összeállítva.

   Amúgy sikerült megjavítani, így most már kettő is van belőle. Miközben a sárga műszer a szürkénél sokkalta gyorsabb, szinte valós időben mér, addig ennek nincs hangja (mármint mérés közben nem csippan), cserébe van maximum / minimum mért érték kijelzése.
   Mivel két hőmérő egy lakásba sok, így ha csak el nem ajándékozom, ebből valószínűleg az lesz, hogy az egyik műszer, ha most azonnal nem is, de idővel lekerül a pincébe...