Vital center

Ez is csak olyan napnak indult, mint a többi.
A fiam unottan nézte a monitort. Sok éves rutin van ebben a tekintetben!

Az asszony - egy eljövendő atomháború utáni állapotra készülve - a szoba sarkában
ücsörögve gyakorolta a kosárfonást, én pedig az asztalomnál ültem és egyik
kedvenc elfoglaltságomat, konkrétan a semmittevést gyakoroltam.

Ekkor odajött az asszony és kért tőlem egy hosszú, vékony, és egyenes rudat.
Természetesen (mint ahogy az a jobb családokban szokás) tartok az
egyik alsó fiókban egy darabot a kiságyamból. Ha nem
így tennék, hogy lenne haja a tünedérnek?

Tündér haja karika, ez meg hasáb burgonya.
Na jó, akkor legyen téglatest, de most aztán legyen elég mára a kötözködésből!

Az jutott eszembe, mondta nem minden hátsó szándék nélkül az asszony,
és én ennyiből már pontosan tudtam, hogy valami dolgom akadt.
Most például az következik, hogy papírt fogunk turmixolni.
Nem szoktatok? Hát ti meg micsoda család vagytok?

Az asszony (a gép őszinte bánatára) észrevette a konyhaszekrény tetején évek óta
kipróbálatlanul álló Vital Center konyhai barkács szörnyeteg turmix funkcióját.

Nem egy nagy munka ez a gépnek. Kevéske széttépett (és előre
beáztatott) papír, megfelelő mennyiségű vízzel elegyítve.

Ennek annyi, pedig szó sincs róla, hogy halálra dolgoztattuk volna. Na jó, akkor
pont a halálra dolgoztatásról van szó, csak nem gondoltuk, hogy ennyitől vége.

Régebben ezzel a botmixerrel daráltuk a papírt, csak ennek ugye nincsen teteje.
Kicsit ügyetlenebb az ember, és akkor szétfröcsög a konyhában a papírmasé.
Szétfröcsögve (majd mindenre rászáradva) nem valami gusztusos látvány.

Persze szétfröcsögés nélkül is gusztustalan, de aki nevelt már fel gyereket,
az hozzászokott a látványhoz. Kellemes meglepetés, hogy - a pelenka
tartalmával ellentétben - a papírmasé legalább nem büdös.

Büdös vagy sem, nekem bizony hiába kínálgatja az asszony! Mióta láttam, hogy milyen jól formázható, azóta azon töröm a fejem, hogy ezt meg mégis mire tudnám használni. Eddig még semmi értelmes nem ugrott be. No de minek azt elkapkodni, hiszen még alig múltam 48 éves! Nem kell azt a gondolkodós dolgot elsietni...

Visszatettük a döglött gépet a dobozába, majd fel a helyére, a szekrény tetejére.
A dobozon látható címke szerint ez az a gép amit a TV-ben láttunk.
És valóban! Apukám rendelte a TV boltból.
Gondoltam ellesz itt egy darabig,
ha eddig nem volt útban.

Végül úgy alakult, hogy mégis nekiálltam szétszedni, pedig hogy megígértem magamnak, hogy nyárra leállok a csavarhúzózással... No de mit tehetnék? Menni kell szétszedni, ha egyszer hajt a vérem...

Széttárt karú turmix kiállt az égre oltalomért, de nálam nincs kegyelem!
A csavarhúzóim már tettre készen surrognak a fiók sötétjében.

Nincs mit tenni, ezt szét kell szedni. Nem kár érte,
illetve igen, de ha egyszer már csak így forog...

Tartsam a házban? Mégis ki tart a kertben turmixgépet?
Bár amilyen hülye felhasználók vannak, tényleg jobb az ilyesmit ráírni...

Mániákus szétszedős és gyűjtögetős kérdés következik:
Vajon mi tartja a helyén ezt a gumilábat?

Nincs benne semmi meglepő. Ahogy az már manapság lenni szokott, nem holmi mérges manók hajtják, hanem egy villanymotor. Egyszer találnék egy felhúzóst! Persze találtam már olyat is.

A forgórész épnek néz ki, bár a kiegyensúlyozás
miatt odanyomott ragacspötty lerepült róla.

Ez a címke volt a motorra ragasztva.
Ezt speciel nem én szedtem le róla, hanem teljesen magától esett le.

Vajon miért nem jön le a kuplung, mikor már lecsavartam?
Hja kérem! A gravitáció. Legalább van ami még működik...

A kuplung tárcsája alatt bújnak meg a motort rögzítő csavarok. Ugyan már leégett a gép, de az eddig látottak alapján nem alakult ki bennem a masináról negatív kép. Szóval semmi trükk sincs benne, ez egy teljesen kommersz masina, ami nem jelenti azt, hogy bóvlinak nézne ki.

Még biztonsági kapcsoló is van benne, nehogy véletlenül ledaráljuk az ujjunkat.
Persze hogy darálnánk le, ha egyszer nem is forog a motor...

A motor látványra, méretre, súlyra, teljesen normális, amit például nem
lehet elmondani a narancssárga un. gazdaságos fúrógép motorjáról.

Hiába áll itt e kondenzátor, hiszen ha nem forog a
motor, akkor már nincs milyen zavart kiszűrni.

Az állórész nincs leégve. Legalábbis nincs rajta égésnyom. A tekercselőhuzal is
megfelelően vastag, vagyis (legalábbis szemre) nem egy alkalomra méretezték.

A forgórészen sem látszik semmi különösebb hiba, bár a kommutátor szeleteinek felülete kifejezetten csúnya. Legalábbis ahhoz képest az, hogy ez a motor még csak egyszer futott, és akkor is legfeljebb ha fél percet.

Innen is letörött egy darab kiegyensúlyozó anyag. Most már legalább
tudom, mik azok a szerteszóródott kék bogyócok a szobában.

Ez a sebességváltó áttétele. Kisebbik fokozatban ezen a diódán keresztül kapja a motor a feszültséget. Ekkor persze egy kicsit ugyan darabosan jár (a félhullámú táplálás miatt), de annyi baj legyen. Persze - mint azt tapasztaltam - nemcsak annyi baj lett...

Mivel a motor elektromosan szakadást mutat, megkeresem mi szakadt el benne.
Ebben a csőben például biztosan van valami, különben minek lenne itt?

Hőbiztosíték (fehér rakéta) és egy soros tekercs (kék csont).
A tekercs vezeti az áramot.

A hőbiztosíték viszont kiment. Ha kiment, akkor kiment, de akkor maradjon is kint! Én ugyan vissza nem rakom. Ezt amúgy senkinek sem javaslom, csak ha szeret háztűznézőben lenni. Ezt (és a többi) hőbiztosítékot nem véletlenül szerelték be. Ha valami túlmelegszik, kigyullad, na az már nagyon szar ügy.

Ez így utólag annyira gyanús, hogy valójában csak egyetlen menetből áll...
Sajnos elfelejtettem szétszedni. Bocsánat! Ígérem, ezentúl jobban figyelek.

A kiszedett alkatrészek helyét még csak át sem kellett kötni, mert épp odaért a drót.

Van itt még egy hőbiztosíték gyanús elem, de végül csak egy tekercs volt benne.
A biztonság okáért inkább kikötöttem ezt is. No de nézzük mire jutottam.

Az operáció után - műszerrel vizsgálva - a motor jónak tűnik.
Nem szakadt és nem is rövidzáras.

Egy kicsit több feszültséget adva a motorra, mondhatni tökéletesnek látszik.

Sajnos 230 voltról járatva viszont már nem jó. Persze tudtam én, hogy nem lesz ebből semmi, ezért eleve nem is a javítás szándékával álltam neki a szétszedésének, hanem csak megszokásból. De persze az is igaz, hogy nem szabad mindent egyből kidobni, mert mindenki (jelen esetben minden) megérdemel egy második esélyt.

A szellőzőrácson jól látható nyomokat hagyott a gépből kiszálló füst.

Sajnos teljesen kijött belőle a működtető füst, így már füstgépnek sem használható.

Pedig ha legalább füstölne, akkor volna ötletem, hogy mire lehetne felhasználni.

Az állórész tekercse nem hirtelen égett le. Nem vagyok én hajcsár!
Adtam neki rá időt rendesen. Persze még egy perc sem kellett neki...

Mennyi szépség, s most mind mennek a szemétbe... Ez azért elszomorító. Legalább
annyi esélyt megérdemeltek volna az alkatrészek, hogy legyen idejük elkopni.

Jópofák ezek a kések, bár nem azért szedtem ki őket, mintha mondjuk kellenének...

Amit viszont biztosan elteszek, az ez a három gumiláb, ami persze eredetileg kuplung, csak nekem amit oda lehet csavarozni, miközben gumiból van, az már csak gumiláb marad. Amit még megmentettem a készletből, az a szép fehér belső doboz, valamint néhány mérőpohár.

A vitalitás életerőt jelent. Hiába írták rá hatalmas betűkkel, azt kell mondjam: Nem jellemző! Mikor anyám hazalátogatott a telekről, elmeséltük neki, hogy mi történt a mixerrel, mire fel jó anyám: Apád is leégette a párját a telken elsőre.

Már egy múltkori szétszedéskor is a cikk végére került a megszokott
előszobás nyitókép, de ha egyszer ez most nem jön, hanem megy...

Olyan jópofa ez a papírmasé, hogy egyszer úgyis rájövök, mire lenne jó nekem.

Az egész miskulanciát dobozostul kitettem a kuka mellé.
Majd a lomos piacon megveszi valami szerencsétlen hülye.
Mert ugye épelméjű ember nem vesz piacon használt holmit!
Őőő... Izé... Mindegy...

Már rég ki kellett volna szellőznie a füstszagnak a lakásból, de még mindig érezni.
Persze nem bentről jött, nem motor szag, hanem egyszerűen csak a tűz füstje.
Ez kérem Oli sport és sör kocsmája. Hogy ez is miért az én ablakom alatt...
Mondjuk még mindig jobb, hogy kerti partis grillsütőset játszanak, mint
a múltkori eset, mikor karaoke parti volt. Egy jól hallhatóan részeg,
borízű női hang énekelte: Ennek a lánynak a diszkóban a helye!
Nehéz volt megállnom, hogy ne javítsam ki a helyet illetően...

A Vital Center szarrá ment, közben egy vödörnyi szarból dísztök
készül halloween-re. Na így zajlik nálunk az élet...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.