Vészvilágítás

Jé... Mennyi szemét! Mi lehet benne? És én marha oda is mentem megnézni!
Egyből találtam is egy darab álmennyezet lapot, rajta egy vészvilágító lámpával.
Természetesen nem hagytam ott. Mondjuk az álmennyezetet azért leszereltem róla.

Nem azért tettem nejlonzacskóba, hogy ne karcolódjon össze,
hanem azért, mert mégiscsak a szemetesből vettem ki.

Egy kicsit ugyan poros, de ez már csak így szokott lenni azokkal a tárgyakkal, melyek évtizedeket töltenek a mennyezeten. Valamint még néhány napot egy sittes konténerben is. Ez amúgy egy un. vészvilágító lámpatest. Szóval ez a lámpa csak olyankor világít, mikor épp nincs áram az épületben, mégpedig azért, hogy mégse menjünk neki mindennek a sötétben.

Gondoltam egy karóra melléfényképezésével érzékeltetem a méretét.
A karóra szokatlan mérete miatt, ez a kép nem igazán mérvadó...

Na ez a jó kép! A CB 55-ös készüléket mindenki ismeri, s az valamivel kisebb mint
a Szotyola nevű mackóm. A lámpa meg akkora, mint Szotyola.
Ha még most sem tudod, hogy mekkora a lámpa,
akkor sajnos nem tudok rajtad segíteni...

Alaposan bejelölték a rögzítésre felhasználható furatok helyét.
Az álmennyezet lapjáról amúgy én csavaroztam le.

Ellenben a kábelt a bontómunkások vágták el. Én a részemről kissé erősnek érzem
a másfeles rézdrótot, ehhez az egészen minimális áramot fogyasztó szerkezethez.

Most aztán minden ki van derülve! Például az, hogy olasz. A fénycsöve 6 wattos.
Belül az akku 2,4 voltos. Kívülről pedig 230 kell neki. Már csak az a kérdés,
hogy mire kell ez nekem. Például ha lenne egy ilyen lámpám a pincében,
akkor is látnék, mikor épp elmegy az áram. Ha ritkán is, de előfordul.
Ilyenkor ablak híján oly sötét van, hogy az elemlámpát sem találom.

Miniatűr fénycső. Hogy ez milyen unalmas... Inkább elmesélem, hogy a múltkor a pincében rendezkedés közben levertem a steklámpámat. Persze azonnal kiégett benne az izzó. Az izzószál helyén keletkezett ív pedig lecsapta a lépcsőházban a kismegszakítót. Toporogtam a sötétben. Nemhogy bent, de már kint is korom sötét volt! Így van ez, ha az ember az éjszaka közepén megy le a pincébe. Szóval állok ott tétován a sötétben. Elemlámpa ugyan van, de a másik pincében. Oda átmenni? Sötétben? Elemlámpa nélkül? Teljesen esélytelen! Persze ha levinnék a polcról egy működő dinamós lámpát... Ez az adott esetben persze már úgyis mindegy volt. Szóval csak álltam a sötétben. Nem jön az az áram vissza magától. Kibotorkáltam hát a lépcsőházba, és beletapogattam a villanyóra szekrényébe. Minden fel volt benne kapcsolva, amit csak találtam. Mivel gyanúsan sötét volt a lépcsőházban, ezért kimentem az udvarra, és onnan is körbenéztem. Ott is gyanúsan sötét volt. Mire észbe kaptam, hogy nem központi áramszünet van, hanem egyszerűen csak éjjel, na addigra sajnos már be is csukódott mögöttem a ház ajtaja. Igen, eltaláltad! Az elektromos zár ugyanarra a kismegszakítóra van rákötve, mint amit az előbb nem találtam meg. Végül kínomban betörtem a kaput, mert kulcs az nem volt nálam, ugyanis a koromsötétben nem volt kedvem, no meg eszembe sem jutott kipiszkálni a pinceajtóból. Még tiszta szerencse, hogy a kapunk alul nem volt bezárva, így simán belöktem. Akkorát szólt a kapu, hogy azt hittem minden lakó összeszalad, de végül senki sem jött elő. Akkor ennyit mára a figyelő szomszédok nyújtotta biztonságról...

Még az is rá van rajzolva, hogy melyik része kerüljön felülre.
De ez szerintem már csak szőrszálhasogatás...

Pont olyan a kicsi fénycső csatlakozása, mint amilyen a nagyé, csak persze kicsi.
Úgy látszik, hogy ma ilyen értelmes mondatokat írós napom van...

Próbáltam célt találni neki, de az eredeti felhasználáson kívül semmi sem ugrott be.

Hogy ebben a szerkezetben nincs hová bekötni a földelést?
Attól még a villanyszerelők három erű kábelt húznak!

A barna visszahurkolás gondolom azt a célt szolgálja, hogy így bekötve automata.
Mikor elmegy a betáp, egyből kigyullad a fénycső. A barna dróton keresztül
- már ha épp nincs rövidzárban - lehetne a rendszert kívülről is vezérelni.

Már majdnem rájöttem, hogy mire lesz nekem jó ez a mini hálózati trafó,
mikor szerencsére még éppen idejében észbe kaptam. Mégis mi az,
hogy jó lesz nekem valamire? De hiszen az munkát jelent! Fúj...

Ez itt már egy másik mini trafó. Akkor elmondom, hogy hogyan működik. Bejön a 230 volt. Mini trafó tölti a 2,4 voltos akkupakkot. Ha elmegy az áram, akkor az elektronika bekapcsolja a transzvertert, ami a 2,4 voltból előállítja a fénycső működéséhez szükséges viszonylag magas feszültséget. Ha megjön az áram, akkor lekapcsol a vészvilágítás, a kis fehér trafóval felépített tápegység pedig újratölti a kimerült akkumulátorokat. A modern vészvilágításban persze már nem fénycső van, hanem LED. Mivel a LED a fénycsővel ellentétben direktben akkuról jár, a második tápegység elmarad.

Ebben is van LED, de csak egy zöld, melynek
fénye meg van toldva egy plexirúddal.

Pont ezt a kábelt kerestem! Csak nem most, hanem a múltkor, mikor egy erősítőt
akartam rádugni az asztalomra nagy sokára kiépített kábel végére.

Bekötöttem a kábelt, majd a másik végét bedugtam a konnektorba.
Tölt. Mi mást is tehetne, ha egyszer ez neki az ő dolga.

Ahhoz képest, hogy benne a fénycső cserélgetve biztosan
nem volt, igencsak érdekes állaga van a foglalatnak.

Tettem mindezt sajnos teljesen hiába. Mindössze ennyi lett az eredmény.
Mikor kihúztam a konnektorból, egy pillanatra felvillant a fénycső.
Aztán ahogy leesik a kapacitáscsökkent akkupakk feszültsége,
egyből le is kapcsol. Hát... Majdcsak megleszek nélküle...

Az asszony meg már megint büntetésben internetezik.
Ha legközelebb rossz lesz, szórok ki neki kukoricát is.

Szerintem ez Khomeini Ajatollah. No de minek ez Andinak? Szerinte ez az egyik
három királyok. Most erre mit mondjak? Én meg egy döglött lámpával játszom.

Ha akarom akkor világít, de csak úgy, ha csalok! Megtámogattam áramügyileg az akkupakkot a tápegységemből. A fénycsőhöz szükséges transzverter ugyanis eszi az áramot rendesen!
Belegondoltam, hogy fel tudnám-e éleszteni, mint működő vészvilágítást. Fel. Kiszedném a fénycsövet, majd betenném a helyére a botlámpából kiszerelt LED sort. A LED-eknek ugye nem kell nagyfeszültség. Transzverter nélkül, közvetlenül az akkupakkról eljárnának. Nem is fogyaszt annyit a LED sor, hogy a leeső fesztől az elektronika (az akkut védendő a mélykisüléstől) letiltsa a világítást. Szerencsére beugrott, hogy ez az akkupakk 2,4 voltos, viszont a nagy fényerejű LED-eknek minimum 3 volt kell, hogy beinduljanak. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy ezt a lom összeépítős projectet ezennel megúsztam.

Ücsöröghetsz itt még egy kicsit, aztán majd téged is jól elduglak valahova.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.