Helyi vevő adapter
(piacról kétszázért)

Mikor megláttam a piacon, azonnal tudtam, hogy márpedig nekem ez kell! Viszont,
hogy mi is ez pontosan, azt persze csak találgattam. Két tippem volt. Ez vagy egy
detektoros rádió, illetve fixre hangolt un. helyi vevő adapter. Vagy műszerhez
való előtét. Persze belenézni a piacon nem lehet. No meg úgy is mindegy,
hiszen sem az egyikre, sem pedig a másikra nincs semmi szükségem.

 

 

Én úgy saccoltam, hogy ez a valami orosz. Ellenben a tuchel látványosan magyar,
mégpedig HTV gyártmány. Ez persze még nem jelent semmit, hiszen
az idők folyamán akár ki is cserélhették ezt a dugót.

 

 

Mind a szín, mind pedig a forma arra utal, hogy ez a valami orosz eredetű. Ezt a színt,
illetve mintát úgy lehet előállítani, hogy eltérő színű műanyag golyókkal etetjük
a fröccsgépet. Ha pirosakat teszünk a gépbe, akkor piros lesz a végtermék.
Ha meg narancs színű golyókat, akkor narancs. Ha a sötét és világosbarna
golyók közé keverünk némi feketét, akkor meg ilyen. Hogy ez miért jó?
Azt nem tudom. Bár azt belátom, hogy esztétikailag különleges élmény.

 

 

Ide jön a valami. Ha ez egy detektoros rádió, akkor az antenna.
Viszont ha műszerhez való előtét, akkor a mérőzsinór.

 

 

A tuchelhez vezető kábel mellett van egy lyuk. Vagy hiányzik belőle valami, vagy
ezen a lyukon keresztül lehet benyúlni a dobozba egy csavarhúzóval,
például hangolás, vagy valami más beállítás miatt.

 

 

Bárhogyan is próbálom, a kamera nem lát be. Már ki is gondoltam, hogy drótvégre
heftelek egy SMD fehér LED-et az ilyen esetekre. Csak belógatom,
s azonmód világos lesz a lyukban. Ez se lesz kész sose...

 

 

Az ott mégiscsak egy "A" betű, szóval nem orosz. MA, vagyis Magyar 01, tehát ez
egy un. Kossuth vevő adapter. De mindjárt látni fogjuk a saját szemünkkel is.

 

 

A dobozkát feltörő akciómban segítségemre sietett, egy szép piros nyelű csavarhúzó.
Kifejezetten használt a képeknek, a háttérként felhasznált mintás papír.
Valahogy kiigazodott a mintától a felbontás, meg a színhűség.
Persze az is megeshet, mint már annyiszor, hogy már
megint elnyomtam valamit a fényképezőgépen.

 

 

Ez egy nem különösebben informatív kép. Ha más nem is, de annyi azért
kiderül belőle, hogy az alkatrészek a dobozka másik felében laknak.

 

 

Detektoros, de modern. Már nem detektor van benne, hanem germánium dióda.
Szeretem, hogy egyre újabb és újabb szavakat írok le, mint most a detektort.
Vagyis szedhetek szét egy olyat is. Ahogy így elnézem, ennek a szétszedős
játéknak sosem lesz vége. Lehet, hogy a végén is felülök, s megkérdem
a proszektúrán: Őőő... Izé... Bocsánat! Lőhetek pár fotót így belülről?

 

 

   Már elkészültem a cikkel, már csak a szokásos átolvasás, hibajavítás, hiányzó linkek beszúrása hármas feladat volt hátra, mikor is két dologra lettem figyelmes.
  
Egyrészt kifelejtettem a kapcsolási rajzot, amit kicsivel lentebb pótoltam. Másrészt elfelejtettem elmesélni, hogy mégis mi célt szolgál egy ilyen helyi vevő adapter, hiszen akinek a hatvanas hetvenes években tellett magnóra, annak általában már volt rádiója.
  
A magnó azt az igényt hivatott kielégíteni, hogy ne csak akkor hallgathassunk zenét, mikor épp az szól a rádióból, illetve ne csak azt, ami épp a rádióból szól. Tehát a beszerzési sorrend először a rádió, majd pedig a zene rögzítésének igényére a magnó.
  
Mikor a magnózás - mint hobby - igazán beindult, vagyis a 60-as években, a jó minőségű rádióvételt lehetővé tévő URH adóhálózat még épp csak szárnyait bontogatta. Ráadásul hiába volt otthon rádió, hiába volt a közelben URH adó, ha egyszer a rádió régi volt, s még nem volt benne az URH sáv.
  
Persze a helyi vevő adapter - amiről épp szó van - szintén nem URH sávos, azonban a sávszélessége nagyobb, mint egy szintén középhullámú, úgynevezett szuper rendszerű vevőnek.
  
Nagyon leegyszerűsítve a dolgot, ez azt jelenti, hogy jobb minőségű felvételt (több lett benne a magas hang) tudunk készíteni erről az adapterről, mint a szobai nagyrádióról.
  
A legrosszabb megoldás az, mikor a magnóhoz kapott (vagy külön vásárolt) mikrofont odatesszük a rádió hangszórója elé, s így veszünk fel. Ennél ugrásszerűen jobb minőséget kapunk, ha kábellel kötjük össze a rádiót a magnóval. Újabb lépés a minőség felé, a jelen cikkben bemutatott helyi vevő adapter. Az igazi természetesen az, ha URH sávos rádióról, vagy lemezjátszóról, vagy másik magnóról vesz fel az ember.
  
Amúgy nekem is volt helyi vevő adapterem, amit apukám készített. Már úgy értem, hogy nem csak nekem, hanem sorozatban. Vagyis volt igény ilyen eszközre magnós berkekben. Jópofa szerkezet volt. Hosszúkás Tanért hasáb dobozba szerelve, bakelit alaplemezen, csőszegecses forrpontokkal. Ugyan fixre hangolva, de Kossuth / Petőfi átkapcsolási lehetőséggel. Ha találok egyet a lomosban, természetesen majd ezt is megmutatom.

 

 

Balra a nagyobb menetszámú az antenna tekercs, ide csatolódik be az éterből a jel.
Jobbra a kisebb menetszámú az un. modulátor tekercs. Ez utóbbit hangoljuk, jelen
esetben az előbb mutatott lyukon keresztül csavarhúzóval, mégpedig a tekercsben
található vasmaggal. A hangolást csak egyszer kell megejteni, hiszen ez egy fixre,
azaz örökre egyetlen állomás frekvenciájára (Kossuth adó) beállított rádió.
A vett állomás jelét is a modulátor tekercsről csatoljuk ki. Persze egy
detektoros, pontosabban szólva jelen esetben diódás vevőnél
bármi más működőképes kombináció is előfordulhat.

 

 

Hogy minden látszik a képen, csak épp a demodulátor dióda nem...

 

 

Az antenna elnevezésű pöttyre jön az antenna, ami az "a" jelű tekercsen keresztül
csatolja be az energiát az "m" tekercs és "Ch" kondenzátor alkotta rezgőkörbe,
ami a vételi frekvenciára van hangolva. A "D" dióda az AM demodulátor.
A hangfrekvencia az "R" jelű ellenállásról vezethető el a magnó felé.
A Csz kondenzátornak kettős szerepe van. Egyrészt nem engedi
továbbjutni a Kossuth adó vivőfrekvenciáját a magnó felé,
másrészt visszavezeti az energiát a rezgőkörbe,
ezáltal javítva kissé a szelektivitást.

 

 

Gondoltam rádugom valamely magnómra, s meghallgatjuk hogyan szól. A valamely
magnó lehetne például az AKAI GX630, mert annak van az elején mikrofon
bemenet, illetve ő van összekábelezve az erősítőmmel. Már csak a tuchelt
kell átalakítani 6,3-as jack dugóra. Úgy nézem, hogy nincs hozzá eszköz.

 

 

Ezek sem akarnak beszállni a buliba. Akkor viszont mi lenne, ha valami olyasmire
dugnám rá, aminek érzékeny tuchel bemenete van, illetve mindeközben szólni
is képes. Például ilyen a Tesla B4. Persze az épp hangszóró nélkül ücsörög
a pincében. Gondoltam nézek valamit a fenti készletből. A Terta 811 nem
jó, hiszen alapból nem erősíti ki a hangszórójára az épp felveendő jelet.
A BRG M8 se. Lehet, hogy a nagy Philips igen, de abban nincs hangszóró,
és végerősítő se. Viszont van a polcomon egy BRG MK-21-es, de őrá végképp
nem emlékszem, hogy kitolja-e a hangszóróra az épp rákötött jelet. Persze miből
tart ránézni a kapcsolási rajzra? Még van is egy magnórajzos oldalam.
Természetesen minden ott van rajta, kivéve amit épp keresek.

 

 

Ha kitéve ugyan még nincs is, de előkészületben azért már megvan. És igen!
Az MK-21-es magnóval lehet erősítőst játszani, mert külön van felvételi
szintszabályzója és hangerő-szabályzója. Illetve a HF végfokozattól
teljesen független törlő oszcillátora van, de ezt most hagyjuk.

 

 

Fel kell másznom a magnóért a polcra, mert oda lett elrejtve. A többi itt látható
csodát talán most nem sorolnám fel, mert épp (persze máskor is) link vagyok,
s nincs kedvem beszúrni a rengeteg linkeket. Szegény Orionton rádiót
betegen tettem el, a Major pedig rég elajándékozásra
került. Hagyom abba rögtön!

 

 

Íme a 063217-es sorszámú BRG MK-21-es kazettás magnó, ami 2750 jó magyar
forintba került újkorában. Jó kérdés, hogy vajon van-e még benne
valamicske élet. Kapcsolom is menten felvétel állásba.

 

 

 

Egy meglepően hatástalan kontakthiba gyorsjavítási kísérlet szemtanúi vagyunk.

 

 

Nem a fotó hibás - már úgy értem, hogy a becsillanás okán - hanem direkt ilyen.
Összecelluxoztam a dobozkát, mielőtt még próba közben szét találna hullani.

 

 

 

Tökéletesen veszi a Kossuth adót. Ez persze nem csoda, hiszen pontosan erre lett
kitalálva. A felvételen az látható, amint saját tömegemmel pótolom az antennát.
A beszűrődő sistergő zajok a számítógépemből, illetve jórészt a monitoromból
származnak. Mikor ez a helyi vevő adapter fénykorát élte, még nem voltak
a lakásokban (tömegével) nagyfrekvenciás zavart kibocsátó eszközök,
csak holmi kommutátor körül szikrázó villanymotorok zavarták
meg a vételt. Elteszem az adaptert a többi kacat közé,
hátha egyszer jó lesz még valamire...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.