Videoton Riviera táskarádió
(nem egy gyakori darab)

A rádió oda volt készítve a pult tetejére. Egyrészt azért, hogy el ne felejtkezzek
a magamnak tett abbéli ígéretemről, miszerint idén márpedig (de lehet, hogy
még jövőre is jut belőle) annyi rádió lesz a szétszedtemben, amennyit csak
találok a szobában. (és ha fogytán az anyag, illetve a rádió, majd hozok
még más helyiségekből) Valamint azért is lett idetéve, hogy másnap,
már közvetlenül ébredékor ez elegyen az első dolog amit meglátok.

De rohadtul csörög az a nyavalyás óra! Aztán persze rájön az ember, hogy nincs
is ébresztőórája. Illetve van egy (ha csak egy volna) óriás a nagyszobában,
ami egyrészt döglött, másrészt viszont nem használt. De minek is nekem
ébresztőóra, mikor épp itt vannak a ház előtt a gázművek
ébresztésre szakosodott szakemberei...

Itt van ez az ágy. Ide kell visszaraknom a dolgokat, hogy odaférjek az asztalhoz.
Minap kérdezte egy olvasó: Ezentúl mindig mellébeszéléssel fognak kezdődni
a szétszedtem cikkek? Lehet, hogy nem mindig, de rajta vagyok a feladaton!

Ez azért már egy meglehetősen nagy kupac!
Néha annyira tudom utálni a beágyazást...

Mindennek megvan a maga helye. Ha nem tartom be a sorrendet, akkor este
lefekvéskor kell kiigazítani a dolgokat, és akkor már ugye jobb ha reggel.

Felkapcsoltam a csillárt, amiben az egyik energiatakarékos izzó épp haláltáncát járta.
Gondoltam majd csak rendbe jön magától. Persze tudom én azt,
hogy ez nagyon nem így szokott lenni...

Én azt mondom... Nekem ez a rádió... Így első ránézésre... Unszimpatikus.
Valahogy nem tetszik az arca, meg az elrendezése, meg úgy egyáltalán.
Persze mindezek nem akadályoztak meg benne, hogy megvegyem.
Viszonylag ritka masina, ez az első szemem elé került darab.
Ez a készülék a Videotonnak egy nem igazán elterjedt
 táskarádió családjához tartozik. Ilyen például
a minap boncolt Strand is.

Érdekessége a különösen széles URH sávja. A keleti norma aljától, azaz
66MHz-től, eltekerhető az NDK norma felső végéig, azaz 100MHz-ig.

A szerszámok türelmetlenül zörögnek tartójukban, a bödlik pedig epedve várják,
hogy végre marékszám szórjam beléjük a csavarokat. Előkaptam
a kék nyelű csavarhúzóm, és akkor kialudt a lámpa!

Mielőtt kialudt, még durrant egy nagyot, de a kismegszakítót azért nem verte le.
Kitekertem az izzót a foglalatból, ami már érezhetően nem volt benne,
azonban nem is jött ki! Mégpedig azért nem, mert az izzó végén
található érintkező belehegesztette magát a foglalatba. Fura!
Ennél már csak az volt jópofább, mikor egyszer régebben
az asztali lámpámban a 150-es izzó hatalmas durranással
kilőtte magát a menetes részből. Maga a körte épen maradt, csak a
menetes részből repült ki. Miután ezt kitekertem a foglalatból, ráragasztottam
az izzóra, majd a drótokat is visszaforrasztottam, még hosszú évekig jól működött.

Ez a felirat a későbbiekben sajnos áldozatul esett a brutális mosogatási mániámnak.

Bal oldalon van a hangerő gomb. A nyíl azt mutatja, hogy merre kell tekerni.
No de mi van akkor, ha én nem hangosítani akarom, hanem halkítani?

Jobb oldalt található az állomáskereső gombja. Ezt persze lehet tekergetni mindkét
irányba. Ide most be kellene szúrni valami politikai akármit, de én nem vagyok
képes megjegyezni, hogy melyik a bal és melyik a jobb oldal. Ez valószínűleg
azért van, mert én pesszimista vagyok, azaz szerintem egyik oldal
sem jobb, hanem mind a kettő rosszabb!

A skála szerintem valahogy olyan esetlen. Mintha a megszokott régi módi helyett
mindenképp valami újat szerettek volna, csak mintha nem tudták volna,
hogy pontosan mit is. Attól, hogy valami más, nem olyan mint
a régi, attól viszont még nem lesz egyből szép.

Az a benyomásom, később segíteni fogok ezen a hangszórórácsot ért benyomáson.

A készülék jobb oldala. Egyrészt bele van hergelve egy idegen tápcsatlakozó,
másrészt ritka nagyon ocsmányul lett beszerelve egy idegen botantenna.

A rádió balról. Először ide került volna a tápcsatlakozó, csak nem fért el.
Ahogy így kívülről nézem, azért nem, mert nincs neki elég hely belül.

A rádió teteje - a kor divatja szerint - aszimmetrikus.
Részemről mindig is utáltam a divatot.

A nyomógombok viszont szépek.

A hátlapon nincs semmi. Ez mondjuk nem egy bóvli készülék, határmentén befogta
az Osztrák és a Jugoszláv URH adókat. Szerintem egy magnócsatlakozót igazán
illett volna rá tenni valahova. Az antenna keresztben van a nyomógombokon.
Ez így egy annyira ortopéd megoldás, hogy gyárilag biztosan nem így volt.
Ugyanezen a rádión STS kollekciójában normális, azaz tövig betolható
antenna van. Gondolom az eredeti letörött, és aki javította nem kapott
beleillő antennát. Balra fent virít a leltári szám, csak ezt tudnám feledni...

Az eredeti antennának annyi, és ahogy ezt elnézem, bizony már ennek is...

A nyíl azt jelöli, hogy merre kell tolni a hátlap adott részét.

És ha arra toljuk, akkor szemünk elé tárul az elemtartó.

Mondjuk nem egy szép látvány...

Levettem a rádióról a fülét, mert az szokott lenni, hogy a fül csavarjai tartják össze
a doboz két felét, mégpedig a csavar, illetve a csavar alatt található alátét által,
a doboz kitüremkedéseinél fogva. De itt most nem így van, mert nem
ott válik ketté a doboz, ahol a fül hozzá lett csavarozva.

A tápcsatlakozó bele van ragasztva a dobozba.

Először ide került volna a tápcsatlakozó, csak ugye ide nem fért be az elemtartótól.
Ez láthatóan nem volt egy átgondolt modifikáció.

Íme a rádió belseje. Mikor egy készülék már az első találkozáskor sem tetszik, akkor
abba a későbbiek során sem szoktam beleszerelmesedni. No de lássuk a részleteket.

Műanyag külső, belül vaslemez váz, szokatlanul lapos hangszóró.

Az AC187-188 komplementer tranzisztor pár (a végerősítő power tranzisztorai)
a vas vázra (mint hűtőbordára) lettek felcsavarozva. Ez mondjuk így van jól.

Az a csavar ott a sarokban olyan, mintha nem tartana semmit.
Sem kintebb, sem bentebb tekerni nem lehet.
Viszont ki lehet húzni a lyukból.

Ez kérem egy ritka nagyon csúnyán beszerelt antenna! No persze van
olyan eset, mikor az esztétika nem cél, de egy táskarádiónál ugye...

Ez nem tetszik, mert nem akar szétjönni. Valahogy minden része mindenhova
undokul beakad. Persze lehet, hogy gyárilag nem ilyen, csak az antenna
meg az utólag beszerelt tápcsatlakozó miatt vált szűkössé a hely.

Vajon miért ilyen görbe rajta a mutató? Jól van no... Tudom,
hogy én görbítettem el. De kérdezni azért csak szabad?

Két eset lehetséges. Vagy ügyes vagyok, vagy pusztán csak erős.
Én mondjuk az előbbiben szeretnék hinni.

Nekem valahogy rendezetlennek tűnik. Persze mit szólok bele?
Pláne úgy, hogyha közben rendben működik!

A skálahúr vezetése példásan egyszerű. Egy jeles beírva a konstruktőrnek.
Már csak azért mondom, hogy dicsérjek is valamit.

A hangszórót kiszedtem a helyéről, mert szétázna a mosásban.

Valahogy gyanúsan lapos nekem ez a hangszóró.
Még így is lapos, hogy kicsit felülről fényképeztem.

A ferritrúd nem kerek, hanem olyan mint a hangszóró. Vagyis ő is lapos.

Nézegettem a panelt, de se pro, se kontra, eszembe nem jut róla semmi.

Az alkatrészkészlet a 70-es években megszokott képet mutatja. Egy kissé
minden összevissza áll, pedig nálunk nem is dzsunkán készültek a rádiók.

Ezek itt az URH rész alkatészei. A tekercsek ezüstözöttek.
Mindezt rosszallóan nézi (balról a piros) szovjet ellenállás.

Két hagyományos tekergetős KF között szerényen bújik
meg egy modern sávszűrő. (a zöld kocka az)

Hurrá! Találtam egy anyát!
No de minek örvendezek, hiszen eddig sem voltam árva.

A hullámváltó fényes gombjai belül Isostat kapcsolókban folytatódnak.

Kiegyenesítettem az elgörbített mutatót.

Azért görbült el, mert mielőtt a rádiót kivesszük a tokjából, előbb még le
kell róla venni a skálaüveget, különben nem lehet a mutatót
elfordítani. A hátteret meg összefirkálta valaki...

Van két szál damil, ezek közé kell beilleszteni a mutató végét, hogy ne a skálát
vagy a hátteret karmolja. A kifeszített damilon (mint alkalmi hangszeren)
azonmód ösztönösen zenélni kezdek. Ennél bonyolultabb dallam
megalkotására én sajnos nem vagyok hivatott.

Az annyira csúnya dolog, mikor nem a piros vezeték a pozitív, hogy békés ember
létemre ilyenkor szívesen kiosztanék egy körmöst annak, aki ezt elkövette.
STS rádióját elnézve, azért eredetileg még piros volt a pozitív pólus.

Kissé recseg a hullámváltó és a hangerő gomb, de amúgy hiba nélkül működnek.

Félretettem a rádiót. Idei cél, hogy több hely legyen a polcon. Ez azért kell, hogy
egyszerre több dolgot is félre tudjak tenni. Ez azért jó, mert hátha mégis van
kedvem valamivel foglakozni a sok megkezdett apró kacatom közül.

Például a tavalyi év eredménye, hogy az asztalomnak ez a része kipucolásra került.
Ez sokáig tartott. Egyrészt volt itt minden. Másrészt lassan csináltam. Harmadrészt
az volt a baj, hogy hiába fogyott, mindig tettem ide valami újat. Most (már mikor
éppen nincs itt semmi) megvan az az előny, hogy mikor szerelek valamit,
éppen befér ide a számítógép billentyűzete. Most persze ennek a
rádiónak a doboza van itt, de szerencsére nem sokáig.

Mielőtt a rádiót visszatenném a dobozába, megpróbálom kisimítani szegény
beroggyant hangszórórácsot. Azért írom, hogy megpróbálom, mert olyan
jól azért nem sikerült. Sajnos a lemez megnyúlt, és ha nem is marad
olyan ronda mint volt, de sima az már soha többé nem lesz.

A skálaüveg (ami amúgy műanyagból van) jelen esetben megúszta a mosogatást.
Mondhatni szerencséje volt, hogy itt felejtettem. Ez azért volt előnyös, mert
a múltkor a Rossija rádiót oly lelkesen és sikeresen súroltam,
hogy lejött a skáláról a feliratok fele.

Oda bentre kell visszatenni az anyát. Ilyen esetekben (néhány keresetlen
szóval) a konstruktőr anyukájáról is meg szoktam emlékezni.

Mert ugye először beleteszi az ember az anyát a csőkulcsba, majd a feje felé emeli
a rádiót, hogy a csőkulcsot így tarthassa, mert így nem esik ki belőle az anya.
No persze vannak mindenféle ötletes trükkök az anyának csőkulcsba való
ideiglenes rögzítésére, csakhogy akkor is a konstruktőrnek azt a jó édes...

Nem akar beférni a rádió a dobozába. Ilyenkor igazán jól jön a szétszedésről készült
fotósorozat visszanézhetősége. Azért nem akar visszaférni a rádió a dobozába,
mert útban van a hangszóró. Hiába lapos a hangszóró, ha egyszer felakad
a kivezetése (ami alig valami szegecs) a rádió vas vázára. Ismét olyan
érzésem van, mintha elkalibrálták volna magukat ennek a rádiónak
a szerkesztői. Mintha kifelejtették volna a dobozból a hangszórót,
aztán már csak egy szokatlanul lapos darab fért be, az is csak alig.

Ez a csavar (amit csak kihúzni lehetett) tartotta a helyén a skálát. Ugyan becsavarni
nincs hova, merthogy nincs menet, de ha bedugom az előlapba, akkor nem lehet
tőle kihúzni a skálaüveget (tudom, hogy ez már műanyagból van) a helyéről.

A skálát először mindenáron vissza akartam pattintani, majd
kisvártatva szerencsére beugrott, hogy csúsztatni kell.

Megint félreteszem a rádiót, pedig már csak két szál drótot kell beforrasztani
a teleptartó pozitív és negatív sarkára. Persze nem fogom
használni, de akkor se lógjanak a drótok.

Felcsavaroztam a készülék fülét, de már vehetem is le, mert a fület
tartó csavar tartja (bár csak részben) a doboz hátlapját is.

A hátlapot tarja (tartaná, ha betekertem volna őket) még két csavar.
Az egyik ebbe a távtartóból kiképzett anyába passzol. (alu cső)

A másik pedig ide. Innen nem hiányzik a távtartó, hanem itt eleve nincs, mert
ide a teleptartó azon mélyített része illeszkedik, ahol az elemek vannak.

Az antenna zsinórját is vissza kell forrasztani, de itt valami hiba van.
Hiába fogdosom a drótot, mintha sehová sem volna bekötve.

Nézegetem a rajzot. Semmi említésre méltó. Ha csak az nem, hogy egy KT315-ös
orosz tranzisztor van beépítve AM oszcillátornak. Ezt meg mégis minek kellett?
Ekkoriban a hazai ipar már minden gond nélkül gyártott idevaló tranzisztort.
Talán megmaradt valami másik projectből raktáron? Vagy talán
felsőbb utasításra került bele? Ki tudja ezt már...

Levettem az árnyékoló fedelet, és elkezdtem kinyomozni, hogy miért halott URH-n
a botantenna. A beépített kék vezeték új, így jó, engem meg nem érdekelt igazán,
hogy mi nem vezette a jelet a panel másik oldalán egy másfél centis szakaszon.

Jó lett az antenna. (mármint a bekötése) Gondoltam kihúzom. Erre fel ki is jött!

Ugyan szól, de kissé furcsa tónusú a hangja. Mindegy ez kérem...
Polcra dísznek így is jó!

Feltettem a polcra, hogy ugyan ne lábatlankodjon itt nekem.

Ha már úgy is felmásztam a létrára, levettem a polcról a következőként
szétszedendő szerencsétlen rádióalanyt. Persze ezt sem kapkodtam el.
Várt a polc szélén mélán, míg csak bele nem döftem a csavarhúzóm.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.