SONY TR-1829 rádió
(javítás)

Ezt a sarkot szeretném végre felszabadítani. Ugyan vannak
részeredmények, csak aztán mindig iderakok valamit.

Most például ezt kaptam javításra.

Pukis zacskó is van rajta, hogy össze ne törjön a kényes tartalom.

Valamint reklámújságba is bele van bugyolálva.
Mintha a külsejére kellene vigyázni...

Én először a kávéőrlő formájú rádió címet adtam a cikknek. Később a neten utána
olvasva kiderült, hogy ezt a különös formájú kisrádiót általában fadarabnak vagy
szemetesnek hívják. Utóbbi csak azért lehet, merthogy volt belőle piros és
elefántcsont színű is, melyek már nem igazán hasonlítottak fadarabra.

Engem így felülről nézve akkor is egy kávéőrlőre emlékeztet.

Mondjuk alulról nézve is.

Oldalról is kávéörlő, de itt azért már vannak jelek.

Itt van mindjárt ez a hangerő szabályozó gombocska, no meg a rádió skálája.

Így lehet bekapcsolni, majd állomást keresni. Kicsit persze fura, de működőképes.
A 60-as években a tranzisztorkorszak eljövetelével mindenféle tárgyba rádiót volt
szokás szerelni. Nyugodtan megtehették, hiszen a tranzisztoros rádió olyan pici,
hogy tulajdonképpen bármibe belefér. Az olyan tárgyak rádió beépítéséért
kiáltanak, melyeken már eleve kerek dolgok vannak. Például játékautó.
De egy tranzisztoros rádió befér a gyufás skatulyába, cigis dobozba.
De még ennél is kisebb rádióm is van itthon, csak nem találom!
 

A hangszórót nem én szereltem ki a helyéről, és még csak szét
sem, hanem ez csak úgy egyszerűen kiesett a rádió aljából.

Akkor ennyit mára a csomagolás sikerességéről.

Igen látványos gyűrődésnyomok vannak a hangszóró lengőcsévéjén.
Szóval az a mágnes leesett már néhányszor a hangszóróról.

Aki a mágnes visszarakásával foglalkozott, nem igazán bánt óvatosan
a membránnal, amitől a papír széle körben szétszakadozott.

A rádió alját elfordítva majd kiemelve lehet cserélni az elemeket.

A tulajdonképpeni rádió bent van a doboz mélyén.

Ez a három csavar tartotta össze a dobozt. A három közül kettőnek igencsak érdekes
az állaga. Mégis hogyan folyt be oda a csavarokhoz valami, amitől így elrohadtak?
Illetve kérdezem, hogy folyt be úgy, hogy a rádió többi részében nem tett kárt?

Hogy a vezetékek ne szakadjanak ki, bele vannak
fűzve a teleptartón található lyukba.

Ilyen darabkák hullanak ki a rádióból. Lehet, hogy az előbb
egy kissé elkiabáltam, hogy csak a csavarok rohadtak el?

Ez tényleg úgy néz ki, mint egy darab fa. Pontosabban
fogalmazva, mint egy darab nagyon koszos fa!

Számomra különös megoldásnak tűnik ferdén beszerelni egy ferritantennát.
Persze erről szó sincs, hanem egyszerűen csak ki van esve a helyéről.

Ez a rádió még a tranzisztoros korszak viszonylagos elejéről való.

Például a kimenő és a fázisfordító transzformátoroknak
még nem drót, hanem színes vezeték lábaik vannak.

A panelen a rádiófrekvenciás rész külön le van árnyékolva egy darabka rézlemezzel.

Nem találtam több összetartó csavart, ezért nekiálltam és kerestem pöcköket.
Három beakadó köröm tartotta a fényes karikát, a skálaüveget meg semmi.

A forgatógombot csavar tartotta.

Mégpedig ez a csavar.
Mondjuk kell is, mert hatalmas ez a gomb.

Hogy a tömegénél és a tekergetésnél fogva össze ne törje a szokvány vézna kis
forgókondenzátort, ez utóbbinak igen érdekes rugalmas felfüggesztése van.

A nagy gomb alatt körbefut egy filckarika, hogy ne menjen bele a por a dobozba.
Jól látszik a filc hatása, a filcen kívül tiszta kosz a rádió.
Igaz ami igaz, a filcen belül is...

A nagyon koszos részeket (vagyis szinte mindet) kimosom.

A rádió belseje pedig kap egy kevéske denaturált szeszt.

Ez egy potméter formájú potméter, csak picike. Mivel most valahogy nem
volt kedvem szétszedni, ezért - elveim ellenére - kontakt sprayt kapott.

A skálaüveg momentán ki van esve a helyéről.

De már vissza is ragasztottam.

A hangerőszabályozó gombját visszacsavaroztam, mielőtt még el találna veszni.

No de mi legyen ezzel a hangszóróval? Ragasszam meg a membránját?
Ugyan láttam már ilyet, de amilyen pocsékul az kinézett...

Kicsit szétkaptam a szobát, de csak mert az ágy végében lakik a hangszórós doboz.

A hangszórós dobozon túl, akarom mondani azt körbevéve
ilyen hatalmas pormacskák is laknak arrafelé.

Valahogy olyan üresnek tűnik ez a doboz. Vajon hová lettek innen a hangszórók?

Az előbb említett agyonragasztott példányt azt persze egyből megtaláltam.

Ezen még a hangszórókosár is el van rohadva!

Csináltam egy kis kupit, azonban nem leltem mérethelyes hangszórót.

Membránnal a doboz oldala felé raktam vissza a hangszórókat.
Meg ne kérdezd, hogy eddig miért nem így voltak!

Lementem a pincébe a hangszórós fiókomhoz.

Illetve fiókjaimhoz.

Legalább nem hiába gyűjtöttem a rengeteg lomot!
Ez egy amolyan önigazolás a múltba tekintve, és persze a jövőbe nézve is.

Erről a panelről beszéltem a múltkor az orosz összerakós kisrádió kapcsán.
Viszont ebbe nincsenek mind beütve a szegecsek, vagyis kell
belőle lennie valahol egy másik példánynak is.

Ha már úgyis lementem a pincébe, gondoltam belenézek a tucheles dobozomba.

Dominó tuchel dugót kerestem. Mindent találtam, csak azt nem!

Kifelé jövet a szemközti polcra néztem, hiszen ott is van egy hangszóró.
Balra lent pedig valami régi számkijelző, amit Árpinak ígértem.

Gondoltam összerakom a rádiót. Száradt már vagy egy hetet!
Az asszony meg azt kérdezte: Útban vagyok?
Nemcsak útban, hanem lüke is!

Normális háziasszony nem tesz hóembert a cserépkályha tetejére!
Mondjuk a kifejezetten lüke háziasszonyok sem szoktak...

Minek sapka meg sál egy hóemberre?
Csak nem fázik az a szerencsétlen?

Mindegy... Hagyom az asszonyt, összeszedem inkább a rádió darabjait a szobából.
Itt például nincs hozzá semmi, ha csak nem a kedvenc próbahangszóróm.

Itt van a rádió egyik fele.

Itt pedig a másik. A maci nem a polcon ül, hanem őt úgy tolta
be külön az asszony a képbe. Elvan a gyerek ha játszik...

Mivel egy rádiót ennél sokkalta jobban is szét
lehet szedni ezért ez így szinte egyben van.

Összeszerelés előtt majdnem elfelejtettem kipróbálni a rádió részt.

Tiszta csoda, hogy sikerült eljutnom oda, hogy már nincs útban a kínai nyomóslámpa
a tápegység felé vezető úton. Ha tartom ezt a tempót, akkor karácsonyra esetleg
a szobámon is látszik majd némi eredmény. Úgy gondoltam, hogy heti egy
szétszedtem megfelelően fogja csökkenteni a tárgyak számát. Aztán
körbenéztem, de bárhogyan is számoltam, legalább heti két tárgyat
kellene feldolgoznom. Ez persze csak a szoba jelenlegi állapotára
érvényes. Mert ugye ha hazahozok a többihez még valami lomot,
akkor borul az egész terv! Márpedig én olyan vagyok, hogy hozok!

Próbának ezt a csehszlovák (már nincs is ilyen ország) autóhangfalat
szoktam használni. A párja, ha volt is, már rég elkallódott valahol.

Visszaraktam a díszgyűrűt, valamint a gombot is.

Persze előtte kipróbáltam a rádiót. Szerencsére nincs neki semmi baja.

A bajok egy kicsivel odébb vannak, mégpedig itt a teleptartó részen.

Az egyik érintkező már hiányzik, a másik kettő pedig igencsak redvás.

Velük szemben (az elemtartó másik felén) valamivel jobb a helyzet.

Gondoltam megpucolom a szegecset, mire fel kiesett
ami még egyáltalán megmaradt belőle.

Szerintem vettem egyszer az asszony csizmájához egy csomó szegecset.
Ott is van mindjárt jobbra. Még egy spéci fogó is van hozzá!

Kicsit nagynak néz ki ez a szegecs.
Nincs nekem valamerre egy szegecses dobozom?

Na ezért akarom felszabadítani az asztalt a mindent elborító kacatoktól! Nem férek
tőlük a fiókjaimhoz. Persze ki is dobhatnám onnan a faládikát, de úgy érzem,
hogy ez egyszerűen csalás lenne. Tudom tudom, nem vagyok normális...

Végül nem találtam más szegecset. Ezt viszont ellenőriztem beütés előtt, hogy
forrasztható-e, mielőtt még mellélövök. Akarom mondani mellényomok.

Kicsit tágítani kellett a lyukon. Mondom én, hogy vastag ez a szegecs!

Ezt még vakargatnom kell egy kicsit, mert így biztosan nem fog érintkezni.

Tök jó ez a fogó! Ez persze csak marketing duma volt.
A szegecset laposfogóval nyomkodtam szét, mert ez a fogó...

Szuda Zoli kollégám (ő adta a rádiót javításra) azt mondta, hogy ez SONY.
És tényleg az, pedig mindössze 1.000 forintba került a Vaterán.

Szépen körbe van feliratozva az alja. Még a KF frekvenciája is oda van írva!
A jobb oldalon látható felirat azt jelenti, hogy elemmel működik.
Ha zsinórja nincs, akkor mégis mi másról működne?

Az elrohadt csavarok helyett kerestem szép újakat. Illetve használtak
ezek is, csak végre nem befelé rakom őket a dobozaimba.

Beszereltem a rádiót a dobozába. Most már csak a drótokat kell visszaforrasztani.

A teleptartót külön lehet venni a hangszórós résztől.
Hogy pontosan minek, illetve miért nincs összecsavarozva...

A piros a pozitív, a fekete a negatív, a fekete + fehér pedig a hangszóró.

Végül egy darab szivacsot raktam a hangszóró mögé. Ez kicsit megfeszíti
az egész felépítményt, és ennyi elég is neki, hogy egyben maradjon.

Meglepően normális hangja van. Holnap megy vissza a gazdájának.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.