Ahogy az nálam már csak lenni szokott, miközben valami egészen másért jöttem le, mondhatni óvatlanul megközelítettem ezt a már fogyóban lévő tartalmú kosarat, s ha már itt voltam, s még fért a zsebembe, beletömtem a ma bemutatásra kerülő adóvevőt.

   Mikor a lapostévét a pulton megláttam, amitől ugye nemhogy az adóvevő, de még a fele akkora egér sem fért oda a pultra, akkor persze már bántam, hogy nem csak a papírt hoztam fel.

   Az igazi ok az adóvevő és az egér felhozására amúgy az volt, hogy ha nem lesz kedvem a tévé szétszedéséhez, akkor legyen a közelben valami apró alternatíva, mely számításom amúgy bejött. Mármint miközben a tévé a pulton már kezdett beporosodni (lehetett ujjal rajzolni a képernyőjére), az egeret az előbb letudtam, majd magam elé vettem ezt a kis csodát. Ha nekünk gyermekkorunkban lett volna ilyenünk, egyrészt nagyon jókat játszottunk volna vele, másrészt simán elvitt volna érte a rendőr, mert a 70-es években bármiféle adóvevőt csak engedély birtokában lehetett üzemeltetni, azt meg gyereknek nem igazán adtak. Már ha csak nem volt valaki hívójeles rádióamatőr.
   Ez amúgy velem majdnem megtörtént! Mármint a Zuglói úttörőházban volt rádióamatőr szakkör, ahová úgy tévedtem be, hogy bár én a rádiós szakkörbe jelentkeztem, valaki mellényúlt, mire fel egyszer csak egy csomó morzézni tanuló gyerek között találtam magam. Szóval csak azért nem lettem rádióamatőr, mert megéreztem, hogy nem jó helyen vagyok, és persze mindjárt szóvá is tettem.

   Ahogy itt ültem a gép előtt, bár ezt már eleve tudtam, de attól még nekiálltam utánanézni, hogy mennyi ehhez hasonló kézi CB rádiót szedtem szét. Meglepően sokat! Volt egy SONY, egy nevesincs, egy Fanon, egy Ross, és még egy BRG gyártmányú is. A retikül formájú játék CB rádióról már nem is beszélve!

   Ezt a kis szerencsétlenséget amúgy már csak a még teljesen ép antennája miatt is megérte elhozni, ami ugye bármikor kellhet pótlásnak egy másik rádióra. Már ha ezt szétszedem. Amennyiben nem működik, lett légyen bármi apró hibája is, akkor tényleg szét fogom szedni.

   Az előlapi díszlemezen található egy kapcsoló, amiről első ránézésre el nem tudtam dönteni, hogy mégis mit csinál. Mármint az addig rendben, hogy a "talk" a beszéd, a "call" pedig a hívás, de hogyan lehet morzézni? Ezt persze mindjárt kipróbálom. Már persze csak ha méltóztatik a készüléknek elindulnia.

   Bár gyengének tartottam a vételt (alig hallatszott a wobler jele), de attól még működik a rádió. Az adás üzemmódot mondjuk nem ellenőriztem, de valószínűleg az is működik.
   Az előlapi kapcsoló hatására amúgy nekiáll sípolni a készülék, amit abba sem hagy, míg csak meg nem nyomom az adás gombot, ami számomra egy kissé azért fura. Mármint a vétel állásban hallható folyamatos, valamint idegesítően hangos sípolás.
   Ennyi hiba (már ha egyáltalán az) mondjuk nem volt hozzá elég, hogy szegény rádiót szétszedjem. Mármint elpusztítsam, mert amúgy a panelt azért csak ki fogom már belőle fordítani, ha egyszer elém sodorta a sors.

   Ezt a részletet azért mutatom külön, mert egy pillanatra megzavart a dobozból egyértelműen hiányzó hangszóró. Mármint mégis mi a csuda szól benne, ha nincs itt semmi?

   A zavart az okozta, hogy amit az előbb, meg persze ezen a képen is, csak most már szemből látunk, az nem a hangszóró, hanem a mikrofon helye. Mármint a hangszóró valahol a panel alatt van. Gondolom lehetett a készüléknek egy ennél komolyabb változata is, különálló mikrofonnal.

   Mivel ez nem egy szuper készülék (mármint nem szuperheterodin), hanem szupreg, így a vételi frekvencia megváltoztatásához elég lenne csak egyetlen tekercset cserélni, mire fel egyből nekiálltam mindenféle rádiós kísérletek megálmodásának. Csinálni persze már megint nem csináltam semmit...

   Miközben a háttér homályában megbúvó tekercset bámultam, mint egy az URH sávra történő átálláshoz kicserélendő alkatrészt, kiszúrtam az előtérben látható, a számaival már-már tolakodó kvarcot.

   Mire fel újból bekapcsoltam a woblert, de a vétel persze most sem lett jobb. Hogy a wobler alapvetően nem adó, hanem egy jelgenerátor, vagyis szinte semmi kimenőteljesítménye sincs, az persze már csak most, vagyis a jelen sorok írásakor jutott eszembe. Épp mint ahogy az is, hogy egyszer már készítettem hozzá egy az SO239-es aljzatba dugható antennát, amit ha agyoncsapnának, akkor sem tudnám megmondani, hogy hová sikerült elrejtenem.

   Hogy a minap szétszedett egérével ellentétben az adóvevő dobozát nem mostam ki, az egyértelműen az amúgy semmiféle feliratot sem tartalmazó apró hangszóró beragasztottságának köszönhető.

   Mivel az adott pillanatban már megint annyi minden volt körülöttem szétrakva (mármint nem a helyén), hogy az még nekem is sok volt (pedig én aztán ehhez már komolyan hozzászoktam), ezért amit csak értem, elkezdtem elvinni a helyéig.
   Miközben a virágos láda úgy nagyjából jó helyen van a lépcsőházban (mármint ahhoz, hogy ingerenciám támadjon a pincébe télire levinni), tulajdonképpen a már jórészt kiszáradt virágok közt elhelyezett adóvevő sincs annyira rossz helyen...