Ross kézi CB rádió
(tényleg nem valami jó)

Hiába is túrok bele a szekrénybe, se gyémánt, se egy telitalálatos lottószelvény.
Mindig csak ezek a hülye CB rádiók kerülnek elő!
Undok egyoldalú szekrény...

Különös ez a tölcséres kiképzés a hangszóró előtt, de legalább nem csúnya.

Szerintem a "ROSS" márkanév itt nálunk nem cseng valami jól...

Hat tranzisztoros, ez régen egy mérőszám volt. A régi (értsd 60-as évekbeli)
kisrádiókra szokás volt ráírni a tranzisztorok számát. Mert ugye minél több
a tranzisztor, annál jobb a rádió. Persze már akkor is csaltak a számokkal.

Nem fordítom le, mert nem tudok angolul.

Nem egy büszke felirat, merthogy alig lehet látni. Jobban megnézve az "A" betűket,
az egyiknek erre, a másiknak meg arra dől az átkötése. Az "I" betű mindeközben
látványosan alacsonyabb a többinél. No nem mintha ez lett volna
a tajvani holmikkal a legnagyobb probléma.

Szokásos gombok.

Szerintem én már nagyon régóta nem láttam ilyen elemet.
Hiába nézegettem, nem találtam rajta dátumot sehol.
Ez a rádió csak nálam évek óta hever a polcon!
Oda akarok kilyukadni, hogy még jó az elem!
Simán elműködik róla ez az apró CB rádió.

Ismét megpróbáltam lefotózni az antennát, és újfent nem sikerült!
És már a plüsscsirke sem ijedezik a fényes bigyótól...

Na végre! Ez az a fajta rádió, amit kerestem. Ez egy un. szupreg vevő.
Tulajdonképpen egy oszcillátor, ami a vételi frekvencián rezeg,
de közben egy a vételi frekvenciánál alacsonyabbon is.
A rádió rész mindösszesen egyetlen tranzisztor.
Jól láthatóan alig van a rádióban tekercs.
A KF-ek hiányoznak, hiszen ennél
a rádiónál teljesen más a működési elv.
Egyetlen kvarc van a rádióban, hiszen mind vételkor,
mind pedig adáskor azonos frekvencián rezeg a helyi oszcillátor.
Ez a rádió még valóságos alkatrésztemető ahhoz a darabhoz képest, amit egy
barátom hozott át, hogy lőjem neki össze az autóban található "nagy" CB rádiójával.
Először nem is akartam elhinni, hogy az a kis vacak egyáltalán működik.
Négy tranzisztor volt benne, és még ennél is kevesebb tekercs!

Nem magától recseg ropog, hanem nyomkodom mellette egy másik rádió
adásgombját. Szóval van benne élet, így ezt sem fogom szétszedni.

Az a szürke a kvarc. No de ilyet már láttunk. Ami nálánál sokkalta érdekesebb,
az az előtte álló _kézzel festett_ ellenállás. Lehet géppel rakták rájuk
a színkódot, de akkor abban a gépben egy művész veszett el!

Az alkatrészek igencsak dülöngélnek. Ezt hívták tajvani dzsunka bóvlinak.
(amerre épp a csónak ringott, arra dőltek az alkatrészek)

Egy mai racionalizálással vagy költségcsökkentéssel foglalkozó menedzser
valószínűleg idegösszeomlást kapna a látványtól. Mert ugye milyen
dolog már, hogy egy semmi kis kapcsolót négy csavar tartson?

Mint a nevesincs CB esetében láthattuk, a két kis trafó kiváltható egy szem IC-vel.
A helyzet még ennél is jobb, ugyanis a trafókörnyéki alkatrészek zöme is az IC-be
került. Kezdetben az egyik trafó nagyobb volt, hiszen a kimenőnek jóval nagyobb
teljesítményt kellett átvinnie, mint a fázisfordítónak. Aztán jött valaki nagyon
okos és bebizonyította, hogy a két különböző méretű trafó logisztikai
költsége magasabb, mint a két trafó feleslegesen egyforma
méretű vasra történő elkészítésének anyagszükséglete.
Így halad előre a világ...

1971
Ekkor én még nagyban a farostlemez alapú detektoros rádiómat tekergettem.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.