Mivel magamat alaposan ismervén tudtam, hogy hiába hoztam fel a lapostévét, ahhoz valószínűleg nem lesz kedvem, már mindjárt másnap (vagyis tényleg nem volt) odakészítettem a sarokba egy egeret, valamint egy kézi CB rádiót, mondván ha a könnyebbik utat szeretném választani, akkor nehogy már ne tehessem meg.
   Hogy mi taszít az amúgy a szelektív mellett talált tévében? Konkrétan annak lehetősége, hogy ha jó, vagy nincs olyan nagy baja, hogy ne tudnám megjavítani, akkor a végén még nem bontom el, mire fel már megint lesz valamim, ami ugye nem fér oda a pincében a polcra. No nem mintha eddig nem a pincében lett volna útban, s mivel tényleg sehová sem fért, no meg várta is, hogy ránézzek, helyettem ült a lenti székemen.

   Én meg ülök a fentin, s miközben ezt az egeret nézem, azon töröm a fejem, hogy hol lehet a Compaq PC eredetije. A billentyűzetét már sikerült elajándékoznom, a monitorát pedig elbontanom, az egér holléte azonban nem dereng. A gép hangfalai mondjuk itt ülnek előttem az asztalon, miközben maga a gép odalent a pincében mostanában már tényleg nagyon útban van. Mármint ha lenne odalent hely, akkor ugye nekiállhatnék végre az anyagok szétválogatásának, mely feladatot olyan sűrűn emlegetek, mint mondjuk a csiszolómalmot (aminek már legalább a béta verziója elkészült), vagy a monitor célú erősítőt, aminek - természetesen pusztán fejben elkövetve - már ki tudja hányadik verziójánál tartok. Egyszer persze minden el fog készülni. Már ha megérem, hogy az összes projektem kifusson.
   Visszatérve az egérre, mivel ezt valahol találtam (mármint valószínűleg lomtalanításkor), nincs információm a működőképességéről. Hogy egy amúgy elbontásra szánt számítógépet mégis minek még utoljára kipróbálni, azt a kérdést most inkább ne feszegessük...

   Hogy a kábele valaha rá volt tekerve, azt a balra fent látható benyomódásból lehet kikövetkeztetni, arra azonban már nem jöttem rá, hogy a jobbra fent látható apró kerek csúszótalpnak miért van más színe, mint a másik három társának.

   Mivel az én asztali gépem hátulja a csatlakozókkal szó szerint valahol az asztal mögött van, a Lenovo T400-on pedig nincs PS2-es aljzat, gondoltam ezen a régi laptopon talán lesz.
   Ez a polcon porosodó laptop amúgy igenis, hogy összefügg az egérrel! Mármint úgy, hogy bár kezdeti terveimben az szerepelt, hogy a Compaq PC lesz a pincében (amúgy csak ideiglenesen) beüzemelve (esetleg a Dell), végül ennél a laptopnál maradtam, mert ez egyrészt másra már nem igazán jó, másrészt olyan kicsi, hogy a pincei szűkös helyet figyelembe véve mindenképp ez a helyes választás. Mármint a laptop levitele (idefent lesz egy fél üres polc), a Compaq PC elbontása (odalent is lesz hely), valamint ha annyi hely lesz odalent, hogy nem tudom a lomjaimmal elfoglalni (na erre az állapotra mondjuk már nagyon várok), akkor lehet, hogy leviszem a szekrényből a Dell PC-t, és akkor idefent is lesz valamicske hely.

   Bár szokásom, az elektronikát most mégsem mostam ki, de csak mert szeretném az egeret mielőbb újra egyben látni, az alkatrészek alól, pláne a mikrokapcsolókból pedig csak nehezen szárad ki a víz. Utóbbiaknak amúgy nem is használ, mert ugye nincs rajtuk lyuk, ezért csak lötyög bennük az esetleg leoldott kosz.

   Mikor a fürdőszobai melegítőt bekapcsoltam, mondván ha már épp itt van, akkor kissé rásegítek vele a száradásra, s a csapból a mosószeres víz már le volt engedve, csak akkor jöttem rá, hogy ennyi erővel egy füst alatt a saját egeremet is kimoshattam volna. Mármint azt, amit épp használok, hiszen az sem valami tiszta.

   Egy perc, szóltam oda az elektronikának, és már hozom is a burkolatod. Mint ahogy ez mifelénk már csak lenni szokott, anyám beszólt, hogy kész az ebéd. Akkora rántott húsok készültek, hogy alig fértek bele a fritőzbe!

   Ennek ellenére a mai napi délutáni alvást valamiért kihagytam, s miután a húst a krumplisalátával legyűrtem, már tértem is vissza a félbehagyott feladathoz. Ekkor persze a melegfúvó már rég hideg levegőt fújt, különben még képes lett volna az amúgy hőre lágyuló műanyagot elolvasztani.

   Mire fel fogtam az undokul ragadós felületű gumigyűrűt, majd betuszkoltam a denszeszes üvegbe. Az mondjuk igaz, hogy a délutáni alvást kihagytam, de mivel nem éreztem magam álmosnak, ezért teljesen egyértelmű, hogy erre az akcióra az alapvetően folyamatosan fennálló hülyeségem vett rá. Mármint az addig rendben, hogy miközben lötyögtetem az üveget, a szesz majd leoldja amit leold, no de hogy veszem ki a gyűrűt az üvegből? Amúgy viszonylag egyszerűen sikerült, mégpedig egy görbevégű orvosi csipesz segítségével.

   Ebben a fajta gumiban van négy darab kiálló pöcök, ami az őt hordozó műanyag görgő réseibe passzol. Bezzeg az én Lenovo egeremben nincs ilyen, mire fel mikor kioldódik a gumijából némi szilikon, az bizony képes megcsúszni azon a keréken, amit amúgy hajtania kéne. Ilyenkor kitakarítom, odaragasztom, aztán néhány hónap múlva, mikor a ragasztó az anyagból kiváló szilikon hatására elenged, állhatok neki a műtétnek újra.

   A kábel rögzítésén kívül, ami nem igazán sikerült (mármint gyárilag nem), nem találtam benne hibát. Amennyiben mégsem működne, valószínűleg kilopom belőle a mikrokapcsolóit, meg persze a vékony vezetékeket is a kábeléből, a többi részét pedig kidobom.

   Mivel még élénken emlékeztem rá, hogy a minap, konkrétan a bögremelegítő kábelét nem tudtam egy darabka dróttal összefogatni, amit aztán mérgemben kidobtam, így, hogy ne menjen pocsékba, inkább kivettem a szemetesből.

   A Compaq PC-t a minap kiemeltem a sarokból (mármint valami brutálisan rá volt pakolva), az egér immáron kész, a két HDD helyét a pincében felderítettem (valamelyik a gép eredetije), billentyűzetet pedig találtam az amatőr építésű magnó szekrényből történő előszedésekor. Szóval már csak találkozniuk kéne a dolgoknak egymással, hogy végre újra visszakapjak valamicske helyet.