Trimmer poti

Ezt a helikális trimmer potenciométert a minap boncolt Olivetti monitorból szedtem
ki, mert bár ez minőségi termék, valami rejtélyes módon mégiscsak kontakthibássá
vált. Mire rájöttem, hogy ez a kis undok szívat, addigra persze már szanaszéjjel
tekergettem az összes többi beállító szervet, illetve talán a nagyfeszültség
kivételével minden más egyebet meg is mértem. Szóval ha valami,
akkor ez a kis undok, ez aztán tényleg megérdemli a szétszedést.

4,7 kiloohmos, s mint az könnyedén kitalálható, a fekete hasáb skálához
képesti állásával jelzi, hogy hol áll a csúszka a lehetőségeihez képest.

Ennél a valaha zöld festékkel fixált csavarnál fogva lehet állítani. A csavarfej
festékpettyes rögzítése természetesen nem én voltam, hanem azt még
az alkatrész eredeti helyén követték el. Vagyis mint nálam
szinte minden alkatrész, úgy ez is használt.

Szerintem nagyon jópofa dolog, hogy átlátszik! Már csak azért mondom, mert van
ilyen helikális felépítésű trimmer potméterből a dobozomban teljesen fekete is.
De persze az átlátszatlan is megfelel. Már persze csak akkor, ha közben egy
műszerrel mérem, hogy jó irányba haladok-e a beállításával. Mert ugye
különben megeshet, hogy már úgy fél perce a rossz irányba tekerem.
Míg ez egy hagyományos potméternél nem jelenthet gondot, hiszen
azt mindössze egyetlen mozdulattal át lehet tekerni az egyikből a másik
végállásába, addig ennél a spéci helikális (csavarmenetes) állítású változatnál
ugyanez a művelet 30 tekerintésbe kerül! Ebből a mondatból gondolom
egyből kiderült az ilyen és az ehhez hasonló felépítésű trimmerek
előnye, ami konkrétan a nagyon finom beállítási lehetőség.

Az alja nemcsak úgy egyszerűen bele lett pattintva az átlátszó műanyag burkolatba
(amúgy természetesen de), hanem mindezek után rögzítésképp még le is lett öntve
piros műgyantával. Azon olvasók kedvéért, akik esetleg nem tudják, hogy mégis
mi a csudára való egy ilyen alkatrész, szóval az ő kedvükért elmondom, hogy
belső beállításra, illetve finombeállításra. A beállítás lehetőségére azért van
szükség, mert bár léteznek pontos értékű alkatrészek, melyekből előzetes
számítások alapján azt állítunk össze, amit csak akarunk, ellenben ha a
fejünk tetejére állunk is, végül a rengeteg alkatrész minimális szórása úgyis
összeadódik. Ezt meg ugye ki kell szabályozni valamivel. Vagy nem. Mondjuk
egy kommersz készülék, például egy zsebrádió KF erősítő tranzisztorának aztán oly
mindegy, hogy 0,9 vagy 1,1 milliamperes áram folyik át rajta (mert az AGC majd
úgyis kiegyenlíti az erősítéskülönbséget, hiszen ez a dolga), azonban ugyanez
a +/- 10 százalékos eltérés egy video monitor esetében (már csak,
hogy témánál maradjunk) azt jelenti, hogy el van csúszva
a kép egy-egy centivel jobbra vagy balra.

Íme a potméter lényege. Az alsó fekete csík a tulajdonképpeni ellenálláspálya.
Amit felül látunk (az a fényes csík), annak nincs ellenállása, mert
az csak azért van ott, hogy kivezesse a csúszka jelét.
Mindeközben a három forrasztáshoz épp
beesett a postaládámba egy történet.

A Remixes heli trimmert Tiszakécskén gyártották, sokan otthonról (GYES alatt gondolom) dolgoztak be a gyárba. Konkrétan az egyik szomszédasszony is ilyen trimmereket gyártott, otthon a konyhában. Emlékszem, voltam vagy 5 eves, és megpróbálta megtanítani, hogyan kell a kis lábakat a kerámialapra ráforrasztani. Máig cseng a fülemben, ahogy mosolyogva mondja: na, sikerült gyártanunk egy selejtet. Szerintem ez volt az első alkalom hogy forrasztani próbáltam. Néhány év múlva aztán magamtól vettem kézbe a pákát, és azóta sem sikerült elengednem...

A csúszka, az tulajdonképpen csak az a fényes alkatrész, ami ezen a képen
abból a fekete tömbből áll ki, és összerakott állapotban egyszerre
csúszik a fényes kivezetőn, valamint a fekete szénrétegen.

Na most ezt a miniatűr alkatrészt - a mostani szemüvegemmel legalábbis - én olyan
nagyon azért már nem látom. Persze tudom, hogy kellene belőle egy új. Vagy
szemüvegből, vagy hobbiból. Nézhetnék mondjuk vonatokat, mint teszik
azt oly sokan, és akkor nem kéne erősebb szemüveg. Lényeg a lényeg!
Ha olyan nagyon sokat azért nem is látok a részletekből, de azt azért csak
kiszúrtam, hogy a fekete tömb tetején, a fényes bigyóból kiáll valami jobbra.

Míg csak rá nem jöttem, hogy az egész csúszka ilyen apró rugókból áll, szóval
ezt az apró kampót egészen addig egy lemezszélből levált sorjának néztem.

Így azonban már látszik, hogy mindössze arról van szó,
hogy kiesett a tömegből az egyik szélső rugó.

Ugyan megigazíthatnám, majd természetesen akár össze is szerelhetném (egyetlen
pattintás az egész), de nem teszem, mert ez az alkatrész egyszerűen nem ér
annyit, hogy újra megszívassam vele magam. No meg akad is belőle
a trimmeres dobozaimban egy marékkal. Még az utcán is
találtam belőlük, ráadásul szortimenttel együtt!

Na most ha úgyis mindjárt kidobom, akkor azonnal felmerül a kérdés,
hogy ezt meg mégis hogyan szerelték össze? Illetve mi tartja össze?
Akarom kérdezni, hogyan szedhetném szét, még ennél is jobban?

Ha kiforgatom a csavart a fekete tömbből, akkor teljesen kijön.
A csavart a végén található kúpos rész tartja a helyén,
miután összerakáskor belepattan a műanyagba.

Ezt a kárpitmintát mintha direkt azzal az aljas célzattal fejlesztették volna ki, hogy
a most elrepülthez hasonló méretű apró tárgyak végképp elvesszenek rajta.

Látod a fekete zoknimon azt az apró fényes foltot? Nem? Na én sem láttam.
Valószínűleg ezen okból kifolyólag kerestem a szőnyegen és a parkettán
az elrepült alkatrészt vagy öt percig. A végén már úgy voltam vele, hogy
egyszerűen letagadom az elszállását, azaz előveszek helyette egy másikat.

Akkor, illetve azért sérült meg, mert bosszúból rátenyereltem.
(valójában persze azért, hogy lássuk a fizikai felépítését)

Ez már egy másik, használt, de amúgy még hibátlan trimmer, ami ezennel önként és dalolva önfeláldozza magát, mégpedig azért, mert az előző alanyon elfelejtettem megmutatni egy apró, de amúgy lényeges műszaki részletet.

Mégpedig ezt. Vagyis azt, hogy mi biztosítja a meghajtás és a meghajtott csúszka közötti fizikai kapcsolatot, mégpedig úgy, hogy a trimmer csavarját a végállásokon túltekerve, a meghajtó rendszernek semmi bántódása sem esik. Már úgy értem, hogy nem szakad meg a csúszkában a csavarhoz csatlakozó menet.

Jelen esetben mindössze arról van szó, hogy a menet és a tulajdonképpeni anya közötti kapcsolat olyan jól lett megtervezve, hogy a csúszka csavar által történő tologathatóságához éppen eléggé fog (igen sok menet fekszik fel a képen látható vállakra, valamint egyben az alsó felületre is), de annyira nem merev a rendszer, hogy képes legyen olyan erősen fogni, hogy sérüljenek a felületek.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.