Szóval az úgy volt, hogy eredetileg még véletlenül sem holmi szétszedés miatt jöttem le a pincébe, hanem csak meghúzni a bicajomon a ki tudja miért néhány havonta meglazuló csavart. Aztán ahogy itt az előtérben dolgom végeztével ácsorogtam, egyszer csak óvatlanul elnéztem balra.

   Ahol is már mindjárt a szekrény tetején ez a kissé kaotikus, de amúgy a jelen helyszínen (megjegyzem sajnos) megszokott látvány fogadott. A kék nyelű fűrészt majd valamelyik apró elmaradások a pincében projectem keretében újítom fel, azonban a zöld vödör mögött nem igazán látszó, de attól még mögüle egy kissé kikandikáló nejlonzacskóban tudottan ott lévő fehér dobozkát az út széléről csak azzal a felkiáltással hozhattam el, hogy azt még ma szétszedem. Hogy ez az említett ma nem ma volt? Most mond már...

   Amúgy ezt a kettőt közvetlen egymásutánban, illetve tulajdonképpen egyszerre találtam. Míg a fehér doboz az út menti fűben rikított, s épp "nézd már Géza, egy zsebrádió" felkiáltással kiszúrtam, abban a pillanatban hajtottam át az út porában heverő fűrészen is. Míg a zsebrádiónak nézett valami teljes csendben várta a fűben, hogy végre megközelítsem és kimenekítsem, addig a fűrész egy, illetve két különös hangot is hallatott, mikor a fehér doboz bámulása közben mindkét kerekemmel áthajtottam rajta. Ettől persze mindjárt az merült fel bennem, hogy valami nagyon különös állagú alkatrész eshetett ki a bicajból.

   Ezek a betűk nemcsak így képen, de a valóságban is olvashatatlanok. Ettől persze még bepötyögtem őket a Google-be (mármint a nem cirill karaktereket), de nem kaptam rájuk releváns találatot. Annyi viszont kiderült, hogy ez egy szűrő, vagy inkább csak a szagokat magába szívó valami.

   Mert ugye mégis mit lehet egy adag papírba csomagolt aktív szénrudacskáról mesélni? Na ugye, hogy semmit! Mert ugye a történetét, mármint azt, hogy hol szolgált, nem ismerem. Lehetett hűtőgépben, mosogatógépben, szagelszívóban. Részemről ez az eszköz amúgy ismeretlen, mert nálunk a lakásban semmiben sincs ilyen. Na jó, bevallom, büdösek is vagyunk miatta rendesen...

   Miután a szétszedés mérhetetlenül egyszerű feladatával végeztem, az aktív szenet a pincei szemetesben, vagyis ebben a hatalmas mosófazékban helyeztem el, míg az aktív szenet az előbbi percig tartalmazó doboz a zsebembe került.

   Nem azért nem választottam a lomos pincében a polcról az újra és újra felgyűlő készletből egy valóban zsebrádiót, mintha ne tetszett volna a Grundig, a Philips, vagy a retikül forma, hanem azért, mert már odafent a polcon is van egy analóg órás kocka, egy piros hátú, valamint egy AIWA társuk is. Gömb formájúról, no meg a kék dobozos nem szuperheterodin rendszerűről már nem is beszélve!

   Az udvarra azért néztem ki, hátha akad valami hasznosítható a tetőről lebontott alkatrészek között. Na most, vagy bármikor később ha szeretnék valamit bádogból megformázni, akkor itt a nagyszerű alkalom az anyagbeszerzésre. Persze nem az új tetőalkatrészeket terveztem a beépítés elől elcsaklizni, hanem csak a régebbiekből gondoltam félretenni ínséges időkre egy darabkát, mely tervemet végül egyrészt a lustaság, másrészt a helyhiány vétózta meg.

   Majd az alapos elmosogatása után a 71DA-2 műszer alkatrészeivel együtt a virágállványra került. Hogy aztán innen mikorra jut le a pincébe, s ott mikor kerül be a "műanyag dobozok" feliratú dobozba, azt részemről most még csak megjósolni sem merem...