Mivel a hallban található, még felboncolatlan rádióimhoz most (még ha csak most) valahogy nem fűlt a fogam, ezért azt találtam ki, hogy leviszem az AIWA társukat a pincébe, ahonnan is majd magammal ragadok egy kézközelben lévő másik boncalanyt.

   Ez a készülék 500 forintomba került a Bosnyák téri piacon, amire (mármint ilyen iszonyatos mennyiségű pénz kiadására) még véletlenül sem lehetett magyarázat a krónikus rádióhiány.
   Hogy akkor mégis miért vettem meg? Nos azért, mert egyrészt Philips, mely márkát részemről bár nem kultiválok, de attól még elismerem az eredményeit, másrészt ahogy a rádiót felvettem, majd csak úgy próbaképp bekapcsoltam, az azonnal megszólalt. Az 500 forint meg ugye - egy működő rádióért - nem is olyan sok, mire fel azonnal meginogtam.
   Most legalább az M10 és társai, meg persze a szovjet változatuk után, látni fogunk egy márkásabb zsebrádiót is. Illetve kettőt, mert legközelebb a Grundig párját fogom felboncolni, ami épp 500 forinttal került kevesebbe, mint amennyibe ez a Philips. Ezt mondjuk nem egy még tőlem is szokatlanul komoly piaci alkuval sikerült elérnem, hanem úgy, hogy a Grundig zsebrádiót egy lomtalanítás alkalmával találtam.

   Ezt a kopott feliratot a maradványaiból nem tudtam visszakövetkeztetni. Mivel az interneten utánanézve sem volt olvasható, azonban olyan példányokat is láttam, melyeken egyáltalán nem szerepelt ezen a helyen felirat, ezért lehet, hogy ez csak valami reklámszöveg.

   Erről az oldaláról nézve a rádiót, azon nemcsak a hatalmas átmérőjű - ráadásul még igen széles is - hangológomb látszik, hanem az is, hogy a rádió eresztékei (mondjuk az AIWA társával ellentétben) már rég elengedtek.

   Na most ami ebben a rádióban a legmeglepőbb, talán még soha sehol másutt nem látott műszaki megoldás, az az, hogy az állomáskereső élgombja nemcsak a rádió oldalából lóg ki, hanem ráadásképp a tetejéből is. Vagyis ez ugyanaz a gomb, mint amit a kettővel ezelőtti képen láttunk. Részemről az ilyen agyament megoldásokra szoktam azt mondani, hogy olyan Philipses.

   Mivel ezt a készüléket még valamikor 2019 májusában vettem, nincsenek is benne az elemek olyan régóta. Azt persze nem tudom, hogy amikor megvettem, akkor mennyire voltak újak. A rádió amúgy még bőven szól velük, bár az adók közül néhol már mintha hiányozna az FM zaj.

   A nagyobb tömegű alkatrészeket szokás valami ragaccsal odafogatni egymáshoz, hogy ne szakadjanak ki a helyükről. Ezt a ragacsot hol ilyen soványan, máskor meg olyan kövéren adagolták, hogy alig lehetett tőle szétszedni a rádiót.

   Míg egy kicsivel odébb már igen. A csupa rozsda csavarfejen az a két fényesebb foltocska attól keletkezett, hogy többször is ráfogtam egy fogóval. Ezt a makacs csavart végül csak úgy sikerült megindítanom, hogy felgörbítettem a hangszórót tartó két lemezszárat, majd annál fogva moccantottam meg, de még ezek után is nagyon nehéz volt kitekerni, pedig nincs is a műanyagban menetes fém betét.

   Ami aztán egy újabb adagocska mocskot eredményezett. Az elemet meg azért fényképeztem oda, mert annak gyengesége miatt (mármint mert kiengedte magából a tartalmát) oxidálódott el a hangszórót rögzítő csavar és vaslemez. Érdekes módon az összes többi alkatrész nem.

   Ez amúgy igazándiból csak azért volt, mert a fürdőszobába betérve, onnan a rádió immáron megszáradt alkatrészeit elhozva, a fregolira felnézve kiszúrtam, hogy elfelejtettem betenni a gépbe a még délelőttre betervezett mosást. Míg a mosógép a fürdőszobában jár, addig meg ugye nekem is csinálnom kell valamit.

   A teleptartó a mosogatás hatására szinte újjászületett! De persze az is lehet, hogy már eleve új volt, és csak azért került a korábban kifogásolt kötés a vezetékeire, mert időközben cserélve lett az eredeti fix bekötésűről ilyen elempapucsosra.

   Az FM sávi vétel rendben van, bár időnként mintha nem lenne meg az adók között a sistergés, miközben a középhullámú vétel kezdetben azért gyengélkedik, mert az oldalára döntött rádióban függőlegesen áll a ferritrúd. Mondjuk utána sem brillírozik, amin mondjuk valószínűleg tudtam volna segíteni az elektroszmog némi csökkentésével, amit akár úgy is megejthettem volna, hogy egyszerűen csak elviszem a rádiót a PC közeléből.

   Mivel gyanúsnak találtam az elemeket, ezért újra rájuk mértem, de most már nem feszültség, hanem árammérő állásban. Mivel mind a négy elemre több mint 2 ampert mutatott a műszer, félretettem őket további szíves hasznosításra.

   Bár egyértelműen a rádióhoz tartozik, attól még kiloptam belőle a teleptartót, mondván erre még később is szükségem támadhat, és akkor majd milyen jól fog jönni, hogy nem a pincében van elrejtve, hanem valahol kézközelben, konkrétan ebben a teleptartós dobozban. Hogy ebbe nem fér bele? Nos igen... Illetve nem.

   Hogy ezt a fotót a bélyegkép kedvéért lőttem-e, vagy azért, hogy megmutassam, miszerint mennyire volt sikeres a mosogatás (nem igazán, bár a hangszórórács körüli lyukakból rengeteg mocsok oldódott ki), azt így (mármint két nap elteltével) már meg nem tudnám mondani.

   A rádiót félretéve, majd a még mindig elől lévő elemtartós dobozt hosszan méregetve, egyszer csak úgy döntöttem, hogy márpedig az újabb jövevény is bele fog férni, amihez épp csak át kellett rendeznem a doboz teljes tartalmát.

   Ami végül is nem volt egy kivitelezhetetlen feladat. Az eredményt nézegetve, kisvártatva rájöttem, hogy amennyi eszem van, sikerült a komplett (pláne új) teleptartók zömét a doboz aljára telepítenem, minek következtében mikor majd legközelebb kell közülük egy, boríthatom ki újra az egész dobozt.

   A rádió hátulján látható sötétebb színű sáv attól keletkezett, hogy valaha ott volt a doboz szigetelőszalaggal összefogatva. Már úgy értem, hogy a ragasztóból a doboz pórusaiba átszivárgó anyag egy sávban megakadályozta, hogy a mosószer kiegye a műanyagból az azt valaha szép feketére színező anyagot.
   Rátérve azon kérdés megválaszolására, miszerint egy márkás, jelen esetben Philips zsebrádió jobb minőségű-e, mint egy csak úgy egyszerűen márkátlan távol-keleti, azt kell válaszolnom, hogy valószínűleg igen, hiszen ennek a látványosan agyonhasznált rádiónak még mindig úgy ahogy ép a doboza, az antennája, nem esett szét a hangszórója, és még csak a sávváltója sem lett kontakthibás.