Ez a rádió azért áll a pulton egymagában, hogy még csak esélyem se legyen helyette valami mást választani. Ez amúgy persze még ezen a viszonylag szűk képkivágásban sincs így, hiszen balra fent a kék dobozos egy egyenes rendszerű zsebrádió, míg mellette a két rózsaszín egy-egy radioaktívsugárzás-mérő.

   Ez a rádió úgy került a múltkor mutatott Philips társánál 500 forinttal kevesebbe, hogy míg azért 500 forintot adtam, addig ezért konkrétan semmit. Mármint ezt lomtalanításkor egyszerűen csak kivettem az egyik kupacból.
   Hogy miért nem hagytam ott? Nos egyrészt azért nem, mert ugye ez azért mégiscsak egy rádió, másrészt pedig azért sem hagyhattam ott, mert ugye nemcsak úgy egyszerűen rádió, hanem ráadásul még márkás is! Konkrétan még sosem láttam belülről Grundig márkájú zsebrádiót. (vagy már csak nem emlékszem rá)

   Ami érdekessége a készüléknek, az a minden irányból legömbölyített formája. Vagyis ez a rádió nem akad be a sarkainál fogva, amitől aztán valóban könnyedén zsebre tehető.

   Hiába van meg a típusszáma, nem találtam hozzá kapcsolási rajzot, ami az utóbbi évtizedek apró elektronikáira sajnos kifejezetten jellemző. Mármint azért, mert ugye mégis minek a rajz, hiszen ki akar megjavítani, vagy megjavíttatni egy olyan mondjuk zsebrádiót, aminek az újkori ára alatta van az azt megjavítani képes szakember rezsióradíjának.

   Mikor ezt megláttam, erről nekem egyből a trágya (mint minőségjelző) jutott eszembe. Jelen esetben nem arról van szó, hogy ez egy úgynevezett egy chipes rádió (amúgy persze az, lásd a panelen a nulla számú tranzisztort), hanem arról, hogy mégis hogy állnak már azok az alkatrészek?

   Mindössze egy chipes rádió ide vagy oda, a puding próbája az evés! Míg az AM vétel rendben lévőnek tűnik, addig az FM sávon csak egyetlen adót vesz a rádió, azt viszont normálisan. A potméter recseg, és azon felül is lehet még valahol egy érintkezési hiba, mert a rádió időnként csak úgy egyszerűen elhallgat, viszont némi csapkodásra (ami persze egy ellenjavalt javítási módszer) visszatér bele az élet.

   A balra látható papírt a tollak alatt akkor találtam meg, mikor lehúztam egy tételt egy másik listáról. Szóval ha lassan is de, azért haladok. Aztán mikor meglátom, hogy mennyi mindenem hever még mindig bemutatatlanul, valamint hány ilyen (vagy ehhez hasonló) listám van még, na olyankor egy kicsit mindig összeomlok.

   A ma bemutatott rádió és a piros Miniplex alatti Ofotért feliratú mappában egy olyan megrendelés van, ami arról szól, hogy csináltattam végre egy nagyon közelre látó szemüveget. Miután elhozom, belenézhetek végre a már említett egyenes rendszerű zsebrádióba. Hogy aztán visszafejtem-e a kapcsolási rajzát, az most még nagyon a jövő zenéje...