Vezeték nélküli billentyűzet
(Logitech, lépcsőházból)

   Még véletlenül sem azért voltam a mai nap reggelén paprikás, mert megindult végre az ablakban ez a paprika palánta, hanem azért, mert az agyam indult meg, mikor reggel beültem a budiba. Mármint az éktelen zúgástól. Komolyan mondom, tényleg azt hittem, hogy kiesik a helyéről az agyam, akkora volt a budiban a zúgás!

 

 

   Ami végül is annak volt köszönhető, hogy megjöttek a már évek óta ígérgetett munkások, megbontották a tetőt, beraktak egy csörlőt a kibontott részbe, majd elkezdték vele felszállítani a padlástérbe az új tetőhöz szükséges anyagokat. Mint azt később szemrevételeztem, az éktelen zúgás oka az volt, hogy a csörlő motorja pont a budi fala melletti betonpillérhez került kikötésre.

 

 

   Mindeközben nekem is volt egy kikötésem. Mármint tegnapról mára, mégpedig az, hogy ha mást nem is (mert ugye mindenütt másutt is van valami oda nem való), de legalább ezt a papucsokon - megjegyzem indokolatlanul -  állomásoztatott vezeték nélküli billentyűzetet elbontom.
  
Ennek az ígéretnek amúgy az volt a kikötés része, hogy míg csak a billentyűzetet el nem pusztítottam, addig nincs ebéd! Egy kissé ugyan rezgett a léc, mert ugye mit nekem kihagyni egy ebédet, de aztán mégiscsak megembereltem magam.

 

 

   A billentyűzet amúgy innen, vagyis a lépcsőházban elhelyezett kisasztalról származik, ahol az egyik szomszéd helyezte el, mégpedig hátha kell még valakinek valamire alapon. Mikor először megláttam, akkor még csak annyi történt vele, hogy bevágtam a pince előterében található polcra, ahonnan aztán többször is kiesett, mikor kihúztam alóla a virágföldes dobozt.
  
A kávésüveg pedig úgy került mellé, hogy azt (épp mint ahogy a billentyűzetet) csak idáig sikerült elhoznom. Mármint azért, mert miután tegnap ide letettem őket, kimentem a kertbe meglocsolni a mindenféle növényeket, mely békés tevékenység simán kisöpörte agyamból, hogy tulajdonképpen miért jöttem le.

 

 

   Ha az útja nem is volt valami egyszerű, de némi kacskaringó után azért csak sikerült eljutnia a boncasztalomig. Hogy ezt meg mégis minek gyűjtöttem be, mikor mutattam már billentyűzetet? Nos azért, mert ez azzal ellentétben vezeték nélküli. No nem úgy az, hogy valaki levágta róla a kábelét, hanem úgy, hogy ez rádiós.

 

 

   Ezek a multimédiás gombok, ezek nagyon jól tudnak jönni például olyankor, mikor fel kell hangosítani a zenét, vagy épp ellenkezőleg, vagyis valamiért hirtelen teljes csöndet szeretnénk, a hangfalon található gombok viszont richtig nincsenek kézközelben.

 

 

   Az első gomb elhúzza a faltól a lapostévét. A második átveszi helyettünk a postástól a levelet. A harmadik hazavisz, ha el találtunk volna veszni a városban, hónunk alatt a billentyűzettel. A negyedik gomb nekiáll helyettünk szolmizálni, míg az ötödik felhozza a pincéből az üvegvágót (én legalábbis ott tartom), majd kivág vele egy négyzetet a konyhaablakból, amin majd be tudnak jönni a galambok, alaposan összeszarni a kövezetet. Na most ha nem így van, akkor nem így van...

 

 

Az Fn (function) gomb lenyomása módosítja más billentyűk funkcióit.

 

 

   Az F5-ből például előcsalja a palacsintasütő funkciót, az F6-ból pedig azt a meglepő másikat, hogy ha nem vagyunk politikailag korrektek, akkor lakat alá leszünk helyezve. Az F7-ből is palacsintasütő lesz, csak ez a gomb kockáknak szögletest készít, míg az F8 politikai inkorrektségünk esetén nem lezár, hanem anális úton behatol a magánszféránkba.

 

 

   Miközben a Print Screen gomb az Fn gombbal együtt használva feltépi a fürdőszobából a lefolyórácsot (ez mennyire egy elengedhetetlen funkció már...), addig a Pause Break csak úgy egyszerűen találomra lenyom helyettünk egy gombot.
  
Az Fn gomb jelenlétében részemről csak azt furcsállom, hogy az nem annyira az asztali PC-k kiegészítője, mint inkább a hordozható gépeké. Az persze igaz, hogy ez a billentyűzet lehetett kiegészítője akár egy laptopnak is.

 

 

Mint ahogy az összes többi, úgy alulról nézve ez is mondhatni unalmas.

 

 

Persze nagyon is vannak olyan perverz egyének, akik rágerjednek egy alulról
elérhető kapcsolóra, vagy egy ilyen hatalmas üresen hagyott felületre.

 

 

Utóbbit azért említettem meg, mert ez a másik, az előző képen látottal megegyező
méretű (csak tükörszimmetrikus) felület úgy ki lett tapétázva ikonokkal, hogy még!

 

 

Ezen ajtó mögött két AAA elem lakik.

 

 

Illetve jelen esetben nem lakik. Mégpedig annyira nem, hogy semmiféle nyoma
sincs a tartóban belerohadásnak, ami azért egy meglehetősen ritka állapot.

 

 

   Bár nem értek a dologhoz, de ez szerintem valamiféle kapocs akar lenni az adó és a vevő között. Most, hogy a szöveg írása közben utánanéztem, meglepve láttam, hogy egy ilyen billentyűzet több mint húszezer forintba kerül! Amúgy nem ezért, mármint az árát kutatva néztem utána, hanem azért, hogy legyen némi fogalmam a működési elvéről.

 

 

   Amúgy még előtte, mármint az utánanézés előtt is jól gondoltam, hogy rádiós, mire fel ha nem is fűztem hozzá különösebb reményeket, de attól még nekiálltam kipróbálni, hogy összepárosodik-e a múltkor boncolt távirányító vevőjével. Hogy aztán ezek kompatibilisek-e, azt sem nem tudom, sem nem álltam neki kideríteni.
  
Mivel nem voltak hajlandók együttműködni, már álltam is neki a billentyűzet lerombolásának, pedig amúgy jó lett volna távirányítónak. Mondjuk az eredeti terveimben az szerepelt, hogy épp csak megmutatom a belsejét, aztán máris kuka, de attól még egy kissé elszomorított, hogy nem mutatott semmiféle életjelet. Aztán persze az is lehet, hogy rossz, mire fel nem véletlenül dobták ki.

 

 

Ha ilyesmi van ráírva egy matricára, akkor én egy csavart sejtek alatta.

 

 

Tévedtem újra hatalmasat rutinosan...

 

 

Hogy ez milyen unalmas...

 

 

Ellenben a látványa kifejezetten szép.

 

 

Ezeket ahogy kiszedtem, már söpörtem is a helyükre.

 

 

Hogy minek piszkáltam ki belőle a gombokat?
Mindenkinek kell valami hobbi...

 

 

   Ezzel a dobozzal nem az a baj, hogy már majdnem megtelt, és még csak nem is az, hogy már végeztem a pincében az alkatrészek szétválogatásával, hanem az, hogy hiába van helyette másik (mármint üres a pincében), ezt a telit odalent már végképp nem tudnám hova letenni.

 

 

Jelen szétszedés leglényegesebb momentuma, hogy a maradvány alkatrészek
zöme nem a lomos pincében, hanem a műanyagos kukában fogja végezni.

 

 

Ezek ketten hiába ilyen szépek, akkor sem hatnak meg!

 

 

Ebből a panelből kiveszem azt a néhány akár még általam
is újrahasznosítható alkatrészt, a többi megy a kukába.

 

 

Mint az kisvártatva kiderült, ezt a kapcsolót nem tudtam megszerezni,
ugyanis az óvatlan kiforrasztása közben alkotó elemeire omlott.

 

 

Erre az IC-re pedig már eleve nem tartottam igényt.

 

 

   Erre a nyomógombok közül kihullott kukacra pedig pláne nem! Hogy aztán a virágföldből mászott-e át, vagy már eleve benne volt, azt nem tudom. Mondjuk az előbbi a valószínűbb, mert a pincében elszaporodtak a molylepkék, mely állatkák egyetlen forrásaként a virágföldes láda keveredett gyanúba.

 

 

Mivel már nem volt benne több bemutatnivaló, illetve azért, hogy könnyebb
legyen elvinni a kukáig, belefogtam a maradványok újraegyesítésébe.

 

 

   Ami amúgy azért nem fájt (mármint a billentyűzet kidobása), mert van belőle a pincében egy egész rakattal. Ezek mondjuk nem vezeték nélküliek, azonban szintén feleslegesek. Egyet meg kellene közülük törölgetnem, majd rácsatlakoztatnom vagy a Compaq, vagy a DELL PC-re, hogy idelent is legyen egy számítógép.
  
Mi az, hogy minek? Nos arra kell, hogy majd legyen min újraírnom az erősen vegyes tartalmú dobozaimról készült kimutatást. Aztán ahogy itt ácsorogtam, egyszer csak kezdtem magamnak gyanús lenni. Mármint azért, mert ugyan mit szemezek azzal a világosabb színű csíkkal, ami a képmező bal oldalán látható.

 

 

   Mármint ezzel. Aztán rájöttem, hogy ez az a két munkalap, amit már nagyon régóta tervezek a lakásba visszavinni, csak eddig még mindig úgy volt, hogy nincs számukra hely. Hogy ez ne így legyen, konkrétan legyen valami indíttatásom helyet csinálni nekik, ha mind a kettőt azért így egyszerre nem is, de legalább az egyiket megtörölgettem, majd kitettem a pince elé.

 

 

Miután ezzel megvoltam, épp idejében, vagyis a pincéből történő távozásom előtt
észrevettem az egészen idáig a köpenyem zsebében gyűrögetett gumigombsort.

 

 

Amit aztán betettem ide, vagyis valami csoda folytán a helyére.

 

 

   Na most még valamikor a cikk elején láttunk (konkrétan az előszobás képen) egy vödörre való cérnakesztyűt, amit úgy hoztam le, hogy közéjük volt dugva a jelen kép közepén látható növény, mondván ha már egyszer lejövök, akkor kiültetem a kertbe. A növényt amúgy Mártika (tetőtérben lakó idős hölgy) adta, mégpedig azzal a felkiáltással, hogy ültessem csak ki a kertbe nyugodtan, merthogy évelő.
  
Én amúgy már annyi ezzel az "évelő" megjegyzéssel átnyújtott növényt ültettem ki a kertbe, hogy ha annak akár csak a fele igaz lett volna, akkor már ki se lehetne tőlük menni az udvarból! Na most ehhez képest ahogy a zöldek nálunk kinéznek...

 

 

Bár nem volt különösebben koszos (hiszen eddig még nem igazán dolgoztam
rajta), de attól még kapott egy alapos vizes szivacsos átdörgölést.

 

 

   Komolyan rezgett a léc, hogy a billentyűzetből kibontott apró panelt - ép mint ahogy a többi bontásra várót - az Apukám gyártotta labortáp maradványai körül helyezem el, de aztán mégiscsak inkább erőt vettem magamon, majd ezt követően az összes panelt ki a dobozból.

 

 

   Ha meg már nekiálltam a panelek szétbontásának, akkor egy füst alatt annak is, hogy megkeressem a szobában azt a hányódó példányt, amire mikor meglátom, mindig azt szoktam mondani, hogy egyszer majd azt is szétszedem. Na most jött el az az egyszer! A helyszín mondjuk nem stimmel, mert hiába vannak panelek itt is, mint Damoklész kardja a fejem fölött lógván (mármint ez a polc mikor alszom, épp a fejem fölött van), mert egyik tétel sem az, mint amire épp most céloztam.

 

 

   Ez viszont már az! Hogy ezt meg mégis mivégre őrizgettem, mikor a beszerzése óta már annyiszor bontottam paneleket, hogy azt még felsorolni is sok? Nos azért, mert ezzel terveztem bemutatni annak a három joysticknak a működését, amire végül nem került sor. Mármint a panel bevetésére, mert a gyári csak bóvli, az általam átépített, meg a szenzoros joystick bemutatása azóta már megtörtént.

 

 

Lesz itt rend! Kiáltott fel a szerző lelkesen már ki tudja hányszor,
ellenben sajnos mindezidáig reménytelenül eredménytelenül.

 

 

Tulajdonképpen mindent, még az újrahasznosíthatatlan
igencsak egyedi játékkártya foglalatot is kiszedtem.

 

 

Mivel ezt a panel - hiába ilyen szép - kidobtam, ezért valószínűleg hamarosan
szükségem lesz egy valamiből kivágható, gumigomb mögé való érintkezőre.

 

 

   Bár ránézésre úgy tűnik, hogy simán belefértek az imént kibontott alkatrészek, csakhogy ez csak azon az áron volt lehetséges, hogy közben zömítési célzattal többször is komolyan megráztam a dobozt. Vagyis nagyon érik már a csere. Mármint a doboz cseréje egy még üresre. Csak ugye ami odalent van...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.