Ha apránként is, de azért haladok. Míg balra egy már kivégzett cikkfelújítós lista látható, addig jobbra egy olyan apró bigyó, amit a legutóbbi lomtalanításkor vettem magamhoz. Azt kell mondjam, hogy még mindkettőből sok van.
   A listák mondjuk - már csak a közel nulla helyfoglalásuk okán is - kevésbé zavarnak, mint a hatalmas kosárnyi apróság a pincében. Már úgy értem, hogy hiába hordtam fel belőlük a tetszetősebbeket a szobába, gondolván ha folyton látom őket, akkor egyszer majdcsak nekiállok a szétszedésüknek, mert még mindig nagyon sokan vannak. Már úgy értem, hogy most már nemcsak lent, hanem fent is.
   Mikor aztán odanézek valamelyik kupacra (mert ugye több helyütt is vannak), olyankor mindig azt mondom arra a mindössze talán még 10 sincs tételre, hogy ha azokra végre úgy igazándiból rávetném magamat, akkor akár egyetlen nap alatt is képes lennék letolni az egészet. Ez sajnos csak elméletben igaz, mert abban a profi téblábolásban amit az utóbbi hónapokban produkáltam, csak nyomokban volt felfedezhető valamiféle haladás. Már ahol nem visszafelé lépkedtem...

   Egy ennyire apró valami sorsának rendezése helyett választhattam volna mondjuk annak a két (később három) ventilátornak az összeépítését, amitől jelen pillanatban már be sem lehet lépni a fáspincébe. Mondjuk ha végre összeépíteném őket, a maradékokat pedig kidobnám, akkor még mindig útban lenne az a porzsák nélküli Orion porszívó, amit épp a minap találtam a töltésoldalban.
   Ilyenkor aztán (mármint olyankor, mikor ilyeneket írok) elfordulok a monitortól, hogy még csak leírva se lássam a helyzetet, nemhogy fizikai valójában. Ezzel meg az a baj, hogy valamiért mindig balra szoktam nézni, ahol is ott ül a sarokban két jelfogó meghúzási időmérő, valamint egy már több mint 10 éve szétszedett lapozós órás rádió. Én meg a mindenféle nagydarab (pláne még útban is lévő) kincseim feldolgozása helyett mindig ilyen apróságokat választok, mint mondjuk ez a szokásos méretnek még fele sincs aprócska távirányító.
   Ezt amúgy azért vettem fel a fűből, mert ugye a Genius márkanév alatt PC cuccokat szokás árulni, s habár már nagyon sok mindenem van, de PC-hez való távirányítóm még nincs, bármit is lehessen vele távirányítani. Bevallom őszintén, hogy a piros gombot látva nekem (talán a magnók és a bármiféle felvételre szolgáló szoftverek okán) a felvétel funkció jutott eszembe.

   Még a teleptartó fedele is megvan, miközben az apró dobozon nem látható semmiféle kopásnyom. Vagyis ez valószínűleg úgy került kidobásra, hogy még sosem használták, ami egy tárgy esetében számomra valahogy olyan szomorú.

   Erről a látványról is kéne írnom valamit, csak nehezen jutok szóhoz. Mármint azért, mert itt ül a hátam mögött a párom, s miközben a babáit öltözteti, folyton belecsicsereg a gépelésembe. No nem mintha e nélkül a zavarás nélkül (mármint Andi belekotyogása nélkül) annyira összeszedett lennék...

   Ezek viszont (mármint az órás csavarhúzóim) már össze lettek szedve. (valaha a középső asztalfiókban laktak ömlesztve) Az mondjuk igaz, hogy ez nem szerszám, hanem egy névjegykártya tartó, de attól még erre a célra is megfelel. Amúgy azért volt rá szükség (mármint egy a szokásosnál vékonyabb élű keresztélű példányra), mert a megszokott csavarhúzóim nem passzoltak a távirányító csavarjaiba.

   Mint az látható, ez a távirányító leginkább a PowerPoint távvezérlésére szolgál. Bár a videó alatt azt állítom, hogy a többi programot nem viszi, ez azonban csak annyiban igaz, hogy azokhoz már kevés a gombja. Szóval vagy változtat rajtuk valamit, vagy nem. Na ennek meg az lesz a vége, hogy mivel vevőm már van, így a piacon látott gyanús gombsorozatú távirányítókat rendre meg fogom vizsgálni, hátha valamelyik PC-hez való.

   Addig is míg találok a vevőhöz egy a ma bemutatottnál többgombos adót, a távirányítót az USB feliratú fiókomban helyeztem el. Hogy mégis minek nekem a PC-hez távirányító? Nos azt gondoltam ki, hogy míg én a kádban heverek, futhatna a monitoron egy film, és akkor talán azok is fogynának (mármint a megtekintésre váró filmek), nemcsak a szétszednivaló apróságok. Mivel ezt az elképzelést még magam is kisé erőltetettnek éreztem, mint ahogy annyi más projectemből, úgy valószínűleg ebből sem lesz semmi...