Mikor ezt a valamit még valamikor több mint tíz évvel ezelőtt meg szerettem volna mutatni (akkor épp az üzenetrögzítőm kapcsán), akkor persze sem az én, sem a kollégáim fiókjaiban nem akadt belőle egyetlen kósza példány sem. Most viszont, hogy már rég nem is számítottam rá, egyszer csak beesett. Illetve ez konkrétan úgy történt, hogy elmentem biciklizni, s mint az már nálam minden évben megszokott, hol véletlenül, hol pedig direkt belefutottam egy lomtalanításba.

   Nyitásképp egy hatalmas lapostévét találtam, amit csak azért nem hoztam el, mert ha ezt felkötöttem volna a biciklire, akkor visszafele jöttömben nem tudtam volna elmenni a piacra bevásárolni, ami amúgy alapvetően a mai tervem volt.

   Mikor már majdnem kijöttem a piacról (megjegyzem epret nem vettem az ára miatt), egyszer csak megláttam ezt, mely látvány teljesen ledöbbentett. Már úgy értem azért, mert mégis ki lehetett az a lökött, aki felvirágozta a bicajom kormánya elé szerelt kosarat? A nem különösebben bonyolult megfejtés mindössze annyi, hogy ez nem az én biciklim.

   A mindenféle méretű textilbakelit tábláknak és kockáknak viszont már képtelen voltam ellenállni. Ez annyira így volt, hogy izgalmamban széttúrtam az egész kupacot, hogy minden egyes épkézláb darabot ki tudjak belőle szedegetni.

   Már majdnem felkaptam a földről ezt a darab deszkát, pusztán a rajta található fióksínek miatt (párja a boltban ugyanis 1699 forintba kerül), mikor óvatlanul kiszúrtam, hogy az egyiknek sajnos már csak a fele van meg.
   Hogy egy páros helyett csupán egy szál fióksínnel mit lehetne kezdeni, azt az adott pillanatban nem tudtam, azt azonban biztosan, hogy egyszer még szükségem lesz rá, és akkor majd jól leordítom a fejemet, merthogy veszni hagytam.

   Addig-addig ügyeskedtem, míg végül sikerült felkötöznöm a bicajra, gondolván amúgy is épp nagyban benne vagyok a pincében a fiókkészítésben, minek okán plusz egy legyártandó fiók a beszerzéstől már képtelen volt elvenni a kedvemet.

   Akad itt fekete doboz piros forgatógombbal, retikül formájú játék voki toki, igen formás kishangfal, kopottas NAS, piros hátú kisrádió, valamint ki tudja (én persze tudom) mennyi csoda még. Például jobbra lent virít a ma bemutatásra kerülő bigyó.

   Hogy lesz-e belőlük egyszer valami, azt mondjuk meg nem tudnám mondani, de az biztos, hogy azt sem, hogy mégis hol a csudában lehet mostanság textilbakelitet kapni. Pláne két centi vastag tömbben!

   Gondoltam eldicsekszem vele, hogy még ezt az amúgy összecsukható kosarat is most találtam, melyben a kacatokat végül egytől egyig sikerült elhelyeznem. Na jó, a textilbakelit anyagdarabok egyből a polcra kerültek, de ha nagyon akartam volna, akkor akár még azok is belefértek volna a kosárba.

   Ez itt már megint nem az én pincém, hanem jelen esetben Mártikáé, ahová csak mérgemben kerültek be a kincsek. No nem azért voltam mérges, hogy beszereztem őket (bár az se volt semmi agyatlan hadmozdulat), hanem csak azért, mert a fene nagy rohangászás közepette elfelejtettem magammal hozni a pincekulcsot. Ez az ajtó meg ugye éppen nyitva volt.
   Na most ha ezeket a kincseket ellopta volna innen valaki, mivel még nem égett be a tudatomba a birtoklásuk, valószínűleg nem igazán szenvedtem volna meg a hiányukat. De persze - megjegyzem szerencsére - nem vitte el őket senki.

   Mivel kikopott a használatból a tárcsás telefon, ez pedig ugye azt volt hivatott pótolni, hogy egy tárcsás készüléken nem lehet megnyomni a kettes gombot, így ez az eszköz mára már teljesen okafogyottá vált.
   Az üzenetrögzítővel kapcsolatban amúgy arra szolgált, hogy ezen beadva a szükséges különböző kódokat, távolról is le lehetett hallgatni az üzeneteket, vagy akár meg is lehetett változtatni a kimenő üzenetet. (már ha volt ilyen funkciója az adott rögzítőnek)

   Mikor a fűben kiszúrtam, akkor még megvoltak benne a gombelemek, az őket elfedő műanyag lapocskát azonban nem találtam meg. No nem mintha egy puszta bemutatóhoz hiányozna, csak ugye nélküle kihullanak a helyükről az elemek.

   Mikor ezt megláttam, mindjárt megéreztem, hogy ennek annyi. Mármint az apró hangszórónak és azért, mert ezek a lengőcsévéjéről leszakadt huzalok. Meglepő módon nem, vagyis túlélte a hangszóró, hogy kipattintottam a helyéről. Szóval ez itt csak némi többlet, amit a gyárban egyszerűen csak lusták voltak róla levágni.

   Így kell használni. Ennek persze - mivel már az én telefonom is nyomógombos - semmi értelme, de attól még működik. Vagyis a gombokat a telefon helyett a mikrofonra helyezett generátoron nyomkodva is be lehet adni a hívott számot.