NAS
(fűben találtam)

   Bár az idei zuglói lomtalanítást, illetve az azt érintő már-már kihagyhatatlan beszerző körutamat tényszerűen elmosta az eső, ennek ellenére mégiscsak sikerült néhány apróbb dolgot begyűjtenem. Az egyik ilyen apróság ez a fűben talált NAS.

 

 

Igazándiból azért csaptam le rá, hátha még benne
vannak a merevlemezek, de persze nem...

 

 

A típusa Gigabit NS-2502

 

 

   A leírását megtekintve, azt sikerült róla megállapítanom, hogy bár nem egy mai darab, de ennek ellenére rengeteg mindent tud, illetve sok mindenre jó, majd miután ezzel megvoltam, akkor meg azt, hogy a felsoroltak közül nekem egyik szolgáltatására sincs szükségem.

 

 

A térképet megszemlélve pedig azt kellett megállapítsam,
hogy igen, tényleg a Zsigárd utcában találtam a fűben.

 

 

Az előlapja mondhatni szép. Ez az állapot hamarost
megváltozik. No de ne ugorjak már annyira előre...

 

 

A hátlapja rendezett és logikus.

 

 

A doboz tartalmának hűtésére szolgáló ventilátor a doboz alján kapott helyet.

 

 

Nem igaz, hogy nem olvastam el a feliratokat!

 

 

   Ez annyira így van, hogy az apró betűket egyenesen két szemüvegen át néztem. Hogy ezt miért emeltem ki? Nos azért, mert ennek ellenére bennem sem az IP cím, sem a név jelszó páros, de még csak a 12 voltos tápfeszültség igény sem tudatosult, aminek kisvártatva meg is lett a böjtje.

 

 

Az a benyomásom, hogy amit a kettes HDD fiók
végében látok, az ott egy benyomás nyom.

 

 

A HDD-ket tartalmazó fiókok ügyesen nyithatók.

 

 

Csak beléjük kell szerelni a meghajtókat, majd vissza kell őket dugni a helyükre.

 

 

A SATA meghajtók a saját csatlakózóikkal illeszkednek a távolvégi panelhez.

 

 

Itt már kezdtem morogni, hogy miért nincs odaírva a tápaljzat mellé,
hogy mégis hány voltos, illetve milyen polaritású adapter kell hozzá.

 

 

Itt meg azért morogtam, mert alig lehet belelátni a dobozba.

 

 

No nem mintha lenne benne valami érdekes...

 

 

Ugyan láttam a mélyben a pöcköt, azonban hiába piszkáltam, mert a doboznak
esze ágában sem állt nemhogy kinyílnia, de még csak megmozdulnia sem!

 

 

   Mire fel amit csak láttam, illetve elértem, azokat az összeakadási lehetőségeket sorjában letördeltem. Hogy ez barbárság? Igen, ez az. Hogy miért bánok szegény hardverrel ennyire cefetül? Nos azért, mert egyáltalán nincs rá szükségem. Szóval ezt a valamit tényleg csak azért hoztam el, hogy belenézzek.

 

 

Bár eljátszottam a gondolattal, illetve konkrétan a HDD fiókkal, azonban nem
jöttem rá, hogy mégis hogyan sikerült vele felgyűrni a doboz burkolatát.

 

 

   Hiába bújtam a netet, nem találtam utalást a doboz kinyitásának metódusára. Márpedig olyan nincs, hogy egy doboz ne lenne nyitható! Már csak azért is ki kell tudjam nyitni, illetve kell lennie rá valamiféle lehetőségnek, merthogy ventilátor van benne, ami ugye kopó mechanikai elem, amit nehogy már ne lehessen igény, karom mondani hiba esetén kicserélni. Erre amúgy láttam is példát, csakhogy ott valamiért kívülről volt rápatkolva a dobozra két nagyobb méretű ventilátor.

 

 

   Mivel a doboz minden erőlködésem ellenére továbbra sem akart kinyílni, én pedig egy újabb sebesülést szerezni, ezért a legnagyobb méretű csavarhúzómmal estem neki, gondolván ezzel majd biztosan sikerül megroppantanom azt a részt, ami a dobozt olyan szokatlanul masszívan összetartja.

 

 

   Íme az előbb említett, korábban beszerzett, mára már gyógyulófélben lévő apró hámsérülés, melyet amúgy egy lemezmeghajtó kerek ablakának óvatlan, ellenben hatalmas erővel történő kilökésekor szereztem.

 

 

Ez pedig itt már az egyik csatlakozós fiókocskám.

 

 

   Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy az aljzathoz keresett tápcsatlakozó dugó megtalálásának esélye mondhatni kétesélyes, amit jelen esetben úgy kell érteni, hogy vagy nem találok hozzá megfelelő dugót, vagy ez a legócskább illik bele.

 

 

   Kezdetben 5 voltról próbálgattam, majd mivel erre semmit sem reagált, áttértem a 12 voltos táplálásra. Mivel erre sem, bár az áramkorlátot letekerve, de voltam oly bátor, hogy megpróbáltam a fordított polaritást.

 

 

   Mivel erre az akciómra sem reagált, visszacseréltem a csipeszeket, majd úgy, de úgy megrángattam a lyukba tolt dugót, hogy annak hatásárra egyszer csak felbőgött a dobozban az apró ventilátor. Erre amúgy (mármint a ventilátor süvöltésére) panaszkodtak is a különféle főrumokban.

 

 

 

   Bár most már érintkezik, de nem mindig, és nem minden csillagállásnál. Alig lehetett idegesítő, hogy hol napokig megy, aztán egyszer csak leáll, majd némi piszkálás hatására újra működik. Vagyis nincs rajta mit csodálkozni, hogy végül egyszerűen kidobták.

 

   Na most jött az, hogy felmásztam az IKEA fiókoshoz egy LAN kábelért, amire azért van szükség, mert ugye más lehetőség nem lévén, a NAS kezelőfelületét egy internetes böngészőből lehet elérni.

 

 

Hiába engedett volna a kábel, a HGW valamiért kilógva maradt. Szerintem ennek
az lehetett az oka, hogy az adott napomat leginkább a dekoncentráció jellemezte.

 

 

Ez annyira így van, hogy sikerült hosszú perceken át kitartóan bámulnom az előbb
még világító, most meg már nem power LED-et, mire rájöttem, hogy mi a baj.

 

 

   Konkrétan az, hogy a ventilátor zavaró süvöltése okán a tápegységen egyszerűen lecsavartam a feszültséget. Ezen hiba elkövetésében, illetve az így felejtésben az is közrejátszott, hogy a NAS-ban található kapcsolóüzemű tápegység okán ez a még fele sincs tápfeszültség az előlapi LED-ek fényén egyáltalán nem látszott.

 

 

Visszatekerve a gombot 12 voltra, mindjárt normalizálódott a helyzet.

 

 

Később persze már máshol is megtaláltam,
hogy a NAS-nak 12 voltra van szüksége.

 

 

   Mivel élt bennem a remény, hogy nem kell a NAS burkolatának fűrésszel nekiesnem (bár bevallom őszintén, hogy a makacs ellenállása okán erre támadt bennem egy kevéske ingerencia), félretettem a dobozt, s ha nem is telefonos, de legalább internetes segítséget kértem az elektro levelező listáról.

 

 

   Ahol aztán kaptam is! Már úgy értem, hogy az egyik kérdésemre válaszul kapott internetes fórumban arról írt valaki, hogy végül a képen látható műanyag lapocskák segítségével sikerült a dobozt kinyitnia.

 

 

   Ami ha nem is egy ordas nagy kamu, de minimum erős csúsztatás, ugyanis a NAS dobozának két oldalát a hátlapjára ragasztott díszlap is összefogja. Márpedig ameddig ez nincs elvágva, vagy akár letépve, addig olyan egyszerűen nincs, hogy kettéváljon az a k*rva doboz!

 

 

Mire fel már toltam is bele a résbe a sniccert.

 

 

Mivel a doboz még mindig nem nyílt ki, mérgemben
adtam neki a csavarhúzóval, ahol csak értem!

 

 

Mikor már majdnem ki volt nyitva (lásd a dobozról már félig letépett burkolatot),
odajött a párom a laptopjával, mert neki épp a legizgalmasabb pillanatban
kellett megmutatnia, hogy milyen aranyos dolgot talált a Vaterán.

 

 

Amúgy nem azért téptem szét a NAS dobozát, mert egy akkora állat vagyok,
hanem pusztán bosszúból, mert a feszegetése közben alaposan megcsípett.

 

 

   Ez az apró ventilátor felelős a süvítő zajért, amiről el nem tudom képzelni mégis hogyan gondolta a gyártó, hogy az a hang mondjuk egy lakószobában elviselhető. Ennek a doboznak nem az aljára, hanem az oldalára kellett volna egy azt majdnem teljesen betakaró lassú járású, ezért csendes működésű ventilátor. Az persze lehet (sőt egészen biztos), hogy egy nagyobb ventilátor egy kissé megdrágította volna a szerkezetet. No de mégis mit számított volna az a néhány százas egy majd 40.000 forintos eszköznél?

 

 

Ha meg van benne elem, azt mégis hogyan gondolta a gyártó, hogy
a már-már szétszedhetetlen doboz okán az bizony cserélhetetlen?

 

 

Ez itt az eleje.

 

 

Ez meg a teteje.

 

 

Ez az alja.

 

 

   Ez pedig a háta. Ezeket a képeket kifejezetten azért készítettem, hogy ha valaki ki akar nyitni egy ilyen dobozt, akkor ezekről megtudja, hogy pontosan hol keresse benne a házat összetartó füleket. Már ha látszik belőlük valami...

 

 

Ez egy rettenetesen unalmas panel.

 

 

   Aminél már csak a panel másik oldala unalmasabb. Na ezért a látványért tényleg nem volt érdemes kinyitni. Ez persze nem fog benne megakadályozni, hogy ezentúl is mindenbe bele akarjak nézni.

 

 

A belső tápegység egyetlen elkója sem tűnik púposnak.

 

 

A 2032-es elemben viszont mára már csak 50 millivolt maradt.

 

 

Mire fel adtam neki egy még 3 voltot tudót, az amúgy bontott készletemből.

 

 

Ha nagyon akarnám, akkor kitermelhetném az előlapból
a kék SMD LED-eket, de nem akarom őket nagyon.

 

 

Helyette nekiálltam inkább a széttépett doboz összerakásának.

 

 

Melybe a két nyomógombot már csak a ház összeállítása és összepattintása
után szabad, illetve lehet belerakni, különben folyton undokul beesnek.

 

 

Nem állítom, hogy büszke vagyok magamra, mert ezt a törésvonalat elnézve
teljesen egyértelmű, hogy nincs miért. No de kellett neki velem csipkelődni!

 

 

   Gondoltam teszek bele csak úgy egyszerűen próbából egy HDD-t, amiből aztán nem lett semmi. Már úgy értem azért nem, mert nem találtam itthon szabad SATA felületűt, illetve csak 2,5-öset, amihez meg nem volt olyan támasztékom, amivel be lehet tenni egy 3,5-ös helyére. No de akadt nekem bajom ennél nagyobb is...

 

 

   Ami amúgy még csak véletlenül sem arról szólt, hogy újra elő kellett vennem a fiókból a LAN kábelt, hanem tényszerűen arról, hogy a NAS webes felület alól történő elérésére tett összes próbálkozásom csúfos kudarcba fulladt.

 

 

Pedig még a HGW menüjébe is belenéztem!

 

 

Ahol látszott is valamicske adatforgalom a kettes számú
LAN porton, de maga az eszköz sajnos nem.

 

 

Mire fel mérgemben ráeresztettem a rendszerre egy port szkenner programot,
de ő is csak a gépem, illetve egy kicsit később a HGW-t találta meg.

 

 

   Itt aztán erősen rezgett a léc, hogy mégiscsak készítek a NAS-ról egy olyan izgi videót, amin az látszik, amint épp keresztültolom rajta a nagyobbik körfűrészt, csak aztán megembereltem magam, s a felvázolt állatkodás helyett inkább visszaálltam hibakereső üzemmódba.
  
A hiba - mint ahogy az már annyiszor megtörtént - nem a rendszerben, hanem bennem volt. Konkrétan azt néztem be, hogy míg a HGW által kiosztott IP cím 192.168.1.1-től indul (és persze 192.168.1.254-ig tart), addig a NAS IP címe 192.168.2.5 Szóval szó szerint csak egyet tévedtem, de azt aztán nagyot!

 

 

Miután erre rájöttem, meg persze az XP hálózatos beállításait is kellőképpen
megváltoztattam, egyből felugrott a NAS bejelentkező ablaka.

 

 

   A mindenféle beállítások között van egy olyan rész is, ahol át lehet írni a NAS alapértelmezett IP címét, amit ha megtennék, akkor mindjárt összeférne a HGW beállításaival. Itt aztán azon kezdtem el agyalni, hogy vajon ennek a beállításnak, illetve a beállítás megtartásának mennyi köze lehet az elem kimerüléséhez. Mivel ugyan mi másért lenne benne elem, mint a memóriatartalom megőrzésének érdekében, már képzeltem is magam elé a hibát.
  
Tényszerűen azt, hogy áramszünet esetén visszaáll a NAS IP címe az eredetire, és onnantól kezdve nem látszik, csak miután a kihívott számítástechnikus 15.000-ért (már ha megúszta a kuncsaft annyiva) visszaállította 192.168.1.50-re, hogy újra benne legyen mondjuk egy Telekomos HGW IP cím tartományában. Mivel az elem nemhogy cserélhetetlen, de még csak nem is tudható, hogy van ilyen a dobozban, így nem csoda, hogy úgy a harmadik alkalom után repült a doboz a szemétbe.

 

 

Mivel ez a bigyó innentől kezdve engem aztán egyáltalán nem érdekelt, olyan
sebességgel sikerült elajándékoznom, hogy másnap délre már itt sem volt!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.