Az egyik mindjárt az, hogy ez az elektromágneses működtetésű relé még véletlenül sem az index lámpáit kapcsolgatja, hanem a valahol a műszerfalon elhelyezett visszajelző izzót.

   A tulajdonképpeni kapcsolgatást ugyanis ez a másik, igencsak különös felépítésű relé végzi, ami arra a tényre alapul, hogy a képen átvonuló ellenálláshuzal hossza a rajta átfolyó áram hatására megváltozik (konkrétan megnyúlik), mire fel rövidre zárja saját magát, amitől ismét összemegy, és aztán ezt játssza egészen a végtelenségig. Illetve csak addig, míg ki nem kapcsoljuk az indexet.

   Ez a videó azért készült, mert így volt a legkönnyebb megmutatni (mire fel mindjárt leírom), hogy hogyan működik a kiégett izzó visszajelzése. Mikor elég áram folyik át a relén (már úgy értem, hogy az indexrelé elektromágneses részén), akkor az is kapcsol. (ez ad áramot a visszajelző izzónak) Mikor viszont nem, mert az egyik kiégett izzó okán (melyet most a tápegységem letekert áramgenerátorával szimuláltam) már nem elegendő a relé behúzásához az áram, olyankor nem húz be a relé, s nem kapcsolgatja a visszajelző izzó áramkörét, amitől az indexlámpák működtetése természetesen teljesen független.
   Vagyis ez egy kettős felépítésű szerkezet. Míg a hőrelé a tulajdonképpeni időalapot adja, addig az elektromágneses társa a visszajelző izzót kapcsolgatja, valamint az esetleges nem villogásával jelzi is valamelyik index izzó hibáját.
   Egy újabb apró plusz szolgáltatás, hogy mikor az egyik index izzó kiég, akkor kevesebb áram folyik, amitől persze a drót lassabban melegszik fel, ezzel olyan szinten lassítva le a villogást, hogy annak üteméből az egyik izzó kiégése némi rutinnal egyből tudható. Ha meg túlfogyasztás van (például elkötés vagy zárlat), akkor az időállandó lerövidülésének köszönhetően gyorsabb lesz a villogás.

   Ez jelen esetben mindössze annyit jelentett, hogy levettem a polcról a fehér papírdobozt, melyben amúgy egy zsinórnélküli készülék beszélőkészlete volt, valamint a drótokat és a zacskót tartalmazó dobozfedőt.

   Utóbbiakkal sikerült egészen az előszobáig jutnom, de ott aztán feladtam, mert a következő lépés az lett volna, hogy leviszem őket a pincébe, ahonnan előtúrom a múltkori cikkben megemlített indexeket, meg a piros visszajelző dobozt.

   Mivel a doboztető helyére betoltam a katicát, meg sem látszik a polcon a fogyás. Amennyiben a telefont, a Harkov villanyborotvákat, meg a gerjesztett hangszórót is elveszem végre, akkor viszont majd fog! Amennyiben a szétszedtem cikkeket a megjelenésük sorrendjében olvasod, akkor tudhatod, hogy már milyen régóta bíztatom magamat ezzel, mondhatni látványosan eredménytelenül...