LFG audio LF-2024 rádiós magnó
(ócskaság a javából, akarom mondani valahonnan az aljáról)

Na most az nem úgy van, hogy hozzám már az ablakon át is magnók másznak be,
hanem úgy, hogy szegénykém olyan koszos volt, hogy alátétpapír ide vagy oda,
mindenképp szükségesnek láttam megtakarítani mielőtt az asztalomra kerül.
Hozzám egy pincei polcról érkezett (mondjuk nem a saját pincémből),
ahová valószínűleg néhány évnyi konyhában történő
használat után jutott el.

Mondjuk ebben a háttérpapírban sok kárt már nem tudott volna tenni.

Mennyire passzol szegénykém a háttérhez... Már úgy értem, hogy a rádiós magnó
letakarítására tett kísérletem, mondhatni kudarcba fulladt. Ugyan ragadni legalább
már nem ragad, de a tisztaságáról szó sincs! Persze mindegy, hiszen egyrészt úgyis
mindjárt visszaadom, másrészt pedig pincébe, régi kazettákat válogatni, még így
is bőven megteszi. Hogy ezt így leírtam, már csak ebből is sejthető, hogy ez
bizony egyáltalán nem így lett. Első ránézésre ez a rádiós magnó egy
teljesen kommersz valami. Értem ezt úgy, hogy a részletekre a gyér
pincei megvilágításban oda sem figyelve, nem rítt le róla, hogy ez
mennyire bóvli. Gondolom akár mondanom sem kell, hogy nagyon.

A szerkezet hangja mint rádió, mondhatni elfogadható. Gond nem is a rádió, hanem
a magnó résszel van, mert ugyan a szalagtovábbító tengely forog, de az orsózó
tüskék sajnos meg sem moccannak. Gondolom szakadt lehet benne a szíj.
Teszek bele egy másikat, azt szevasz! Éltem bele magam a hamarosan
bekövetkező javításba rutinosan, akarom mondani elhamarkodottan.

Attól a ténytől eltekintve, hogy még életemben nem hallottam LFG nevű cégről,
illetve attól, hogy a skála matricázása az idők folyamán kissé megereszkedett
(konkrétan ráncos lett), attól akár még lehetne ez a masina tisztességes is.
Csak ugye sajnos nem az! Van itt még két említésre méltó részlet. Az egyik
az, hogy ennek a rádiónak duplanormás az URH sávja. A másik említésre méltó
tény pedig az, hogy nem csak ezen a képen, de a valóságban sem lehet látni, hogy
hol a fenében áll a skálán a mutató. Mondjuk ha nagyon ügyeskedem, forgatom
a lámpa alatt, hogy valahogy mégiscsak belássak, akkor azért látszik a plexi
mögött egy fehér sáv, szóval látni már láttam a mutatót, ellenben
lefényképeznem azt sajnos egyáltalán nem sikerült.

A "dinamic sound" felirat mögött sajnos nincs semmi. Már úgy értem, hogy sehol
semmi műszaki tartalom. Kicsit ugyan lötyög a helyén a külön bepattintható
műanyag betétecske, de itt aztán ki is merülnek a technikai részletek.

Az előbbi kamu feliratnál talán csak ez a magassugárzó a szánalmasabb.
Természetesen e mögött sem található semmiféle műszaki tartalom.

Nekem mondjuk tetszik, hogy ennyire összekoncentrálták a kezelőszerveket,
ez azonban azt is előrevetíti, hogy ezek mögött van valami, aztán slussz!

Az előbb látott gombokon túl, mindössze az állomáskereső gomb található a rádión.
Mondjuk jópofa ez a krómozott gombóc formájú valami, mint forgatógomb.

A készülék a teleszkópantenna végétől eltekintve hiánytalan.

Mikor valamire ennyire nincs ráírva, hogy mégis melyik országból
származik, az nekem valahogy mindig távol-kelet eredet gyanús.

Ugyan az eddig látottak alapján már valósággal tombol bennem az előítélet, bár
attól, hogy valami így néz ki belülről, attól akár még lehetne korrekt készülék
is. A rádiója szól, a hangja egészen elfogadható, a magnójával meg ugyan
mi baj lehet a szíjszakadáson kívül? Tulajdonképpen ezért is
vállaltam el, hogy vetek rá egy gyógypillantást.

No meg azért, mert a földszinten lakó taxis Laci, aki például a fűnyíróját is rám sózta
(mint évekkel később kiderült azért, mert a berohadt csavarok miatt nem tudta róla
levenni sem a pengét, sem pedig a kerekeket), közvetlenül a magnójavítási feladat
vállalása előtti pillanatban megajándékozott ezzel a rengeteg kinccsel. A ventilátor
- természetesen alapos kipofozás után - tökéletes lesz pinceszellőztetésre. Az előtte
heverő tápegységhez szerintem van valahol egy C64-em. Az a konnektor orrú fekete
doboz pedig kifejezetten érdekel, merthogy egy árva betű sincs ráírva, hogy mi az.
Mondjuk az akkutöltőt nehezen tudom megideologizálni, hiszen nincs is autóm.
A lemezjátszóból megmaradt erősítő pedig még akármire is jó lehet. Pedig ne
tudd meg, hogy már hányszor megígértem magamnak, hogy nem fogadok el
senkitől semmit! Na jó. Mondjuk egy mini esztergapadra képtelen lennék
nemet mondani, de szerencsémre azzal senki sem akar megajándékozni.

Mondjuk ekkora magnós rutinnal nem volt kunszt eltalálni egy szakadt szíjat.

Attól, hogy így néz ki (szinte minden rádiós magnó így néz ki), attól akár még
lehetne korrekt is. A részletekre kissé jobban beletekintve azonban látszik,
hogy ez bizony nagyon bóvli. Már eleve a készülék teljes vezetékezése
olyan gagyi, annyira nincs benne réz, hogy kitörő örömmel vettem
tudomásul, miszerint nem kell hozzányúlnom a panelhez.

Vajon mitől érzem úgy, hogy ezt az ócska potmétert
egyáltalán nem az örökkévalóságnak tervezték?

Azt most talán hagyjuk, hogy pontosan mennyi ideig bírná a zsebrádióba illő méretű
hangszóró ha bele ereszték néhány wattot. Ami szerintem a hangszóró valószínűtlen
tűrőképességénél érdekesebb részlet, az a körülötte található dupla perem, illetve
a négy, amúgy fura mód excentrikusan elhelyezett rögzítő furat. Ezek ugyanis
azt sugallják, hogy létezik ennek a készüléknek egy korrektebb változata is,
nagyobb hangszóróval, valamint gondolom ki nem spórolt egyéb műszaki
részletekkel. Meglehet, hogy úgy történt, hogy valaki megvette a kifutott
fröccsszerszámot, vagy egészen egyszerűen többet gyártott a dobozból mint
amennyit épp rendeltek belőle, aztán krehácsolt bele valamit, ami úgy nagyjából
kimeríti a rádiós magnó, pontosabban szólva a rosszindulatú megtévesztés fogalmát.

A szakadt szíjat megtaláltam a doboz alján.

Ellenben ahhoz, hogy az új szíjat felugrasszam a helyére, bár nagyon nem
akartam, de végül mégiscsak ki kellett szerelnem a helyéről a panelt.

Egy zárványos forrasztás okán kénytelen voltam bekapcsolni a pákát.
Öreg Welleremben, mostanság sajnos ritkán kering az áram,
felmerült bennem, hogy ezt a magnót, ahogy van kivágjam.

Nézegettem egy jó darabig ezt a részletet, mire végül csak leesett, hogy mit látok.
Balra a fekete a kombináltfej felől érkező kábel árnyékolása, miközben a tőle
jobbra látható fehér vezeték a melegpont. Slussz! Két szál vezeték. Akkor
ennyit mára arról, hogy mennyire sztereó ennek a rádiónak a magnója.

Attól persze, hogy a magnófej, vagy a hozzá kapcsolódó elektronika nem sztereó,
attól azért még nem kellene ennyire kritikán aluli hangjának lennie. Gondoltam
miközben szól, benézek a kazettaajtón található ablakon, hogy vajon rendben
felcsévélődik-e a szalag. Na most ilyen gagyit én még életemben nem láttam!
A kazettaajtón a plexi átlátszatlan műanyagból van. Ez annyira szánalmas...

No nem azért szedtem szét újra, mintha meg szerettem volna győződni a kombináltfej
résmerőlegességének beállítási pontosságáról, hanem azért, mert vagy nem lehetett
lenyomni a gyorspörgetés gombokat, vagy nem akartak lent maradni. Ha esetleg
mégis, akkor meg nem voltak képesek kiszabadulni a benyomott állapotból.
Komolyan mondom, hogy ez a készülék annyira szánalmas, hogyha tegyük
fel az enyém lett volna, behozom a szemetesvödröt a konyhából, leteszem
az asztal mellé balra, majd jóleső érzéssel, kaján kacajt hallatva, így ahogy
látod, belelököm ezt a szart. Mivel azt ígértem a gazdájának, hogy megjavítva
fogom visszaadni, így futottam vele még néhány kört. Végül is az derült ki, az volt
a probléma oka, hogy már eleve gyárilag nem voltak meghúzva a mechanikát
összefogó csavarok. Mikor meghúztam őket, azonnal eltűntek az eddig
tapasztalt hibajelenségek. Hogy legyen némi üröm is az örömben,
természetesen előjöttek helyettük újak. A vége az lett, hogy
bejátszottam a csavarokkal egy olyan állapotot, mikor is
úgy nagyjából minden működik. A pillanat állj gomb
bizonytalan működésével mondjuk nem tudtam mit
kezdeni, de ez szerintem lényegtelen, mert ez a magnó
semmiképp sem való arra, hogy kazettákat válogasson vele
az ember. Amúgy pontosan ezzel a megjegyzéssel adtam vissza.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.