Jeladó
(vezetékkereséshez)

Íme mai szétszedésem tárgya. Ez a dobozka onnan van, hogy valamikor a 90-es évek
elején az akkori Matáv bevásárolt egy csomó mindent kipróbálás céljából. Én meg
idővel elhoztam a raktárból amit nem kértek vissza, illetve a dolgozóknak sem
kellett. Szerintem nem csak ez az egy ilyen bigyóm van (illetve kettő, mert
van egy fémkereső is), hanem valahol lennie kell ezekből egy szép nagy
dobozzal. De hogy került ez elő most? Akkor akadt a kezembe, mikor
a pincében turkáltam a moduláció mérő után. Mivel apróság, ezért
felhoztam ezt is, hogy ne csak mindig hosszú cikkeim legyenek.

Ez a polc (illetve a tartalma) azon munkásságom eredménye, miszerint megpróbáltam
egy helyre gyűjteni a szobában szanaszéjjel heverő, bontásra illetve bemutatásra
váró kacatokat. Nem mondom, hogy sikerült, de valami van! Azt terveztem,
hogy annyira rendes leszek, hogy majd szépen sorban haladok, ezért
elsőnek nem is a ma bemutatott dobozkát vettem le a polcról.

Hanem a fiam fényképezőgépét. Sajnos őrült módon reagál az akkumulátorokra.
Hiába vannak teljesen feltöltve, más gép hiba nélkül megy velük, az ennek
a gépnek teljesen mindegy! Van, hogy már eleve el sem indul. Lehet
valahol egy kontakthiba, illetve megnövekedett átmeneti ellenállás
az áram útjában, mert előfordul olyan is, hogy hiba nélkül elindul.
Aztán egyszer csak kint marad az optika és annyi. Elemtartó takarítás
az már volt. Először azt hittem, hogy használt, de csak becsapott a kis dög.

Ezzel a különös trükkel lehet rácsatlakozni krokodilcsipesszel
az elemtartó távoli mélyén megbúvó érintkezőjére.

Samsungék nem pont így képzelték a külső tápegység csatlakozását, de ez engem
különösebben nem érdekel. Arra a néhány percre amíg játszom, így is megteszi.

Na ez egy jó kép! A működő kamerán keresztül fotóztam le a tápegységem kijelzőit.
2,51 volt ennek a gépnek már kimerült akkukat jelent (piros töltöttség jelző a jobb
felső sarokban), miközben vígan beharapja a maga 580 milliamperét. Vakuzás
után még ennél is többet, mikor épp tölti a kondenzátort. Mivel a labortáp
feszültsége nem csuklik meg holmi egy-két amperes terhelésre, mint az
akkué vagy az elemé, a merült elem jelzés ellenére hiba nélkül működik
a gép. Kicsit eljátszottam a lehetőségekkel. Három ceruzaakkuról (tápból
3,6 volt) minden hiba nélkül működik. Hiába csapkodom, rázogatom, meg
se kottyan neki! Feltoltam a tápfeszültséget 4,5 voltra, de nem zavartatta
magát, vagy legalábbis nem kezdett el látványosan füstölni.
Ej de kár, hogy nem fér oda egy harmadik akku!

Gerbalog produkálja magát az optikán túl, pedig most nem őrá vagyok kíváncsi,
hanem arra, hogy használt-e valamit az érintkezőknek az ismételt tisztítás.

Mivel a jelenség megmaradt, nekiálltam szétszedni a gépet.
Olyan tíz perc után ráuntam a csavarok kitekergetésére.

Összeraktam, majd úgy döntöttem, hogy jó lesz tartalékgépnek.
Mivel szerencsére van az oldalán tápcsatlakozó, ezért még
csak bűvészkednem sem kell a műszerzsinórjaimmal.

Mondjuk nagyon remélem, hogy még sokáig fogja bírni a tempót a gépem.
Amúgy nem játszottam a beállítási lehetőségekkel, hanem ezt a már-
már művészi fotót, csak úgy teljesen magától produkálta a gép.
A bal alsó sarokban az a valami, az egy piros műszerzsinór.

Némi kitérő után visszatértem ehhez a fehér dobozhoz. Tudtam én előre, hogy mára
valami egyszerűt kell választanom. Érdekes egy formája van a doboznak.
Avagy ami belefér egy szappantartóba, azt szereljük bele abba.

Mivel nem tudom mi ez, merthogy nincs ráírva, ezért ki kell tapasztalnom,
vagy következtetnem. Annyira egyértelmű, hogy ez egy sípoló,
vezetékek kereséséhez, hogy nincs is rajta mit ragozni.

Hétköznapi kisipari munka. Mikor a 90-es években beállított hozzánk a kapitalizmus,
ki-ki megpróbált a maga módján boldogulni. Akinek nem adatott meg, hogy ellopjon
egy egész gyárat, vagy egyszerűen csak becsületes volt, viszont a főnökeiből már
elege lett egy életre, az nekiállt vállalkozni. Például sokan gyártottak ilyen
és hasonló apró elektronikákat. Mondjuk az igaz, hogy ez nem jött be,
merthogy használhatóságban legyőzte a PTS100/200 adóvevő páros.

Az elemcsatlakozó papucs van annyira ronda, hogy az már szinte szép!

Mikor az oroszok elmentek, rengeteg mindent itt hagytak. Gondolom innen
lehet ez is. Már úgy értem, hogy a minősége miatt nem igazán értelmes
dolog megvenni egy orosz IC-t. Amúgy egy CD4011-es, csak orosz.

A jeladó kimenete transzformátoros. Ez azért jó, mert ettől egyrészt nehéz
tönkretenni az elektronikát, másrészt így rövidzárra is képes dolgozni.

Már persze csak akkor, mikor épp nincs kirohadva a vezeték a csatlakozóból.

Mit nekem holmi lerohadt csatlakozó? Labortáp meg kroki csipesz, oszt jól van!
De mi fog szólni? Merthogy az összes hangszórómat levittem a pincébe,
mikor nagy sokára elkészültem a nekik szánt fiókos szekrénnyel.

A múltkor hatalmas rendet vágtam a polcokon, de ez a sarok kimaradt.
Talán azért, merthogy épp szemben van az ágyam feletti résszel,
s mivel ott kezdtem el a rendrakást, mire ideértem, valahogy
elfogyott a lendület. Beszél a szerző újfent marhaságokat...

Semmi hangot sem adott az írmagként meghagyott próbahangszóróm.
Ez a részlet lett gyanús. Rövidre zártam, s ettől egyből
megindult a szobában a veszett szirénázás.

Pedig átvilágítva úgy néz ki, mintha nem lenne teljesen elrohadva.
Míg a páka melegszik (szó sem volt róla, hogy ma bekapcsolom),
előkaptam a fúrógépet, mert kell egy lyuk a panelra, meg
az új telepcsatlakozó papucsra is, vezetéket fűzni.

Most mit csináljak, ha egyszer ez a fúrószár akadt a kezembe?
Átéri az egyes lemezt? Át. Akkor nincs itt semmi hiba!

Új vezetékeket is kapott a készülék, mert a zöld
trutyi hajlamos a szigetelés alá is bekúszni.

Hirtelenjében nem tudnám megmondani, hogy mégis mi a csudára
fog kelleni, de mikor majd kell, ott lesz a polcon üzemképesen.

A szirénázást nekem tetsző tónusúra hangoltam.

Mindössze tíz milliampert eszik, ezért bőven elég bele az amúgy
nem különösebben nagy kapacitású kilenc voltos elem is.

Az a hármas szám a jobb felső sarokban, az csak nem a gyári száma?

Múltkor egy olvasó a "csak te használsz csomót tehermentesítőnek, te állat" kedves
sorokkal lepett meg. Innen üzenném, hogy nem! Nem csak én vagyok ekkora állat.

Mivel rendben működik, pláne még használni is lehet valamire, ezért nem
kerül vissza a pincébe, hanem ideteszem magam mellé a polcra.

És ez nem csacsiság!

Már nyitottam is egy saját polcot a használható elektronikáknak. Ahogy elégedetten
nézegettem ezt a polcot, az jutott eszembe, hogy a próbahangszórót is áttehetném
ide, akkor talán nem rántanék ki folyton mindent a kábelével a másik sarokból.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.