UHER variocord 263
(a szerző magnózik egy kicsit)

Ezekből az alkatrészekből kellene összehoznom valami olyat, aminek segítségével
ha kézi erővel is, de át tudom tekercselni a NAB orsóra a jobb szalagokat.
Ennek így azért volna értelme, mert az AKAI GX630-as az egyetlen
rendszerbe állított orsós magnóm. No nem mintha egy akár teljesen
értelmetlen project meg tudna gátolni abban, hogy kivitelezzem...

Mielőtt nekiállnék dolgozni, még játszódom kicsit az alkatrészekkel.
Szóval tényleg elvan a gyerek ha játszik...

Kéne egy hosszúkás bútorlap darab, amiből épp nekem ne lenne itthon készleten?

Ezt választottam alanynak, mert ez már amúgy is összevissza lett furkálva.
No nem mintha a többi fadarabom hibátlan lenne...

Még koránt sincs kész a nagy mű, csak odatettem próbából az orsókat.
Ahogy azt a szerszámkészítők mondani szokták: Vidékre jó lesz!

A tüskében - ami valamelyik Tesla magnó alkatrésze volt - négyes a lyuk átmérője.
Vagyis ha ráhúzom egy átmérő négyes csavarra, akkor az épp megfelel.
Illetve lehet, hogy billegni fog egy kicsit, de annyi baj legyen.

Mondom, hogy jó lesz!
Szuggerálom magam pozitív irányba, hogy kedvem ne veszítsem.

Szerintem sajnos az lesz, hogy mire végzek a tekergetéssel, addigra a csavaron
található menet - mint valami pörgő reszelő - kieszi az orsózó
tüskéből a bronzperselyt. Most mond már...

Meglepő, hogy milyen sebességgel haladok. Kérdezhetnéd, hogy mégis mi
a csudát örvendezek, hiszen csak rá kellett tennem a tüskét a kiálló
csavarvégre. Én azonban tudom, hogy az utóbbi idők kifejezett
lustálkodásához képest, ez egy igenis hatalmas teljesítmény!

Ez így már majdnem egy magnó. Hogy minden egyéb része hiányzik?
A lényeg az, hogy az orsóknak már van min forogniuk.
Persze, hogy tökéletes lenne, arról szó sincs!

Konkrétan az a baj, hogy a legkisebb piszkálásra is elcsúszik az asztalon, márpedig
ennek stabilan kellene állnia. Kéne alá mondjuk néhány gumiláb, ami megfogja.

Most jönnek kapóra az ADSL modemek (meg minden egyéb) boncolásakor az asztal
pultjának szélére - igencsak előrelátó módon - begyűjtött öntapadós gumilábak.
Pedig a múltkor már úgy voltam vele, hogy mindet letakarítom innen, mert
mégis hogy néz ki velük az asztalom? Ennek a tervemnek ezennel annyi.

Pont mint az előbb, csak már nem csúszkál az asztalon.

Ha mondom...
Ha másba nem is, de az ellenőrzésbe Andi is besegít.

A fehér stúdiószalagot azért tettem ide, mert az a tervem, hogy belőle lesz a befutó.
Egyrészt úgyis csak az a lényeg, hogy a befutó gyűrődjön befűzéskor, vagy a szalag
lefutásakor. Illetve a másik szempont, hogy más legyen a színe, mint a szalagnak.
Vagyis a masszív szalag épp megteszi befutószalagnak. A mindenféle mágneses
hordozó nélküli befűző szalagokkal ellentétben ráadásul még az az előnye is
megvan, hogy akár fel is lehet rá venni. Akinek hiányzott már három
másodperc a felvétel végéből, az tudja, hogy miről beszélek.

Akkor kezdődjék végre az érdemi munka!
Avagy a játék. Vagy valami...

A szalag elején kifejezetten lassan haladok, de ez valahogy nem zavar.
Mondhatni jól elvagyok, az amúgy igencsak unalmas feladattal.

Mikor már van szalag rendesen a NAB orsón, vagyis a felcsévélő orsó átmérője
a feltekert szalag miatt nagyobb, mint a leeresztő orsóé a fogyóban lévő szalaggal,
akkor persze felgyorsulnak a dolgok. Mint az a videón látható is, ilyenkor időnként
megesik, hogy kiesek ritmusból. Ha nem fékezem eléggé a leeresztő orsót,
akkor ugyanis - a szalagvezetés teljes hiánya miatt - leszalad a szalag.

Nem azért húztam cérnakesztyűt, hogy ne fogdossam össze a szalagot
a zsíros praclimmal (pedig azért sem ártott volna), hanem azért,
mert tekerés közben elkezdett lekopni az ujjam végéről a bőr.
Tekerhettem volna az arcommal is, hiszen azon jó vastag
a bőr, csak az arcom az túl nagy, ezért nem fért oda.

Mikor egy orsó tekerésével végeztem, ráteszem a szalagot a magnóra,
és oda-vissza megjáratom, hogy a kézzel történt gyorspörgetés közben,
a szalagvezetés hiánya miatt összevissza álló menetek elrendeződjenek.

A felvételen hallható pattogó hang, a videón látható apró kék villámokhoz tartozik.
A szalag a súrlódástól elektromosan feltöltődik, majd az orsón keresztül kisül
a magnó fém előlapja felé. Ezt a jelenséget a Tesla B4 sorozatú magnók
akár 1 egész centiméternyi szikraközre is képesek voltak produkálni!

A Polimer szalagokkal végeztem, jöhetnek az ORWO és BASF stúdiószalagok.
Nem értem a célt, hiszen csak az eredményt látom. Valaki összefűzött egy
(több) orsónyi szalagot úgy, hogy a szalagban belül magát a szalagot
megszakítva, néhány méteres befűző szalagdarabok vannak.
Mintha valaki a leeső darabokból rakott volna össze egy
tekercs szalagot, mondjuk kamuból, vagy pótlásnak.

Vagyis most az jön, hogy vágás, ragasztás, majd megint vágás, és újfent ragasztás.
Ezt egészen addig kell folytatnom, míg csak az orsó szalag végére nem érek.

Nem állítanám, hogy semmi csúnyát sem mondtam az elkövetőre, de tulajdonképpen
jól elvoltam a feladattal. Hogy haladós lett volna? Arról szó sincs! Ellenben az volt,
hogy igen alaposan bele tudtam bambulni a munkába. Mire a feladat végére értem,
elmondhattam magamról, hogy akár már tudat alatt is tudok szalagot ragasztani.
Annyira belejöttem a szalagragasztásba, hogy a darabka befűzőket is
összeragasztottam, hogy ők se menjenek pocsékba.

Azért van ám türelmem, hogy néhány méteres darabokból ennyit egybefűztem.
Mivel épp lett üres orsó, ezért feltekertem rájuk a befűző szalagokat is.
Majd a végén, ha marad belőlük, áttekerem őket kicsi orsókra.

Lett egy teli orsóra való ORWO, egy teli BASF, egy egynemű Polimer, és egy orsó
kétnemű Polimer. Utóbbi szalagnak (balról a harmadik orsó) ugyan középen
kicsit eltér a színe, de amilyen szalagjaim nekem kiskoromban voltak,
ez az árnyalanyi színkülönbség nálam semmiféle traumát sem okoz.
Amúgy ha valakit érdekel, elmondom, hogy egy tíz collos orsóra
épp ráfér két tekercs 18 centis orsónyi szalag. Ezzel megvagyok!

Nem Ozafon szalag van a dobozban, de ez idővel minden rendetlen magnósnál így lesz.
Mondjuk ezek nem az én szalagjaim. Illetve most már - hogy megvettem őket - azok.

Úgy döntöttem, hogy ezzel a készlettel kezdem a magnózást.
Kicsi doboz, kevés szalag, gyorsan el fognak innen fogyni.

Mielőtt még nekiálltam volna a régi szalagoknak, megvalósítottam egy régi tervem.
A polc tetején van egy Philips N4504, amit leginkább csak dísznek tartok.
Arról van szó, hogy a (dísznek) ráhelyezett szalag bal orsója nem
a modern, hanem a csúnyácskább régebbi kivitelű alumínium.
Ezt a problémát most megoldom, némi oda-vissza pörgetéssel.

A szalagon eredetileg 38-as sebességű felvétel van, amit nincs mivel lejátszanom.
Ráadásul számomra érdektelen beszélgetésnek hangzik, ezért megejtettem
a szalagra egy próbafelvételt. Mióta a múltkoriban méltóztattam végre
kiépíteni a Hi-Fi torony előerősítője és az asztalom közé egy darabka
kábelt, azóta egy ilyen próba mindössze egy tuchel dugó bedugása,
illetve néhány gomb megnyomása szintre egyszerűsödött. Akár egyben
is hagyhatom az összeköttetést, hiszen nincs keresztben a szobán a kábel.
Majd még a fejhallgató kábelezését kellene ugyanígy megoldanom, de az egy
nagyon távoli project. Visszatérve a jelenbe, amit a videó alatt hallunk, az a magnó
saját felvétele. Persze Britney Spears is szépen énekeli ezt a számot, de így,
a húszas harmincas évek stílusában, valahogy azért mégiscsak más.

Ez a részlet a magnó bemutatásakor kimaradt. Most pótoltam.
Így működik a magnó motorját bekapcsoló karocska. A szalag
a merevségénél fogva nem hagyja beesni a rugót a résbe.

Van egy régi tervem, miszerint készítek egy szalagot, negyedsávosat, mindenféle
mérőfrekvenciákkal, meg néhány zenei felvétellel. Erre fel kiderült, hogy
ezt a feladatot már korábban elvégeztem, csak elfelejtkeztem róla.
Mondjuk valami normális papírt megérdemelne a szalag az
irkafirkám helyett, de ehhez most nincs kedvem...

Mondhatnánk, hogy ez egy művészi beállítás, meg azt is, hogy egyszeri eset,
de sajnos nem. Ez a szalag konkrétan össze van nőve saját magával.

Felesleges magyaráznom, hiszen magad is láthatod, hogy
micsoda csuda formán tekeredik le az orsóról a szalag.

Az általánosan elterjedt átlátszókkal szemben, ez az Ozafon orsó fekete színű.
Hiába nézegettem, egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy gyárilag ilyen,
vagy valaki lelakkozta. Valamint felhívnám a kedves olvasó figyelmét,
az orsó közepén látható három bevágás különösen "precíz" kivitelére.

Az orsón a színes matricás ITG felirat az Iskolai Taneszközök Gyárának rövidítése.
Később Tanért, korábban Calderoni néven futott a cég. A szalag meg...

Ez a magnó alapvetően kussban van gyorspörgetés közben, vagyis nem a magnó adja
a hallható rettenetes hangot, hanem maga a szalag. És még csak nem is attól
van a borzasztó sistergős hang, hogy a szalag súrlódik a fém orsón
(mert nem), hanem attól, hogy átfut a szalagvezető babákon.

Próbaképp megfuttattam párszor oda meg vissza, de ennek a szalagnak
nem használ semmiféle trükk. Ez bizony sajnos kuka pozitív.

Mint a fenti kép, csak ellenfényben. A szalag menetei elcsúsznak egymáson, majd
hullámosra torlódnak. Ezt a szalagot semmi értelme sincs tovább őrizgetnem.

Minden különösebb szívfájdalom nélkül leselejtezem.

Illetve a kincset érő, ritkaságszámba menő ITG matricás
alumínium orsót, azt természetesen megmentem.

Így, hogy le van tekerve az orsóról, így sokkal több helyet foglal.
Persze csak addig, míg ki nem ürítem a szemetest.

Juj de aranyos babaszalag! Időnként járt nálunk egy magnó javításra, aminek apukám
a közelébe sem engedett, amit mondjuk nem is csodálok. Ennél nagyobb szalagorsó
arra a mini gépecskére rá sem fért! Műanyagból volt az egész magnó, valami
rém gyenge felépítménnyel. Hol itt esett szét, hol meg ott. Valószínűleg
a készítői inkább szánták gyermekjátéknak, mint magnónak.

Annyira tele lett a hócipőm a motort folytonosan ki-bekapcsolgató mikrokapcsolóval,
hogy végül megembereltem magam, s egy huszárvágással ki befőttes gumiztam.
Persze ez nagyszerű megoldás! Már úgy értem, hogy normális magnózás
közben. Azonban most - a sok szakadós szalag miatt - kifejezetten
idegesítő, mikor elé keveredik a szalag, s állva marad a motor.

Ez az amúgy márkás szalag pedig csikorog. Már úgy értem, hogy a felvételen
hallható rettenetes visítozó hang nem a szalagról jön, vagyis nem része
a felvételnek, hanem azt a szalag mechanikai futás közben adja
a szalagvezető babákon. Az ilyen szalag sajnos menthetetlen.
Volt nekem pontosan ilyen hangot adó szalagom, még az AKAI
DS4000 magnómhoz. Az volt benne az érdekes, hogy használt szalag
volt, és sokáig nem volt vele semmi bajom, aztán egyszer csak pontosan így
kezdett el visítozni. Próbáltam játszani a szalagfeszítéssel, mert először azt hittem,
hogy a magnóban van a hiba. Később, miután rájöttem, hogy maga a szalag
betegedett meg, megpróbáltam alkohollal végigtörölni. Mivel ez nem
használt, igen óvatosan, nehogy a lé a magnóba jusson, bevetettem egy
vizes szivacsot. Aztán ahogy volt, kidobtam szegény szalagot a kukába...

Amúgy ennek a szalagbetegségnek van irodalma a neten.
Alacsony hőfokon történő átmelegítéssel, ha
csak ideiglenesen is, de orvosolható.

Az általam mindeddig birtokoltak közül, talán ez volt a leggyengébb kivitelű orsó.
Ennek a szerencsétlen példánynak, konkrétan még el is van olvadva a széle!

Persze nem az orsó minősége számít, hanem a rajta lévő szalagé.
Erre a példányra konkrétan berágott a magnó fékrendszere.
Ez a szalag nem csak zúg, nem csak sípol, mint amiket
eddig mutattam, hanem ez konkrétan úgy megtapad,
hogy időnként még be is lengeti a fékerő szabályzó
karokat, ami ellen szegény magnó nem győz eléggé
tiltakozni. Hiába oldom ki kézzel a szalagfeszítést, ha
egyszer magához a fémhez tapad hozzá a feltöltődött szalag.

Ezt a szalagot még tekercselni sem lehet normálisan, mert időnként még
az amúgy igen erőteljes gyorspörgető mechanikát is képes megállítani.

Leselejteztem szegény szalagot, miközben Andi is besegít a munkába.
Vagyis elmondhatom, hogy nem egyedül vagyok ilyen hülye.
Szerencsére nem vagyok magányos, a család is segít!

Ezen a polcon gyűlnek a maghallgatott szalagok, illetve a selejt, és a más
orsóra áttekercselt szalagok szorítása alól felszabadított üres orsók.

Itt meg már nincs ott az órásrádió alatt a szalagos doboz.

Mondjuk szó se róla, van még alany bőven, de ezek már az előválogatott,
mondhatni jobb szalagjaim. Ezekbe is beleritkítok.
Akarom mondani dobozba velük!

Itt is gyűlnek az üres orsók, meg a mindenféle egyéb célra félretett szalagok.
Mindenre ragasztok sárga cetlit, hogy el ne felejtsem, mi velük a tervem.

Persze a papírdoboz nem tűnt el, csak átkerült a másik szobába.

Szerencsére már csak üres orsók vannak benne, amiket majd egyszerűen
csak bele kell borítanom a pincéből felhozott hatalmas papírdobozba.

Ha lassan is de azért egész szépen telik a nagy doboz alja. Ellenben, hogy nehogy már
azt higgyem, hogy mennyire előrehaladott a minden szalagot meghallgatós
project, kiszedtem a dobozból az eddig szatyorba rejtett, piacon
direkt csak meghallgatási célzattal bevásárolt szalagokat.

Kicsit félretoltam a magnót, de csak azért, hogy fel tudjak mászni az asztalra.
Túl sok minden van szétpakolva, gondoltam rendezkedek egy kicsit.

Például feltettem az immáron egyforma orsókat a Philips magnóra.
Valamint néhány egyéb apró lomocska helyét is átrendeztem.
Hogy nem látszik? Miért kell neked mindenbe belekötnöd?

Hú de mindenféle szépdobozos szalagokat találtam! Komolyan mondom, hogy nem
vagyok normális! Mondjuk az igaz, ezt az állításom eddig még nem vitatta senki.
Piac végén, mikor már minden olcsó volt, csak vigye el valaki, egyszerűen
nem bírtam megállni, hogy össze ne vásároljak mindenféle sziriszart.
Így lett például rengeteg rádióm, meg magnóm, s mint azt éppen
látjuk, szalagom is. Persze volt mikrofonos korszakom is,
minek eredményeképp megtelt alannyal egy doboz.

Ha már mikrofon, akkor álljon itt egy az egyik szalagon fellelt felvétel.
Érdemes meghallgatni, amint az egész család szépen sorban énekel.
Aztán meg egyszerre, bár időnként igencsak kiesnek a szinkronból.

A korábban mutatott magyar termékkel ellentétben, ez micsoda szép kis szalagorsó...
Hiába no! Nyugaton kicsit más volt a minőség, illetve a verseny miatt nem lehetett
minden vackot eladni. De a minőségnek nem csak a verseny az oka, hanem
szerintem a szakértelem, és a veleszületett igényesség is. Szerény
véleményem szerint, aki ért hozzá, az egészen egyszerűen
nem gyárt pocsék terméket. Illetve nem ad ki
a kezéből szarul elvégzett munkát.

Ez a PYRAL márkanevű szalag se semmi!
Mindjárt megmutatom, hogy miért.

Amit ezen a felvételen látunk, illetve mutatni akarok, az a szalag hullámossága.
A szalag fényes hátán tükröződik valami, amit egyenletesen kéne látnunk.
Csakhogy nem! Annyira hullámos a szalag, illetve hol ívesre tört, hol
meg nem, hogy a szalagon tükröződő kép összevissza ugrál. Egy
ilyen szalag, mint azt épp az előbb írtam volt, hanganyag
szempontjából még menthető, azonban a további
felhasználást tekintve sajnos kuka pozitív.

Annyira idegesített a szalagvezető görgő kattogása, hogy újfent kiszedtem.
Ugyan a kenéstől elhallgatott, azonban sajnos csak egyetlen napra.

Valamit ki kell találni, mert olyan nincs, hogy a fülembe kattog, pedig nem kéne neki.
Alaposan átnéztem a rendszert. Vagy eleve hibás a vájat, amiben a görgő tengelye
fut, vagy kopott. Utóbbi - a magnó általános állapotát tekintve - nem valószínű.
A problémára koncentrálva, azt találtam ki, hogy valamivel kitámasztom
a tengelyt, hogy ne kotyogjon, ellenben forogni azt azért tudjon.

A "valami" ez a vékonyka sárga filcdarab lenne.

Mivel az irigy sárga szín valami okból nem tetszett, így inkább
ezt a két fekete pöszmöszt választottam ki beépítésre.

Érdekes momentum a hármas csavarra illő csőkulcsom eltűnése.
Hogy hogyan került a tolltartóba? Nehéz volna bárki
mást okolnom, szóval biztosan én voltam.

Ez a dal a Boney M. együttes olyan korai korszakából származik, amikor konkrétan
még nem is léteztek. Ugyan még sehol sem voltak, de ettől függetlenül ez volt
az első igazi slágerük. Frank Farian csak azután szedte össze a csapatot,
miután a Baby Do You Wanna Bump című számmal sikeres lett.
Mivel más nem volt a csapatban, ezért személyesen maga
Frank Farian morgott bele unott hangon a mikrofonba.

Micsoda nagyszerű ötlet felírni egy darabka papírra, hogy pontosan mely zeneszámok
találhatók az adott szalagon. Részemről az orsós magnós időkből ez teljesen kimaradt,
én ugyanis azt játszottam, hogy volt egy, két, esetleg három tekercs szalagom, mindig
az éppen aktuális slágerekkel, melyeket unásig történő hallgatásuk után egyből le is
cseréltem. Így persze nem csoda, ha semmi számcím sem maradt meg a fejemben.
Később, mikor átszoktam a kazettára, rendeztem soraim. Minden kazettámat
szépen beszámoztam, s ráírtam a kazettához mellékelt cetlire, hogy mely
számok találhatók az adott szalagon. Hogy nem tudok angolul? Hogy
nem értem, illetve nem tudom helyesen leírni az előadók nevét?
Az engem nem zavart. Nem mutatom meg, hogyan néznek
ki a kazettáimon a feliratok. Röhögj valami máson...

A Guantanamera című számot bárki bárhogyan adja elő, ez a dal
mindenképpen jól cseng. Ez a sláger egyik ismertetőjele.
Bárki dúdolhatja, még akár hamisan is, mert úgyis jó!

A magnót a hátára fektetve kezelem. Persze kipróbáltam állítva, és úgy is jó volt.
Csak akkor lett baj, mikor botor módon elfelejtettem rögzíteni a szalagorsót.

Ez meg egy olyan furcsa dal, hogy fele akkora sebességgel lejátszva is hallgatható.
Akarom mondani így is, meg úgy is éppen ugyan olyan szörnyen szól.

Egyre csak gyűlnek a meghallgatott, pontosabban szólva csak belehallgatott szalagok.
Szóval az van, hogy nem hallgatom én ezeket végig, hanem csak beléjük hallgatok.
Gyorspörgetek, aztán megint, és megint. Mikor több szalaggal végeztem, akkor
berakom őket a nagy papírdobozba. Biztosan mániákus vagyok, mert
valahogy olyan jó nézni, ahogy egyre csak telik az a doboz.

Nem! Nem én fűztem be rosszul a szalagot, hanem ez ennyire tapad.

Valami elképesztően össze vannak nőve az orsón a menetek!
Ezért is jó ilyen célra a videó, mert ezt elmesélve,
ez már konkrétan a hihetetlen kategória.
Hogy nem a kör érintőjéről jön le
a szalag, hanem a sugárról...

A szalagon az a fura moaré minta, az a mágneses
hordozóréteg, konkrétan a vasoxid hiánya.

Úgy hangzik, mintha egyszerre szólna két sáv, pedig nem! Amit hallunk,
az ugyanis az, hogy a szalagról a mágneses jelhordozó réteg átkerült
a szalag másik oldalára. Vagyis egyszerre szól az eredeti felvétel,
s némi magas hang hiánnyal az, ami vasoxid a következő
menetről áttapadt a szalag hátoldalára. Hrrr...

Ellenfényben mutatom a szalagot, vagyis mögötte van az asztali lámpa.
A szalag mágnesezhető rétegének úgy nagyjából a fele hiányzik.
Másik része nem ezen az oldalon van, hanem átellenben.

Tiszta csoda, hogy szól! Persze, ha a mágnesezhető rétegnek csak a 10 százaléka
maradt volna meg, akkor is szólna, csak ugye olyan is a hangja. Amúgy egyszer
vettem a kínai piacon ilyen szalaggal töltött kazettákat. Kívülről nem voltak
gyanúsak, teljesen normálisan néztek ki, azonban szinte teljesen átlátszó
szalag volt bennük. Tiszta csoda, hogy nem a kukában végezték,
ugyanis egy kiváló barátom vásárolt valahol egy nagy
tekercs kazettába való szalagot, amivel újra
tudta tölteni a selejtes kazettáimat.
Megszállottak ha találkoznak...

Van az úgy, hogy megtalálnak azzal a kérdéssel olvasók, miszerint juj de jó!
Magnózzunk! Milyet vegyek? Szerintem a múltkoriban boncolt Uwertura
M1417-et semmiképp, és ha kedves az életed, illetve az idegrendszered
épsége, avagy a pénztárcád telítettsége, akkor semmilyet se! Alkatrész
manapság magnóhoz már nincs semmi. Illetve a régi szalagok állaga,
mint azt a képen látjuk, bármilyen lehet. Az új szalag pedig, hiszen
még gyártanak ilyet, az meg drága. Szóval jól el lehet szórakozni
egy magnóval, meg néhány tucatnyi régi szalaggal, de alkalmi
időtöltésen kívül, azt kell mondanom, hogy a magnózás,
egy mondhatni "erősen ellenjavalt" elfoglaltság.

A darabos mágneses hordozóréteg ilyen furcsa szalagzajt eredményez.

Ennek a szalagnak például igen vastag, ellenben átlátszó a hordozóanyaga.

Míg egy másik szalagról szól a zene, az előbb bemutatottat csendben leselejteztem.
Béke poraira... Akarom mondani hamvasztás. Azaz ősszel
megeszi csendben a cserépkályha.

Már majdnem fellelkesültem, hogy megtudhatom, épp mily számokat is hallgatok,
mikor is kiderült, hogy hiába a szép feliratos papírok a dobozban,
ha egyszer nincs is meg a 15-ös feliratú szalagorsó.

Mikor ez az írás készült, már hat éves múltam. Személyes tapasztalatom szerint
az ember, vagy legalábbis én, csak a delelőn túl, mikor már érzi,
hogy a fele élet lement, kezdi felfogni az idő múlását.

A bemondó szerint a következő szám címe... De nem is ez a lényeg, hanem egyrészről
az alig érthető mikrofonos felvétel, másrészről pedig az, hogy a háttérből valaki
alaposan beleköhög a felvételbe. Ilyenkor, ha rászól az ember a köhögő
illetőre, hogy felvétel van, akkor még az is rákerül a felvételre!

Jobb cégek nem hagyták a tulajt holmi kockás papírra firkálni,
hanem adtak a szalaghoz bevonalkázott márkajelzéses papírt.

Íme egy igazi, hamisítatlan, megkérdőjelezhetetlenül valóságos rossz magnóhang.
Olyan sávhatárolt, hogy ilyen felvételt csak középhullámú rádióról,
és csakis valami rém gyenge mikrofonnal lehet készíteni.

Kipróbáltam egy próbafelvétellel, hogy jó-e a szalag.
A szalag jó, az eredeti felvétel a pocsék.

Mikor már nagyon megcsömörlök a rossz magnóhangtól, olyankor feldobok
a gépre egy normális szalagot, illetve felvételt. Szerethető egy magnó
ez a 263-as UHER! Jó szalaggal, felvétellel, nagyon tud szólni!

Ez a felvétel kevésbé szól jól, ami nem is csoda, hiszen a szalagsebesség
most csak 4,76 cm/sec, mint mondjuk a kompakt kazettánál.
Van is egy olyan terv a tarsolyomban, hogy egy modern
kazettás magnó elektronikáját rákötöm egy orsós magnó
mechanikájára, csak győzd kivárni, míg ezt megvalósítom!

Ennél már sokkal több szalagot meghallgattam, mint ami itt látszik, mert
a doboz aljába csak azokat szánom, melyek be vannak dobozolva.

A többiek, jórész nejlon zacskóba csomagolva,
sorsukra (dobozolás) várva ülnek a polcon.

A telitekert NAB orsók a helyükön, illetve a rádiók tetején ücsörögnek. Persze nem
itt kéne lenniük, de az a hely, amit kitaláltam nekik, az túl bonyolultra sikeredett.
Valami egészen átlátszó lapos tok kéne nekik, és akkor fel, pontosabban szólva
rátehetném őket a szekrényem oldalára. Ott van hely, no meg dísznek is jók.

Kicsit féltem, hogy nem lesz elég a fellelt doboz a szalagoknak, de még bőven bele
fognak férni az üres orsóim is. Már majdnem azt írtam, hogy akkor most minden
szalagom meghallgattam, kész, mikor is eszembe jutott, hogy még mindig nem!
Ugyanis van a pincében egy rakat orsós magnóm. Némelyiken a hozzákapott
szalag is rajta van. De nem megyek le a pincébe begyűjteni őket, hanem
majd meghallgatom, mikor aktuálisak lesznek a magnójuk okán.

Apróbb lehullott relikviák hevertek szanaszét a polcok szélén.
No! Akkor legyen itt a vége!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.