Jakab csap
(javításnak indult, de csere lett belőle)

Itt ez a jó kis WC tartály. Mi lenne, ha méltóztatnék végre valahára megjavítani?
Ahogy mostanában a javításokhoz állok, valószínűleg különleges világnap.
No meg komoly hátráltató tényező is fellépett egy pók személyében.

A tartály a feltöltődés oldaláról nézve nagyszerűen működik. Ami mostanában nem,
vagy nem helyesen működik, az a fontossági sorrend érzékelő szervem. Mert ahogy
belevideóztam ebbe a tartályba, azonnal el is ment a kedvem az egésztől. Be kell
valljam, hogy rengeteg mindenhez értek, többek közt a vízszereléshez sem.

Mi lenne, ha inkább belenéznénk ebbe a korábban épített igen érdekfeszítő tartalmú
erősítőmbe, ami épp itt vendégeskedik. Mivel ez is javítás, ezért ez is azonnali
elhalasztásban részesült. Hogy mit keres a virágállványon egy CB55-ös
készülék? Nem mindegy, hogy hol tartom? Amúgy is láttuk már
belülről. Viszont a hozzá illő kihangosítót még nem. Viszont
a 301-es STB-t meg igen. Na húzzak csak gyorsan vissza
vizet szerelni. Hülye hajcsár! De utálom most magam...

Itt sincs baj. Bár néha nehéz lehúzni, de az most nem érdekel. Szóval az öblítés úgy
működik, hogy meghúzzuk a kart. A kar a jobb oldali puttonyban felhúz egy
lapocskát, ami annyira megemeli maga felett a vízszintet, hogy a középen
látható ívben elkezd lefelé folyni a víz. Ahogy elindult, már viszi is
magával a többit. Már úgy értem, hogy az egész tartálynyi
víz lezúdul. Finoman fogalmazva nem takarékos.

Penészes a csap. Ezzel sincs baj. Sokat nem lehet ellene tenni. Mivel a sloziban
hideg van, viszont szellőzés is, ezért a lakásból a párás levegő errefelé távozik.
Amint a meleg párás levegő találkozik a hideg fallal - jelen esetben csővel -
a pára azonnal lecsapódik. Na ezt a környezetet imádja csak igazán
a penészgomba! Én viszont egyiküket sem nem szeretem.
Sem a hideg budit, sem a gombás falat.

Lényeg a lényeg! Folyik a budi. Nem nagyon, csak egy kicsit. Mondhatni idegesítően
csoronkázik a tartályból lefele a víz. Mindez azért van, mert hiába telt meg a tartály,
a Jakab csap nem zárja el a víz útját. Szereltem már ilyet. Egyáltalán nincs benne
semmi bonyolult. Ezt is én tettem fel a múltkor. Ez nem elbizakodottság, hanem
csak arról próbálom magam meggyőzni, hogy nem lesz baj. Mivel rossz érzésem
van, ezért ebből a projectből valami baj lesz. Nem véletlenül nem álltam neki...

Van szerszámom a csap leszereléséhez, és nem félek használni!
Illetve de. Az az igazság, hogy igenis félek.

Be akartam jelölni, hogy hol állt a vízszint, de már bevolt jelölve.
Szerintem ezt a nyilat még apukám rajzolta ide.

Az emelkedő vízszint felemeli ezt a labdát, ami a karocskánál fogva egy szeleppel
elzárja a víz útját. Mikor lehúzzuk a WC-t, a víz lezúdul, a labda leesik,
a szelep pedig kinyit, majd újra elzár. Rém egyszerű szerkezet.

Nem mániám a mindennek feltétlen megfürdetése (amúgy igenis de),
csak ez koszos. Franc se trutyizza össze az asztalt, ha nem muszáj.

Ez nagyon jó kis anyag! Ráfújom a penészgombára, s annak menten vége. Persze
a biológiát nem ilyen egyszerű megállítani, mert az élet mindig utat tör magának,
de a Szavo mindezek ellenére igencsak jól használható vegyszer. Ez még arra is
képes, hogy a fehér falra nőtt fekete gombát lefújva vele, azt minden nyom
nélkül eltűntesse. Már úgy értem, hogy minden egyéb trükk nélkül újra
fehér lesz a fal. Jóval egyszerűbb dolog fújkálni párat, mint kifesteni.

Le is fújtam vele a csapot, meg az egész környékét.
Hogy én mennyire utálom azt az undok csípős szagát!

Papíron eredetileg telefonszerelő vagyok, a valóságban viszont kotnyeles. Vagyis egy
szakmám van, de ha jól számoltam, 1000 mester vagyok. Persze ez egyáltalán nem
a zsenialitásomra utal, hanem csak arra, hogy mindent nekem kell megcsinálnom.

Íme egy vadonat új kifolyócső a Jakab csaphoz.
Ez nem igaz! Ez a régi, csak megfürdettem.

Ez a gumikarika volt tömítésnek a Jakab csap és a falból (illetve a vízórától)
jövő cső között. Ezt bár én tettem be, de ennek ellenére úgy néz
ki, hogy bevált. Nem csöpögött a víz. Legalábbis itt nem.

Márpedig én akkor is úgy emlékszem, hogy ezen a helyen eredetileg
egy hungarocell gömb leledzett. Gondolom, mikor a múltkor
kicseréltem, az új Jakab csap végén már ez a műanyag volt.

Nem. Nem a rúd görbítésével kell beállítani a vízszintet.

Balra ott egy csavar, ami láthatóan úgy van kiképezve (nagy ricnis fej),
hogy szabadkézzel is lehessen forgatni. Azt kell (kellett
volna) tekergetni a vízmagasság beállításához.

Minél bentebb tekerjük a szintbeállító csavart, az annál jobban kilóg. (jobb oldali
nyíl) Minél jobban kilóg, annál előbb nyomja be a szelepet mozgató bogyót.
(bal oldali nyíl) Minél bentebb tekertük a csavart, annál alacsonyabb
lesz a vízszint a tartályban. Nincs ebben semmi bonyolult.

Csakhogy nem nyomja be a rézcsavar vége a pucukát, mert nem lehet beljebb tekerni,
mert a csavar beszorult. A rúd pedig hiába lett elgörbítve, hogy lentebb legyen
a bója, ha egyszer a piros nyilakkal jelzett helyeken megakad az áttétel.

Ez az előbb még biztosan nem volt eltörve. Egyrészt én vagyok a tettes, mert ha
kitekertem volna a bója karját, akkor (szerencsés esetben) nem hatott volna semmi
erő a műanyagra. Másrészt nem gondoltam róla, hogy el fog törni. Nem feszegettem
én ezt a részt annyira. Alaposabban megnézve az előző képet, ha azon még eltörve
nem is, de hajszál repedve már van. No de lépjünk tovább. Ezt a részt majd
megoldom valahogy, mikor már visszafelé (összeszerelés)
haladok. De elbíztam magam már megint...

Ez a pöcök nyomja meg a gumilapot, ami már magának a szelepnek a membránja.
Nem mutat valami jól, de vizes környezetben gyakran így szoktak kinézni a dolgok.

Hogy elengedte magát a gumi? Nemcsak, hogy apró vájatok keletkeztek benne,
melyekben a zárt szelepen is átjut a víz, hanem szó szerint mállani kezdett
az anyag. De ez sem gond, mert van itthon gumilapom. Már csak
az a fél Jakab csap kéne, amit talán nem dobtam ki.

Gumi van, Jakab csap nincs.

A másik vizes dobozban sincs. (ezek amúgy apukám kincsei)

Viszont találtam egy új vízirányváltó szelepet a fürdőszobai csaphoz.
Azt is csinálhatom meg, mert természetesen az is folyik.

A csavaros dobozomban sincs Jakab csap elrejtve.

Ez egy neuralgikus pont. Legalábbis engem idegesít, hogy tudom, hogy vannak
itt dolgok, csak a rumli miatt (egymásra pakoltság) képtelenség bármit
is megtalálni. Már ahhoz, hogy egyáltalán megláthassuk ezt...

...ahhoz is ennyi vackot (kábelgyűjteményem) kellett kidobálni a szekrényből.

Romokban áll a budi. Rumli van az asztalon. Nekem meg persze, hogy az kell,
amit kidobtam! Ennek már megint az lesz a vége, hogy majd
megint nem merek semmit betenni a kukába.

Ha oldalról kicsit megpatkolnám?

Mondhatni az alkatrészes dobozommal együtt borultunk ki. Nem szeretem mikor
megoldhatatlan feladattal találom szembe magam. Persze az is igaz, hogy már
eleve azt az esetet sem szeretem, mikor megoldhatóval. Öregszem na!

Nadrág, cipő, kabát, s újra a pincében vagyok. Ugyan nem ez a fiók volt a cél, de ha
már itt jártam, belenéztem. Minden van benne, de Jakab csap az persze nincs.

Egész jó világ ez, hogy egy ilyen szép téli estén csak úgy egyszerűen elkarikázok
az OBI-ba alkatrészért. Le sem kapcsoltam a lámpát a vasparipán. Gondoltam
csak berontok a boltba, lekapok egy csapot a polcról, aztán uzsgyi haza!

Ha itt nincs, akkor sehol! Gondolta vidáman a szerző. Nem volt. Azt a választ kaptam,
hogy kifutott termék. Hogy a jó édes k*rva any*tokat b*sznátok sz*jba az összes
termékkifuttató menedzserek a t*tves okostelefonjaitokkal, meg a kib*szott
lapos tévéitekkel, hogy egy telibeb*szott csapot nem lehessen kapni!
Hát micsoda világ ez? Gondolta a szerző immár kifejezetten
barátságtalanul. No! Ennek a projectnek mára vége.
Majd holnap bemegyek valami vizesebb boltba.

Viszem magammal, hogy egy ilyet kérek. Biztos lehet kapni. Gondolta a szerző újra
elbizakodottan. Némi árnyékként vetül a tervemre, miszerint kezdenek bevillanni
a múltkori Jakab csap csere project képei. Akkor (a változatosság kedvéért) nem
a két kis kiálló lapocskát, hanem a kifolyócsövet sikerült letörnöm a csapról. Már
a múltkor sem volt az első boltban pótlás, csak a sokadikban kaptam, és ott
is csak úgy, mint kifutó darab. Szóval beszaladtam pár boltba.
Mutattam mit kérek, de persze nem volt.

Cserébe kaptam ezt.

Meg ezt a csövet, hogy odaérjen a víz, ahová ezentúl kell.

Ez nagyon nem úgy néz ki, mint amit a tartályból kiszedtem. Persze ezt nem
ilyen finoman fogalmaztam meg, de az előbb már kikáromkodtam magam.

Tévedtem, mert újfent kiborult az átokláda! Na most az igaz, hogy ez a WC tartály
egy krehácsolás eredménye. Vagyis össze nem illő alkatrészek már-már művészinek
mondható variációja. Csak ettől ugye még igazán stimmelhetne a régi helyére az
új Jakab csap. Akarom mondani mai nevén töltőszelep. Persze nem stimmel.
Biztosan azért nem, mert érzi, hogy nem szeretek vizet szerelni. Méghozzá
egyre inkább nem. No de ha apukám össze tudta hozni az újfajta műanyag
tartályt a régiféle Jakab csappal, akkor csak nem esett messze
az alma a fájától? Legfeljebb a fejére...

A másik oldalt is van egy lyuk a töltőszelepnek, csak odáig már nem ér el cső.

Ha kiszedném innen ezt a fa távtartót, akkor lejjebb kerülne a tartály.
Kis szerencsével beférne a töltőszelep oda, ahol eddig is volt.

Ahogyan azt mifelénk úri körökben mondják: Meg egy nagy l*f*szt férne be!

Az ott egy csavar, még ha nem is úgy néz ki. Ahhoz képest ilyen, hogy nemrég
festettem ki a budit, s akkor új alátétet tettem. Most majd megint kap újat...

Ezt a részletet nagyon nem szeretem így látni...
Hiába budi, de akkor sem áll jól neki, mikor egyre szarabbul néz ki.

A tartály és a fal között volt egy kondi anya távtartónak.
Azért sem szedem ki a létrát, hogy hozzáférjek!
Inkább kibiliárdoztam a partvis nyelével.

Egyszerűen nem értem hogyan működik ez a töltőszelep. Mindegy, hiszen úgy sem
lesz már belőlem vízvezeték szerelő. Illetve most épp azt játszom, hogy mégis csak
az vagyok. Haladjunk! Ha nem fér oda ahol eddig volt, akkor most legyen máshol.

Márpedig én azt üzenem innen a partszélről, mégpedig az összes jól bevált terméket
kivezető termékmenedzsernek, hogy nőjön köröm a p*csére mindnek, ha nem
tud 5 percen belül egy átmérő 20-as lyukat prezentálni egy WC tartályra!
Szerintem sokan járnának manikűröshöz a himbilimbijükkel...

Mehet fel a helyére. Persze hiába mondom neki, mert magától esze ágában sincs!
No de mit morgok? Mikor én is csak kényszerűségből...

Nagyon műanyagnak néz ki. Remélem nem fog csak úgy magától szétesni.
Mert ha ez kipukkad? Képezhetem át a családtagokat árvízi hajósnak!

Vastag hatos alátétet választottam, mert az éppen olyan, mint a Gumiám,
meg mondjuk a sasszeg. Ezekkel szinte mindent meg lehet oldani!

Jól látszik, hogy a rozsdapettyek kivételével a Szavo eltűntette a csapról a nyomokat.
Valamint az is kiválóan látszik, hogy a szerzővel együtt a vízcső is becsavarodott.

Igen kényelmesen, s felettébb pontosan lehet
beállítani a piros csavarral a vízszintet.

Tudom, hogy egyáltalán nem lesz jó alkatrésznek a régi az újhoz, de azért eltettem.
Már csak azért is, mert a múltkor nem tettem el, azt most mi lett belőle?

Három év garancia? Ezt a papírt elteszem. Bár nagyon merem remélni, hogy
nem lesz rá szükség. Itt a vége! Gondolta a szerző újfent elbizakodottan.
Aztán szedhettem le megint a tartályt, de ez már a jövő heti történet...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.