WC tartály

Addig rendben, hogy a minap kicseréltem a töltőszelepet, s most már rendesen tölt.
Nem csepeg, nem folyik, de azért csak maradt még két apró hiba a rendszerben.
Egyrészt nem öblít rendesen, másrészt lehúzni is nehéz. Egyrészt az van, hogy
az öblítő szelep valószínűleg szétesett... Másrészt elszakadt a lehúzó lánca.
Egyszerre csak egyet. Jöjjön először az öblítő szelep. Illetve mielőtt még
nekiállnék, meg kellene néznem a pincében, hátha akad ott egy kis
maradék fehér festék a rozsdásodó csapra. Na! Ez már
a harmadik probléma. Szaporodnak...

A minap találtam egy majdnem teli doboz fehér festéket, csakhogy azt elhasználtam.
Szerencsém van (nem kell venni) ugyanis az alsó polcon látható doboz fehér
festéknek néz ki. Remélem, hogy nem döglött. Persze az esély az nagy
rá, mert egyáltalán nem emlékszem, hogy az utóbbi időben bármihez
is selyemfényű zománcot vettem volna. Öreg már az a doboz. Mondjuk
a minap fellelt sem volt épp friss. Igazából csak a kíváncsiság hajtott mikor
kinyitottam a dobozt. Gondoltam rég beszáradt. Kidobom. Lesz hely.
Erre fel az történt, hogy a felületi bőr alatt még folyós volt a festék.

Azonnal (a valóságban persze úgy egy jó hét múlva) fel is kentem az egész
doboz tartalmát erre az ajtóra. Olyan fehér lett, hogy mivel
nem üt el a színe a faltól, ezért alig látni.

Mikor az ajtóval kívül belül végeztem, még mindig maradt egy kevés festék
a dobozban. Gondoltam ne vesszen kárba, s elkezdtem a maradékkal lekenni
a földet. (aljzatbeton) Ha a festékem el nem fogyott volna, az én mesém is
tovább tartott volna. Most persze épp az a kevés festék kellene, amit
a földre kentem. No de mindegy... Van másik megkezdett doboz.

Ez pedig egy másik megkezdett project, csak nem nagyon látszik.
Először nem is vettem észre, csak mikor fennakadtam a kifeszített spárgán.

Ez a festék első ránézésre sokkal rosszabb állapotban
van, mint amit a minap kikentem a betonra.

Ha kellett is hozzá némi erőfeszítés, de végül is sikerült kirángatnom
az ecsetre száradt bőrréteget a dobozból.

Felhoztam a festéket, s letettem ide. Gondoltam most jön az, hogy lövök egy képet
a tartályról. Futás vissza a pincébe, mert persze, hogy lent maradt a fényképző!

Ugyan minden fehér, de a friss festék fehérebb a réginél. Hogy ne legyenek fehér
pacák az időtől sárguló fehér alapon, újságpapír borítást alkalmazok.

Ha meg már úgy is vissza kellett mennem a pincébe a fotómasináért, egy
füst alatt felhoztam a virágállvány átalakítós project lakkozott fa
alkatrészeit is. No de erről majd egy más alkalommal...

Ez a leghalálosabb kombináció! Nyitott festékes doboz, egy élére
állított kartondobozon. Ha felrúgom, egyrészt igen csúnyákat
fogok mondani. Másrészt lesz új szőnyeg az előszobában.

Tulajdonképpen el van ez így, csakhogy van nekem egy vízióm. Elrozsdásodik
a cső, vagy a csap, majd kilyukad. Elreped vagy lerepül. Árvíz. Ég ne adja!

Újabb újságpapír gombolyagot vetettem be a lecsorgó festék ellen. Sokkal
könnyebb papírt gyűrögetni, mint megtanulni lecsepegés nélkül festeni.

Egyes részfeladat letudva.
Netán döglött a festék? Nem szárad meg?
Semmi Gond! Idő van bőven. Majd szépen ráhűl a csőre...

Nem csepegtettem le semmit, csak nekitámaszkodtam a falnak, amiről
pereg a festék. Legalábbis most már, hogy nekitámaszkodtam, pereg.

Arról a gumikarikáról - árvízvédelmi okokból - jobb volna nem megfeledkezni.

Eljátszottam kicsit a tartállyal. Hiába rángattam a kart,
nem emeli meg eléggé a dugattyú a vízszintet.

Kicsit elméláztam a feladaton (óriás csavar kitekerése),
majd kisvártatva beugrott a megoldás.

Egy japán kamionos verekedni hív egy franciát.
Pár mozdulat, s a francia földre kerül.
A francia nyögdécselve kérdi, hogy ez meg mégis mi volt?
Ez?
Ez kérlek japán technika, karate a neve.
A következő pihenőnél ismét verekedni hívja a japán a franciát.
Pár mozdulat s a francia megint a földön találja magát.
Fájdalmas arccal kérdi, ez meg mi volt már megint?
Ez?
Ez kérlek szintén távol-keleti technika, mégpedig a taekwando.
Harmadjára a francia kamionos hívja verekedni a japánt.
Ezúttal a japán találja magát a földön.
Elfúló hangon kérdi, hogy ez meg mi volt?

Innen kimaradt pár kép, mert nem mertem hozzányúlni a fényképezőgéphez.
A fekete gumilap egyrészt keresztben elszakadt, másrészt pedig fog.
Valami egészen valószínűtlenül feketék lettek tőle az ujjaim!
Mint a csapon hagyott nyomokból látszik, a víz oldja
a gumi anyagát. Most már legalább tudom, hogy
mégis mitől voltak a fekete csíkok a budiban.
Szó szerint fogott a tartályból leérkező víz...

Ezzel viszont rendesen megkínlódtam, mire lejött róla a feketeség. Persze a színe
az teljesen mindegy volna, csakhogy fogott! Jobb nem összekoszolni vele az
asztalt. Most az jön, hogy a szétmállott gumilapot pótolni kell valamivel.

Ez a gumilap egyrészt igencsak hiányos. Másrészt kicsi az átmérője.
Harmadrészt pedig túl merev, mert van vagy három milliméter vastag.

Viszont a koszlott lemezjátszó tányérgumi, legalábbis így első ránézésre tökéletesen
megfelel a feladatra. Na! Ezért nem szabad kidobni semmit. Már persze csak
annak, aki szeret barkácsolni. Mikoron épp WC tartályt szerelek, olyankor
mindig felmerül bennem a kérdés: Valóban szeretek barkácsolni?
Igen. WC tartályt mondjuk speciel nem, de amúgy igen.

Annyira valószínűtlenek érzem, hogy elsőre sikerült megfelelő
anyagot találnom, hogy ez nekem gyanús.

...varázsoltam egy ilyet.
Már persze csak azért, mert a zöld gumilap középen kissé repedezett.

Már csak össze kell rakni, ami nem egy nagy feladat.
Bedugom, alátét, kampó.

Mikor meghúzzuk a WC lehúzót lefelé, akkor az emelőkar tartályban
található része meghúzza a képen látható rudat felfelé.

A rúd másik végén található a dugattyú + szelep kombináció. (a lyukacsos tányér,
és a zöld gumilap) Ahogy a dugattyú felfelé mozdul, megemeli maga felett
a vízszintet. A víz elkezd lezúdulni a csőben, s maga után rántja
az egész tartálynyi vizet. A megindult víz eltolja
az útjából a gumilapot. (szelep)

Nem tudtam róla, hogy van itthon egy tubus Gumiámom. Ez azt jelenti, hogy nagyon
régi lehet. Ez amúgy egy csodálatos anyag! Ha megszárad (légnedvesség hatására
térhálósodik), akkor közelítőleg gumi lesz belőle. Mióta erre ráakadtam, nem is
használtam tömítést a motorjaimhoz. Simán kibírja azt a meleget, ami mondjuk
a hengerfejnél van, és még a kipufogó környéki hőtől is épp csak
bebarnult egy kicsit. Például olyan feladatra is jó...

Tomi barátom motorját raktuk össze az előszobában. Kiderült, hogy a 250-es MZ
hengeréből kiszakadt a kipufogó hollanderének menete. Mindenféle (amúgy
helyes) megoldások születtek. Például nagyobb menet, nagyobb hollander.
Nagyobb hollander, önmetszős kiképzéssel. Én meg tekertem
a hollanderre egy réteg Gumiámos rongyot.

Furcsa az állaga. Kicsit mintha darabos volna. Emlékeim szerint
a Gumiám valahogy krémesebb állagú szokott lenni.

A csavarhúzóra kenődött Gumiámot látjuk. Már majdnem letöröltem, mikor eszembe
jutott, hogy azzal egyrészt kivégzem a porrongyom. Másrészt ha holnapig így
hagyom, akkor reggel egyből látom, hogy megszáradt-e. Ha megszáradt,
akkor egy rétegben szépen le fogom tudni húzni a csavarhúzómról.
De nem száradt meg. Pont olyan ragadós maradt, mint este volt.

Mivel nehéz volt kitekerni a nem is oly rég betekert csavarokat,
kerestem helyettük nagyobb fejű, s egyben nagyobb sliccű példányokat.

Visszatettem a létrát, hogy addig se legyen útban. A lelógó flexi csőből kicsit
csepeg a víz. Gondolom öreg a csap, s már nem zár tökéletesen.
Na most ezzel meg mi a csudát csináljak holnapig?

Erősen esteledik, ezért elkezdtem tempósan rendet rakni. Egyrészt helyükre teszem
a szétpakolt dolgokat, másrészt keresem a helyükről hiányzókat. Már úgy nézett
ki, hogy hozhatom ki a hallba a széket, mászhatok vissza a gumis dobozért
a szekrény tetejére, mikor végül meglett a fényképezőgép kupakja.

Most, hogy a budit épp nem lehet lehúzni, talán nem a legjobb
ötlet bedobni vacsorára egy egész doboz olajos halat.

Gondoltam legyen egy próba, hogy ne a helyén
derüljön ki, hogy nem sikerült a műtét.

Márpedig nem sikerült. Ez így nem lesz jó, mert alig jön ki a tartályból valamicske
víz. Konkrétan az van, hogy valószínűleg elillesztettem a gumilap méretét.

Előbb már volt egy majdnem ilyen kép, csak ez most nem a WC keféről szól, hanem
a franc tudja mit keres itt (amúgy egy virágágyásban találtam) STB tetejéről lelógó
biciklibelső adta ötletről. Már úgy értem, hogy már tudom is, hogy honnan lesz
nekem alkalmas méretű gumilapom. Persze a bicajhoz való belső nemcsak,
hogy vékony, de még kicsi is! Sajnos bárhogy is forgatom, egyszerűen
nem ad ki egy megfelelő méretű karikát. No de mim van nekem?

Nem kentem újra a Gumiámot. A tömítőgyűrűt is csak ímmel-ámmal tettem oda.
A töltőszelepet sem szereltem be, hanem a csappal variálva töltöttem fel a tartályt.
Megnyomtam lefelé a kart. Már zubogott is lefelé a víz. Ez eddig nem így volt...
Lehetett érezni, hogy nem mozdítja meg a dugattyú a vizet. Vagy csak kicsit.
Persze nem is indult el a víz lefelé. Rángatásra sem reagált. Most tökéletes!
Persze az egyszerű dolgoknak, mint ez is, nem is szabadna elromlaniuk.
Feltöltöttem a tartályt, s hagytam állni. Ha nem csepeg alul a víz, én
ugyan nem fogom szétszedni "szépen" begumiámozni. Jó ez így...

Ezeket elteszem, hiszen most is milyen jól jött, hogy voltak itthon. Persze felmerül
a kérdés, hogy miért nem vettem egy új WC tartályt. (mint a többi normális ember)
Nem az ára tart vissza, hiszen 5.000 forint közelében van egy új tartály. A gond
az ennél is nagyobb munkával van, mert a többi tartály mind magasabb
a mostaninál. Vízcsövet alakítani pedig nem tudok.
Az végképp nem az én asztalom.

Ez viszont az én szobám, melynek közepén egy fel nem használt tubus Sziloplaszt,
s a hozzá illő kinyomó pisztoly díszeleg. Majd holnap leviszem őket a pincébe.
Úgy is van lent egy kis dolgom, mert le kell fűrészelni a WC lánc csövéből.
De ez már a következő project...

Épp a csavarhúzót mosogattam el, ezért nem okozott különösebb
problémát megbontani vele az eldugult lefolyót. De mára
aztán elég legyen ezekből a vizes feladatokból!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.