BRG M9 Qualiton orsós magnó
(A Calypso M8-as kistestvére)

Bár már levihettem volna a pincébe, csak ugye ott volt az a néhány apróság.
Konkrétan azzal szórakoztat, hogy valamitől kifejezetten forró a műanyag burkolat.
Ha van is benne egy cső, de attól még nem csöves a magnó.
Ráadásul nem is ott melegszik, ahol a cső van.

 

 

Sejtettem én, hogy ezt a tekercs cserés mizériát nem úszom meg olyan egyszerűen...
Az új tekercs (ami az M8-ból származik) 50 ohmos.

 

 

A régi pedig 175 ohmos. Ebben a magnóban 24 voltról jár a behúzó tekercs,
az M8-ban pedig 12 voltról. Szóval nem csoda, hogy izzad szegény.

 

 

Én meg azért izzadok, mert egyrészt meleg van,
másrészt forró teát iszom a vacsorához.

 

 

Mivel csavarok vannak a behúzómágnes elején, gondoltam szétjön ha kitekerem őket.
Hát nem jön szét! Ez biztos valami hülye BRG trükk az ellenség megtévesztésére.

 

 

Jaj de nem szeretem így látni...

 

 

Pláne úgy, hogy beesett a lendkerékre a vasmag.

 

 

Nem csoda, hogy a csavarok kitekerése után nem tudtam szétszedni.
A tekercs másik végén ugyanis szegecselés van.

 

 

Mit nekem, hogy nincs lyuk a szegecsben? De vajon a szomszéd mit mond?
Nem hinném, hogy képes értékelni, hogy az éjszaka közepén furkálok.

 

 

Jól néz ki. Mondhatni igen szépen egyben van, csak nem lett jó. Nem húz be
stabilan, mire fel visszaraktam a régi tekercset. Olvadozzon csak ha akar...

 

 

Valahogy sehogy sem állt jól a fej. Tekerhettem ahová csak akartam, bizonytalanul
futott rajta a szalag. Felvettem az összes szemüvegem, s megállapítottam, hogy
a fej alaposan kopott. Ráadásul kicsit csáléra. Fura egy fej ez. Még csak ki
sem kell forrasztani a helyéről, mert a tekercset és a fejmagot ketté
lehet venni. Csak húzni kell kicsit. Pont mint én ezt a cikket.

 

 

Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy alul (pont ráfogtam a hibára) egészen a fej aljáig
tart a kopás. Méghozzá annyira, hogy ott már az árnyékoló burát ette a szalag.
Bárhová is állítottam, szerencsétlen szalag vagy alul, vagy felül görbült.
Ahol eredetileg állt, ott meg nem volt jó. (résmerőlegesség hiba)

 

 

   Ez az új fejmag annyira fényes, hogy alig tudtam róla értékelhető képet lőni. Beszereltem. Ez a részlet legalább jó lett. Már akkor is stabilan vannak magas hangok (már amennyiben egyáltalán vannak a felvételen), ha elhúzom a fejtől a szalagnyomó filcet.
   Készítettem a magnóval néhány próbafelvételt, melyek valami rettenetesen borzasztóan szörnyűségesek lettek! Az persze egyértelmű, hogy a magnó egy bizonyos szint alatt képtelen úgy szólni, mint a felvétel forrása, na de az, hogy valaminek ennyire bödön hangja legyen, na az azért mégsem járja...

 

 

 

   Franc se akarta megint levenni a magnóról az alját, csakhogy valami elszabadult benne. Addig-addig forgattam, míg ha meg nem is találtam a zaj okát, de idővel legalább elhallgatott.

 

 

Állítottam az előmágnesezésen. Tekerhettem ahová csak akartam, nem lett jó.
Gondoltam csak úgy kíváncsiságból ránézek a törlő oszcillátorra.
Ez neki a tekercse. Elvitte belőle a cica a vasmagot.
Kezd ebből a gépből nagyon elegem lenni!
Most akkor a helyén van a törlés?

 

 

Pappíron ugyan 55 kHz, de az nem hiba, ha a valóságban egy kicsit több.

 

 

   Ez a kondenzátor olyan mélyen ül, hogy biztosan nem attól karistolódott össze, mert mondjuk leért az asztal lapjára. Már épp azon kezdtem töprengeni, hogy mégis milyen típusú hobbi a kondenzátor karmolászás, mikor rájöttem a nyitjára.
   Már eleve azért néztem ki magamnak ezt a kondit, mert ugye ez az amit ki kellene cserélnem 100-ról 1000 mikrósra. Vagyis ő a kimeneti kondi. Valószínűleg attól karcos, hogy valaki ráfogott egy darab drótot. Hogy mit és miért próbálgatott? Ki tudja? Az biztos, hogy nekem egészen egyszerűen elegem lett ebből a magnóból. Ugyan jó kis játék volt, de most már szeretnék valami egészen mással foglalkozni.

 

 

Ez a csavar tartja a panelt. Ezen billen ki. Ő a forgáspont. Most persze nem forgás
pont, hanem pont egy hibaforrás. Merthogy elfelejtettem meghúzni, mikor a
mechanikát beszereltem a dobozba. Így utólag pedig már nehéz lesz,
merthogy bent van öt centi mélyen a doboz fala mellett.

 

 

Két csavarhúzóval pirinckáztam unottan percekig...

 

 

   Voltam a hétvégén piacozni. Néhány egyéb bigyó mellett (például az szép régi elemlámpa balra) vettem ezt a könyvet. Illetve ez nem könyv, hanem szervizlapok gyűjteménye magnókhoz. Azt gondolom már mondanom sem kell, hogy jobb minőségű rajz van benne a BRG M9-ről, mint amit a minap szkenneltem...

 

 

Ráadásul itt nem hibás az "I" jelű kapcsolókontaktus részletrajza.
Viszont néhol eltérés mutatkozik az alkatrészek értékeiben.

 

 

Ha sokkal nem is, de ez a leírás valamivel bővebb mint a másik.

 

 

   Szándékosan fotóztam ezt a képet ilyen komor hangulatúra. Hogy a meleg tette? Vagy nem volt hozzá megfelelő a hangulatom? Vagy ráuntam? A lényeg az, hogy elegem lett ebből a magnóból.
   Egyértelműen a Koncert jutott róla az eszembe. Azt is mindig elő kellett vennem reparálni, mikor épp azt hittem róla, hogy már kész. Ha kell valakinek ez a dög, majd megveszi 5.000 forintért a Vaterán. Már persze csak akkor, ha egyszer végre kiárulom a lomjaimat...

 

Elgondolkodtam. Mármint azon, hogy nekiugorjak-e még egyszer ennek a magnónak.
Ki kéne igazítani a csálé gumigörgőt. Kondi meg tranyók cseréje a végfokban.
Vagy át kéne tekercselni a behúzómágnest, vagy meg kéne elektronikázni.
Át kéne nézni (mérni) a korrekciós láncot, hogy mégis mitől van bödön
hangja szegénykémnek. Le kéne szerelni a fülét, s újra kéne fényezni.
Meg kéne emelni a dobozban elől a mechanikát vagy két milliméterrel,
mert mikor rácsatolom a magnóra a fedelét, nem rögzülnek a kapcsok.
Meg a csuda tudja mi baja lehet még, amit észre sem vettem. Hát nem!
Van még magnó bemutatni bőven. Ebből szerintem épp eleget láttunk!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.