Kábeltévé tápegység

Szegény embert még az ág is húzza...
Nem elég nekem az itthon felhalmozott készlet, mindig a szemem elé kerül valami.
Pedig hányszor megígértem, hogy nem nézek oda...
Aztán mégis mindig!

És ahogy magamat ismerem, ezzel még biztosan nincs vége a sornak!
Már csak azért sem, mert itt hever az asztalon a magam barkácsolta labortáp.
Az asztal mellett az elődje, amit apukám készített, a pincében pedig amit apukám
készített nekem. S ha mindezek bemutatásával egyszer végzek (szándékomban áll),
olyan nincs, hogy ne akadna lencsevégre valami drótgubanc, melyben áram kering.

Ugyan még nem tudom mire lesz jó, de ezen zsanérok láttán erősen felébredt bennem
a szerzési vágy. Szerintem bennem a szerzési vágy erősebb, mint az életösztön!
Ezt abból gondolom, hogy ez a táp olyan nehéz, hogy alig bírtam elhozni
a szemetestől az asztalig, mégis megtettem. (ha beledöglök is)

Íme a zsanértalan oldal.
Az a két fényes izé a másik oldalán engem mondjuk jobban megfogott.

A fekete tömszelencén (ami egyben tehermentesítő is) menne be a 230 volt,
majd a jobbra látható méretes koax csatlakozón jönne ki a 60 volt.
Persze sem nem megy, sem nem jön, mert be van dögölve.

Kifejezetten szép ez a "power on" visszajelző lámpácska.
Meglepő, hogy még lehet találni izzót a mai LED-ek uralta világban.

Ez a csavar földelésnek van itt. Kell is ez, hiszen a kábeltévé hálózat árnyékoló
harisnyája mindenféle szörnyűséges tévékben végződik, melyek hajlamosak
idegen feszültségeket hozni a kábelre. Szóval csak óvatosan szabad
kihúzni / bedugni a dugókat, mert az áram nemcsak,
hogy szikrázik, de igen erősen ráz is!

A Teletronik egy jó nevű cég. Szóval ez nem egy bedöglős fajta tápegység.
Mégpedig annyira nem, hogy ebből a fajta tápból eddig még
csak két döglöttet láttam, pedig tele van vele a kerület!

A katalógusból kiderült, hogy ez a táp a PTC2152A típus.
Valamint az is kiderült, hogy a súlya 17 kiló!

Na kérem...
Ebből nem lopták ki a kínaiak sem az alumíniumot, sem a vasat, sem a rezet!

Sajnos a trafó impregnált, különben kitermelném belőle a vastag rés tekercselőhuzalt.
Mondjuk az fogós kérdés, hogy minek nekem vastag rézdrót. Ha így állnék hozzá,
nem lenne tele a rendelkezésemre álló teljes terület lomokkal. De szép is lenne...
Persze ahogy én magamat ismerem, igen rövid időn belül lomgyűjtésbe kezdenék.

Még ekkora trafót! Még szerencse, hogy annyira nehéz... Épp csak párszor raktam
odébb az asztalon, és már sikerült is lebeszélnem magam a megszerzéséről.
Már úgy értem, hogy ez nem jön velem haza. Belenézünk,
majd megy vissza a szemetesbe.

Ez itt nem szűrőkondenzátor, hiszen ez egy váltóáramú tápegység. (legalábbis diódákat nem tartalmaz) Gondolom vagy a ferrorezonancia miatt kell, vagy az erős induktív terhelés miatt. Mindenesetre látszik, hogy ez a kondenzátor adta fel, mert a többi alkatrész ép.

Ez egy úgynevezett csévetest nélküli trafó. Valamikor nagyon régen
egyszer én is csináltam ilyet, mégpedig enyves ragasztós papírból.

Akad a dobozban némi elektronika is. Ha jól értelmeztem a működését, akkor ha nincs rövidzár a kimeneten, kiengedi a 60 voltot. Ha meg rövidzárat lát, akkor csak próbálkozik kiengedni. Vagyis szépen lassan ütemesen kattog benne a relé. Az az érdekes, hogy ezt nem tudom honnan szedem, ugyanis még nem láttam ilyen tápot működés közben. (gondolom mesélték a kollégák)

Komolyan sajnálom, hogy a jelzőlámpa foglalata, valamint a szép zöld burácska két külön egységet képez. Már úgy értem, hogy míg ez a foglalat az elektronikára van csavarozva, addig a bura az alumínium házba. Vagyis még ha meg is szerezném mindkettőt, úgyis elhánynám őket.

Ez a kondi is púpos, kifolyt. Vagy egyszerűen nem kéne Kínából venni kondit, vagy úgy kb. négyszeresen túl kéne méretezni. Mert ugye ebbe a hatalmas dobozba simán beférne egy sokkal nagyobb elkó is, arról már nem is beszélve, hogy már megint közvetlenül a hűtőborda mellé került. Tisztára olyan érzésem van, mintha konstruktőri szempontból nem is létezne az az elv, hogy nem teszünk meleg helyre oda nem való, pontosabban szólva melegedést nem bíró alkatrészt. Az elkón látható valahány fokos feliratot pedig egészen egyszerűen nem szabad elhinni!

Eredetileg ez lett volna az utolsó kép. A kolléga keze csak azért lóg be, hogy megerősítsen abbéli véleményemben, miszerint ez nekem nagy. És nemcsak, hogy nagy, de még nehéz is. Nem kell! (győzködöm magam elszántan) Persze "kicsit" elgondolkodtam azon, hogy mégis mire lenne jó nekem ez a táp. Szerencsére van annyira nehéz, hogy letörne alatta a bicikli kormánya. Bár fájó szívvel, de végül visszatettem a szemetesbe.

Aztán ssak nem bírtam magammal...
Valahol tudat alatt kell nekem az a kurva zsanér!

Azt gondoltam, hogy egy ekkora csavarhúzóval simán kinyitom az eddig nem engedő csavarokat. Ezt persze csak gondoltam, ugyanis a csavarok nem engedtek, mire fel azt találtam ki, hogy egy kicsit megütögetem őket. Ezt persze már nemcsak gondoltam, hanem valóban ütöttem is, azonban nem használt nekik a verés.

Ez a kép meg csak azért van itt, mert nem is oly rég volt szó valamelyik
levelezőlistán erről a fűrészlapra szerelhető nyélről.

Ez itt már egy a másik bedöglött tápegység kondenzátora. Ebből a példányból már egy kicsit jobban kifolyt az olvadt műanyagnak tűnő valami. Még az jutott eszembe, hogy magát a kondenzátort is szétszedhetném. Van egy olyan érzésem, hogy ennek a szészedősdinek sosem lesz vége...

Ha már úgyis újra ott voltam a szemetesnél, csak nem bírtam
megállni, hogy meg ne szerezzem ezt a kis panelt.

Jól van no.
Csak vicceltem a múltkor.
Ne szipogj már! Persze, hogy velem jöhetsz...

Elképzeltem, amint épp átjön a fény ezeken a megtört felületű burákon.
Jól van no. Gyertek velem ti is...

Ezek ketten csak úgy egyszerűen bebújtak a zsebembe,
nekem meg nem volt szívem őket onnan kizavarni.

Ebben az "izzóban" belül jól láthatóan egy LED van.
Szóval elmondhatom, hogy már ilyen is van itthon.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.