Vizsgálóasztal
(mindig csak elmentem mellette)

Sokszor elmegyek ezen a soron. Néha oda is nézek a balra látható valamire.
Ja igen. A vizsgálóasztal. Aztán tovább megyek. Pont így megyünk el
minden tárgyi emlék mellett, mely csodák emléke lassan eltűnik
az elmúló időben, s a világban végül nyomuk sem marad...

Fogalmam sincs róla hogyan kell kezelni, hisz sosem voltam kábelrendezős.

Hiába van leírva, sajnos még így sem értem.

Van benne ez a hatalmas szögletes műszer. Ez mutatja meg nekünk a dolgokat.

Ha piszkálom a kapcsolókat, akkor kileng a mutató.
Többet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki.

Mindenféle dolgokat lehet vele mérni egy telefon vonalon, csak előtte rá kell kötni.
Ezen szerkezet újabbkori megoldása valami automata hardver, amiből szoftveresen
lehet lekérdezni az adatokat. Utóbbinak három hatalmas előnye is van ezzel a régi
géppel szemben. Egyrészt bármely céges számítógépről elérhető, másrészt nem kell
rádrótozni a vonalra, harmadrészt tudom kezelni, és nem utolsó sorban értelmezni
is tudom a tőle kapott adatokat. Az új módszer hátránya a régivel szemben
mindössze annyi, hogy hordozott számot és üres kábel eret nem mér.

Hogy minek van benne két tárcsa? Lehet, csak a szimmetria miatt. A számtárcsák
már megfáradtak. Ezt teszi az emberrel, akarom mondani a mechanikával az idő.

Van neki fiókja is, abban pedig lennie kell valaminek a rugószsinór végén.

Csak egy 76-os mintájú kézibeszélő. Érdektelen is, meg láttunk is már ilyet.

Viszont ekkora túlméretes jack dugót ritkán lát az ember!

Réz fejjel tartósabb!

Hogy minek van a vizsgálóasztal oldalára csavarozva egy pénzbedobós készülék?
Gondolom nyilvános vonalaknál az érme bevételezését lehetett vele vizsgálni.
Már sokadszorra olvasom át ezt a cikket, mire kiszúrtam, hogy alapjaiban
véve a lényeg maradt ki. Vagyis az, hogy mire is való a vizsgálóasztal.
Az addig jó, hogy le lehet vele mérni a vonalat, de a vonalnak mijét?
Mindenféle elektromos paraméterét. Levezet-e a föld felé, összeér-e
másik vonallal, rövidzáras-e, és ha igen, mennyire. Vagy ha vonalat
kötünk rá és nem a kifelé menő drótot, akkor lehet vizsgálni, hogy
rendesen működik-e a telefonközpont, rendben adja a vonalat,
nem téveszt-e tárcsázáskor, elfogadja-e a lassabb tárcsát is.
Van nekem egy ilyesmi gépem modernben, de azzal csak
a telefonok paramétereit lehet lemérni, hogy
szabványosak-e. De úgy elástam...

A vizsgálóasztal tetején ócska biztosítékok, némi por és egy kulcslyuk látható.
Márpedig ha kulcslyuk, akkor abba kulcs való, és akkor ki is lehet nyitni!

Nekem ne lenne a kulcscsomómon kétszárnyú hatos?

És már nyílik is az ajtó!

Ez nem kínai vacak, kicsiny zöld és felettébb unalmas panellal!

A vezetékek csavaros / forrasztós kötőléceken keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
Az összes kábel ki van varrva korbácsnak spárgával.

Múltkor kért valaki egy képet, a kábelkorbács varrásról,
de akkor nem találtam. Na most viszont meg lett!

Hatalmas kondenzátor - ellenállás páros. Szerintem ennek a kondenzátornak
most is pontosan akkora a kapacitása, mint mikor kijött a gyárból.
Ráadásul ez az elkövetkező kétszáz évben is így marad!

A kapcsolók un. telefonkulcsok.
Már találtam is egy különálló példányt, majd azt nézzük meg közelebbről.

35-ös tárcsát is láttunk már, mikor a CB35-öst boncolgattam. A két bal felső üres lyuk
izzófoglalat, csak üres. Hosszúkás formájú bedugós (nem tekerős) izzó való bele.

Azért ekkora az ellenállás, hogy időtálló legyen. Nem ég le, nem változik az értéke.

Arasznyi átmérőjű szögletes műszer. Szerintem már boncoltam valami hasonlót.

Szakavatott (szétszedéshez szokott) szem két fontos dolgot is észrevesz a képen.
Egyrészt van ott egy kábelkorbács, ami megy valahova.

Másrészt ez egy zsanér. Márpedig ahol zsanér van, ott egy hozzá való ajtó is akad.
Az ajtó igéje az, hogy nyílik. És ha nyílik, akkor azt nekem ki is kell nyitnom!

Ez az ajtó az előzővel ellentétben nincs bezárva, így épp csak fel kellett emelnem.

Úgy vagyok a szerszámaimmal, mint a nők a sminkjükkel. Felszerelés
nélkül egy tapodtat se! Most is milyen jól jött ez a kalapács.

Eredetileg nem így nézett ki. Persze formára igen, de színre nem. A huzalok
szigetelése a masina újkorában még kifejezetten szép és színes volt. Azóta
mindent belepett a por. Hogy én ebbe bele nem fújok, az hétszentség!

A szögletes a beszélőkészlet trafója, a három kerek valami pedig szintén tekercs.

A relék vasból készült lemezburkolatba vannak rejtve.
Gondolom talán sérülés ellen...

Szép kis csengő. Vajon mi lehet benne?

Tömbbe rendezett kondenzátorok az időtlenség jegyében.

Nem mertem megkockáztatni a porecsetes akciót. Valamennyire azért
még így is átjöttek a színek. Azért megnézném a kapcsolási rajzot.

Ez itt egy zümmer. Természetesen nem csak ücsörögni tud, hanem zúgni is.
A képek sajnos olyanok amilyenek. Vakuval világos, vaku nélkül meg sötét.

1911-ben Edison itt járt Budapesten, ő hozta ezt az izzót ajándékba.

A vizsgálóasztal alsó ajtaja hiányzik. Ez persze a tápegységeknek előnyös
a szellőzés szempontjából, bár ezek még békebeli időtálló készülékek.

Ezt nem nézzük meg belülről, mert kikapok ha szétszedem. Ez magyarul azt
jelenti, hogy ez a vizsgálóasztal még működik, és használatban is van.

Ezt a tápegységet majd megmutatom belülről, mert ilyenem szerintem van a pincében.
Ez eredetileg a Extrafon nevű vivőfrekvenciás vonalduplázó tartozéka.
Szerintem ilyenem is van a pincében. Meg az utód Legafon is.
Na! Már megint az van, hogy jöhetek vissza linkelni...

Ez egy másik asztal, csak ez már az előzőnél is romosabb állapotban van.

Valaki elcsente a csengőről a harangot, de így legalább látjuk, hogy mi van benne.
Persze semmi érdekes, a kalapács üti a (már elveszett) harangot, mint mindig.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.