Málló dobozos zsebrádió
(ezt is csak megmentendő hoztam el)

Bár a rádiók jól látható részével már végeztem, azért vannak még rejtett tartalékaim.
A kép közepén terpeszkedik az általam csak "málló dobozúnak" titulált alany.
Persze vannak még hátra nagydarab rádióim, de fogyjon az apraja is!

Jópofa, aranyos, arányos, pici, valamint a széleinél már erősen mállik
a műanyag doboza. Szerencsére a fekete műbőrkabát összetartja.

A kabátka feles, vagyis kilóg belőle a fele rádió.

Ez a ruha patent tartja a kabátot, illetve a kabátot tartó fület.

A rádió másik oldalán található az állomáskereső
gomb, a csuklószíj, valamint némi anyaghiány.

Így jön ki a tokjából. Első nekifutásra sokkal nehezebben jött ki, csak azt hiába
szerettem volna bemutatni, mert épp az nem látszott rendesen a videón,
amit mutatni szerettem volna. Szóval ez már a második videó.

Szerintem szép. Egy kissé ugyan furcsa az előlapra került hangerő szabályozó gomb,
de a kezelés szempontjából ettől még jó helyen van. A rádió doboza eredetileg
fehér. (látszik alul) A felső rész azért sárga, mert ott már kiszívta a nap.

 A hangerőgombon és a környékén nyomot hagyott az elmúlt évtizedek hordaléka.

Ennyiből sajnos már képtelenség kitalálni a rádió nevét, talán majd valaki megírja
a megfejtést, akinek van ilyen rádiója, csak még kevésbé kopott állapotban.
Amúgy az Albatros és az Electra rádió után ez a harmadik, amire ha
kissé szögletesen is, de mégiscsak egy punci van rajzolva.

Nem vitték túlzásba a származás kihangsúlyozását.
Mindeközben a füles csatlakozója ferde.

Megint kiesett egy darabka a rádió dobozából.

A szélein szegénykém már egyre hiányosabb.

A külsérelmi nyomok ellenére a rádió belseje teljesen ép, csak
a telepcsatlakozó hiányzik. A jobb alsó sarokban, valamint
a kimenőtrafó alatt is egy-egy újabb letörött darabka.

A HF erősítő teljesen hagyományos, két trafós kivitel.
A push-pull tranzisztorok Hitachi 2SB77-esek.

A fázisfordítót meghajtó tranzisztor 2N2540-es.

Ezen a tranzisztoron viszont nincs semmiféle jelzés.

Az első KF erősítő tranzisztor csak egy fekete pötty.

A második egy akkora buci, mint mondjuk a BFY33-as. Az alkatrészkészlet
finoman szólva szedett-vedett, bár ennek semmiféle jelentősége sincs.

Olyan mélyen ül a forgatógombra ragasztott számskála a dobozban, hogy csak
tizedikre sikerült befotóznom a lyukon úgy, hogy látszódjon belőle valami.

Ezt a rádiót már előttem is szétszedte valaki. Mint az látható,
a jobb oldali csavar hiányzik. Ezt persze majd pótolom.

A jack aljzat felerősítése meglehetősen bonyolult. Először bele lett
csavarozva a vaslemezbe, majd a lemez rá lett hajtva,
aztán a lemez rá lett szegecselve a panelra.

Újabb darabkák hullottak le a dobozról, pedig szó sincs róla, hogy erőltetném!

Egyszerűen csak megfogtam, erre fel leesett róla a széle.

Ezen a részen végképp szétpereg a doboz. Szerintem inkább mechanikai sérülés,
mint elérett műanyag, mert nem az egész doboz esik szét, csak a szélei mállanak.
Ennek valószínűleg az az oka, hogy a rádiónak nincs külön teleptartó fedele,
hanem az egész hátulját lehet lepattintani. Vagyis minden telepcsere
alkalmával erőltetve lett a doboz széle, hiszen abba
szorul bele körben a hátlap.

Ilyenkor valamiért mindig az jut eszembe, hogy át kellene dobozolni a rádiót.
Apukám nekiállt egy ilyen projectnek. Meglehet ennek úgy már vagy 35 éve.
Gondoltam befejezem amit az öregem elkezdett, de sajnos nem találtam meg
a félkész kisrádiót. Vagy kint van a telken a szerszámosban, vagy majd
akkor kerül elő, mikor végképp nem keresem. Amúgy már többször
is kerestem, csak egyik ismert rádió lelőhelyen sem tartózkodik.

Tisztára olyan, mintha semmi sem tartaná a helyén a hangszórót. Jobb szélről
nem hiányzik a csavar, hanem ott még sosem volt! Egyszerűen
csak bele van szorítva a hangszóró a dobozba.

Félve feszítettem ki, mert mi van akkor, ha mégis az egész doboz törékennyé vált.
Szerencsére nem. Leesett ugyan a dobozból egy újabb darab, de újfent a széléről.

Aranyos kis panel. Még senki sem piszkálta. Vagy aki igen, az tudott forrasztani.
Amúgy a rádió maga egészen minimál koncepciós, vagyis semmi fölös
alkatrész nincs benne, csak ami feltétlenül kell a működéshez.

Mi lenne, ha visszaragasztanám a letört darabkákat?
Szerintem újra letörnének a hátlap első visszapattintásakor...
Még így, hogy a doboz peremének jó része hiányzik, még így is nehezen
pattan a helyére a hátlap, de legalább már nem törnek le a dobozból újabb darabok.

A doboz maga nem is olyan egyszerű. Például az előlap két darabból készült.
A két rész nincs összeragasztva, hanem a sarkokban össze lett olvasztva.

Bár nem különösebben piszkos, de ettől megszokásból kimosom.

A páka a legalsó fiókban van, a pákatrafó előtt, mindez pedig a barikád mögött.
Ha egyszer rendet teszek a szobában, lesz helyük ezeknek a dobozoknak.
Vagy az is lehet, hogy nem kéne itt lenniük ezeknek a dobozoknak?

A Hi-Fi torony aljában van, pontosabban szólva lenne hely, ha kiszedném onnan
a lomokat. Persze ha belegondolok, hogy minek a lomokat onnan
kiszedni, ha azonnal újabb lomokkal pótolom őket...

Ebben a sarokban sajnos már eleve kicsi a hely, így hiába tüntetném
el innen a Calypso magnót, akkor sem férnének ide a dobozok.

Még csak egy nap telt el a képek elkészülte óta, vagyis tegnap szedtem szét a rádiót,
és már nem tudom mit ábrázol ez a kép! Persze azt látom, hogy a SONY TC-U5
deck van rajta, meg a Schneider táskarádió. De ezek, hogy jönnek most ide?

Sehogy! Merthogy a két említett szépség között megbúvó,
igencsak lepukkadt 9 voltos elem a főszereplő.

Íme a létező legolcsóbb módszer a 9 voltos elemcsatlakozó papucs előállítására.
Ilyet nem azért talál fel az ember, mert spórolni akar, hanem azért, mert nem
volt a boltban. Már úgy értem, hogy nem az ember nem volt a boltban,
merthogy ember (eladó) az volt, hanem csatlakozópapucs nem volt.

No meg egyszerűbb is ültő helyében elintézni az embernek a dolgot,
mint boltba menni. Nem kell keresgélni, hogy hová valók
a drótok, mert a régi bekötés vége még megvan.

Mielőtt rákötném a telepcsatlakozót, kipróbálom,
hogy működik-e a rádió. Működik bizony!

Ki kell mosni a potmétert alkoholos fültisztító pálcikával, majd grafitos zsírral
be kell kenni. Ühüm... Meeer majd igen... Jöjjön csak az a kontakt spray!

Gombok lemosva, visszacsavarozva, elemcsatlakozó ráforrasztva.
A kép címe aranyos. Vagy arányost akartam mondani?
Persze mindegy, merthogy mindkettő igaz.

Egy rövidke percre feladtam csavargyűjtő mániámat, és kivételesen nem kiszedtem
egy csavart, hanem pótoltam egyet. Különös, már-már borzongató érzés volt!
Mindeközben a rádió másik széléről ismét leesett egy újabb darabka...

Jól mutat a fekete, a fehér, és a faminta kombinációja.

Teljesen jól működik. Ha kell, csak lekapom a polcról és...
De hiszen nem is szoktam rádiót hallgatni!
No! Most már mindegy...

A letört darabokat betettem egy zacskóba, a zacskót pedig a teleptartóba. Hogy
ennek mi értelme volt? Ha most nem ragasztottam össze, már sosem fogom...

Feltettem a Tápi rádió elé. Végre rámondhatnám, hogy íme kész ez a polc. Aztán
megláttam a kutyust, amit még nem boncoltam fel, de szándékomban áll.
Mindegy... Először a rádiókon legyek túl, aztán majd jöhet a többi!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.