Philips 90AL071 zsebrádió
(átlagos kisrádió)

A nagy műszert már szétszedtem, a demagnetizáló kazetta bemutatásához
kell a kitolós mechanikás lengyel deck, a sarokban megbúvó
Philips kisrádiót pedig mindig csak halogatom.

Valahol el kell kezdenem, s mivel ez egyszerűnek látszik, legyen akkor ez.

Rendben működik, s a hangja alapján az sem szorul semmi különösebb
magyarázatra, hogy miért hívták ezeket a kisrádiókat sípládának.

Miközben én a kisrádiót boncoltam, az asszony szétszedte a macskánkat.

Fúj! Kitépni egy macska belsejét...

Kisrádiót boncolni jobb, mert az mondjuk nem koszol ennyire.

Teljesen átlagos kisrádió, talán csak a formája üt el kissé a megszokottól.

A külseje nem átlagos. Bár kézbesimuló, de mindenféle kilógó részek vannak rajta.

Például kiemelkedik az előlapból a skála karikája.

A skála mind frekvenciában, mind hullámhosszban feliratozott. Nekem a Kossuth adó
hullámhosszán kívül az eddig elmúlt majd ötven év alatt, még semmi mást nem
sikerült megjegyeznem. A hangerő gomb (bal oldali) egy piciny ablakon
keresztül látványosan mutatja, hogy éppen hová tekertük. Ügyes
dolog ez kérem, csak teljesen felesleges, hiszen mindenki
fülre állít hangerőt, nem úgy, hogy hol áll a gomb.

A doboz egy amolyan igazi szappantartó forma.
Sajnos a teleptartó fedele, és maga a teleptartó is hiányzik.

Ügyes ötlet a két apró lábacska. A különös forma ellenére stabilan áll a kisrádió.

A típusszám és az elemigény is fel van tüntetve. Érdekes tény, hogy ez
a rádió a múltkor meg sem nyikkant a kurblis töltőről, most meg szól.

A teleptartó ajtaján keresztül ujjal benyúlva kell kinyomni a dobozból
az előlapot, de én már csak megmaradok a bevált csavarhúzónál.

Gondoltam hátha lesz benne valami Philipsféle cifraság, de nem.
Ez itt egy teljesen normális, átlagos kisrádió.
Nem is nagyon van róla mit írni.

Gondoltam kibányászom a könyveimből a kapcsolási rajzát, de nem találtam.
Gondoltam akkor biztos ott a rajz a neten. Először ezt a hiányos
(modulátor + oszcillátor fokozat) kézi rajzot leltem.

Majd találtam egy ilyen lehetetlenül görbére fotózott rajzot.

Ennek pedig a felbontása pocsék. Mindegy... Most legalább egy helyre kerültek.

A potméter teljesen hagyományos. Már úgy értem, hogy nincs benne semmiféle
a Philipsre jellemző trükk. Amúgy még csak nem is recseg! Ezt a kisrádiót amúgy
nem is akartam megvenni, csak épp a gombjairól volt szó. A gombgyűjteményembe
ugyanis tévesen írtam be a hangerő gomb eredetét, mert számomra orosznak tűnt.
Aztán másnap megláttam a piacon, felvettem, de tényleg csak a gombját akartam
megnézni. Mivel elhúztam a szám a hiányzó elemtartó fedél láttán, meg vissza
is tettem az asztalra, egyből 100 forint lett az ára, amit már egyszerűen nincs
hová lealkudni. No persze még a potom 100 forintért sem volt rá
szükségem. Hogy akkor minek hoztam el? Mánia...

A forgó olyan mint bármely más kisrádióban, mint ahogy a ferrit is. A KF-ek és a
tranyók is teljesen átlagosak. Azért nehéz ám úgy írni, hogy nincs miről. Persze
többet is ki lehet hozni egy zsebrádióból, és ha megérjük akkor még fogok is!
Például át lehet építeni, át lehet alakítani, át lehet dobozolni. Ez persze nem
ma lesz, hanem majd csak akkor, ha beindul végre a rádióépítős oldalam.

A panelen a hosszúkás lyukak a valamiért kiforrasztott
fülhallgató csatlakozó aljzat lábainak helyei.

Akarom mondani nem kiszedett, hanem jelen esetben be sem épített.
Zsebrádió fülhallgató aljzat nélkül? Érdekes, csak elég unalmas...

Tisztára olyan, mintha a hangszóró ki lenne esve a helyéről.
De nem! Ez direkt így, ilyen ferdén van benne.

Még a panel sem csúnya. Mi van ezekkel a Philipses fiúkkal?

Szerintem nem a legjobb ötlet így rögzíteni egy hangszórót, de azért elmegy.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.