Mikor megláttam a fahordós szatyron a két dyras zsebrádiót, mindjárt tudtam, hogy fel fogok helyettük hozni a pincéből valamit. Hogy rádió lesz-e, vagy valami más, az ekkor még nem dőlt el.

   Az viszont már első (amúgy persze sokadik) ránézésre eldőlt, hogy ma nem innen veszek el valamit. Az persze lehet, hogy végül mégis, de csak úgy, ha előtte ideteszem. Mármint ezekhez a bigyókhoz épp semmi kedvem sem volt, márpedig az azért mégsem járja, hogy csak vergődök a körém halmozott kincsek között, miközben a szétszedésük helyett egyre csak hümmögök.
   Végül, hogy valami módon beinduljak, nyakon vágtam magam, majd kiadtam az utasítást, hogy irány a pince, ahol is nehogy már ne akadjon valami olyan, amit szívesebben szednék szét, mint mondjuk a jelfogó meghúzási időmérőt, vagy a Harkov villanyborotvákat. A Werra fényképezőgépről már nem is beszélve!

   Nyitásképp a kisrádiókat a fiókos szekrény tetején helyeztem el, majd miután sikerült a Dédi rádiójának oldalára rakott kosár mellett elmennem, és még csak le sem vertem, bekerültek a rádiók a helyükre. Na jó, akkor nem a helyükre, hanem csak úgy egyszerűen bedobtam őket a szekrénybe hátra. A végleges helyük egy kosárban lenne, de az az állapot még annyira messze van, hogy inkább hagyjuk is.

   Ezen kosár tartalmát viszont nem hagyom, mert mint azt a múltkor is tette (na jó, akkor csak majdnem), záros határidőn belül ennek újra ki kell ürülnie. Amúgy már egészen szépen alakul a helyzet, ami azt jelenti, hogy már csak néhányszor kell megraknom hozzá a kosarat, hogy végre újra szabad legyen az asztal. Már ha kedvenc szokásomhoz híven újra el nem kalandozok valami egészen más irányba.

   Miután egy kissé megfürdettem, nekiálltam megkeresni, hogy mennyibe került, ami azzal a meglepő eredménnyel zárult, hogy vagy nem a piacon vettem (mármint lomtalanításkor, vagy csak úgy egyszerűen találtam), vagy elfelejtettem beírni az árát a mindent tudó táblázatomba. De persze az is lehet, hogy valami olyan hülye nevet adtam neki, amit nem találtam meg.

   Ezt a képet egy "fehér USB aljzatos valami" nevű mappában találtam, amiről ha a rádió eredete nem is, az azonban beugrott, hogy valaha itt, vagyis a fáspincében lakott. Kezdetben az elektromos szerszámletevős polc szélén, majd idővel ebben a szekrényben. Amennyiben egy akkortájt készült szétszedtem cikkben esetleg megemlítettem (amit ugyan miért ne tettem volna meg, mikor ez az egyik kedvenc szokásom), akkor talán fény derül rá, hogy honnan származik, illetve mennyibe került. Nekem a Bosnyák téri piac dereng, meg 500 forint, de amilyen szita agyam kezd lenni, bármi lehetséges.

   Egy másik komoly ok volt a megszerzésére, az oldalán található két USB aljzat, azt gondolván róluk, hogy talán képes a doboz ezekről hangfájlokat lejátszani. Most már persze látom, hogy az elemszimbólumokra villámok vannak rajzolva, ami egyértelműen töltőt jelent, vagyis ezek az aljzatok valószínűleg csak mobiltelefonok töltésére szolgálnak.
   Azt a másik bigyót bezzeg nem vettem meg a piacon, ami biztos erre volt való. Mármint árult egy nagyon lelakott emberpáros egy csomó kacatot, kezdetben 200-ért, majd 100-ért, végül bármelyik kincset már csak 50-ért, amik között volt egy valószínűtlenül könnyű és kicsi (értsd nem mély) autórádió, elején USB aljzattal. Ez talán még úgy is megérte volna azt az 50-est, ha csak belenézek, majd kidobom. Mármint azért, mert boncalanynak még úgy is érdekes lett volna, ha mondjuk nem működik.
   Visszatérve a rádióra, jelen doboz egy további érdekessége, hogy van rajta egy audio bemenet, ami egy ébresztőórás rádió esetében számomra valahogy kissé szokatlan lehetőségnek tűnik.

   Íme a doboz teteje, az első ránézésre különösnek tűnő funkciójú gombokkal. Hogy a hangerőt digitálisan lehet szabályozni, azt addig értem, de mégis mi lehet az AL1 és az AL2 funkciója? Számomra a szundi és a fényerő gomb kombinálása is fura, épp mint ahogy a bekapcsoló és a forrásválasztó gomb összekombinálásán is meglepődtem.

   Azon lehetőségek választókapcsolója, hogy az ébresztőóra zizegjen (buzzer), vagy a rádiót kapcsolja be, vagy az egyes, vagy a kettes dallamot játssza, a doboz hátoldalára került.

   Ez itt a doboz alja. Mivel egy ugyanolyan nyíl mutat a csavarfejre, mint amilyen a mély lyukra, valamint mind a négy gumilábra is, így teljesen egyértelmű, hogy azokon a pontokon is csavarokat fogok találni.

   Az AJ6000/12 névre rákeresve, már olvashattam is a készülék leírását. Hogy a leírásnak durván marketing íze van, az még csak hagyján, de még saját magával is ellentmondásokba keveredik. Hol akkumulátorokról regél, hol elemekről, máshol meg kiváló minőségű hangsugárzókat említ, majd a leírásban egy, azaz egy darab hangszórót vall be. Ezt a leírásban olvasott mondatot képtelen voltam kihagyni, hogy ide ne citáljam!

A digitális FM-rádió további zenei lehetőségeket rejt magában
Philips audio rendszerén található zenei gyűjteménye számára.

   Ez a rádió szerintem nem digitális (legfeljebb csak a hangolása az), valamint mégis miféle zenei gyűjteményem van nekem a Philips audio rendszerén? Arra meg külön kíváncsi leszek, hogy a leírás mégis miféle természet hangjairól beszél, mint alternatív ébresztési hang. Mondjuk lehet, hogy ez tetszeni fog, mint háttérzaj, és akkor már megérte megszerezni ezt a kis műszaki csodát, ami újkorában amúgy 18.000 forintba került!
   A Philips weblapján található leírásokban található mondatokról nekem az az eset jutott eszembe, mikor úgy a kétezres évek körül már annyira szétverték a céget (Matáv), hogy már szó szerint mindenki csinált mindent. A szerződéseket nem a posta vitte, hanem a szerelők, a raktárt átnevezték üzemviteli tároló helynek, meg ilyenek. Ebben az időben történt, hogy az egyik frissen érkezett utasítás kapcsán annyira felkaptam a vizet, hogy elmúlt az ebéd utáni álmosságom, ami amúgy nálam nagy szó. Miután az első sokkból magamhoz tértem, megnéztem, hogy mégis ki írta azt az utasítást, aminek annyira sikerült kihoznia a sodromból, hogy durván felment tőle a vérnyomásom. Egy ügyfélszolgálatos, huszonéves kollegina volt. Mikor szegény Kertész Pista főnököm (Isten nyugosztalja) piros fejjel megjelent az ajtóban, már én nyugtatgattam (pedig ez amúgy fordítva volt közöttünk szokás), hogy nem kell azt a rengeteg leírt marhaságot komolyan venni.

   Nekem az a benyomásom, hogy a teleptartó fedelében található szivacson a benyomásnyom is azt jelzi, hogy a teleptartóban már jó ideje csak egy darab elem volt, ami így egymagában - mivel a kettő belül sorba van kötve - semmit sem ért.

   Mivel a dugasztáp kimenete 2,5 amperes, amiből az óra csak egészen keveset fogyaszt, ezért az órás rádió csatlakozó aljzatáról jobban (gyorsabban) fog töltődni a mobiltelefon, mintha a számítógép USB aljzatához csatlakoztatnánk. Bár nincs okostelefonom (de csak mert folyton kisebbrendűségi érzésem támadna tőle), attól ez még egy nagyon hasznos funkciónak tűnik.

   Amúgy egyetlen apró piros pöttytől eltekintve, valamint ahhoz képest, hogy vagy kidobva találtam, vagy a kukáspiacon vettem, ez a készülék kifejezetten újnak tűnik. Mármint nincsenek rajta külsérelmi nyomok, és még az elmosogatása is csak annak szólt, hogy a pincében idővel rákerült egy vékony porréteg.

   A tápot a hálózathoz csatlakoztatva, beindult az óra kijelzője. Slussz! Ennél többet sajnos nem tud. Mármint a kijelzőt nem bírtam rávenni számok kiírására, miközben a hangszóróból semmiféle hang sem volt előcsalogatható.

   Gondoltam hátha csak annyi baja van, hogy kettő helyett egy elem van benne, de nem. Vagyis ezt nemcsak azért kell kinyitnom, mert ez ugye nálam kényszeres, hanem azért is, mert rossz.
   Ezt amúgy (mármint a doboz kinyitását) már meg is kezdtem (lásd a levett gumilábakat), a további munkát azonban megakadályozták a fényképezőgépben kimerült akkuk. Hogy akad belőlük a polcon két garnitúra feltöltött melegtartalék (mármint akkukból), az valószínűleg azért nem jutott eszembe, mert az egyre inkább sajgó derekam okán már amúgy is nagyon le szerettem volna feküdni.

   Bevallom őszintén, hogy részemről nem szeretem a karácsonyt. Most meg pláne rosszul esett, hogy fel kell állítani, meg persze díszíteni is a karácsonyfát, mert a tegnapi viszonylagos jóllétem után ma reggelre már olyan derékfájással ébredtem, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Vagyis ha valami nem hiányzott, akkor az az izzósorral, a szaloncukrokkal, meg a díszekkel való hajolgatás.

   Az meg pláne rosszul esett, hogy a felcsíptetgetése előtt természetesen kipróbált izzósor a felrakása után nem működött. Ez a kis nyomorult volt a tettes, amit csak úgy tudtam megtalálni, hogy minden egyes izzóhoz odahajoltam, majd megböktem az izzó menetes részét egy fázisceruzával.

   Jelen kép kapcsán még véletlenül sem arról van szó, hogy az akkuk tegnap óta töltődnének, hanem sajnos arról, hogy még csak most ért el az agyamig, hogy be kellene őket tennem a töltőbe.

   A gombok lehúzása után kiderült, hogy bár karcok nem igazán vannak a házon, koszból azonban egy kevés már akad a gombok alatt. Vagyis ez a készülék úgy maradt meg ennyire szépnek és épnek, hogy valakinél napi használatban volt.

   Ez itt egy újabb IC, egy öcsi panelen, amit csak most szúrtam ki. Mindeközben a bal oldali háromtüskés csatlakozóról úgy sikerült a dugót lehúznom, hogy az egy füst alatt az aljzat burkolatát is lehozta. Gondolom meg kellett volna nyomnom valami pöcköt, amit nem szúrtam ki.

   Amennyiben az a két alkatrész csak véletlenül borult össze, majd a túlzott közelségük okán rövidzárrá futott rajtuk az ón, az azért érdekes hibajelenségeket képes produkálni. Mivel ekkora alkatrészeknek az én Weller pákámmal már nem tanácsos a közelébe menni (tudom, mert már többször is próbáltam), ezek ketten biztosan így maradnak.

   Ez itt az előbb látott forrpont másik oldala, amiről szintén le kellett kapnom (mármint kényszeresen) egy túlméretes óngombócot. Ettől függetlenül, az antenna csatlakozási pontján test mérhető, ami - a szokásos föld felé mutató tekercs okán - valószínűleg nem jelent problémát.

   Például csinálhatnék olyat, hogy a frekvenciamérőt bevetve megnézem, van-e jel a kvarcokon. Mármint rendben jár-e az oszcillátoruk. Ez amúgy végül elmaradt, viszont a bizonytalannak ítélt forrasztásoknak mégiscsak nekimentem a pákával. Már amelyikhez odafértem...
   Eláruljam mi lett az eredmény? Semmi. Mármint az óra kijelzőjén továbbra is csak a vízszintes csíkok világítanak, miközben a hangszóróból semmiféle hangot sem sikerült előcsalnom. Az óra és a rádió konkrétan egyik gombjára sem, és persze a gombkombinációkra sem reagál.

   Mikor rájöttem, hogy a dugasztáp a kábel végén fityegve a pincében mindenbe bele fog akadni, de minimum letekeredik róla a vezeték, csak azért nem döntöttem úgy, hogy beteszem a dobozon belülre, mert az egyrészt már össze volt rakva, másrészt a kábel keresztül van fűzve a dobozon.