GANZ DYM időrelé
(majdnem nem szedtem szét)

   Az ebéd utáni szunyókálásból felébredve, azt ugyan még tudtam, hogy le kell mennem a pincébe, arra azonban már nem mertem volna megesküdni, hogy erre a kiégett mennyezeti izzó adott okot. Ettől persze még kicserélem, mert egyrészt hiányzott a fénye, másrészt apukám örökségéből még mindig annyi izzóm van, hogy szó szerint nem férek tőlük.

 

 

   Már úgy értem, hogy ebben a befelé irányban majd még egyszer ilyen mély fiókban még mindig annyi izzó van, amennyit egyrészt míg élek nem leszek képes a ház kiégett izzói helyett elhasználni, másrészt mivel ezek még véletlenül sem ide valók, a tömegük okán (helyhiány) még az útszóró sós pincébe átvinni se! Pedig itt hamarost rengeteg helyre lesz szükségem. Mármint én már nagyon tervezem, hogy az első, a második, majd a harmadik előkészítési fázis után végre tényleg nekiállok az anyagok szétpakolásának. (lásd őket például a zöld ládákban balra)

 

 

   Ez az izzó már olyan öreg, hogy bár az üveg erre nem kényes, úgy megállt rajta a kosz, hogy alig lehet róla letörölni! Mivel a közvetlenül a kertkapunál lévő izzó is kiégett, ezért többet hoztam, majdhogy legyen idejük megszáradni (mármint vizes ronggyal törölgettem át őket), rámentem a "vajon miféle feladatom lehet itt még" témakör rágcsálására. Mivel az elsőnek megtalált 20 témáról simán lepattantam, s közben az izzók megszáradtak, előkaptam a pici alumínium létrát, majd nemcsak a pincében, de egy füst alatt még a kertkapunál kiégett izzót is kicseréltem. Mikor az udvari világításbekapcsoló gombot megnyomtam, majd a fény kigyúlt, s persze úgy is maradt, akkor jutott eszembe, hogy az eredeti téma az időzítőrelé felkutatása lett volna.

 

 

Mivel a kicsi létrát a lomos pincébe amúgy is vissza kellett hoznom, az
időzítőrelét a "230" feliratú fiókból semmiből sem tartott előkapni.

 

 

   Mármint ezt a relét, ami úgy került képbe, hogy az 1640-es cikk megjelenés előtti átolvasásakor kiszúrtam, hogy megemlítettem, azonban nem találtam a róla szóló cikket. Mármint azért nem, mert valamiért nem írtam meg. Vagy ha mégis, akkor beszúrtam egy másik cikkbe, amire persze már rég nem emlékszem...

 

 

   Arra viszont még nagyon is emlékszem, mikor a minap azt mondtam, hogy ehhez a kupihoz már nagyon nem kéne hozzácsapnom semmit. Az persze igaz, hogy ha a már megemlített relét nem tudom le, lehetőleg hirtelen felindulásból most azonnal, vagyis még a téma elfelejtése előtt, akkor ez is eggyel növeli a már megemlített, de szét valamiért még mindig nem szedett tételek sorát. Az időzítőrelé a listán amúgy azért nem szerepelt, mert korábban kitöröltem belőle azokat a tételeket, melyekről nem jöttem rá, hogy mégis mi a csudát takarhatnak.

 


 

Ennek az alkatrésznek sem a formája, sem az eredete nem dereng.

 

 

   Miközben magát az időzítőrelét a relés doboz éjszakai áramhoz című igencsak régi cikkemben egyszer már mutattam (bár csak kívülről), addig a relé foglalata (vagyis ez) a kazánvezérlő építős cikkből volt annyira ismerős.

 

 

A foglalat amúgy nemcsak sínre pattintható, de akár fel
is csavarozható. (lásd az átellenes oldali lyukakat)

 

 

A relé dobozának karcait egyrészt a fröccsszerszám,
másrészt a hányattatások okozták.

 

 

A rengeteg lábhoz természetesen tartozik egy rajz is.

 

 

Ami mára már sajnos olvashatatlan. Mivel nem tudtam kitalálni,
hogy hová jön a 230, ezért az időzítőt nem mertem kipróbálni.

 

 

Ezt a rajzot természetesen csak jóval később találtam meg,
mikor a relé már rég újra a pincemélyi fiókban hevert.

 

 

   Hogy a relé fedelét tartó darabka a házról letörött, az bár komoly hiba, de mivel mint ahogy annyi másból, úgy ebből az alkatrészemből sem készítek semmit, így a törés olyan nagyon azért nem hatott meg.

 

 

A gombot ugyan még ki kellett húzni, de aztán már lejött a ház.

 

 

Ha jól értem a látványt, akkor a relé tekercse sorba lett kötve az elektronikával.

 

 

Íme az áramkör az egyik oldalról nézve.

 

 

   Ez pedig egy a másik oldalt mutató kép. Mivel mikor megpróbáltam kinyomozni, hogy mégis mit csinál a panelra drótozott kontaktus, abba egyből belezavarodtam, a nyomozást inkább hagytam a csudába. Mármint nem éreztem tisztemnek, hogy a kapcsolást visszafejtsem.

 

 

   Mivel a dobozba egy normális (értsd tengelyes) potméter nem fért volna bele, valamint amúgy sincs sűrűn tekergetve, így a késleltetés idejét beállító elemként egy zártházú trimmer meghajtása lett kivezetve.

 

 

Bár az első számjegyek nem látszanak, de attól még ez az IC
szerintem egy CMOS CD4541B programozható időzítő.

 

 

Az egyik panel neve pedig DYM 051

 

 

Ez az időrelé (amúgy léteztek belőle más időtartamúak is)
maximum 100 másodperces késleltetést tud.

 

 

Ahogy álltam felette s néztem, el nem tudtam képzelni mi
vinne rá, hogy ezt a pince mélyéről újra előtúrjam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.