Mivel a felhasználás közel nulla, ezek a magnós autórádiók valószínűleg míg élek nem fogynak innen el! Amúgy most sem azért állok előttük, hogy egyet elfogyasszak, épp csak egy olyan példányt keresek, aminek röpsúlyos regulátorú motorja van. Mármint azért, mert a mindent tudó táblázatomban szerepel egy ilyen motor szétszedése és bemutatása, mely feladatot szeretnék végre letudni.

   Hiába ez a csodaszép szerszámtartó, ha egyszer pont az nincs benne, mint ami épp kell. Ahogy itt álltam felette, s épp nagyban a kereszthornyos csavarhúzók alkalmatlanságán merengtem, végre eszembe jutott, hogy minek vettem a Lidl-ben a múltkor egy PH1 + PH2 csavarhúzót tartalmazó készletet, amiről persze - így fél év távlatából - már csak találgatni tudom, hogy mégis merre lehet.

   Mivel úgy tíz perccel ezelőttig azt sem tudtam róla, hogy létezik, így nem hinném, hogy az elbontása komoly lelki megrázkódtatást fog okozni. Már ha tényleg elpusztítom. Mármint ez ekkor még nem volt eldöntött tény, épp csak a motorja megszerzésére mozdultam rá.

   Miközben a motort még az előkerítése napján sikerült szétszednem, magát a magnót valamiért nem. Mármint nemcsak aznap nem, de hosszú napokon át nem. Ráadásul mást sem igazán csináltam. Mondjuk annyit azért megtettem, hogy a SONY casseiver alkatrészeinek hoztam a pincéből egy átlátszó dobozt (de csak azért, hogy mikor majd keresem őket (még ezt az elbizakodottságot), akkor legyen esélyem a csodaszép gombokat megtalálni), de amúgy szinte pezsgett bennem a semmittevési vágy!
   Bár előre tudtam, hogy ennek aznap nem lesz rám semmi pozitív hatása, attól még úgy döntöttem, hogy egy kicsit megmozgatom magam. Mármint legalább annyit megteszek, hogy lemegyek a pincébe az átlátszó dobozzal, ahol is keresek számára valami normális helyet.

   Miközben a lépcsőn unottan baktattam lefelé, eszembe jutott egy újabb feladat, mégpedig az, hogy a nem is oly rég vásárolt két csavarhúzót átvigyem a lomos pincei tartóba. Meglepő módon nem csak, hogy egyből megtaláltam őket.

   De még tényleg PH jelölésűek is. Pármint az PZ (mint pozidrive) a pozdorja csavarokhoz való, miközben a PH (mint Philips) az elektronikák csavarjaihoz. Legalábbis általában így van.

   Miközben meg mertem volna rá esküdni, hogy csere lesz, hiszen miért is lenne a tartóban szabad lyuk, simán találtam benne kettőt, ami szerintem azt jelenti, hogy két szerszámot kivettem, vissza azonban már nem tettem, így azok most valahol a polcok szélein, vagy a dobozok között hevernek, s mikor előkerülnek, nem lesz őket hova visszatennem. No nem mintha nem lenne szerszámos fiókból itt is...

   Ami viszont nincs, az a hely, pedig mikor ezt a pultot az asztalra megépítettem, akkor úgy voltam vele, hogy olyan ritkán járok erre, hogy valószínűleg sosem lakom be. Erre fel tessék, már a tetején is méternyi magasan áll a rumli, amit persze már nagyon tervezek lerendezni, csak a rend várható dátuma jelenleg még valahova annyira a jövőbe mutat, hogy abba jobb bele sem gondolni!
   Mindeközben a jobbra lent látható óra 17:36-ot mutat. Ezt csak azért említettem meg, mert máskor ilyenkorra már csináltam valamit, ma (még ha csak ma...) meg ugye még nem.

   Mivel a készülék szétszedésének halogatására valós okom nem igazán volt, ráfogtam a dolgot arra, hogy akár ez is lehetne a már ki tudja hány éve folyton csak megálmodott műszer alapja. Mármint egy olyan műszeré, ami mind az AM, mind az FM KF jelet tudja fogadni. A bemenetén van egy szintszabályzó, valamint egy jelszintet mérő műszer is, míg a kimenete egy hangszóró.
   Terveim szerint akár egy az egyben beépítek egy ilyen fémdobozt egy általam méretre készített fadobozba, természetesen egy apró trafóval és egy hangszóróval együtt. Hogy ez a műszer elkészüljön, ahhoz a rádióépítős oldalam beindulása kell. Vagy ha úgy nézzük a dolgot, akkor a műszer elkészülte kell a rádióépítős oldal beindulásához.

   Ha úgy nézem a dolgot, hogy a dobozból kikerül a mechanika, aminek a helyére simán betehetek egy apró trafót és egy hangszórót, míg az előlapi skála helyére a jelszintet szabályzó potméter és a műszer kerülne, akkor kisebb lehetne a doboz. Ha meg úgy állok hozzá (amúgy úgy állok hozzá), hogy nem ebből a készülékből lesz a műszer, hanem egy olyan autórádióból, aminek ennél sokkalta kisebb panelja van, akkor még ennél is kisebb lehetne a doboz. No nem mintha a méret egy soha el nem készülő műszer esetében bármennyit is számítana...

   Valaha autómagnóba való mechanikából volt a heverőm ágyneműtartójában úgy félméternyi sor, csak miután már évek óta nem volt közülük kikerülés, kivágtam a francba az egész gyűjteményt. (ez speciel nem igaz, mert a minap összetalálkoztam velük a pincében) Ez mondjuk egyből a kukába kerül. Na jó, előtte volt a pincében néhány évtizedet, de ott legalább nem volt különösebben szem előtt. No nem mintha az ágyneműtartóba folyton belestem volna...

   Mivel első ránézésre nem látni, hogy hogyan kerül át a skálahúr a balra látható meghajtásról a felül látható narancssárga mutatóra, kénytelen voltam utánanézni. No nem mintha az egész szétszedtem projekt nem az ilyen és ehhez hasonló részletek felderítéséről szólna...

   Bár meglehetős mennyiségű vezeték van benne (amit részemről mindig megszólok), attól még szerintem az lenne a minimum, hogy minden készülék belseje legalább így, mármint ennyire csinosan nézzen ki.

   A hangszóróvezetékek számából kiderül, hogy ez nem hídvégfok. A kimeneti elkók amúgy csak 470 mikrofaradosak, mely érték számomra valahogy kevésnek, a megszokott érték felének tűnik.
   A balra látható, az autó elektromos hálózata felől érkező zajok kiszűrésére szolgáló apró fojtótekercs idővel valamiért feledésbe merült. Mármint a nagyon modern autórádióknak már nem része.

   Mivel úgy döntöttem, hogy apróra szétcsapom, így a rádió tesztje már csak egy amolyan hattyúdal. Ez ha másra nem is, de arra azért mindenképp jó, hogy a szép nagy végfok IC működőképességét teszteljem. Mármint ha az IC kiégett, akkor nem valamelyik dobozomba, hanem az is egyből a kukába kerül.

   Miközben az IC jó, a skálahúrozás rémesen ropogó hangot hallat. Visszafelé tekeréskor azért nőtt meg a zaj, mert levettem a rádió vázáról a tetőantenna kábelének árnyékolását, mire fel szegény készülék az elektroszmogtól sokkot kapott.

   Miközben általában úgy van, hogy a magnós autórádiókban a magnó és a rádió között a mechanikán elhelyezett apró mikrokapcsoló vált, az jelen esetben csak a motort kapcsolja. Mármint a hangfrekvenciás jel útját az alul középen látható kapcsoló váltja át.
   A balra látható két elkó (meg persze egy csomó másik is) azért lett a panelba belesüllyesztve, hogy elférjenek a mechanika alatt. Természetesen a jobbra látható kapcsoló is ugyanezen okból lett annyira lapos.

   Bár az emlékezetem egyre csorbább, attól még biztosra veszem, hogy még sosem hangoltam át variométeres hangolóegységet. Mármint a tekercseinek átszabásával. Ahogy így ebbe belegondoltam, menten felmerült bennem a kérdés, miszerint: Géza! Szedtél már szét variométeres hangolóegységet? Mivel a válasz nemleges volt, vagy legalábbis nem örökítettem meg az esemény, a hangolóegység végül nem a vegyes tartalmú dobozban, hanem az egyik polcom szélén végezte, mondván mikor majd csak valami egészen apró bigyóhoz lesz hangulatom, akkor majd jól rávetem magam.

   A doboz hátuljának rögzítésére szolgáló csavar esetében tévedtem. Mármint ez nem lett megfordítva, hanem már eleve ilyen állású. Hogy ez így nem jó, az persze egyértelmű. Mármint míg a műszerfal alá benyúlva egy csavart könnyű megtalálni, és még az 5-ös anyát sem kunszt vakon rápörgetni, addig egy csavarral eltalálni a doboz hátulján a lyukat, na az már nem lesz annyira egyszerű művelet!

   Miközben a panelt egyre türelmetlenebbül rángattam, az apró elgörbített lemez, s egy a panel másik szélén található hasonszőrű társa a hatástalan erőlködésemen csendesen kuncogott.

   Ez amúgy egy viszonylag jóféle felépítésű készülék. Mármint járt már ehhez hasonló nálam, ami nem így, hanem úgy volt összerakva, hogy a panel bele volt forrasztva a dobozba. Mondjuk ezt sem egyszerű eset eddig a szintig szétszedni, mondjuk egy IC csere miatt.

   Tudjátok mikor lesz rátok szükség? (kérdezett oda a szerző a potmétereknek) Tudjuk, soha, válaszolták a potméterek, ami azért valahol annyira szomorú... Mármint az, hogy a rengeteg kiváló tervemből ebben az életemben valószínűleg már nem lesz semmi. Igazándiból én már annak is örülni fogok, ha a potméteres dobozok tartalmát egyszer tényleg újraválogatom.

   Mint azt már említettem, szerelés közben hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy ez a variométeres hangolóegység van annyira érdekes műszaki részlet, hogy idővel kapni fog egy saját cikket. Hogy az "idővel" jelző nem hosszú éveket fog jelenteni, abban részemről persze csak reménykedni merek.

   Amúgy a jobbra látható görgőket is a húros dobozban tartom. Mindeközben a balra látható panelban az az érdekes, hogy a zöld LED melletti másik lámpa egy hagyományos izzó. Mármint valaha az szolgáltatta a skálavilágítást.

   Ettől persze még gyorsan megszáradtak rajta a gombok, amiket aztán menten vissza is tologattam a helyükre, mielőtt még végképp elkeverednének. No nem mintha nem lenne egy direkt forgatógombos fiókom...

   Mikor már majdnem kidobtam a dobozt, mondván a formája miatt a pincében már csak komoly nehézségek árán volna elhelyezhető, két hirtelen mozdulattal mégiscsak inkább kiegyenesítettem.

   Amennyiben a plazmagömböt és a gázgyújtót is letudom, akkor kezdhetem a munkalapot újra feltölteni, amire már csak azért is szükség van, hogy elfogyjon a pincéből az a rengeteg apróság. A nagyobb tételekről most viszont inkább szó se essen...