A csehszlovák táskalemezjátszó és az analóg joystick hosszas nézegetése közben oly magas szintre hágott bennem a határozatlanság, hogy végül kénytelen voltam legyinteni rájuk egy nagyot, ami amúgy nekem - gyakorlat teszi a mestert alapon - már igencsak profi szinten megy.

   Hátha így könnyebb lesz eldöntenem a kérdést, hogy mit vegyek le a polcról először, lesétáltam a pincébe, majd az öreg csöves társa mellé felhoztam egy nálánál jócskán modernebb, ócska műanyag vacak benyomását keltő SHARP lemezjátszót. No nem mintha a Tesla gyártmány annyira a technika csúcsa lenne...

   Miközben a pultról a joystickot levettem, kacska kezeimmel oly ügyesen kalimpáltam, hogy sikerült levernem az egyik papírcetliket tartó csipeszt. Mikor kiderült, hogy végre lehúzhatom róla a ferde tetejű SANYO decket, az annyira meghatott, hogy nem sok híja volt, hogy mégiscsak inkább a faládika barkácsolt rádiót veszem elő. Mármint ha azt a tételt is rendezem, akkor az egész listát kidobhatom, s amilyen lökött vagyok, készíthetek helyette egy másikat.

   Ahogy álltam előtte, hosszan csodálva a markolatának ergonómikus formáját, mindjárt két dolog is eszembe jutott. Míg az egyik az volt, hogy a joystick minapi megtalálása előtt simán letagadtam volna, hogy van nekem ilyenem, addig a másik az, hogy mivel néhány nappal ezelőttig nem tudtam a létezéséről, így nincs benne a mindent tudó táblázatomban, mire fel ha elkészülök a róla szóló cikkel, akkor az nem fog mínusz egy tételt jelenteni. Mondjuk ha nem szedem szét, akkor az plusz egy szétszedetlen tételt jelent. Vagyis mégiscsak szét kell szednem. Erre persze nekem nem kell semmiféle ok, hiszen ez nálam már alaphangon is kényszeres.

   Bár valaha volt a gépemen néhány játék (mármint próbaképp feltelepítve), joystickot azonban sosem használtam hozzájuk. Ez amúgy nem az AMIGA-hoz való kattogós, hanem már PC-hez való analóg, belül nem kapcsolókat, hanem potmétereket tartalmazó joystick. Ez a csatolófelület mára már idejétmúlt. Én mondjuk még rá tudnám dugni a gépemre, mert van a hangkártyámon ehhez a dugóhoz való aljzat, csak nem tudom elfogadnák-e a játékok a manapság szokásos USB csatolófelületű vezérlő helyett.

   Valaha ilyen gyártmányú, kétgörgős baromi drága egerem volt. Ez persze még akkor volt, mikor az átlag egéren még egy görgő sem volt, nemhogy kettő! Annyira kézreálló hardver volt, hogy idővel a melóhelyre is vettem egyet. Excelben valami csodás módon lehetett vele röpködni a cellák között! Márpedig nekem akkoriban rengeteg adminisztratív feladatom volt, így bőven megérte a befektetés. Hogy most hol van az az A4Tech egér? Valószínűleg a pince mélyén porosodik a számítógépes cuccokat rejtő szekrényben.

   Bár később természetesen ezt a részt is apróra szétszedtem, attól még képtelen voltam megállapítani, hogy ez síkpor, műanyagpor (mármint kopás termelte), vagy egyszerűen csak beleszóródott valami kosz.

   Levettem róla az alját, majd mivel nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen vele, gondoltam nyitásképp egészen apróra szétszedem, majd elmosogatom, s miközben szárad (ez nálam néha nagyon sokáig szokott tartani) majdcsak sikerül valahogy eldöntenem, mi legyen vele. (ez a másik ami nálam néha (még ha csak...) nagyon sokáig szokott tartani)

   Már csak azért is szét kellett szednem, mert ugye a potmétereknek valószínűleg nem használna a mosószeres víz. No nem mintha nem fordult volna elő, hogy egy elektronikát mindenestül mosok ki. A kompletten kimosott tárgyak hosszú sorából így hirtelen egy órás rádió, egy ős öreg zsebrádió, valamint a Terta 811-es magnó jutott eszembe.

   Gondoltam összehasonlítom a két alkatrészt. Mármint tettem egy nem annyira erőtlen, mint inkább igenis, hogy erőltetett kísérletet a még ép alkatrész eltörésére, az azonban még akkor is ellenállt, mikor az asztal lapjára nyomva az ívét, már-már teljesen kiegyenesítettem.

   Kezdetben úgy álltam hozzá, hogy biztosan én vagyok az erősebb, csak mikor az erőlködés nem vezetett eredményre, áttértem az én vagyok az okosabb metódusra. Amúgy csak egy apró műanyag felöltést kellett a csavarhúzómmal letúrnom, s már fordíthattam is el az előbb még igencsak engedetlen kék záró gyűrűt.

   Ezeket a semmire sem jó apró műanyag alkatrészeket szerintem a SHARP lemezjátszó hasonszőrű alkatrészeivel együtt fogom kidobni. Mármint időközben azt is körbefényképeztem, s mikor megláttam benne a szétmállott maghajtószíjat, szegénykém az is menthetetlen besorolást kapott...