Kisrádiók
(csak mert útban voltak)

A piacon vettem ezt a kisrádiót. Amúgy igenis, hogy ő van a képen, csak most nem nagyon látszik, ugyanis épp doboz nélkül úszik egy csapnyi vízben. No persze szükségem az nem volt kisrádióra, és még csak megvenni sem akartam első ránézésre, de ha már egyszer megfogtam, az eladó meg kántálta, ahogy szokta, hogy ötvenivel, akkor bizony nagyon nehéz otthagyni bármit is. Rém mocskos volt szegényke! Tisztán (illetve inkább koszosan) látszott rajta, hogy tényleg a szemétből lett kiszedve. A képen látható mackó úgyszintén piszkos volt, ezért bevágtam őket a csapba egy kis mosószeres úszkálásra.
A hangszórót persze kiszereltem a dobozból, természetesen még a fürdetés előtt. A papírmembránt ugyanis nem feltétlenül szükséges szétáztatni. (bár volt már rá példa) Egyszer egy tévét, ahogy volt, kimostam kompletten. Ebben mondjuk túlélte a hangszóró a procedúrát.
A kisrádió már napok óta száradt a tápegységem előtt. Elrakhattam volna máshová is, de talán itt volt a leginkább útban. Elég nehézkes volt bedugni a műszerzsinórokat a tápegységbe, minek okán időnként le is vertem a kábelekkel a panelt. Szóval az úgy van, hogy ma jött el a napja, hogy meguntam a helyzetet. Igazándiból már tegnap elkezdtem felkészülni a feladatra. Mondhatni edzésképpen kipofoztam egy Selga rádiót a dédinek, hogy legyen min szólnia a Kossuth adónak.
Nem jöttem rá, hogy mitől van ez a dzsuva a hangszóróvezetékek csatlakozásánál. Valami kemény fehér kosz, ami annyira jól szigeteli a hőt, hogy egyszerűen nem lehet tőle forrasztani.
Íme annak eredménye, hogy megpróbáltam, de tényleg nem sikerült. Nyomtam neki a gyantát is rendesen, de semmi! Odanyomtam a pákát, majd ott is hagytam egy egész percre, de továbbra sem történt semmi. A páka neki volt nyomva az abált óngombócnak, miközben nyomtam neki az ónt, de úgy ám, hogy csorgott lefele, azonban semmi eredmény!
Elővettem ezt a fúrógépszerűséget.
Majd előtúrtam egy apró drótkorongot. Nagyszerű találmány ez a drótkorong! Ez speciel egy hulladék minőségű példány, ugyanis forgás közben szórja magából kifelé a drótszálakat. Nőjön köröm a pöcsére, aki ezt csinálta!
Ilyen szépen letakarította a drótkorong a panelt. Lejött a fehér kemény kosz, valamint a felesleges zöld szín is. Ráadásképp még a maradék csatlakozó huzalok is ledarálódtak a forrasztószemekről. Mindezek után már minden fennakadás nélkül lehetett forrasztani a panelt.
Ez a drótos fiókom jobb külső sarka. Ha kimerül egy 9 voltos elem, akkor kiszedem belőle a telepcsatlakozót. Ilyen csatlakozó papucsra mindig szükség van, s ha kibontom a döglött elemből, nem kell boltban venni.
Erről van szó. Szinte minden javításra váró kisrádióban el van nyomorgatva, vagy akár ketté is van törve.
Az alkatrészek lábára műanyag csövecske lett húzva szigetelésnek. Erre mit mondjak? Mikor manapság már nincs is lábuk az alkatrészeknek!
2SA12-es tranzisztor. Kinek kinek a maga keresztje. Nekem kiskoromban P13 jutott. Majd keresek egyet, s ha megtalálom, na akkor majd belinkelem ide a fotóját. Ezen ötletemen felbuzdulva, csináltam is egy régi tranyó bemutatót.
Íme egy 2SB75-ös tranzisztor.
Ez pedig egy beteg kondenzátor. Ennek a rádiónak igen ronda gerjedős hangja volt. Olyan hidegítetlen tápfesz okozta sípolás. Nem volt nehéz megtalálni a beteg alkatrészt, ami a rádiófrekvenciás fokozatok tápfeszültségét szűrte, ugyanis nincs sok elkó a készülékben.
Púpos is, meg ki is van folyva. Gondoltam megmérem a kapacitását, de nem sikerült, mert már nem volt neki semmilyen kapacitása.
A hangszóró visszaszerelve a dobozba. Érdekes megoldású a hátlap rögzítése. A hangszóró hátán látható lyukban menet van, s ahhoz lett hozzácsavarozva a hátlap egy szép nagy csavarral.
Ilyen apró fülecskék tartják a hangszórót. Három helyen is oda van csavarozva. Mostanában egyszerűen bele van ragasztva a dobozba a hangszóróm mégpedig azon az alapon, hogy ugyan minek is kéne azt onnan kiszedni?
Az egyik csavaros dobozom részlete. Innen választottam egy 2,6-os csavart, ami hiányzott a rádióból. Ilyenkor persze nagyon jól jön, hogy annyi más mellett a csavarokat is gyűjtöm. Mondjuk mikor válogatni kell őket, na akkor már nem vagyok annyira boldog.
Ez itt a hangerő szabályozó potenciométer. Gondoltam szét kell szednem, hogy kipucoljam, illetve bezsírozzam. De nem kellett szétszednem! Párszor megtekertem, és még az a halovány sercegés is abbamaradt.
Ezt nem kötöttem vissza. Általában kikötöm a füles csatlakozóját azokból a rádiókból, melyek nálam járnak. Nem használja őket senki, csak a kontakthibát generálják. Olyan mint a Sokol hátán a hullámváltó. Mindig csak a baj van vele, miközben hosszúhullámú adót úgysem hallgat senki. Azt is át szoktam forrasztani direktre.
Így néz ki szegénykém összeszerelve. Most már szét nem szedem, ezért kénytelenek lesztek elhinni, hogy belül rendes skálahúrozás van a forgókondi és a forgatógomb között. (kimaradt egy fotó) Az eredeti márkajelzést pedig valaki hirtelen felindulásból, egy erősen túlzásnak ható "diszkó" feliratú matricára cserélte.
Most épp a polc tetején van útban ez a kisrádió. Sebaj! Majd odaadom a szomszéd bácsinak, náluk úgyis fogyóeszköz. Vagy alkalomadtán beteszem a szekrénybe a többi rádió közé. Vagy leviszem a pincébe az ottani rádiógyűjteményemhez. Vagy visszaviszem a piacra.
Mai tevékenységem eredményeképp, hatalmasat léptem előre a rendcsinálás terén! Üres a polc a tápegységem előtt! Meglehet, hogy ez másnak apróságnak tűnik, azonban én nagyon tudok neki örülni.
Ha már úgyis itt tartok, no meg a páka is épp be van kapcsolva, és még a szerszámok is mind elől vannak, akkor egy füst alatt (remélem füst azért nem lesz) megnézem a dédi kisrádióját is. Állítólag dédi leejtette, s azóta recseg.

 

 

Íme a szép új kisrádió hangja. Elég fura jelenség. Nem tekergetem ám
a hangerő gombot, csak nyomogatom, illetve rázogatom a rádiót.

 
Az antenna elég meglepően van felszerelve, de tulajdonképpen jó ez így.
Balra a hullámváltó, míg jobbra a hangoló gomb.
Ez pedig a márkajelzés. Ugyan maga a rádió a bóvli kategóriába tartozik, de azért nem kínai piaci gagyi.
A teleptartó fedele ügyes megoldású. Kinyitáskor nem esik le, hanem ott marad a dobozon lötyögve.
Belül nincs semmi érdekes. A hangszóró bele lett ragasztva a dobozba, mint azt fentebb már említettem. A panelen gyanúsan kevés az alkatrész.
Csavar sehol, csak ez a kis pöcök tartja a helyén a panelt.
Úgymond egy chipes a rádió, s a chip körbevéve felületszerelt alkatrészekkel.
A hangerőszabályozó potméter. Ebből jön az az érdekes recsegés.
Levettem róla a fedelét, de nem látszik benne semmi gyanús momentum.
Elővettem a grafitos zsíros dobozomat, majd tulajdonképpen megtöltöttem a potméter belsejét zsírral. Azonnal megszűnt a recsegés!
Nézegettem egy darabig, hogy vajon minek van bordásszíj a rádióban. De hiszen ez a skálahúr és a mutató egyben! Összeraktam, majd összeeresztettem a két rádió hangját.

 

 

 

új rádió hangja régi rádió hangja

Szerintem a régi nyert. Az újnak nagyon tompa (sávhatárolt) és recsegős a hangja.

 

 
Ha már úgyis elől voltak a hozzávalók, kíváncsiságból megnéztem, hogy van-e élet ebben a szintén piacról beszerzett másik rádióban. Nem tudom elolvasni a nevét, mert nekem ez oroszul van. Illetve természetesen nem csak nekem, hanem mindenki másnak is oroszul van, csak én nem értem ezeket a betűket. Amúgy ez is egy Alpiniszt, épp úgy, mint ahogy a mindjárt mutatott másik rádió is az. Ennek speciel hiányzik a skálaüvege, valamint a teleptartó fedele is. A skálamutatója pedig egyszerűen csak drótból van.
Törött a háza.
Koszos a belseje.
A kapitalista világ kitalálta a csillag csavart. (valódi nevén kereszthornyos) A képen látható dolog volt az oroszok válasza erre a nem mindennapi kihívásra.
Hoppá!
Figyeled mekkora hangszóró?
Ennek a rádiónak aztán nincs sipító hangja!
Valódi légszigetelésű forgókondenzátor, mint egy igazi nagy rádióban.
A lekerekített sarkú fehér téglalapból kiáll egy vastagabb drót. Erre rá van tekerve egy vékonyabb huzal. Ott pöndörödik a vége. Ha nem találtad ki, akkor elárulom, hogy ez egy trimmerkondenzátor. Valahogy csökkenteni kellett a költségeket, vagy egyszerűen nem volt normális trimmer raktáron.
Nem igazán sikerült lenyomni az árat! A szerkezet újkori ára 27 rubel 60 kopejka volt. Szép összeg. Amúgy adtam neki áramot, és egy kis forgókondi kontakthibától eltekintve nagyszerűen működik.
Aztán itt van ez a másik rádió is. Ennek legalább ki tudtam betűzni a nevét. Ez egy Alpiniszt 405-ös. Talán nem is kell említenem, hogy szintén orosz gyártmány. Valahogy ez is hazajött velem a piacról. Majd egyszer talán építek belőle valamit, bár ez a rádió kívülről sokkal épebb mint mondjuk a másik.
Ennek is van hosszúhullámú sávja. Itt a városban akkora az elektroszmog, hogy ez a hullámsáv gyakorlatilag használhatatlan. Persze a tajgán biztosan jól jön.
Még egy ilyen szép emblémája is van. A gyártó jele megegyezik az előző rádióéval.
Ez - már ha lehet ilyet mondani - még brutálisabb belülről. Hatalmas ovális hangszórója van! Épp akkora, mint a Junoszty tévének. Légforgó és óriási ferrit. Ebben már rendes trimmer kondenzátorok vannak. Ez viszont nem szólalt meg. Kattanni ugyan kattant a bekapcsolója, de elektromosan nem kapcsolt. Egy csavarhúzós rövidzár után viszont már szépen muzsikál. Az oroszok elég ronda potmétereket, no meg kapcsolókat tudtak gyártani.
Hogy össze vannak borulva a két végtranzisztorok... No persze nem azért, mintha annyira szeretnék egymást, hanem csak azért, mert az egyiknek már csak egy lába maradt épen. Odanyomva a helyére, menten sokkal szebb lett a rádió hangja. Valamit barkácsolni kéne ezekből a régi rádiókból. Egyszer elunom a szétszedtemet, és talán akkor majd lesz egy rádióépítős oldalam is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.